26. rész

Biztos kibékültök

Ők tényleg igazi unokatestvérek voltak. Mikor készen lett a vacsora, s szólni mentünk ki Gustavval, akkor láttuk, hogy a hármasölelés ismét megvan. Bill jobbról, Tom balról, Evolette pedig középen sírdogál.

-Nagyon szeretik!-mondta halkan a dobos.

-Igazi barátok, s egyben rokonok. Szüksége van rájuk. Sok volt mostanában neki. Gyere!-intettem neki, s beszálltunk az ölelésbe.

-Mi van, ez az én védelmezőgyűrűm?-kérdezte meg Evolette egy kis mosollyal az arcán kis idővel.

-Lehet azt is mondani hugi!-mondta Tom.

-Hugi?

-Igen, mert te vagy az unokahugunk.

Ezután egy-egy nagy ölelés mindenkitől, majd kimentünk vacsizni. Ahogy a vacsorázás szokott menni a németeknél, nem volt egy olyan perc, hogy ne szólalt volna meg egyikünk. Végül is egy fél óra múlva már Bill segített a terítéket leszedni az asztalról.

-Most még le is mosogatsz?-búgta a fülembe.

-Nem hagyhatom itt. A mosogatógép meg tegnap elromlott. Szóval érted…

-Lépjünk le, ha kész vagy!

-Bill, az unokatestvéred…-kezdtem volna, de az ajkát az enyémre tapasztotta.

-A közelben van egy hotel, Evolette-t meg elszórakoztatja Tom meg Gustav.

-De beszélnem kell vele, ezzel kapcsolatban Bill.

-Holnap is van egy nap.

-De kanos lettél… de ne haragudj, ma nem. Közös este, és beszélnem kell vele. Tudod ez így van, ha valami történik, ha vannak is, akkor megvárjuk, míg mindenki alszik és megfirtatjuk az ügyet. A buli után is ez volt, amikor kiderült, hogy kivel feküdt le. Remélem, megértesz.

-Igen, de holnap az enyém vagy az egyetem után.

-Megegyeztünk.

-Amúgy nem is tudod, hogy mennyire hasonlítunk rátok, mi férfiak. Csak éppen máshogyan küzdjük a hirtelen jött igazságot le.

-Gondolom valami alkohol és beszélgetés.

-Valahogy így is lehet mondani.

Közben lemosogattunk, majd visszamentünk a hallba.

-Mit nézünk?-dobta le magát Bill a fotelba.

-Ahogy elnézem ez az Angyalok és démonok, semmi happys nyálas film.-jegyeztem meg.

-Jó megállapítás.-mondta Tom.

-Jó múltkorokba láttam még, amikor egyik nap a munkát követő nap nem voltam másnapos. Nagyon állati a film.-mondtam.

Több szó nem esett, csak Tomnak kellett a kukoricát kipattogtatni, mert nem volt hajlandó felkelni és megcsinálni. Így Evolette megszánta, s csinált az egyik szeretett unokatestvérének kukoricát.

A filmet követően azt vettük észre, hogy a három srác kidőlve alszik, ahol ül. Tomnak még a nyála is kezdett kifolyni. /ezt muszáj volt… nem lehetett kihagyni xD by. szerk./

-Egy beszélgetés az erkélyen, egy két üveg pezsgő társaságában?-kérdeztem meg.

-Persze, azt hittem már sosem lesz vége a filmnek, és szerencsére bealudtak.-kuncogott Evolette.

Az erkélyen volt egy kisebb asztal, körülötte 2 székkel. Esti beszélgetéshez ez pont jó. Magunkra húztunk egy hosszúgatyát, és egy hosszúujjú felsőt, mert nem akartuk, hogy a szúnyogok áldozatai legyünk. A kezemben a két pezsgőt odakint bontottam meg.

-Egyszerűen nem hiszem el, hogy hogy lehetett ennyire kétszínű alak.-szívott mélyet a meggyújtott cigijéből.

-Gustav mondta, hogy valamikor júliusba jött haza. Egy évig nem volt itthon.

