33. rész

„Ismerem őket!”

Hátul teljesen elsötétült minden, ahogy Tom ígérte, sőt még az ülés is elterült. Sikeresen másztunk hátra a nagy autóban, s nem volt megállás. A kilóméterek szelték egymást az országúton, nem egy autó mellett száguldott el Tom, s senki sem sejtette, hogy mi zajlik a nagy autó végében.

-Muszáj, hogy halkak legyünk! Tom úgy tud csak koncentrálni a vezetésre.-mondta halkan, de annál izgatottan Bill, mielőtt belémhatolt.

-Csak csókolj!-kaptam az ajkához.

Ahogy tudtunk, halkak voltunk, de ahogyan kezdtük érezni, hogy jön a vég, egyre inkább lett hangunk is. Próbáltuk elfojtani a hangunkat az egymásnak adott csókjainkkal, de a vágy felülkerekedett rajtunk. Még egy utolsót lökött rajtam Bill, s szinte sikítottunk az addig magunkban tartott élvezettől.

-Nem voltunk elég halkak.-jegyezte meg Bill, mikor érezte, hogy lassítani kezd az autó.

-Miért lassítunk? Csak nem?-néztem Billre.

-Tomnak elég volt ennyi, várunk majd egy 20 percet.

-Egy fél óra és itt vagyok. Amúgy nem voltatok hangosak, de hát rég volt már csaj a közelemben. Remélem, találok valami rajongót, és nem saját kézzel kell könnyítenem magamon.-mondta Tom, mielőtt kikapcsolta volna a biztonságiövét.

-Tom, neked nem tudnak ellenállni a rajongóid, még most sem. Biztos nem lesz szükséged a kezedre.-szóltam előre neki.

-Így legyen.-szállt ki az autóból.

-Még jó, hogy nagy ülepű gatyát hord.-mondta Bill.

-Kevésbé feltűnő neki. De ajj, miattam késünk el az ebédről.

-Nem baj, még egy menetbe beleegyezel?-kezdte el csókolni a nyakam.

-Bill, Tom miatt állunk itt.

-Átérzem majd, és újra kezdődni fog.-védekezett.

-Gyorsak leszünk!-csúsztattam a nyelvem a szájába.

Miután Tom kiszállt az autóból sietett a férfimosdó felé, mígnem egy magas barna hajú lány, meg nem szólította.

-Tom Kaulitz?-kérdezte a lány a mellette elhaladó Tomtól.

-Igen, én vagyok az.-fordult meg, majd folytatta-És te ki vagy, hogy itt téblábolsz egy benzinkúton.

-Rina vagyok. Egy kávéért ugrottam be a shop-ba, indulok tovább Köln fele.

-És mondd Rina, lenne kedved megismerni a királyt kicsit közelebbről?

-Ohh.-nézett lejjebb Rina s látni vélte, ahogy a kisTom kicsit kidudorodik.-Sosem tudtam neked ellenállni, már 15 évesen is te voltál a szexepilem Tom Kaulitz!

-Jó ezt hallani, de mi lenne, ha valami másra koncentrálnánk?-lökte finoman Rinát a férfimosdó ajtajának.

-Mikor voltál utoljára nővel?

-Amióta megjegyeztem, hogy keresem az igazit, azóta senkivel. De most veled kivételt teszek.-tolta be Tom az egyik szabad helyiségbe, s vadul tapadt Rina ajkára.

Benyúlt a lány ujjatlan blúza alá, s a kezét végighúzva a hasán, a lány melleinél állapodott meg. Finoman masszírozni kezdte, majd a másik kezével lehúzta róla a felsőt. Rina mélyről jött sóhajai méginkább beindították a mostanra afrofonatos hajú Tomot.

Rina sem tétlenkedett. Tudta, hogy ezaz a pillanat, melyre az életében várt. Itt az alkalom, hogy megmutassa Tomnak, milyen nő is ő. Tom a melleit kénysztette a szájával, miközben benyúlt a srác pólója alá, s egy könnyed mozdulattal megszabadította róla. Végigpásztázta az izmos felsőtestét s egy elismerő mosolyt küldött Tomnak. Egymás szemét kémlelték, majd Rina Tom hatalmas farmerjába csúsztatta a kezét, kitapogatva a férfiasságát és végighúzta rajta a kezét, melytől Tom istenigazából most az először felnyögött.

-Hagyd abba szivi, mert még idő előtt elmegyek!-nyögte Tom, s Rina miniszoknyáját aggatta lejjebb.

-Érezni akarlak!-nyögte Rina is, miközben érezte, hogy a vörös színű tangája a miniszoknyája útját követi.

-Egy pillanat!-hajolt le Tom, s előhalászott a farmerjának a farzsebéből egy bontatlan cottont.

Miután felhúzta magának, erősen hatolt a lányba, melytől mindketten hangosan felsóhajtottak. Amilyen erős lépéssel hatolt belé, úgy hagyta a tempót, a vége felé kezdett lassítani.

