16. rész

- Ne, ne itt! Nem lehet... - Linda  minden erejével igyekezett kitépni magát a férfi öleléséből.

Tom fújt egyet, aztán eleresztette.

- Tudom, hogy sem a hely, sem az időpont nem alkalmas arra, hogy szeretkezzünk - mondta zihálva -, de ígéret ide vagy oda, már nem bírok sokáig várni. - Linda úgy érezte, mintha menten elégne a férfi izzó tekintetében. - Te is kívánsz engem, neked is szükséged van rám. Ne is próbáld tagadni!

Sarkon fordult és elhagyta a szobát. A lány lassan bújt ki a ruhájából. Könnyek folytogatták. Időközben megjött Susan a hálóinggel meg a fogkefével, és Lindának sikerült egy hálás mosolyt erőltetnie az arcára. De hasztalan igyekezett elaludni. Gondolatai össze-vissza kavarodtak. Tom kerek perec megmondta neki, mit akar: többé nem éri be évődéssel,csókokkal,simogatásokkal. Ha továbbra ia tartom vele a kapcsolatot, le fog fektetni, gondolta. És mi a helyzet velem? Mit érzek tulajdonképpen? Őszintén állíthatom, hogy eszem ágában sincs odaadni magam Tomnak? Ebből a kérdéből persze nyomban egy másik következett. Mi van Tomban, ami olyan könnyen feledtette velem azt a néhány évvel ezelőtti rémséges eseményt, töprengett. Na igen, valóban ő a legizgatóbb férfi, akivel valaha találkoztam. Kedves, jóságos és hihetetlenül elbűvölő. Olyan érzéseket ébreszt föl bennem, amelyekről eddig nem is hittem, hogy újraélednek. Ha azonban beadom  a derekamat, ha mégis közel engedem magamhoz, nem teszem-e ki magam annak a veszélynek, hogy ismét sebezhetővé, kiszolgáltatottá válok? Lehet, hogy csak kihívást jelentek a számára? Lehet, hogy rám un, mihelyt sikerült megszereznie? Végül is sohasem állította, hogy szeret, csupán azt, hogy kíván. Egy pusztán testi vonzalomra épülő kapcsolat nem szokott hosszú életű lenni, csupán gyorsan ellobbanó, futó viszony lehet belőle. A kérdés az, töprengett tovább, hogyan legyek úrrá ezen az erős testi vágyon, ha nem is akarom igazából legyűrni? Úgy tűnik, Tom Kaulitz esetében csődöt mond a józan ész!

Addig tépelődött, míg végül teljesen kimerültem nyugtalan álomba zuhant.

Másnap reggel, a hazafelé vezető úton Tom elmesélte, hogy jelenleg új terven dolgozik, amelyről azonban még tárgyalásokat folytat. Öröklakások, valamint irodaépületek tengertúli építéséről volna szó. Amennyiben megkapja a megbízást, legalább három hétre Németországba kell repülnie. A döntés néhány napon belül várható. Lindát különös érzés kerítette hatalmába arra a gondolatra, hogy a férfi esetleg hosszú időre távol lesz tőle. De most nem akart mélyebben belegondolni ebbe a kuszaságba. Hálás volt, amiért a férfi nem hozta szóba az előző este történteket, mert úgy érezte, képtelen volna kibírni egy újabb összeszólalkozást. A Bill és Susan társaságában elfogyasztott ízletes reggeli után Tomnak szemlátomást éppoly sietős volt felkerekednie, mint Lindának. A lányt szörnyen kimerítette az előző két álmatlan éjszaka.

Ha Tom észrevetette is a lány szeme alatti sötét karikát, nem tett megjegyzést rá, amit ő hálás szívvel nyugtázott. Idegei amúgy is pattanásig feszültek.

A lány lakása elé érve a férfi leállította az Audi R8-ast, majd odaforult hozzá.

- Nincs különösebben ínyemre a dolog, de az elkövetkező napokban nyakig leszek a munkában - jegyezte meg sóhajtva. - Valószínűleg nem sok időm marad rás. Hétvégén azonban kihajózhatnánk a jachtommal, és horgászhatnánk. Mit szólsz hozzá?

Linda szívverése felgyorsult.

- Nem rossz - felelte tartózkodóan. - Habár életemben nem fogtam még pecabotot a kezemben.

- Annál izgalmasabb lesz. - Tom gyöngéden végighúzta az ujját a lány szeme alatt húzódó sötét árnyékon. - Félreértsek elkerülése végett: a fedélzeten fogunk éjszakázni.