15. rész

A kandallóban lobogó lángok elálmosították Lindát. Alig bírta nyitva tartani a szemét, pedig szívesen halgatta volna a többiek szórakoztató történeteit.

- Ébresztő, álomszuszák! - kiáltott rá Tom vidáman. - Legalább addig tarts ki, amíg elbotorkálsz a vedégszobába, az ágyadig!

Linda felriadt. Restellte magát udvariatlan viselkedéséért. Miután azonban Susan és Bill biztosították róla, hogy egyáltalán nem vették zokon a bóbiskolását, a hamarosan ők is nyugovóra térnek, a lány megnyugodva hagyta el Tom oldalán a szobát.

- Linda! - kiáltott utánuk Susan. - Adjak egy hálóinget? Láttam, hogy nem hoztál magaddal útitáskát...

Linda fülét megütötte Tom folytott nevetése, és elpirult.

- Én... én...

- Ne törd magad, Susan - szakította félbe Tom vigyorogva a lányt. - Ő ugyanis nem hord...

Linda erőteljesen oldalba bökte a férfit, mire az rögvest elnémult.

- Köszönöm, Susan. Igazán hálás lennék, ha kölcsönadnál egy hálóinget és egy fogkefét. Már amennyiben nem okoz gondot.

A vendéglátó házaspár arcán tükröződő zavar feloldódott.

- Ugyan, egyáltalán nem gond - mondta Susan. - Majd beviszem a szobádba.

Alighogy kettesben maradtak, Linda harciasan sziszegte:

- Hogy jut eszedbe Bill és Susan előtt arra célozgatni, hogy meztelenül alszom?

Tom ártatlanul nézett Lindára.

- Miért talán nem így van?

- Na igen, de... nem szeretném, ha...

A férfi hátravetette a fejét, és felkacagott.

- Ó, édes, micsoda álszent nőszemély vagy! - Pajkosan megfricskázta a lány orrát. - De ha felhagysz a makacsságoddal, hajlandó vagyok elnézni a különcségeidet.

Linda dacosan előreszegte az állát.

- Ha továbbra is úgy bánsz velem, mint egy gyerekkel, akkor...

Linda türelmetlenül felsóhajtott.

- Még sohasem jutott eszembe, hogy gyerekként kezeljelek, amikor kettesben vagyunk. Épp ellenkezőleg...! De ha már a felnőtté válásnál tartunk: meddig akarod még húzni az időt? Mikor látod be végre, hogy hozzám tartozol? Nehogy azt hidd, hogy beérem azzal a kis ízelítővel, amit eddig belőled kaptam! Egy olyan nőt, mint te, hosszasan, ráérősen kell szeretni...

- Ne, Tom! - kérlelte erőtlenül a lány.

- De igen! - vágta rá a férfi, tekintetét állhatatosan Lindára szegezve, akinek nem csak a szava, a lélegzete is elakadt, amikor Tom szenvedélyesen megrakadta a vállát, majd átölelte a derekát. Linda fel akarta tartóztatni, Tom azonban máris a pulóvere alá csúsztatta a kezét és simogatni kezdte a hátát.

- Nincs rajtad melltartó... - suttogta hálásan, és finom mozdulattal körülfogta a lány mellét.