3. rész

"És még emlékszel rá?"

Alig egy óra múlva Tom és Bill már a felújítás költségszámításait tanulmányozta a Sandra által elküldött iratokból.

- Ha ezek a számok nem felelnek meg a valóságnak, akkor azért kötünk vele egyezséget, mert olyan ravasz, hogy be tud minket csapni. Ha viszont az adatok valódiak, akkor azért kötünk vele üzletet, mert egy pénzügyi lángész, és ezt a dolgot sikeresen végig fogja csinálni.

- Hát nem egy félénk nő, azt meg kell hagyni.

Bill sejtelmesen mosolygott.

- Ha arra a pillantásodra gondolok, amivel végigmérted őt, akkor úgy tűnik, más érdemeket is tulajdoníthatsz neki.

- Sosem tagadtam, hogy szépnek találom.

-  Korábban is ismerted már?

Tom az előtte fekvő papírra meredt, de valójában nem látta, hogy mi van rajta.

Képzeletében megjelent a fiatal lány. Hatalmas szemek hosszú szempillákkal,  tökéletes combok és csillogó, fekete haj. Ez a kép hirtelen a  The Lancaster  Hotel magánlakosztályában tett látogatását idézte föl  magában Tom. Apjával akart beszélni, és úgy sejtette, hogy a szeretőjénél megtalálja. Sandra, aki 2 évvel fiatalabb volt Tomnál, nem tudhatta, hogy ez az élmény a férfi egész addigi életszemléletét átalakítja.

Tom elhessegette az előbbi emlékeket.

- Ott volt a szállodában, amikor egyszer apával találkoztam.

- Nocsak. - mondta Bill halkan. - És még emlékszel rá?

- Csak ne csinálj ebből olyan nagy ügyet!

***

Sandra öt órakor ért a The Lancaster Hotelbe. Barátságosan biccentett az öreg portásnak, belépett az ajtón és a fogadópulthoz ment.

- Hagyott valaki üzenetet nekem, Arthur? - érdeklődött Sandra az ügyeletes portástól.

- Igen, van néhány - bólintott a férfi.

- Valami sürgős?

Arthur elmosolyodott, és szép komótosan átnyújtott Sandrának egy kis levélköteget.

- Semmi, Miss Taylor.

- Köszönöm Arthur.

A hotel legfelső szintje az üzletvezetőknek és a tulajdonosoknak vann fenntartva. Sanda ízlése sohasem tudott kibékülni a két lakás óriási méreteivel. A szállodót a nagyapja építette. Igaz ugyan, hogy csak egy gyereke volt, de számtalan rokona. Ezzel is magyarázható, miért volt az egykori tulajdonos lakásában hat hálószoba, és egy akkora konyha, amely a szálló bármelyik tárgyalótermével is felvehette volna a harcot. Ehhez a házhoz rengeteg emlék és beteljesületlen álom kötötte Sandrát. Ha lenne rá elég ideje, el tudná végezni a szükséges változtatásokat... Folyton ezen járt az esze. Minden Tom Kaulitztól függ... Tudta, hogy Tomnak erős befolyása van testvére döntéseire, egyébként nem lett volna ott a megbeszélésen.

Gina lerakta a cipőjét az előszobában, és kiment a konyhába teát főzni. MIndent megtett, hogy másfelé terelje a gondolatait. Épp kitöltötte a teát, amikor csengett  a telefon. Letette a csészét, és a nappaliba sietett.

- Halló? - szólt bele a telefonba.

- Szia, Sandra! - A hang mély volt, puha és bársonyos.

Sandra szíve boldogan kalapált, de a következő pillanatban már kijózanodott. Tudta, hogy ilyen hamar nem születhetett meg a kedvező döntés. Ez a telefon azt jelenti, hogy az ajánlatát elutasították.

- Mit tehetek önért, Mr. Kaulitz?

- Szeretném megnézni a szállodát.

- Miért? Hiszen már bizonyára döntött.

- És ha így van?

- Akkor már úgy sem tudom az ellenkezőjéről meggyőzni. Még ha körül is vezetem a szállóban, akkor sem fogja a véleménylt megváltoztatni.

- Miből gondolja ilyen biztosan, hogy a döntés már megszületett? A testvérem szava is számít.

- Bizonyosan magára bízta a döntést, hiszen reggel maga is jelen volt a megbeszélésünkön. - Sandra nem akarta feltenni a kérdést, de mégsem tudta elkerülni. - Maga már elhatározásra jutott?

- Még nem. - Ez most ugarásnak tűnt.

Sandra érezte, hogy elönti a méreg. Tom nyílvánvalóan játszik vele, reménykeet ébreszt benne, hogy aztán annál rosszabb legyen, ha végül is nemet mond. Ezt az élvezetet nem szerzi meg neki.

- Rendben, mi lenne, ha nyolckor együtt vacsoráznánk? - ajánlotta fel Tom.

- Jó, ott leszek. Előkészítsem a papírokat? - kérdezte Sandra édeskés hangon. - Esetleg az aláírnivalókat?

- Nem, Sandra, ne tápláljon hiú reményeket! Én még nem vagyok tisztában a helyzettel és az öcsém sem. Ne örüljön túl korán!

Tom letette a kagylót.

Sandra azonban gondolkodott, mit vegyen fel. Olyasmi kellene, amitől Tomnak eláll a lélegzete, és ugyanakkor illik egy üzletasszonyhoz. Nem, nem öltözik csábítóan, olyan nagy hatással azért nem volt rá Tom.