35. rész

Triós dvd-zés…

Nem mindennapi látvány volt a szenvedő Tomot látni. Szomorú szemekkel nézett fel ránk, és szinte könyörgött. Bill leült mellé, s szorosan átölelték egymást.

-Szükségem van rátok!-mondta, miután kibontakozott az ölelésből.

-Segítünk!-nézett mélyen a szemébe Bill.

Ezek után hárman ültünk a kis búvóhelyen, s néztük a csillagokat az ablakból. Később, közel éjfél lehetett, mikor visszamentünk a kocsihoz, és visszamentünk az ikrek szüleihez. Nem sokkal később, immár mindannyian bedőltünk a helyünkre, s aludtunk.

Másnap a reggelit követően indultunk vissza Hamburgba. Minden zökkenőmentesen ment, hiszen vezethettem hazafele a Cadillac-et, a bakik elkerülése végett.

-Na, milyen vezetni a kicsikémet?-kérdezte meg Tom, az indulást követően fél órával.

-Nagyon jó, de apropó Tom. Emlékszel még a fogadásra?-jutott eszembe.

-Valami rémlik.-húzta be a nyakát.

-Gyere, bemegyünk Berlinbe. Aztán sétálsz egyet, úgyis elég meleg lesz ma. Mit szólsz hozzá?

-Legközelebb nem lehetne?-próbálkozott.

-De, amikor úgyis mindenki itt lesz. Szuper! Egyik nap lejövünk, meg nekem is fizetnem kell a lakbért.-gondolkoztam el.

-Ne dőlj nagyon hátra Tom!-szólt Bill.

-De addig is készülhetek még.-mosolygott.

-Nyugodtan Tom, csak hajrá. Meglátjuk majd.-nevettem, miközben figyeltem az útra.

Az út felénél járhattunk, amikor Tom benyögte, hogy neki pisilnie kell. Így megálltunk, majd 10 perc múlva mentünk tovább, de most Bill vezetett, így az anyósülésre kényszerültem.

-Engem meg itthagytok hátul?-csóválta a fejét Tom.

-Persze Tom, tudod, az öcsédre figyelek, nehogy balesetet okozzon.

-Na, kössz Annah!-küldött az arcával egy fintort.

-Tudod, hogy nem úgy gondoltam!-kezdtem.

-Imádsz szenyózni velem! De, majd otthon kapsz!

-Már alig várom!-jelent meg arcomon a csintalan mosoly.

-Én irányítok ma, szóval nem fogsz te semmit sem kifundálni.

-Ott a pink bilincs még mindig a titkok helyén.-mosolyogtam.

-Na, Bill, komolyan gondolod még mindig?-állt mellém Tom, megelégelve a kis veszekedésünket.

-Persze! Remélem nem lett megedve az eprem.-gondolkodott el.

-Majd meglátod. De ahogy ismerem Georgot és Amandát…-gondolkodott el Tom is.

-Abból az eperből én is akarok enni!-mondta Bill.

-Fogsz is. Másnem veszek neked, de figyeld inkább az utat, minthogy az epred siratod!-mondta Tom.

Ezek után több nyavalygás nem esett egyikünk részéről sem. Bill koncentrált az útra, mi meg ültünk az autóba, de felcsendült a lejátszóban egy Samy Deluxe album is. Látszik, nem szeretjük a csendet az autóban. Ezután nem sokkal, délután 3 óra felé hazaértünk Hamburgba.

-Hol az eprem?-rontott be Bill egyből Georg szobájába, ahol a basszusgitárost találta, csupasz felsőtesttel.

-Milyen eper? Amúgy, szia, Bill!

-Amit én hozattam tegnapelőtt. Nem mondod, hogy megettétek?-kezdett eltorzulni a szeme.
-Szia, Bill! Mit ettünk meg?-jött ki Amanda a fürdőből.

-Az eprem. Be volt téve a hűtőbe.-válaszolt Bill.

-Fehér tálba?-kérdezte Amanda.

-Az. Ugye nem ettétek meg?-kérdezte ismét.

-Csak a felét!-húzta elő az ágy alól.-Remélem nem gond, csak nagyon ránk jött az eper evészet.

-Végülis, a fele még megvan. Akkor ez jó lesz estére. Másnem…-kezdett gondolkodni Bill.

-Oké Bill, köszönjük, hogy nem csesztél le minket, de ha most nem lenne gond, akkor felöltöznék!-jegyezte meg Georg.

-Persze.-kapcsolt Bill, és ment ki a szobából, egyenesen hozzánk, de előtte még kivette a hűtőből a tejszínhabot.

Azaz, kivette volna, ha nem lett volna a hab a szemetesbe téve. Így maradt a porcukor. Kivéve azt a szekrényből, igyekezett a szobánkba.

-Na, mit hoztam?-jött mögém, s a számba nyomott egy szem porcukros epret.

-Hmm, ez finom. Mit szólnál, mondjuk, ha későbbre tartogatnánk?-fordultam vele szembe.

-És mit szeretnél csinálni?

-Van itthon étcsoki. Mit szólnál, ha megolvasztanám, és belemártogatnánk, s hagynánk, ahogy rászárad, majd betesszük a hűtőbe, és mondjuk este egy közös dvd-znél megesszük?-találtam ki.
-Kecsegtető ajánlat.

