36. rész

So liebe dich

Ahogy haladt az idő, úgy telt a gyönyörű, meleg s fülledt nyár. Egyik napról a másikra kerültek a srácok újra a köztudatba az új videóklippel. Automatisch a címe, s fellendült újból a heti kis 6 perces összefoglalójuk, a TH im TV. A stáb profi munkát végzett, hisz a filmekből kimaradtunk. Egy teljes hetet töltöttünk Afrikában, mikor a fiúk leforgatták a videoklippjüket. Mondani sem kell, mindenhol történnie kellett valaminek. Drága egyetlen Casanovánknak nem volt fűtés a szobájába, így szegényünk megfázni kényszerült. De végülus sikeresen le lett forgatva a klipp, s boldog arccal szálltunk fel a repülőre, és tértünk újra haza Németországba.

Ismét eljött egy nap. Délelőtt 10-kor fújt David ébresztőt, hisz a fiúkra ma még sok dolog vár.

-Hahó Annah, keljél te is.-éreztem egy meleg puszit az arcomon.

-Ha kapok még egy puszit, akkor talán.-mondtam még csukott szemekkel.

-Ohh, bármennyit adok neked. De csókot nem szeretnél?

-De azt is.-pattantak ki a szemeim, s odabújtam mellé.

Halgatagok voltunk mindketten, szinte hallani lehetett egymás szívének a dobbanását. A takaróból már kihámoztuk magunkat, de nem számított az, hogy éppen egyikünken sincsen semmi. Nem vagyunk már szégyenlős tinédzserek, kik rejtegetik a tetsi adottságukat, hanem fiatal felnőttek.

-El kéne menni, tusolni…

-Szerintem is.

-Közösen? Megmosom a hátad, miután belemasszíroztam a tusolózselét.-ajánlotta fel Bill.

-Az most jól fog jönni.-álltam felm, s mélyen a szemébe néztem, és egy finom csókot nyomtam a szájára.

Fél órával később immár lent voltunk, s csatlakoztunk a reggeliző bagázshoz. Az asztalon mindenféle ennivaló megtalálható volt, meg persze nem hiányozhatott a kávé sem. Mostanság mindig így megy minden reggel. Azt hiszem, sokat jelent számunkra. Jó igaz, a fiúk lassan egy évtizede ismerik egymást, szinte mindent tudnak egymásról, de mégis a meghittség és a nyugalom sugárzik itt, ha már a színfalak mögött, egy stúdióban illetve egy show előtt hatalmas a stressz rajtuk. De mégis jó érzés volt egy olyan közegben lennem, ahol ilyen az összetartás a hatalmas nyomás alatt.

A következő kép az, amikor a backstage szobából figyeljük őket, miközben koncertet adnak Kölnben. A meghívást nyert rajongók, sikongnak, ki-kinek kicsordul nem egy könnycseppje. Ők azok, kik teljesen másképp tekintenek a fiúkra, mint mi. A bálványt látják bennük, a csodálnivaló lényt.

-Olyan fura őket végignézni, ahogy sikítanak szinte értük.

-Ők teljesen mások, mint mi. Nem érzik azt, mint, mi irántuk. Nem érezhetik, nem tudósulhatnak egy ikres veszekedésről, mely valami hülyeség ürügyén pattant ki. Ők a csapat magjai, akik fenntartják őket a csúcson.

-Hát igen. Pontosan így van. Bár a nem híres Georg is hasonló alak volt New Yorkban. Pedig, ha nem önt le innivalóval, akkor meg sem ismertem volna, és nem lenne a férjem sem. Most pedig mi van, itt vagyok, egy nagyszerű barátnőre tehettem szert, illetve megismertem sok fantasztikus embert is.

-Örülök, hogy így gondolod.-mosolyogtam.

-És tudod Annah, sokkal jobb Németország, mint Amerika. Pár hónapja jöttem és teljesen odavagyok mindenért.

-Mondhatni, hogy neked is megváltás itt lenni, igaz?

-Természetesen.

-Akkor erre igyunk. Pezsgő vagy erősebb?

-Fiúk nélkül kezdeni?

-Persze. Ez most per pillanat a mi ünnepünk csajszi!

-Oké akkor, de legyen akkor narancslé.

-Miért nem pezsgő? Egy kis 12%-ostól nem tépünk be.

-Annah, légyszi ne.-ellenkezett.

-Mondd el. Mi a baj? Mi történt?-láttam rajta, hogy valami nem stimmel.

-3 hete, a nyaraláson, buli után azt hiszem, hogy nem védekeztünk. Akkor voltunk nagyon beállva és csak cselekedtünk, és 1 hete késik.

-És ez most jó vagy rossz jel?

-Nem tudom. Még tudod nem beszéltünk úgymond erről a témáról, messze áll még tőlem. Egy gyerek, feladni minden szabadságot érte, és lesni minden egyes mozdulatát, hogy most mit szeretne. Azt sem tudom, hogy mit kell csinálni, amikor netán sírnak és minden. Nem akarom, hogy igaz legyen.