Rinának az elején meglepően jó érzés futott át a testében. Élvezte Tom gyorsaságát, s hamar felvette vele a tempót. A lassítás mindössze két lökés között tartott, majd Tom újra váltott s 5 perc elteltével mindkettejük szájából a mélyről feltörő elégült nyögés jelezte, hogy itt a vég.

10 perc kellett, míg magukhoz tértek, s szedelőzködni kezdtek.

-Ekkora szexben már régen volt részem!-jegyezte meg Tom.

-Nekem is.-vigyorgott rá Rina.

-Itt a számom, ha szükséged lenne rám.-kacsintott a gitáros, s a cetlit Rina kezébe nyomta.

5 perc múlva önelégült fejjel sétáltak az autójukhoz. Tom még intett egyet neki, s beszállt az autóba, ahol már Bill és én vártuk, felöltözve.

-Indulhatunk?-nézett hátra Tom.

-Persze.-mosolygott Bill.

-Akkor jó, mert nem állunk meg Loitscheig.

-Merre vagyunk Tom?-kérdeztem rá.

-Berlin után.

-Még jó három óra. 13:00 óra körül oda is érünk akkor.-saccolt Bill.

-Igen, de ne izgasd fel az öcsémet.-villantott Tom egy huncut mosolyt.

-Nem fogom. Amúgy szükséged volt a kezedre?

-Nem.-mosolygott Tom.

-Én megmondtam!

-A csajnak a szexepilje voltam!-húzta ki magát az ülésen, ahogy tudta.

-Ahogy a legtöbb rajongódnak.-tette hozzá Bill.

Az óra már fél 1-t ütött, mikor elértük Magdeburgot. A déli dugón elég hamar áthaladtunk, s már csak egy 20 perc választott el minket attól, hogy elérjük a célt. Végül újra feltűnt az a szép kis ház a Banhofstraße 19 alatt.

-Megérkeztünk! Végre!-szálltunk ki az autóból.

Szokásához híven Tom rátapadt a csengőre, és fél perc múlva Simone nyitotta a nagy kaput.

-Sziasztok!-köszönt nekünk, majd magához ölelte a két nagy fiát, majd engem is.

-Szia, anya!

-Szia Simone!

-Merre voltatok? Nem úgy volt, hogy délre értek ide?

-De anya, csak nagy dugó volt. Tom volt olyan aranyos, hogy bement Berlinbe, így elveszett egy óránk. De a lényeg, hogy ideértünk.-mondta aranyosan Bill a fedősztorit.

-Így szeretjük mi Tomot!-karoltam középen át a két ikert.

-És veled mi van Annah?-kérdezte meg Simone, miközben az ikrek hátramentek, s kiengedték Scottyt a kenelből.

-Nagyon jól vagyok.

-Tényleg ezért késtetek amúgy?-kérdezett rá Simone.

-Gyanúsak voltak?-mosolyogtam.

-Ismerem őket.-mosolygott velem együtt.

-Azt elhiszem.

-Majd mutatok róluk képeket. Kíváncsi vagyok, hogy rájössz-e majd, hogy melyikük Bill.

-Meglátjuk.

-Amúgy Evolette-ről tudsz valamit?

-Igen. Szinte minden nap beszélek vele. A legjobb barátnőm, még akkor is, hogy most 1000 km-re van innen.

-Az ő érdekében, jól döntött. Nagyon sokat szenvedett, amikor berobbantak a fiúk. Aztán egyik napról a másikra tűnt el, és most került újra elő, majd elmegy Barcelónába, nagyrészt Georg miatt. Bízom benne, tovább tud majd lépni.

-Azt mondta, hogy önfeledt mosollyal az arcán szeretne visszatérni, és egy mediterrán kaliberű férfival az oldalán. Drukkolok neki. Bár még érezni rajta, hogy szereti, de leplezi, meg Georggal is beszélt, és barátoknak maradtak.

-Nem volt szép dolog Georgtól, amit művelt, de akkor sem ringatta volna tévhitve a kislányt. Amúgy hogy bírod a feleségét?

-Jófej, okos nem az a pénzem miatt vagyok veled típus. Tegnap is együtt repültünk a vízbe, mert beletoltuk a srácokat a medencébe.-emlékeztem vissza.

-Akkor nem csak te vagy a fiúkkal megáldva.

-Hát nem. Nem is tudom, hogy mi lenne akkor.

-Nem bírnál szabadulni tőlük.-mosolygott.

-Van benne valami!-mosolyogtam vissza.

Kis idő múlva a bent az étkezőben ebédeltünk, s Tom volt olyan állatbarát, hogy minden ötödik falatot Scottynak adott, persze amikor Simone nem figyelt.

-Hátul is van szemem Tom Kaulitz!-szólt rá Simone.

-De hát anya, én semmit sem csinálok! Eszek, nagyon finom lett a narancsos csirke.

-Citromos csirke ez Tom.-szólt hozzá Bill, majd hangtalanul eltátogta felé a „pancser” szót.

-Megállj csak Bill!-nézett sértődötten Tom az ikre felé, majd tovább folytatta az evést.