30. rész

Kaland az autópálya mellett…

A Los Angeles-i járat a délelőtti órákban landolt a hamburgi reptéren. David Jost fél órával később immár az autójába szállt volna be, de meglátta az egyik járókelő kezében az aznapi Bild újságot, melynek a címlapján, a számára meglepő fotók voltak. Kezdett elborulni az agya, jobbnak látta beszállni az autóba, s számon kérni mindenkit szépen sorjában. Úgy tudja, hogy a bandája a stúdióban dolgozik a dalokon.

Amikor a stúdióhoz ért, látta, hogy a 4 autóból, mindössze egy darab parkol a feljárón. Berontott a nagy házba, s idegesen szedte a lépcsőfokokat, majd Georg szobájába nyitott be.

-Jó reggelt!-kiáltotta el magát, mire a paplan alatt a két fiatal mocorogni kezdett.

-David?-nyíltak ki Georg csipái, miután eljutott az agyáig, hogy ki is keltette őket.

-Ki ez a nő melletted? Hol vannak Tomék?-jöttek a kérdések.

-Szóval Tomék Berlinben vannak. A hölgy mellettem a feleségem David!-mondta Georg.

-Hogy mi? Ezt nem hiszem el… mikor? Hogyan s miként ismerted meg?

-Amanda Taylor vagyok, még New Yorkban sikeresen rámburította a Cola-t és a BigMac-jét. Onnan kezdődött minden, majd fél évvel később Las Vegasba összeházasodtunk, de a férjem fél évvel később meglépett se szó, se beszéd nélkül. 1 évig vártam rá, a barátnőm kérésére jöttem ide Berlinbe…-kezdte Amanda, de Georg belevágott.

-A srácokkal kajálni mentünk, kint vártam a lányokat, de hirtelen feltűnt Amanda. Evolette meglátott minket, és rájöttem, hogy Amanda az igazi. Tom megvert ezek után. Amandával tegnap jöttünk megnézni Hamburgot, és itt aludtunk. Szeretem őt David!

-Akkor most jön az a rész, hogy idecsődítek mindenkit, és elmondom a miheztartás szabályát! Addig is nézzétek meg magatokat az újságban!-dobta eléjük a Bildet.

A madárcsicsergés dal volt füleimnek mindig is, legyek akárhol. Bill is már ébredezett.

-Szia!-nézett rám, s ajka égett a számon.

-Így már jobb az ébredés.-mosolyogtam rá.

-Kérsz valamit reggelire?

-Nem tudom. Nem vagyok nagyon éhes.-mondtam, miközben kordult egyet a gyomrom.

-Méghogy nem vagy éhes!-húzott elő az ágy alól egy jól megrakott tálcát.

-Hm… ínycsiklandozó.

-Az. Anya hozta fel nemrég, mielőtt felébredtél.

-Milyen rendes anyukád van!

-Az anya csak anya. Nagyon szeretem őt.

-Elhiszem.

-Gyere, együnk. Ez a legfinomabb, vaníliáskifli anya módra.-adott a számba egy falatot.

-Isteni.-mondtam, miután lenyeltem.

A reggeli vége felé jártunk, amikor Bill telefonja eszeveszett csipogásba kezdett.

-Bocsi, ez David!-látta meg a kijelzőn a nevet, majd felvette-Hallo!

-…-mondta David.

-Hogy mi? Amanda meg Georg? Sosem volt Georg a vigyázás hírnöke.

-…-mondta David.

-Jó, indulunk. Lesz délután 4 óra, mire odaérünk.

-…-mondta David.

-Oké, szia!-nyomta ki Bill a telefont.

-Mi az?-keltem ki az ágyból, s szembe álltam vele.

-Hamburgba kell mennünk! David hazajött, kiborult a bili. Ezek mellett a Bild tegnap lefotózta Georgot meg Amandát a hamburgi tengerpartnál, illetve valami kávézóban.

-Ajjajj. Ez, ahogy sejtem, nem lesz valami kellemes beszélgetés. Nekem is mennem kell?

-Muszáj. David egy-két dolgot szeretne mondani, hogy tudd, hogy mivel jár, hogy együtt vagyunk. Ugyanezt fogja hallani Evolette és Amanda is.

