31. rész

„Olyan vagy mint egy pszihológus!”

A szoba egy átlagos típusú volt. Nem volt benne oly sok hececáré, tipikus olyan beszélgetőszobának szolgált.

-Üljetek le!-mutatott a kanapéra.

Leültünk.

-Szóval most először mutatkozzatok be, nem nagyon ismerlek még titeket. Ezután elmondok jópár fontos szabályt.-folytatta a David velünk szemben a monológot.

-Evolette Lebert vagyok, Billék unokatestvére vagyok, anyai ágról, szóval anya meg Simone testvérek, mielőtt feltűnne, hogy nem Kaulitz a vezetéknevem.

-Értem, de egy kis vérminta nem árt majd meg.

-Jó, végülis fő neked az igazság.-sandított közben összeszűkült szemekkel Amandára.

-És te bogaram ki vagy? Igaz, hogy a madarak azt csiripelik, hogy titkos esküvő volt Georggal?-fordult Amanda felé.

-Amanda Taylor vagyok, a nevem alapján látszik, hogy nem vagyok idevalósi. Georggal másfél éve találkoztam otthon, amikor állítólag innen ellépett pihenni. Egy kiruccanásunkon Las Vegasban egy kis kápolnában házasodtunk össze. Fél évig minden klappolt, majd egyik napról a másikra lelépett Georg. A napokban találtam rá, az egyik étteremnél. Titeket várt.-nézett ránk-Az egyik pillanatban még csókoltam, a másikban pedig Evolette feltűnik s egy sor kiabálás után beszáll az autóba s elhajt a taxis. Nem sokkal utána egy fekete afrofonatos srác jelenik meg, és bemos egyet neki. Sikerül elmennünk, és tegnap Hambrgot mutatta meg nekem, és este már nem akartunk visszamenni a hotelba, így itt maradtunk. A tegnapi kiránduláson meg szemüveget viseltünk, nem tudom, hogy hogyan jelenhetett meg az újságban.

-A rajongók mindenhol ott vannak…-szólt be Evolette.

-Bocs, nem tudtam semmiről. Szerinted odakint ismertek a fiúk? Ne nézzél szőke libának, nem vagyok az!-állította le Amanda őt.

-Ez igaz, ezzel az albummal próbálunk betörni majd. Te, pedig ha jól hallottam Annah vagy, igaz?-fordult végül felém David.

-Igen Annah Schultz. Bill barátnője vagyok. Egy klubban, ahol dolgoztam ott ismertem meg őket. Klaus volt a főnököm, ahogy Evolettenek is.

-Ti voltatok a szülinapon is?-kapott észbe a manager.

-Igen.-bólintottunk.

-Tudtam, hogy valahonnan ismerősök vagytok. Na, de most, hogy megismertelek titeket, hadd mutatkozzak be. David Jost vagyok a banda managere, én egyengetem a fiúk pályáját már jóideje. Ezek után, hogy ti baráti illetve rokoni kapcsolatban álltok a srácokkal, egyúttal rátok is oda kell figyelnem. Ti sem mászkálhattok, ahogy akartok, főleg te Amanda ezek után. Nem mondhatom azt, hogy foggyatok 20 kg-t vagy hízzatok 10 kg-t. Ezért muszáj lesz itt maradnotok a fiúkkal, és ki az utcára hatalmas napszemüveg nélkül tilos a kijárás. Lehetőleg nagyon ne tartózkodjatok egyedül a szabadban, mindannyiotokkal ott lesz egy testőr. Sosem lehet tudni, mikor, melyik fanatikus lány akar rátok támadni majd. Ez így érthető?

-Hát…-húztuk a szánkat.

-Lányok, muszáj lesz!

-Jó…-nem tudtunk mást mondani, hisz igaza van neki.

-De David 1 hónap múlva le kell lépnem Barcelónába, és valószínüleg ott is maradok egy ideig. Megoldható ez?-nézett Evolette szép szemekkel rá.

-Persze. Te még nem buktál le, szóval könnyebb helyzeted lesz. Amúgy mennyi időre szeretnél?

-Szerintem egy év lesz. De az is lehet, hogy több idő.

-Oké. Intézkedni fogok szállás gyanánt.

-David, nem kell! Amit szeretnék, úgyis megszerzem magamnak. Alulról szeretnék indulni, és a csúcson végezni. Visszatérni önfeledt, boldog arccal, olyan arccal, amilyenben még sohasem volt részem.

-Albérletet keresek akkor is, ha nem engeded, hogy fizessük. Úgy megfelel?