-Csináltál már tesztet?

-Nem tudtam elmenni.-vallotta be.

-Na, jó, most akkor állj fel, mert elmegyünk a patikába, és veszünk egyet.

-De hisz mindjárt vége a koncertnek!-jegyezte meg Amanda.

-Nem tudsz ezzel kibújni a dologból csajszi. Hozunk, pizzát címszóval elmegyünk, és egy fél óra alatt megfordulunk. Na, gyere!

Nem kellett többször szólnom neki, egy 5 perc múlva útban voltunk az egyik patika felé. Sikeresen elkéreszkedtünk Davidtól, és megmondtuk neki, hogy pizzát rendelni fogunk. Elvittük az egyik autót, amelyiknek a kulcsát David nyomta a kezünkbe. Először bementünk a patikába, ahol megvettük a tesztet, majd mentünk a David által ajánlott pizzériába, hol leadtuk a rendelést és indultunk vissza. Igazam lett, hiszen alig fél óra alatt megfordultunk.

Miután vége lett a koncertnek boldogan jöttek le a fiúk a színpadról. Egyből bejöttek a kis szobába, de mi sehol sem voltunk.

-Hol vannak?-kérdezte meg Bill.

-A lányok mindjárt jönnek, csak elugrottak a pizzériába leadni a rendelést.-fogadta őket David.

-De miért nem hívták fel csak simán telefonon? Mindig úgy szokott lenni, és megígérte Amanda, hogy végighallgatják.-jegyezte meg Georg.

-Lehet, hogy közbejött valami…-jegyezte meg Tom.

-Meglehet.-hajtott feje Gustav.

-De akkor is megígérte!-mondta Georg újra.

-Mindjárt jönnek biztos. Lehet, hogy ruhát vesznek. Annah nézte a centert, amikor beértünk Kölnbe.-szólalt meg Bill.

-És nem vagy mérges, hogy nélküled ment el vásárolni?-kérdezte Georg.

-Dehogyis. Biztos éjjelre vásárol.-kacsintott Bill.

-Mi van öcsi, mostanában olyan kanos lettél!-jegyezte meg Tom.

-Ezt váltja ki belőlem Annah. Rég voltam már ilyen formában. De, hol vannak már…-kezdett bele, mikor beértünk.

-Itt vagyunk!-léptünk be a szobába.

-Merre voltatok?-támadta le egyből Georg Amandát.

-Csak a városban, és rendeltünk pizzát. Egy fél óra és hozzák.

-És nem vettél te sem semmit?-ölelt meg Bill.

-Mire gondolsz?

-Bill éjjeli babydollra gondolt.-szólalt fel Tom.

-Komolyan?-néztem mélyen Bill szemébe.

Mint egy megszeppent kisfiú, úgy bólogatott.

-Úgy imádlak, amikor ilyen vagy!-fogtam meg a kezemmel az arcát, s megcsókoltam.

Nem sokkal később durrant a pezsgő, majd egy pohár után, egy gyors zuhany után a fiúk kimentek, s a rajongóknak kezdték osztogatni az autogrammokat.

-Mit mutat?-kérdeztem egy negyed órával később a mosdóban Amandát.

-Amitől féltem.

-Jajj, te csaj! Muszáj lesz beszélned vele erről!

-Az, de mi van, ha a teszt téved? Lehet, hogy nem is vagyok terhes.

-Meglehet.

-Na, jó. Mindenestre fel kell hívnom a nőgyógyászomat. Addig nem szólok neki, hisz lehet, hogy nem is igaz. És a pezsgő sem bántott eddig.

-Okés, én hallgatok, mint a sír. De hallod, nem megyünk ki egyet? Kicsit unom a banánt ittbent.

-Jó, álljunk már be autogrammot kérni, mint a többi lány.

Mint valami két fan, úgy álltunk be a kígyózó sorba. Körülöttünk mindegyik lány valamelyik srácról áradozott. Az arcvonásainkat kellett volna látni. Amire ránk került a sor, azt hittük, hogy már beszólunk az egyik lánynak, hisz eléggé rózsaszínben látta a világot, a maga 17 évével.

-Kinek lesz az autogram?

-Annahnak!-mondtam Billnek.

-Szép név.

-Tudom, és esetleg máshova is lehetne?-kacérkodtam vele.

-Ohh, persze. Hajolj közelebb.-mondta Bill, melyet teljesítettem, s kaptam egy firkát a dekoltázsomra.

Egyből leesett neki a szitu, s hatalmas mosoly terült ki az arcára, miután elmentem.

-Nem gondoltam volna, hogy ezt megteszitek Amandával! Kijönni… habár nem is ti lettetek volna!-adott egy puha, lágy csókot este a hotelban.

-Hát igen, mindenbe benne vagytok, legyen szó bármiről.

-De te így szeretsz!