18. rész

*

A forró víz nagyon jólesett a lánynak,ugyanis nagyon kimerítette a délutáni horgászat,amit a férfival töltött. Mire végre rászánta magát, hogy elzárja a csapot, és megtörülközzön, már érezni lehetett a sülő hal ínycsiklandó illatát. Magára kapta a  nadrágját és a pulóverét, s már éppen a haját fésülte mikor kopogtak az ajtón.

- Felöltöztél?

- Igen,bújj be!

A férfi a levegőbe szimatolt.

- Mmm, minek van itt ilyen pompás illata?

- Fogalmam sincs... talán a tusfürdőmnek... Miért jöttél? Segítsek valamiben?

Tom megköszörülte a torkát.

- Igen... gondoltam, talán figyelhetnél a krumplira,amíg én is gyorsan lezuhanyzom.

- Azonnal jövök. - Linda sietve félretette a fésűt, és egy kis ajakfényt kent sós széltől kicserzett szájára.

Tom már megterítette az asztalt. A lány derűsen nyugtázta a figyelmes vendéglátást. Egy nagy, lapos tálon aranybarnára sült pisztrángdarabok hevertek, s a krumpliszeletek vígan sercegtek a serpenyőben.

Amikor kiszedte a ropogós krumplit, a férfi is felbukkant. Amikor szeme a férfi vékony pólóján kirajzolódó izmaira tapadt, a konyha egyszeriben kicsinek és szűknek tűnt számára. A hangulat is feszültebbé vált. Nyilván a férfi is megérezte ezt, legalábbis szikrázó tekintete erről árulkodott.

- Ne vágj már olyan rémült arcot! Pillanatnyilag egyedül csakis az evésen jár az eszem - mondta nem túl meggyőzően.

Lindának ismét a torkára forrt a szó. Hihetetlen, hogy mennyire tisztán tud olvasni a gondolataimban, állapította meg magában.

- Mit szólnál egy korty borhoz? - kérdezte váratlanul a férfi. Kivett egy üveget a hűtőből, kihúzta a dugót, és megtöltötte a poharakat.

A pisztráng pompásan sikerült. A friss levegő megtette a hatását: mindketten farkasétvággyal láttak neki a vacsorának.

*

Étkezés után együtt szedték le az asztalt. Linda a kelleténél jóval tovább rendezgette a piszkos edényeket, s egyszer csak hirtelen megérezte, hogy Tom szorosan mögötte áll. A férfi a vállánál fogva megfordította, és erősen magához vonta.

Ahogy Tom simogatni kezdte a hátá, megremegett. A csönd percről percre tapinthatóbbá vált. Mindössze a férfi egyenletlen légzését lehetett hallani. Linda rádöbbent: ha fel akarja tartóztatni Tomot, most kell cselekednie, különben késő lesz.

- Tom - suttogta, és igyekezett eltolni magától a férfit. - Kérlek, eressz el!

- Més hogy eleresszelek? Ezúttal, drágám, szó sem lehet róla. Egyszerűen lehetetlen, hogy ne öleljelek, ne érintselek meg!

- Ne...

- De igen! - súgta a férfi, miközben ajkával cirógatni kezdte a nyakát és a fülét.

- Tom... - sóhajtott fel kélyesen a lány.

- Csitt, most ne beszélj! Engedd el magad...! Érzed, hogy mennyire kívánlak?

- Tom, nem lehet, még nem...

A férfi gyöngéd csókkal belefolytotta a szót. A lány szívverése csaknem elállt. Kétségbeesetten igyekezett úrrá lenni az érzésein.

- Linda, engedd, hogy szeresselek! - suttogta a szenvedélytől rekedt hangon. - Most nem mondhatsz nemet...!

A lány Tom nyaka köré fonta a karjait. Hirtelen minden meggondolása a semmibe tűnt, csak a vágy számított. Mert igenis kívánta ezt a férfit, hiába is próbálta volna tovább tagadni. Úgy érezte magát, mint akit megbabonáztak.