22. rész

Tom egyetlen lépéssel elállta a kijárathoz vezető utat. Egy pillanatra Lindára meredt, aztán hirtelen felsóhajtott, magához rántotta a lányt, és ajkát az övére szorította. Linda elgyöngült a vad, csaknem kétségbeesett csóktól. Úgy kapaszkodtak egymásba, mint két fuldokló.

Végül Tom a mellkasára húzta a lány fejét. Linda egyszerre hallotta és érezte a férfi szívének hangos zakatolását.

- Hogyan kételkedhettél valaha is a szerelmemben?

- Sohasem mondtad! - zokogta a lány.

- Sohasem? - visszhangozta hitetlenkedve a férfi. - Hiszen ezer meg ezer módon juttattam kifejezésre! A hangommal, a kezemmel, a számmal...

- Ó, Tom! - emelte föl Linda a fejét. - Olyan ostobán viselkedtem!

- Én is. - ismerte be a férfi.

 Ismét megcsókolta, aztán a karjába kapta, és az ágyhoz vitte. Nem számított most sem a felfordulás, sem a gyűrött lepedő. Csupán az volt a fontos, hogy begyógyítsák a mély sebet, amelyet a szakításuk óta eltelt hosszú hetek ejtettek rajtuk.

Levetkőztették egymást gyöngéden, kapkodás nélkül. Szerelem,forróság és vágy áradt szét a lány tagjaiban, amikor Tom szorosan magához húzta, és kezét végighúzta a hátán. Még közelebb nyomult a férfihoz, és nyomban megérezte a másik testének válaszát.

- Egek,Linda. - nyögte Tom, s a szája ismét rátalált a lányéra. Ajkuk izgató, érzéki játéka tovább szította a vágyakozást, míg végül egész testük lángra gyúlt. A férfi felemelte a fejét, mélyen Linda szemébe nézett. Tekintetében végtelen szerelem tükröződött. A lánynak a lélegzete is elakadt e néma vallomástól.Csodás érzés volt, hogy újra odaadhatja magát Tomnak, hogy testét fenntartás nélkül átengedheti a férfi kutató simogatásának.

*

Némán feküdtek, szorosan átölelve egymást. Aztán Tom felkönyökölt.

- Annyira féltem, hogy elveszítelek. - vallotta be. - Még mindig alig tudom elhinni, hogy itt vagy velem.

- És ráadásul dorombolok is, mint egy elégedett kiscica - fűzte hozzá nevetve Linda. Kezét végighúzta a férfi állán.

Nyoma sem volt már Tom gondterheltséségnek. Egészen oldottnak látszott. Tekintetébe visszatért az ismerős ragyogás, hangja ismét ugyanolyan bársonyosan és gyöngéden muzsikált, mint azelőtt.

- Mit szólnál hozzá, ha Mrs. Kaulitz lennél, mondjuk mintegy három óra múlva? - kérdezte mellékesen.

Linda meghallva ezt ragyogott az örömtől.

- Készen állok!

Tom túláradó szeretettel csókolta meg.

- Mi lenne, ha Velencébe mennénk nászútra? - súgta a férfi, miközben Linda halántékát csókolgatta.

A lány felemelte a fejét.

- Én benne vagyok. Egyébként édes mindegy, hová utazunk. A lényeg az, hogy együtt legyünk.

- Biztos? Tudom, hogy mennyire fontos számodra a hivatásod. És a függetlenséged, meg a...

- Ó,Tom! - vágott közbe Linda a férfi szavába. - Hát nem tudod, hogy mától fogva te vagy a legeslegfontosabb az életemben? Most, hogy megismertem, mit jelent, ha az ember szeret és viszontszeretik, csak nem képzeled, hogy valaha is bármi mást többre becsülnék?!

* V. É. G. E *