-De hisz Evolette és Amanda egy helyen… kicsit rázós lesz.

-Az, de meg kell beszélniük. A bandának menni kell tovább, Tomnak meg kell békélnie Georggal, hogy nem szabad préda már, ahogy nekünk is. Szerintem mindent el fognak mondani, és a vége az összeborulás lesz. Hisz Tom bármennyire is haragszik most rá, az egyik legjobb haverja.

-Igazad van. Akkor készüljünk, ha 4-re oda akarunk érni.

Bementünk a rejtett fürdőbe s nekiálltunk tusolni. Bár tusolás közben Bill ismét nem tudott parancsolni magának, így dél lett, mire elindultunk Hamburg fele.

-Nem 4 óra lesz, mire odaérünk!-jegyeztem meg vigyorogva.

-Nem ellenkeztél te sem.-kacsintott, s megcsókolt.

-Induljunk Bill!

Egy fél óra múlva már az autópályán lézengtünk. Nagy szerencsénkre sikerült elkerülni Berlint az elkerülőn, így nyertünk egy órát. Fél 6 volt már, amikor Hamburgtól mindössze 30km-re voltunk. Meglepődtem, mikor Bill egyik percről a másikra letért a főútról, s egy kis földút felé kanyarodott.

-Mit csinálsz?

-Nem bírok magammal!-búgta a fülembe, miután leállította a motort.

-Nagyon, nagyon rosszfiú vagy!-csókoltam meg.

-De te szereted ezt!-harapdosta a fülcimpámat.

-Bhiill…

-Annahhh…

Gyors kikapcsolta a biztonságiövem, majd hátramásztunk. Benyúlt a felsőm alá, s kis idő múlva a pólóm elől kötött ki a kocsiban. Hosszan csókolt meg, majd a fejét levitte az övem vonalához, s apró érzéki csókokkal hintette be a felsőtestem. A melltartómat seperc alatt levette, majd felhajolt a számhoz újra. Eközben a kezem a pólója alá csúsztattam, s két perc múlva az én cuccom között foglalt helyet. Csókolt, miközben benyúlt a szoknyám alá, s a kezét becsúsztatta a bugyim alá. Kéjesen nyögtem fel, érezve a hideg ujjait a szeméremdomborzatom környékén.

-Ne khínozz!

Nem válaszolt, csak becsúsztatta az ujját. A nyögéseimet a vad csókjainkkal hallgattattuk el. Nem hagyta, hogy elmenjek, így egy kis idő után kivette a kezét.

-Mhi az?-néztem rá.

-Nem hagyom, hogy előbb elmenj, mint én!-búgta a fülembe.

-Badboy Billie!

-Badgirl Annah!

Nemsokára mindkettőnkről lekerültek a felesleges ruhadarabok. Sikerült elhelyezkednünk a hátsó ülésen, s Bill belémjött. Ugyanebben a pillanatban mindkettőnk száját egy-egy kéjes sóhaj hagyta el, ahogy tegnap éjjel. Hol gyorsított, hol lassított a tempón, nem akartunk oly hamar elmenni. Vadul téptük egymás száját, miközben utoljára felgyorsított, s éreztük, hogy újra elveszünk egy másik világban.

Egy kis idő kellett, míg visszatértünk, majd rövides idővel újra feltértünk az útra, s meg sem álltunk a stúdióig.

-Merre a jó édes isten nyilába voltatok?-köszöntött minket David, mikor ajtót nyitott nekünk.

-Mindent megmagyarázunk David!-mondta Bill, miközben betértünk a hatalmas nappaliba, ahonnan már csak mi hiányoztunk.

-Sziasztok!-köszöntünk, majd visszaköszöntek nekünk.

-Téged még nem ismerlek, te vagy Annah, ugye?-jött utánunk David.

-Igen, Annah Schultz.

-David Jost, de most térjünk rá a tárgyra! Bill mégis hol voltatok? Már 20:30 van!

-David, nézd meg a hajukat… jól illik a kaland az autópályán címszalag!-vigyorgott erőteljesen Tom.

-A kisBill nem bírt magával útközben…-folytatta Evolette, mire mindannyiunk arcán egy jókora mosoly ült ki.

-Nem kell a magánéletemet kitárogatni!-jegyezte meg Bill.