37. rész

Diana Ross

Sosem gondoltam, hogy végre el fog jönni az életemben egy olyan srác, aki minden percben a kívánságaimat nézi, s szemmel követi, hogy mit csinálok, s tanácsot ad a döntéseimben. Fantasztikusan karizmatikus, s informált a médiában, és bárkinek tud segíteni, akár pár centtel is. Rajongók sikítozzák a nevét és a társai nevét egy koncerten milliószorra, és ha semmi kedve sincsen interjút adni, még akkor is mosollyal illeti a bájos újságírókat, melyek közül néha az ikre válogatni szokott. Hozzá tudott viszonylag rövid idő alatt szokni ahhoz, hogy mit is válalt 6-8 évvel ezelőtt. Ritka az olyan hím egyedű sztár a nagyvilágban, mint Bill Kaulitz.

-Mi lesz a következő szám, amit át kell venni?-kérdezte kirobbanó energiával, másnap délután a hamburgi rezidencia stúdió részében.

-Még mindig a Hey du, öcsi!-mondta Tom, s kisebb tockost a fejére az ikrének.

-Tényleg! Emberek mindenki kész van? Mehetünk?-szólt át a másik helyiségbe, hol 20 ember figyelte az odabent zajló eseményeket.

-Készek vagyunk Bill.-szólalt meg Gustav a dobok közül.

Újabb 4 perces hangszerzúzás, majd pár korty ásványvíz, a fiúk fújnak egyet és újra egy szám.

-Szokatlanul nagy a csend mostanában délutánonként.-bukott ki a mondat Amandából.

-Szerintem is.

-Tudod mit? Csináljunk valami vacsit nekik, mit szólsz hozzá?

-Nem is rossz ötlet. Mit csináljunk? Olaszos ízek?

-Jó, de akkor el kell menni, vásárolni még. Felélünk mindent. Apropó, kell még egy kis csokit hozni.-mosolygott.

-Melyik nap megyünk orvoshoz? Szerintem nem is kéne elmenni, hogy megállapítsa, hogy terhes vagy, hisz eszed a csokit nap, mint nap.-nevettem rá.

-Na, megállj, majd ha te leszel ilyen állapotban, majd még megbosszúlom.-vette elő ő is a szenyó nézését.

-Egyelőre még nem szeretnék gyereket. De te leszel az első, aki meg fogja majd tudni, meg persze Evolette.

-Szavadon foglak!

Miután elkészültünk, beültültünk Bill Audijába, s elmentünk bevásárolni a közeli bevásárlóközpontba.

-És kislányt vagy kisfiút szeretnél?-kérdeztem útközben.

-Mivel a húgommal egész életemben, míg otthon voltam veszekedtem, így inkább kisfiú, de kislánynak is ugyanannyira tudnék örülni.

-Neked van húgod?-hökkentem meg.

-Igen. Annyi idős, mint te, Victorianak hívják. Victoria Taylor, anya és apa kedvence, én meg voltam a nagytesó. Ezért is jöttem el otthonról, amikor végeztem a sulival, majd mentem egyetemre, majd mellette dolgozni. Ritkán mentem haza, bár az utóbbi időben nem voltam otthon. Nem tudom, hogy mi lehet velük. Szerintem egyik héten hazamegyek, de csak 1 hétre, és ha megoldható, anyáéknak bemutatom Georgot is.

-Nane… nem tudtak róla?-nyíltak tágra a szemeim.

-Hát nem. De most majd fognak. Victoriának kell írnom először is myspace-n, megérdeklődni, hogy még nem költöztek-e el anyáék Los Angelesből. Aztán alakulgatni fog, és lenyúlom Davidtól a férjemet teljes egy hétre.

-Rátok fog férni a kikapcsolódás!-mosolyogtam bíztatóan.

-Ha beigazolódik, amit a teszt mutat, akkor odakint mondom el neki.

-Képes leszel addig titkolni?

-Képes. Bár, ha olyan rosszul leszek, mint ma, akkor nem tudom.

-Sikerülni fog, bízz bennem. Másnem használod a mosdónkat!-mosolyogtam bíztatóan.

-Legyen így!-mondta, majd kiszálltunk az autóból, és bementünk a bevásárlóközpontba.

A vásárlás viszonylag hamar sikerült. Bevásároltunk mindenféle olaszos cuccot, amit csak lehet, majd indultunk volna hazafelé, ha meg nem láttuk volna az egyik híres márkaboltban a legújabb őszi divatkollekciónak a ruhadarabjait.

-Szerintem a vacsora tud egy kicsit várni, hogy ide benézzünk!-ajánlotta fel Amanda.

-Na huzás be, vásárolni, ezeket nem szabad itthagyni!-indultunk befelé.

Miután bementünk, egy órát töltöttünk el a jobbnál jobb ruhák kiválasztásánál, majd 3 nagy táskával léptünk ki innen. Most már viszont igyekeztünk az autóhoz, és egyenesen indultunk haza.

