10 rész
    * Alinah szemszöge*

-    elnézést kérek a kijelentésért de ön szívott valami drogot esetleg füvet az este folyamán ? ugyanis valakivel nagyon összekever – mosolyogtam rá kedvesen nehogy gyanút fogjon.
-    Alinah tudom hogy te vagy az…. Minden honnan felismerném a segged. – nevetett egy nagyot
-    Az én nevem nem Alinah.- mondtam neki kedvesen . Nem is tudtam volna vele másképp beszélni… még ehhez is nagyon gyenge voltam. Jó volt újra látni Tomot.
-    Alinah… Alinah … Alinah… ne tedd már ezt velem –ült le az ágyra és a kezébe temette az arcát
-    De miért ki az az Alinah? – mentem hozzá kedvesen, de még mindig úgy tettem mintha nem én lennék.
-    Egy lány, akit nem szabadott volna elengednem ….- ült még mindig lehajtott fejjel.
-    Akkor miért engedted el?- kérdeztem tőle , de nem a szemébe nézve.    
-    Tudod… én sem tudom… annyi fájdalmat okoztam neki hogy nem volt szívem magamnál tartani- mondta Tom , persze szerintem a drog hatása miatt mond ilyeneket .
-    Tom…én…- kezdtem de nem tudtam tovább mondani
-    Te vagy igaz?- nézett mélyen a szemembe
-    Én vagyok- mondtam halkan
* Tom szemszöge*
Már az elejétől foga tudtam hogy ő az. De valahogy az ő szájából sokkal jobb volt hallani. Furcsa hogy ennyi idő után is hiányzik. Azt hittem hogy ez idővel elmúlik majd de sajnos nem történt az amire számítottam. Amikor elárulta végre hogy valóban ő az akkor nem tettem semmit csak oda mentem és átöleltem . Soha nem akartam elengedni , bár lehet hogy csak az alkohol miatt mondom most ezt , de az a lényeg hogy most úgy éreztem hogy ő a nekem való lány, és vele boldog is lehetnék. Lehet hogy a régi életem nem ezt mondja de én most ezt érzem és ez számít nem igaz?