-Tudom. Na, gyere le. Segítesz közben? Persze, nem eszed meg az étcsokit.

-Tudod, én nem szoktam rájárni az édességre.-mondta nagy bölcsen.

-Méghogy nem. Csak úgy eltűnnek a Milka csokik.

-Na, jó. De nemcsak én vagyok édesszájú.

-Ezalatt a rövid idő alatt meg tudtam állapítani, hogy te vagy a legnagyobb torkos.

-Mi lenne, ha nekiállnánk az édesség elkészítéséhez, és nem szapulnál a bűneimmel?-kezdett Bill durcizni.

-Nem leszük durcák. Hozzad csak a csokit nekem a szekrényből!

-Csak ezt a kettőt találtam.-jelent meg két nagy Milka fehércsokival a kezében.

-Ez is jó. Csakis finomabb lesz.-mondtam, miközben kinyitottam.

Miközben megolvadt a csoki, azalatt Bill kerített pálcákat, mikre felfűztük az epreket, majd lassan belemártogattuk őket. Aztán hagytuk, hogy kihűljön, majd betettük a szobába, hogy azért se nyúljanak rá a többiek.

Ezután kimentünk s csobbantunk a medencében, ahogy tették a többiek is. Sőt, megnézhettünk egy igazi Tokio Hoteles kakasozást is a vízben.  Sikeresen Tom kerekedett felül, amikor Billel játszottak.

-Csajok, nem szálltok be?-kurjantott Tom, miután önelégült fejjel közénk ült.

-Nem is tudom.

-Gyere már! Lenyomjuk őket.-pattant fel Amanda.

-Annah, ha akarod, akkor ülhetsz a nyakamba. Jobban elbírlak, mint Bill. Sokat dolgoztam ezért!-villogtatta meg a fogait, s a kigyúrt felsőtestére mutatott.

-Te egoista! Na, menjünk!-álltam fel, beleugrottam a vízbe.

-Gyere akkor a nyakamba!-mondta Tom, miközben feljöttem a víz felszínére.

-Repülök!-úsztam felé.

-Mit repülsz, hisz lubickolsz!-nevetett.

Aztán felvett, s nekikezdtünk a nagy csatának. Hosszas küzdelmek után, hol én, hol pedig Amanda kényszerült hátraesni a vízben. Bill nem haragudott meg, hogy Tom nyakában ültem, bár az utolsónál már átvette a stafétát. Persze akkor én kerültem alulra. Tom bezzeg meg is jegyezte, mire Bill csak kiöltötte a nyelvét.

-Este veletek dvd-zek, az jó?-bukott ki belőle, mikor hárman voltunk kint.

-Persze!-mondtam.

-Nem!-mondta Bill velem egyidőben.

-Most miért nem? Tudod, hogy szüksége van ránk!-fordultam Bill felé.

-Igen, tudom. De nem közös estét szerveztünk?

-Bill a testvéred, nem megígértük neki, hogy segítünk neki? Erre egy este miatt nem akarod?

-Jó, mindegy. Akkor nem, csak gondoltam. Úgyis közeleg a szülinapunk, de akkor majd máskor.-kelt fel, s bement a nappaliba.

-Most kellett ezt?-jegyeztem meg.

-Azt, hogy mondtam, hogy ma nem jó?-kérdezett vissza.

-Igen! Minek önzőzöl? Sosem volt még triós dvd-zés. Hamarosan ismét öregebb leszel egy évvel, miért ne dvd-zhetnénk hárman?

-De én veled szeretnék lenni este. Csak veled.

-Ne légy önző, Bill! Mi a kedvenc filmetek?

-AceVentura. Miért?

-Csak! Este triós dvd-zés, és nincs beleszólás. A kedvenc filmeteket nézzük meg. Megyek, beszélek a bátyáddal, te meg nem kapod be a durcit. Vilító?

-Igen. Addig úgysem nyugszol!-jegyezte meg kicsit bunkón, mi fura volt számomra.

-Ne legyél ilyen!-szóltam be neki, majd nem is figyelve rá, bementem, egyenesen Tom szobájába.

-Bejöhetek?-dugtam be a fejem az ajtaján.

-Persze.

-Hol van az a dvd? Az AceVentura?-kérdeztem rá, miután lehuppantam az ágyra.

-Itt, ni!-vette elő a dvd tartójából.

-Este 8-ra gyere át, ne tervezz semmit. Előtte még küldöm Billt, de az esti programod meglesz.-mosolyogtam rá.

-Köszönöm Annah!-ölelt meg, kicsit szorosabban.

-Nagyon szívesen.

20 órakor két mosolygó srác jött be a szobába. El volt már sötétítve, a tál popcorn és az eper elő volt téve, s mellé a poharak és a Cola.

-Basszus, az ágyatok puhább, mint az enyém…-jegyezte meg Tom, mikor leült.

-Sokszor kellett már igénybe vennünk.-kacsintott felém.

-Indíthatom?-nyúltam a távirányító felé, miután befészkeltük magunkat az ágyon.

-Aha!-vágták rá mind a ketten, majd megnyomtam a play gombot.

-Van eper?-vette észre Tom az első rész végén.

-Bezony. Ma csináltuk. Bár az egyik fehércsoki bánta. De, finom lett.-mondta Bill.

-Az!-kapott be egyet.