27. rész

Ha szeretsz, akkor bizonyítsd is be!

-Hazajössz velem?-kérdezte meg nem sokkal a csók után Amanda.

-Maradj itt velem, szükségem van rád!-kérlelte őt.

-Ez nem megy ilyen egyszerűen. Én oda tartozom. Nem hagyhatok mindennel egy pillanat alatt fel. Egy hetet töltünk még itt Angela-val, és megyek haza.

-Még mindig ott laksz?

-Igen. A háló még mindig a piros színében pompázik, semmit sem változtattam rajta. Sőt, semmihez sem nyúltam. Ezt mindig magamnál tartom.-húzta elő a bekeretezett fényképet.

-Huu, nem volt olyan rég. Ekkor mentünk a tengerparta nyaralni, nászútra. Mintha tegnap lett volna.-nézte hosszas ideig a képet Georg.

-Pontosan.

-Amanda, maradjál itt velem légy szíves.

-Ki volt az a lány, aki miatt kitört a veszekedés? Ki volt, aki engem meglátva pofozott fel, s beszállt a taxiba?-kezdett gyanakodni Amanda.

-Evolette Lebert, Tomnak és Billnek az unokatestvére.

-Van egy olyan érzésem, hogy köztetek több volt, mint egy szimpla barátság.

-Jól érzed. Ő volt, akiről meséltem neked. Az első nagy szerelmem volt. Nemrég találtunk rá egy bárban Tommal. Újra összejöttünk, nem egész öt hete.

-Nane… ezt nem hiszem el.-tört rá a felismerés.

-Meg tudom magyarázni.

-Persze, minden pasi ezt mondja. Hagyjál most magamra!-ment ki az erkélyre, s beleszippantott az éledező Berlinbe.

Bámult a messzeségbe. Az utcákon nem egy fiatal járkált, ki-ki a kis társaságával. Leült a kőre, felhúzta a lábait, s érezte, ahogy az esti levegő átjárja a testét. A szél kicsit lengedezett meg-meg lebegtette a félhosszú szoknyáját. A két kezét a térdeire tette s nézett előre. Kis idővel érezte, hogy a sós könny csípni kezdi a szemeit. Kicsit sok volt neki most.

-Nem fázol meg a hideg kövön?-jelent meg nem sokkal később Georg.

-Nem. Mondtam, hogy gyere utánnam?

-Nem… de beszéljük meg. Nem akartalak megbántani. Evolette ő más. Számomra te vagy az egyetlen.

-Mit jelent az, hogy más volt számodra? Most is vele voltál, míg meg nem jelentem. Ha meg sem jelenek, akkor végig játszottál volna vele, hogy szereted? Összeházasodtál volna vele, anélkül, hogy tudtára adtad volna, hogy bigámistává válsz? Börtönbe is kerülhettél volna! Mindezek előtt meg, le se szartál volna. Jó voltam egy évre, míg vissza nem tértél ide. Csak azt nem vetted számításba, hogy a feleséged vagyok, aki a mai napig önmagát hibáztatta, hogy miért tűnt el egyik napról a másikra a férje!

Georg némán hallgatott. Bele sem gondolt ezekbe. Hirtelen jelent meg Amanda, semmit sem mondott még a barátainak a New York-i eseményekről, csak azt, hogy kikapcsolódott, és újra tudott lenni a nagyvárosi srác.

-Na, bemegyek. Maradj, ha akarsz. Jó éjt!-állt fel Amanda a kőről, s bement a szobájába.

A barnára süttetett arc, mely oly makulátlan s érzelemmentes megjelenést mutatott az elmúlt időben, megtört. A könnyek újra csordogálni kezdtek a szép arcon. Fájdalmasan zokogott fel; az elmúlt idő fájdalommal teli időszaka most jött igazán ki rajta.

Kora reggel mentünk Evolettevel a hotelbe, majd onnan az egyetemre. A fiúkat fent hagytuk, bár kikészítettünk kaját és hagytunk kávét, hogy tudjanak majd, valamit enni.

-Megpályázom azt a képzést Barcelonába!-bukott ki belőle, miközben a kávézóban ültünk.

-Hogy mi?-kaptam fel a fejem.

-Igen, megpályázom. Azt a várost nagyon szeretem. Nem egyszer voltam ott még Billékkel, mikor kicsi voltam.

-Nem más miatt menekülsz innen?

-Ez övön aluli volt.

-De igaz is szóval… képes vagy miatta lelépni? Képes vagy itthagyni mindenkit, a fuccsba ment szerelmi életed?

