38. rész

Meglepetések…

Napsugaras arcával köszöntött minket a szeptember. Ez azt jelentette, hogy sikerülni fog az A tervi születésnapi buli. Közel 30° volt 1-jén a délutáni órákban, amikor Gustav és Georg a két óriás Kaulitz ikret bekötött szemmel beültette a nagy Cadillacbe, melybe pontosan elfértünk heten.

-Hova megyünk?-kérdezte meg Bill, immár századjára.

-Bill, ne kíváncsiskodj!-szólt rá Gustav.

-De akkor is, minek kell bekötni a szemünket? Mint a dedóban…-csatlakozott hozzá Tom is.

-Tom, te meg ne nyafogjál annyit! Rosszabb, vagy mint egy öt éves, komolyan!-jegyezte meg Georg.

Hamarosan viszont feltűnt a „Wilkommen in Berlin” felirat, s egyenesen a híres, számunkra bezárt vidámparkba kanyarodtunk.

-Hol vagyunk? Levehetjük már a kendőt?-szállt ki Bill az autóból.

-Leveszem, hajolj egy kicsit le.-álltam meg vele szemben, mire Bill lehajolt, és kikötöttem a fekete kendőt.

Mihelyt levettem róla, fokozatosan a mosoly terült végig az arcán, ahogy észrevette, hogy nemcsak mi vagyunk még, hanem a szerettei is.

-Annyira köszönöm!-nézett mélyen a szemembe, s megcsókolt.

-Ne csak nekem, hanem mindenkinek!-mosolyogtam rá, majd hagytam, hogy meglógjon tőlem, és a családja köreibe vesse magát.

A nap hátralévő része teljesen úgy alakult, ahogy terveztük. Sikerült meglepetést szereznünk az ikreknek. Tomról és Billről sugárzott a boldogság, mintha kicserélték volna őket. 

-Valaki hiányzik…-ült le mellém olyan napnyugta környékén Amanda.

-Igen. Evolette. Naponta beszélek vele, de nem ért rá eljönni. Jól összejött neki a meló odakint, meg az élet is.

-Igen, hallottam, hogy valami görög adonisszal hozta őt össze a sors.

-Pontosan. Na, és mikor állsz elő az ötleteddel Georgnak?

-Szerintem ma este. Végülis a húgommal nem volt nehéz megbeszélnem, és vár már engem. Mivel nem tettem hozzá, hogy nem egyedül megyek. Meglepetés lesz nekik.

-Hát még az mekkora meglepetés lesz, mikor elmondod, majd Georgnak, hogy gyereket vársz tőle.

-Ne is mondd. Előbb bukok le, minthogy bevalljam neki. Ma reggel is mi volt… ágyba hozta a reggelit, és a kávé szagától futottam a mosdóba. De utána végülis a kávét kivitettem, és meg tudtam enni a többi kaját.

-Csoda még nem esett le neki.

-Mit várunk, férfiak… előbb gondolkodik helyettük a farkuk, mint az agyuk!

-Hey, ezt kikérem Amanda!-jelent meg a hátunk mögött Bill.

-Persze Bill, te vagy a hősszerelmes kivétel.-mosolyogtam rá.

-Nem is Bill lennél, ha nem jelensz meg… mi mindent hallottál a beszélgetésünkből?-tért rá a lényegre Amanda.

-Igaz, hogy kisbabát vársz?-kelt ki belőle a kisfiúság.

-Igen, de csend a neved mindenki előtt ezzel kapcsolatban!-mondta Amanda.

-Ne nézzél Tomnak, én tartom mindig a számat, legyen szó bármiről!-mosolygott Bill.

-Köszi, Bill!-hálálkodott Amanda.

-Nem, kell hálálkodni. Gratulálok, remélem, jól fogja fogadni Georg is.-mosolygott bíztatóan Bill.

-Ajánlom neki.-mosolygott Amanda is.

-Nem ő akart pedig gyereket mostanában?-kérdeztem rá.

-De, szóval bízom benne, hogy nem gondolta meg magát, ezalatt a pár hónap alatt.

-Biztos, hogy nem. Ilyen nagy súlyú elhatározáshoz nem kis idő kellett, és nehezen is adja ezeket fel. Ami kisebb súlyú, azt szerintem úgyis tudod. Ismerem már gyerekkorom óta, szóval, szerintem nem fogsz csalódni.-bíztatta Bill.