-Kellemes volt megtudnom, és meglátnom, miközben annak a nőnek a szájában matatott! Bocs, hogy elfutottam, de nem bírtam tovább ott lenni. Egy világ tört össze bennem. Amíg nem volt itthon, addig volt az a lány az élete, s el is vette. Nekem meg itthon adja, hogy én vagyok az, akit szeret. Szerelmes belém meg hasonló szöveg.-tört elő újra a sírás belőle.

-Sírjál csak…-öleltem meg.

-Szeretem, és rohadtul fáj, hogy ezt csinálta!-sírt továbbra is.

-Tudom, elhiszem, hogy fáj. Hisz szereted még. Gyermekkori szerelmed, ki újra feltűnt, és vakon elhitted minden egyes szavát. Talán még pár évvel ezelőttről sem felejtetted el, egy része még mindig benned van.

-Menj el agyturkásznak, jól belelátsz az emberekbe. Akkoriban sem tudtam elfelejteni.

-Pedig el kellene. Próbáld meg elengedni.

-Az lesz. És tudod az a legfájóbb s jobb is, hogy elvetéltem. Mi lenne most, ha tudtom kívül terhes lennék, mert nem vettem volna eddig észre? Sokkal nehezebb lenne. Ilyen téren jobb is, hogy elment, de a másik oldalról meg szörnyű vagyok, hogy ezeket a szavakat mondom, hogy örülök, hogy elment a gyerekem.

-Nem vagy szörnyű, hogy ezt mondod, csak mérlegelsz. Sokkal nehezebb lenne, ha nem ment volna el. Egy nagy teherrel több lenne, szóval ne merd magad szörnyű nőszemélynek nevezni.

-Igazad van. Köszönöm, hogy meghallgatsz. Ezt velük nem lehetne megbeszélni, és rajtad kívül nincsen senki, aki a legjobb barátnőm lenne.

-Kevés emberben bízok meg én is, és nem egyik napról a másikra kötök barátságokat. Hogy szívtuk egymás vérét még az elején. Barátkozni akartál velem, én meg leszartam, mert nem mertem megnyílni. Aztán a legelső este bedobtál az ágyba. Nagyon nem bírtalak ezért a húzásodért. Azt hiszem mi igazán jóba azután a meglepetésbuli után lettünk.

-Igen, szerintem is. Feljöttél szólni, és a mai napig nem árultad el senkinek, hogy mi történt. Ez igazán kedves volt tőled akkor.

-Nem volt egy barátnőm sem addig. Baráti szándék vezérelt akkor fel, hogy megkeresselek. Megbántam már azokat a szónoklatokat, amelyeket hozzádvágtam, mikor kedves akartál lenni, én meg az ellenkezőjét vettem le. De én már ilyen vagyok, nem tudok egyik percről a másikra nagy barátságot kötni.

Az est további részében tovább beszélgettünk, majd olyan hajnali 2 körül tértünk be a szobába. Persze a fiúkat nem volt szívünk felkelteni, aludtak a szokásos helyzetben.

-Sszz… Amanda, ez fáj.-fejezte ki nem tetszését Georg, miközben Amanda fertőtlenítette a sebét az arcán.

-Ki kell tisztítanom a sebed. Hatalmasat adott a srác.

-Az a srác a legjobb haverom, s bandatársam… de szerintem a legjobb havert lehet múlt időbe tenni.

-Biztos kibékültök.

-Nem tudom.

-Mondd, miért nem szóltál róla, hogy van egy bandád? Miért léptél le szó nélkül?

-Haza kellett jönnöm. Az új albumnak álltunk neki felvenni, és kellettem oda én is. Amerikába még nem törtünk be, így részben azért mentem, hogy újra érezhessem, hogy csupán egy hétköznapi ember vagyok. Úgy ismertél meg, mint egy másik emert mellőled. Nem azért szerettél belém, mert én vagyok az a Georg Moritz Hagen Listing a Tokio Hotelből, akit Európa ismer, hanem az a Georg Moritz Hagen Listing vagyok, aki egy hétköznapi srác, s az voltam, aki vagyok valójában.

-A mai napig hiányoztál!-nézett mélyen a szemébe Amanda.