-Odakint feltöltődök. Nem egy pofont kaptam már Németországtól. Barcelona, bronzbarna bőrű, barna hajú, szemű pasik. A legjobbak.

-Most csak azért mondod, mert szakított veled, nem?

-Részben. Sokkal jobbak a spanyol srácok…

-Tom meg ne hallja, mert veszít a nagy fényűzéséből.-mosolyodtam el.

-Remélem meg fognak érteni. Ha elmegyek, remélem, kibékülnek. És te is Annah, belenyugszol abba, hogy az a nő Georg felesége. Nem fogsz jeleneteket rendezni.

-Ezt úgy mondod, hogy mint aki feladta volna a harcot. Nem így ismertelek meg.

-Ki kell engednem a gőzt, azért beszélek már sületlenségeket. Ha meg Georgnak az a lány kell, akkor én elfelejtem, és találok magamnak valami bronzbőrűt a katalánok fővárosában.

-Mikortól lesz ez a képzés Barcelónában?

-1 hónap múlva. 10 ruhát kell még terveznem, majd leadom. Divattervező akarok lenni. Ha meg visszajövök, mosolyt szeretnék érezni az arcomon, és önfeledt, boldog nő akarok lenni.

-Ha hazajössz, leszek a managered. Addigra szerintem már nem lesz sok belőle, hogy meglegyen.

-Ezt megbeszéltük!

A kávézást követően, nekem még várnom kellett az oktatómra. Vezetés közben kaptam egy sms-t, melyet a szünetben el is olvastam. „Szia, fél 6-kor az Alexanderplatzon. Közös vacsi, és esti séta. Csók, Bill” Gyorsan visszaírtam neki, hogy okés a dolog. Fél 5-kor végeztem, majd siettem haza. Evolette itthon volt, de a srácok most nem. Egyből mentem a fürdőbe, hol gyorsan letusoltam, s hajat is mostam. A hajam megszárítása után, kivasaltam, majd magamra kaptam egy fehér-vörös top-ot, hozzá egy fehér gatyát, és egy hozzá passzoló fehér magassarkú cipőt. Kifestettem magam, fújtam a parfümömből, majd indultam a megbeszélt helyre.

Bill már az egyik padon ült, persze nem hiányozhatott róla a baseball sapka, s a hatalmas Dior szemüveg.

-Szia!-állt fel, mikor meglátott.

-Szia!-öleltem meg, s megcsókoltuk egymást.

-Gyere, menjünk.-indult meg velem kéz a kézben az autóhoz.

-Merre megyünk?

-Bemutatlak a szüleimnek.

-Nem korai ez még?

-Szerintem nem. Anya kíváncsi rád, mióta Tomnak eljárt a szája.

-A tesódat sosem ezért szerettük.-nevettem.

-Hát nem. Szóval, vasárnap este óta anya fűz, hogy mutassalak be neki. Szeretne megismerni. Ne félj, nem fog megenni.-mosolygott bíztatóan, miközben beindította a motort.

Az óra 11-et ütött, amikor egy kéz fonódott Amanda Taylor forró arcára. Lehetett látni a csukott szemein is, hogy sírt.

-Jó reggelt!-adott egy puszit a bal arcára Georg.

-Mmm… neked is.-nyitotta ki a szemeit.

-Hoztam fel a pékségből reggelit, bár lassan dél lesz.

-Miért? Mennyi az idő?

-11 múlt két perccel.

-Így elaludtam volna… habár meglehet. Hamm.-ásított egyet.

-Szép vagy így reggel.-jelentette ki a srác.

-Jól áll neked, ha tepersz…

-Szeretlek.-hajolt volna a csókért, de Amanda elhúzta a fejét.

-Ha szeretsz, akkor bizonyítsd is be, ne csak mondd. Tegyél érte, hogy úgy tekintsek újra rád, ahogy New Yorkban. És most, hadd lássam a reggelim.-kelt ki az ágyból, s a nappaliba ment, hol a dohányzóasztalon várt rá a péksüteményes zacskó, benne a kis csokis croissantokkal.

-Finom volt, köszi.-ment vissza, miután megette, s egy puszit nyomott Georg arcára.

Indult volna a mosdóba, de Georg visszahúzta, s lágyan megcsókolta őt.

-Mondtam, ha szeretsz, bizonyítsd is be! Ez még nem volt elég.-ment a fürdőbe, s megmosta az arcát és a fogait.

-Mit szólnál hozzá, ha megmutatnám neked Hamburgot?

-Tudod jól, hogy imádok ismeretlen helyeket felfedezni. Szóval, mehetünk!-mosolyodta el magát, s előszedte az aznapi ruháját.