-És az, nem volt nagy súlyú elhatározás, hogy lelépett egyik napról a másikra New Yorkból, amikor fél éve házasok voltunk? Hogy gondoljam azt, hogy nem változott meg a véleménye efelől?-kezdett kétségek közé esni Amanda.

-Ebben pedig van valami.-kapcsolódtam újra be a beszélgetésbe.

-Nem mondta még el a teljes igazságot? Mennyit tudsz abból, hogy vissza kellett jönnie?

-Annyit árult el, hogy az albumnak kellett nekiállniuk. Nem akarta azt, hogy megtudjam, hogy ki is ő valójában, hogy napok hosszat a stúdióban tölt, és rohan mindenhova. Nem akarta, hogy paparazzók martalékává váljak.

-Na, igen, akkoriban David megtiltotta, hogy legyen barátnőnk, mert akkor nem fogunk az albumra koncentrálni.

-És most is az albumon dolgoztok, akkor miért lehetünk nektek?-szóltam közbe.

-Már nem vagyunk azok akik a kezdetekkor. Felnőttünk úgymond, és már tudunk rátok vigyázni, valahogy így hangzana David szájából.

-Már tudom, hogy miért ennyire unszimpatikus számomra.-jegyeztem meg.

-És más oka nem volt?-faggatta tovább Amanda Billt.

-De volt. Tom volt a másik ok. Ez is teljesen nyilvánosság mögött ment, hogy elvonón volt Tom. A nyomás miatt, azt hitte, hogy a drog segít neki. De nem. Egyre rosszabb lett. A nyomásra még rájátszott, hogy Georg lelépett egy kicsit kikapcsolódni Amerikába, és kipróbálta. Kritikus volt az állapota. Aznap este egy sms-ben értesítettük Gustavval, hogy mi van itthon. Másnap este bent a kórházban láttuk Tom ágya mellett a fotelban. Teljesen kész volt. Nem tudott visszamenni, Tomot nagyon féltette velünk együtt. Aztán végülis Tomnak sikerült felépülnie 3 hónap alatt, és nekiálltunk az albumnak. Aztán ugye volt az az emlékezetes buli-nagyban rámsandít Bill-és itt vagyunk.

-Értem. Köszönöm Bill, hogy elmondtad. És most azt hiszed, hogy haragszom Tomra, aki miatt visszajött Georg hozzátok, a válaszom nemleges. Megértem, de a férjemmel még elbeszélgetek.

-Jó lesz szerintem is, ha tisztáztok mindent. Én nem húztam volna ennyi ideig.

-Már mindegy. Megyek, megkeresem, aztán hazamegyünk és belefogok a szertartásomba.

-Azért vigyázzatok hazafele.-mondtam.

-Vigyázunk. Na, további szép estét, és mégegyszer boldog 25. születésnapot Bill!

-Köszi Amanda.

-Otthon találkozunk akkor, sziasztok!-köszönt el, s bement a kis épületbe, honnan Georgot sikerült elrángatnia a csocsótól, és beültek az autóba, s meg sem álltak Hamburgig.

Miután Amanda elment, Billel kintmaradtunk. Elég sötét volt, közel 22 óra volt már. Szeptember 1-jéhez, elég jó idő volt még este is. Az eget makulátlanul csillag borította. Egy vékony hosszúujjú kardigán volt rajtam, Billen meg csupán a háromnegyedes ujjú ezüst színű felsője.

-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova máshova?-kérdezte meg kis idő elteltével Bill.

-Hova? Nem tetszik a buli?

-Dehogynem. De van egy meglepetésem számodra.

-Mi az?-lepődtem meg.

-Meglátod, ha eljössz velem.

-Mikor? Most nem mehetünk el a te születésnapodról, hisz te vagy 25 éves.

-Kiélveztem már a bulit, és szeretnék a barátnőmmel lenni kettesben. Elég nyomós érv, hogy elmenjünk?

-Oké, de akkor szóljál a bátyádnak vagy valakinek, hogy leléptünk. Addig előállok a kocsival.

-Itt van az autóm?-nyílt tágra a szeme.