***

Nos sziasztok. Hosszú idő után újra sikerül elkezdenem a részeket. Nem tudom garantálni, hogy mindennap lesznek részek, de igyekezni fogok. A történetben egy pár rész múlva hatalmas "fordulat" következik. Szerintem tetszeni fog ;) Legalábbis csak remélni tudom!

***

17. rész

*

Linda egészen lázba jött, amikor megpillantotta a férfi jachtját, a Majestät-et a Pontchartrain-tavon. Tom a mólónál állította le a kocsiját,aztán a lányra mosolygott.

- Várj meg itt. Csalit kell vennem, és meg kell adnom az úticélunkat a kikötőirodában.

Linda bólintott. Miután Tom távozott, szemügyre vette a környéket. A lány gyakori kirándulónak számított a Pontchartrain-tónál, ám egyik kiruccanás sem izgatta annyira, mint ez a mostani. Tudta, hogy Tom megpróbálja majd elcsábítani, és azon töprengett, hogyan fogadná a férfi még erősebb közeledési kísérletét. Beadnám a derekamat? Engednék-e a benne, is elhatalmasodó vágyakozásnak, és hagynám, hogy történjen, amit mindketten akarunk, tűnődött. S ha belemennék lenne-e erőm viselni a következményeket? Tudta, ha odaadja magát Tomnak, nem halogathatja tovább a döntést. Határozonia kell: össze akarja-e kötni az életét ezzel a férfival, vagy sem. Félt a választól, ráadásul szörnyen kimerült volt, ezért inkább elhessegette ezeket a kínzó kérdéseket.Látta,amint a férfi gyors léptekkel elhagyja a kikötőirodát, és egyszerre izzó vágy cikázott rajta keresztül. Oldottnak és jókedvűnek látszott. Ellenállhatatlan varázsa mágnesként vonzotta Lindát.

- Nem leszel tengeribeteg? - kérdezte, mikor odaért hozzá.

- Fogalmam sincs. De hamarosan kiderül, igaz?

- Kétségtelenül. Ráadásul két napod lesz arra, hogy rájöjj. Hát nem remek, hogy addig teljesen el leszünk zárva a külvilágtól? - kédezte Tom várakozásteljesen.

- Mindenesetre igen romantikusnak hangzik - ismerte el a lány.

- Akkor hát, mire várunk? Nyomás a fedélzetre!

Kivett egy élelmiszerrel teli zacskót meg egy hűtőtáskát a csomagtartóból, és a jacht felé indult.

- Tehát ez a legkedvesebb kincsed - jegyezte meg a lány.

- Az egyik legkedvesebb kincsem - helyesbített Tom gyöngéden, és tekintete végigsiklott a lány arcán. Linda úgy érezte, mintha a férfi végigsimogatta volna. Megbabonázva állt. Aztán hirtelen egy cspat tini haladt el mellettük, és megtört a varázs.

- Gyere,menjünk,különben leszakad a karom - jegyezte meg tréfásan Tom. A fedélzetre állította  ahűtőtáskát, majd lement a hajókonyhába, hogy kirámolja az élelmiszereket. Linda a korlátnak támaszkodott. Elnézte a kikötőt, élvezettel szívta magába az illatokat. Tom váratlanul átfogta hátulról a derekát.

- Mire gondolsz? - suttogta, és lágyan magához húzta.

Linda hátával a férfi kisportolt testének támaszkodott, s érezte, amint a másikban nő a feszültség. A férfi keze a pulóvere alá siklott, és lágyan megfogta a mellét. Ujjai gyöngéd simogatásba kezdtek.

- Tom...ne! - dadogta. - Megláthatnak! - Megpróbált kibontakozni a férfi öleléséből, ez azonban csak tovább korbácsolta a másik vágyakozását. A lány - Tom egyre keményebb vesszejét érezve - remegni kezdett. A férfi halkan felnevetett, s kisimított egy tincset Linda arcából. Aztán megcsókolta a nyakát.

- Ne aggódj! - suttogta. - Senki nem láthat, s ha mégis, annak úgyis édes mindegy mit csinálunk.

- Nekem azonban nem! - makacskodott Linda, és megragadta a férfi simogató kezét. Legalább felvette volna egy melltartót, korholta magát. Most azonban azt gondolja, hogy ingerelni akarom.

Tom ismét megcsókolta, aztán kihúzta kezét a pulóvere alól, és egy mozdulatta maga felé fordította őt.

- Most az egyszer utoljára megmenekültél! - jegyezte meg ravaszul kacsintva. - Tudniillik ideje, hogy kihajózzunk a kikötőből.