-Jó, legyen!-ment bele Evolette.

-Jól van, akkor intézkedek, utána beszélek a fiúkkal.

-Szerintetek, melyik szobába vitte őket?-tért egyből a lényegre Tom.

-Gondolkodj öcsém, naná, hogy a hangszigeteltbe.-szólalt meg Bill mellőle.

-Nem lehet akkor kihallgatni, amit beszél velük…-jegyezte meg Georg.

-Nem kell féltened Amandát Davidtól, nem mászik rá, ahogy egyikőjükre sem.-jegyezte meg Tom.

-Most megint, minek pattogsz? Beszéltem hozzád olyan hangnemben, amilyenben nem kellett volna?-vágott vissza Georg.

-Hú de féltem a feleségem felvonás…-nyávogott vékony hangon Tom.

-Hülye vagy, mint mindig s mellette féltékeny.-állt fel, s kiment a balkonra, majd elővette a zsebéből a söétkék Bondot, keresett hozzá egy öngyújtót, majd mélyen szívott belőle.

-Most minek kellett Tom?-förmedt Bill a testvérére.

-Ne mondd azt, hogy mellette állsz?-emelkedett magasabbra Tom hangja.

-Egyikőtök mellett sem. Hibázott, de az élet megy tovább. Biztos szereti azt a lányt. Evolettenek el akarta mondani, csak nem tudta, hogy hogyan.

-Mondd, te tudtál róla?

-Nem, a valódi okot, azt nem. De említett nekem egy titkos dolgot, amit nem árult el. Ez volt akkor.

-Evolette csalódni fog benned!

-Igen tudom, de Tom össze van zavarodva, amióta felbukkantunk. Nem vetted észre?

-Azóta lett más, azóta a hétvége óta. Mintha kicserélték volna, amikor hívtad Annaht, és Evolette nem volt ott.

-Titkolnak valamit.-szállt be Gustav is.

-Kiszedem belőle.-határozta el Tom.

Nemsokára David megjelent, s Georgot is behívták, s a manager a náluk megszokott monológba kezdett. Addig mi a stúdió hátuljába vártunk.

-Evolette, beszélhetnénk?-kérdezte meg Amanda.

-Hallgatlak.

-Tudom, hogy ez nyers lesz, de miattam mész el, ugye?

-75%-ban igen, a másik 25% meg az álmom. Menekülök innen, ahogy egész életemben. Nem kaptam semmi jót itt. Amikor úgy érzem, összejön minden, megjelensz te a barátom szájában, s közlitek, hogy férj és feleség vagytok! Szerinted heccből döntöttem így? A szívemben forgatjátok a tőrt, ha látom őt, és téged is. Tudni, hogy téged választott, mikor évekkel ezelőtt a siker előtt boldog voltam vele. Azóta sem tudtam kitörölni a szívemből. Bármennyire is akartam, eszembe jutott. Mondd, szerinted milyen az, ha a kapcsolatod az exed miatt fut zátonyra? Inkább elmegyek, és elérem az álmom, majd egy bronzbőrű spanyol sráccal térek vissza, aki nem forgatja meg bennem a tőrt többször. Az égiek tudták, hogy úgy kell tenni, ahogy tettek velem, hetekkel ezelőtt. Nem is baj, örülök, hogy nem kell kihordanom a gyerekét! Legyetek boldogok, én nem állok közétek. Kitörlöm a szívemből őt, menni fog hidd el. Most sikerülni fog!

Amanda mélyen hallgatott, miközben látta, hogy a lánynak nem egy sós könnycsepp hagyja el a szemét.

-Nagyon sajnálom!-ölelte meg belső felindulásból.

-Hagyj, engedj el!-hagyta kint Evolette, majd felfutott az egyik szobába.

-Én komolyan nem akartam.-nézett rám Amanda.

-Egyikőtök sem tudhatta, hogy mit tud a másik. Te a boldogság reményében jelentél meg az étterem előtt, de Evolettének nem említette meg Georg, hogy mi van. Fura lesz, de megszokjuk. Most felmegyek hozzá, beszélek vele, nagyon kivan.

-Oké, és köszönöm, hogy ilyen vagy!

-Milyen?

-Olyan vagy, mint egy pszihológus. Nem leszel az?

-Áhh, az messze áll tőlem. Bár fontolóra veszem… na de most megyek. A hallban találkozunk majd. Szia!-mentem fel Evolettehez.

-Szia!-köszönt utánam, de már nem sűrűn hallottam.