4. rész
" A fehér túl szűzies."

[Kérlek nézzétek el az esetleges gépelési hibákat.. =]]

Csengett a telefon.

- Miss Taylor? Mr. Kaulitz megérkezett.

- Vezesse, kérem, a bárba, Cindy! Rögtön lemegyek.

Kis idő múlva Sandra belépett a bárba. Azonnal felfedezte Tomot. A férfi elégedettnek és nyugodtnak látszott miközben a hosszú, mahagóni pult túlsó végének támaszkodott. Ahogy megpillantotta Sandrát, megfordult, és elindult felé. Tekintete végigsiklott a lány felsőtestén, végül az arcán állapodott meg. Mélyen Sandra szemeibe nézett.

A lány szinte mozdulatlanul állt, szinte észrevehetetlenül vette a levegőt. Érezte, hogy felgyorsul a szívverése.

Tom megállt előtte, és megfogta a kezét. Sandra annyira meglepődött, hogy nem is nyújtott előre kezet a férfinak. Tom a hüvelykujjával simogatta  alány kézfejét.

- Pirosban jobban tetszett nekem, a fehér túl szűzies.

- Zavarja?

- Igen. Egy nővel akarok üzletet kötni, nem pedig egy gyerekkel.

- Ez úgy hangzik, mintha valami érzéki kalandra is számítana, de nem minden nő hajlandó ezt a kívánságát teljesíteni.

- Biztos benne?

- Tökéletesen.

- Nagy kár. - vélte szomorkásan.

- Különleges nő vagyok. - állapította meg Sandra, és egy lépést hátrált. A pult melletti asztalhoz lépett, aztán intett a mixernek. A mixer bólintott, és egy üveg után nyúlt.

Sandra leült, Tom vele szemben foglalt helyet. Halvány mosoly játszadozott  a szája szélén.

- Rendelt már?

- Igen, az én italomat biztosan a magáéval együtt hozzák.

Így is történt. A két teletöltött poharat a mixer aranytálcára tette, és odalépett az asztalhoz.

Újabb pár ékezett, és Sandra észevette, hogy a mixer szolgálja ki őket. Azon töprengett, vajon hol lehet a pincérnő.

- Ma nem jött be dolgozni - felelte Tom.

- Honnan tudja? - kérdezte a lány meglepődve.

- Megkérdeztem. Azt mondta a mixernek, hogy itt nem kap elég borravalót.

- Holnap felmondok neki. - jelentette ki a lány.

- Azt hiszem, egy lépéseel megelőzte önt, mivel már fel is mondott.

Tom, mielőtt még  a lány megakadályozhatta volna, megragadta Sandra poharát, és ivott belőle egy kortyot. Mióta Sandra ismerte, most nevetett a férfi először felszabadultan. Mintha kicserélték volna. Érezte, hogy hirtelen elönti a forróság.

- Éppen erre gyanakodtam. - mondta a férfi.

- Erre? Hogy én nem iszom alkoholt?

- Pontosan.

*

- Akar táncolni?

A zenét a lány maga választotta ki úgy, hogy kellemes aláfestés legyen a beszélgetéshez és táncolni is lehessen rá. Lassú, fülbemászó dallam áradt a falra erősített hangszórókból.                    Sandra felnézett, és Tom barna szeme foglyul ejtette a pillantását. A férfi fölállt, és a kezét a lánynak nyújtotta, mert hallgatását beleegyezésnek  vette.
Sandra szabadkozni akart, de nem tudott megszólalni. Vonakodva állt fel, és követte Tomot a táncparkettre.

Tom megragadta Sandra csípőjét, és olyan szorosan vonta magához, hogy a lánynak elakadt a lélegzete. Akarata ellenére úgy hozzásimult a férfihoz, hogy minden mozdulatát érezte. Álmodozva hunyta le a szemét. Tom Sandra hátára tette a kezét. A lányt megint elárasztották azok az érzések, melyek tizenhat éves korában támadtak fel benne először. Amit Tom művel vele, az egyszerűen nem tisztességes.

- A halvány rózsaszín jobban áll magának - A rekedtes hangon kiejtett szavak valahogy jelentős hangsúlyt kaptak.

Sandra átnézett a férfi válla fölött.

- Az én ruhám fehér.

- Az arca viszont kissé kipirult.

- Szóval,Tom...

- Mondja csak tovább!

- Mire kíváncsi?

- Mindenre. A berendezésre, az irodákra, a szobákra.

- Még ma este?

- Igen, még ma. - Tom megérintette a lány karját, és ujjaivel végigsimította. Ruhájának selyme alatt a lány bőre felforrósodott.

- Ha már úgyis itt vagyunk, értelmesebb lenne ezt tenni, mint újabb találkozót megbeszélni. Annál is inkább, mert addig csak izgulna milyen döntést hozok.

- Egyedül dönt? És az öccse?

- Úgy határozott, hogy rám bízza a döntést. - Tom hamiskásan mosolyogni kezdett.

Sandra dühös lett. Tom kezében van a sorsa, és egyre rosszabbul alakul minden.

- Ezért szeretnék mindent látni.

A lányt ismét elöntötte a forróság. Semmiképpen sem illet józan gondolataihoz az a jóleső biszergés, amit eközben érzett. Tom elégedetten mosolygott.

- Először nézzük meg néhány szobát és irodát. Aztán  a konyhát - Tom keresztbe fonta a karjait. - Végül is vacsorázni hívott meg, nem igaz?

- Saját magát hívta meg, én csak beleegyeztem - helyesbített Sandra és a lifthez vezette Tomot.

- Ebben van valami - hagyta rá Tom.

A szobákat utoljára hagyták. A lift zörögve haladt a következő emelet felé. Az elhasználódott szerekezet recsegett-ropogott.

- Nem fél attól, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat?

- A szerelő szerint még kibír pár hónapot.

- Mik a tervei?

- A terveimre vagy az álmaimra kíváncsi?

- Mindkettőre.

- Szeretnék három, számítógépes vezérlésű liftet. És egyet, amit liftestfiú irányítana, az olyan vendégek számára, akik személyes érintkezést igénylik.

Az öreg lift himbálózva megállt.

Sandra  a lakosztályhoz vezette a férfit. Mikor kinyitotta az ajtót, rögtön magyarázásba kezdett.

- Ez a lakás túl nagy. Szeretnék kettőt kialakítani belőle, egyet magamnak egyet pedig a különleges vendégek számára.

- Miért akar kisebb térrel megelégedni?

- Mert nincs szükségem nagyobbra. Ha a lakást felújítom, kettéosztom, még így is marad 4 szobám.

Tom mindegyik helyiségbe bekukkantott. Úgy tűnt, hogy minden szobát felmér magában.

Sandra csendben követte a férfit.

Amikor a lány hálószobájába értek, a lány kezdte magát egy kissé kényelmetlenül érezni. Tom nem állt meg az ajtónál, hanem belépett a szobába, és az ágyhoz ment.