20. rész

* Kérlek, nézzétek el az esetleges gépelési hibákat! *

Másnap reggel Linda ugyanarra a himbálózásra ébredt, amely előző este álomba ringatta. Becsukott szemmel is megérezte, hogy üres mellette az ágy. Megfordult, s látta, hogy Tom a kerek hajóablak előtt áll. Linda azon töprengett, mi járhat a férfi fejében, s egyszerre könnyek szöktek a szemébe. Megtettem, amit mindenáron el akartam kerülni, nyilalt belé a felismerés. De megbántam-e?
Nem! - felelte elszántan egy belső hang. Így akartam. Tom az első férfi az életemben, akinek sikerült mind a testemet, mind a lelkemet meghódítania. A lány annyira bizonytalannak és kétségbeesettnek érezte magát, hogy a legszívesebben sírva fakadt volna. Mocorogni kezdett  a takaró alatt. A halk susogásra Tom megfordult. Homlokát ráncolva pillantott a lányra.

- Régóta ébren vagy? - kérdezte érdes hangon.

- Nem, nem olyan régóta. - Linda lesütötte  a szemét.

- Linda! - kérte halkan a férfi. - Nézz rám!

A lány kelletlenül engedelmeskedett.
Tom hangja egyszerre határozottnak csengett.

- Szeretném, ha összeházasodnánk. Most, azonnal. Ha ma délután már nem lehetséges, akkor holnap reggel.

Linda elképedve meredt a férfira.

- Te viccelsz! - csúszott ki a száján, amikor sikerült végre szóhoz jutnia.

- Mondtam már, hogy nem szoktam  a levegőbe beszélni - mordult a lányra. - Ami a szívemen az a számon, és mindig komolyan is gondolom amit mondok.

A lány csapdában érezte magát, ahonnan többé nincs menekvés. Ebben a pillanatban szíve ugyanolyan hevesen lázadozott, mint az értelme. Hisz tagadhatatlan, hogy vártam az egyesülésre, a lelki kötődés azonban egészen más lapra tartozik,gondolta. Még ha történetesen szerelmes vagyok belé, fűzte tovább a gondolatait, akkor sem érzem elég érettnek magam a házasságra, és az azzal együtt járó felelősség vállalására. Fontos számomra a munkám és a saját, megszokott életmódom. A házasság sajnos egyikkel sem lenne összeegyeztethető.

- Linda, halgass rám!

Tom éles hangjára ocsúdott fel. Elszántan megrázta a fejét, amitől a kócos fürtjei a homlokába hulltak.

- Nem,Tom, nem rád, hanem saját magamra kell hallgatnom. A válaszom pedig: nem. Nem tudok, és nem is akarok a feleséged lenni.

A férfi összerándult, mintha arcul ütötték volna, de aztán mély lélegzetet vett, és meglepő egyszerűséggel megjegyezte:

- Nos, rendben, akkor majd házasságlevél nélkül élünk együtt. - folytatta. - A magam részéről ugyan nem így képzelem az eszményi kapcsolatot, de... - Szünetet tartott, és mélyen Linda szemébe nézett. - De elfogadom a feltételeidet. Mindenképpen akarlak, akár hozzám jössz, akár nem. Mindegy.

A lány hirtelen rádöbbent, milyen sokat jelent számára ez az ember. Életének legszebb pillanatait töltötte ennek a férfinak a karjában.  Elég volt csupán rágondolnia, milyen érzéseket ébresztett benne Tom keze és ajka, a teste ismét lángra gyúlt. Miért nem tudom rászánni magam a döntő lépésre, s elfogadni azt, amit nekem kínál, töprengett. Lám, lehetőséget akar adni, hogy együtt lehessek vele, anélkül, hogy nyomban egy életre elkötelezném magam. Talán azért tétovázom, mert félek, hogy nem szeret? Nem tudta megfejteni, mi tartja vissza az igentől. De bármi legyen is az, képtelen vagyok legyőzni, gondolta.

- Tom, én..

- Kérlek - szakította félbe a férfi határozottan - ne mondj rögtön nemet. Igérem, hogy semmilyen módon nem foglak befolyásolni. - Elmosolyodott, és lezökkent az ágy végébe.

- Nem, Tom. - felelte elszántan a lány.

- Nos, rendben. Játsszunk a te játékszabályaid szerint - egyezett bele nehéz szívvel.Aztán kimerülten elmosolyodott. - Úgy látszik, a kapcsolatunk kezd örökös kötélhúzáshoz hasonlítani. - Mélyet sóhajtott, majd folytatta. - Az adott körülmények között azt hiszem, jobb, ha visszamegyünk Santa Monica-ba. Egyetértesz?