Szerencsére még nem voltak a fiúk készen, így még nem sündörögtek a csomagok között, amikor hazaértünk. Kipakoltuk a ruhákat, és egyből mentünk le vacsit csinálni. Makarónit fogunk csinálni határoztuk el. Főztünk ki egy jó adag tésztát, és hozzá olyan adagban szószt is csináltunk. Tettünk bele fűszert, s teljesen olaszos lett a makaróni.

-Ezzel hamar megvoltunk!-dőltem neki a szék háttámlájának, mikor már 20:00 volt.

-És még mindig dolgoznak.

-Már nem…-lehetett hallani, hogy csapódik az ajtó, s hangtömeg követi azt.

-Hmm… makaróniillatot érzek felfedezni a levegőben.-szppantott mélyen Tom.

-Jó a szaglásod Tom, de ne légy kutya.-szólt be neki viccből Georg.

-Gustav, te meg merre mész?-kérdezte Tom jó öreg cimboráját.

-Kimegyek az állomásra, jön Diana is vacsorára! Azt hiszem ideje lesz bemutatnom nektek!-kacsintott a dobos, majd kiment a hátsó kapun a garázsba.

Kijárt az autójával, majd a Westbanhofra hajtott, s fél óra elteltével visszatért a barátnőjével.

-Na, végre!-sóhajtott fel Amanda, mikor meghallotta, hogy már pár perc és nekiállhat vacsorázni.

-Mi az szivem?-kérdezte Georg, a nagy sóhaj után.

-Semmi, csak végre nemsokára ehetünk. Éhes vagyok már, egész délután alig ettem valamit.

-Jól vagy már? Hisz, mikor keltünk rosszul voltál.

-Egy kis gyomorrontás volt szerintem. Sosem voltam oda tengeri herkentyűkért.-mosolygott bíztatóan a férjére.

-Akkor legközelebb nem adok majd az ilyen pizzámból. De a lényeg, hogy már jól vagy!-adott egy puszit a nő homlokára.

-Pontosan.-helyeselt a fiatal feleség.

Odakintről nyílt az ajtó. Halk susmorgás, majd megjelent Gustav és a barátnője.

Magas, körülbelül 175 cm magas lehetett, hosszú szőke haja volt, és barna szeme. Gyönyörű arca, és vékony. Nem az a modellalkat, de nem áll messze tőle. Kedvesen mosolygott mindannyiunkra, aranyosak voltak Gustavval.

-Sziasztok!-köszöntek.

-Sziasztok!-köszöntünk vissza.

-Nos, szeretném bemutatni a barátnőmet, Diana Ross-t, Diana ők itt, Tom, Bill, Bill barátnője Annah, Georg és a felesége Amanda.-mutatta a kis csapatot körbe Gustav, majd a fiúkkal kezetfogott, s velünk, lányokkal megvolt a két-két puszi.

-Akkor ehetünk?-kérdezte meg Amanda, miután megvolt a bemutatkozás.

-Aha!-telepedett le Tom a szokásos helyére.

Dianat is leültettük Gustav mellé, majd végre nekiálltunk enni. A vacsora után hangulatosan beszélgettünk elég sokáig, ahonnan nem hiányozhatott némi innivaló, és rágcsálnivaló sem. Végül a hallban kezdtünk neki a DVD-nek, s annak nézése elég hosszú ideig elhúzódott.

-Mi lenne, ha elmennénk bulizni?-vetette fel Tom a kérdést, nem sokkal éjfél előtt.

-Nem rossz ötlet!-kapta fel a fejét Georg.

-Rég voltunk már, na, menjünk már!-állt fel Tom.

-Ennyire ne legyen túljelentkezés!-nézett végig a bagázson Georg.

-És mi lenne Georg, ha kettesben buliznánk?-súgta csábosan Amanda a fülébe, mire a srácnak elindult a fantáziája.

-Bocs Tom, de azt hiszem, majd holnap megyünk, álmosak vagyunk a feleségemmel, szóval jóéjt mindenkinek!-álltak fel, s eltűntek az emeleten.

-Ennyit arról, hogy lehet majd aludni éjjel!-jegyezte meg Tom, s elnyújtózkodott a foteljában.

-Ha minket kibírsz, akkor őket is.-szivatta Bill.

-Kell nekem valaki…-jegyezte meg Tom.

-Miért nem mész bárba?-szólalt meg Gustav.

-Nem egy nőnek van áhítata irántad.-adta a lapot Diana is.

-Ezt honnan tudod?-fordult felé Gustav.

-Olyan környéken nőttem fel, ahol nem egy fan lakott, és még valakinek a mai napig azért nincsen senkije, mert veled akar egy éjszakát! Szóval, ha csaj kell, akkor irány a bár!-osztotta Diana, melyre Tom nem sokkal később egy ajtócsapódással és motorbőgéssel felelt.

-Te aztán tudsz hatni mindenkire!-jegyeztem meg.

-Most hagyjam, hogy nyavajogjon, hogy nem tud könnyíteni magán?

-Hallgathattuk volna a nyavalygást. De kellett ez a beszólás neki!-értett egyet Bill.