- Az �desanyja szob�ja?

- Az �v� volt, most m�r az eny�m.

Tom �szrevett az �gy mellett egy aranykeretes f�nyk�pet. A kez�be vette, �s alaposan megn�zte  a k�pen mosolyg�, matr�zruh�s f�rfit.

- Az ap�n. - mondta halkan Sandra. - Nem nagyon eml�kszem r�. H�rom�ves voltam, amikor meghalt.

- J� megjelen�s� f�rfi.

- Igen. Any�mnak is tetszett.

- Neh�z lehetett az anyj�nak, amikor � meghalt.

- Nem sokat tudok r�la. Csak annyit tudok, hogy Galvestonban ismerkedtek meg egy mulats�gon. A sz�leik bar�ts�gban voltak egym�ssal, �s t�mogatt�k a h�zass�gukat.

- Nem tudtam, hogy ez akkor m�g szok�s volt.

- M�g ma is �gy van a gazdag, katolikus csal�dokn�l.

- Pr�b�lt az �desanyja mag�nak is �sszehozni egy el�ny�s h�zass�got.

- Nem. Any�m sohasem avatkozott bele az �letembe. Szerencs�m volt.

- Mi�rt akkor mi lett volna?

- Tal�n beleegyeztem volna, hogy megismerkedjem az illet�vel. Ha megszerettem volna, lehet, hogy a h�zass�gba is belemegyek.

- Ezt tette volna? - k�rdezte csod�lkozva Tom.

- Tizennyolc �vesen val�sz�n�leg igent mondtam volna. Ehelyett tov�bbtanultam, �s feln�tt lettem.

Tom ekkor v�gigj�rtatta pillant�s�t a l�ny test�n.

- Ez �gy igaz. - nyugt�zta a f�rfi is mosolyogva.

- L�nykorom �ta sokat v�ltozott az �zl�sem.

- Miben?

- Nincs jelent�s�ge. - mondta.

- De sz�momra van.

- Ne legyen! - Sandra nem akart r�t�madni, de nem tudta t�rt�ztetni mag�t. - J�jj�n, megmutatom a t�bbi helyis�get.

- Megb�ntottam? - Tom Sandra mell� l�pett, �s meg�rintette �t. H�velykujj�val v�gigsim�totta  a l�ny puha arc�t, m�sik kez�vel a tark�j�t fogta meg.

- Sajn�lom. - mondta.

- Semmi baj. - felelte Sandra, �s mosolyogni pr�b�lt. - Nem t�rt�nt semmi.

***

Sandra �s Tom a t�likert �s az olasz sz�k�k�t k�z�tti asztaln�l �ltek.

- Rendelt m�r, vagy v�lasszak valamit az �tlapr�l?

- A t�bbi vend�ghez hasonl�an v�lasszon maga is az �tlapr�l, Mr. Kaulitz!

- Ha maga Kaulitz �rnak nevez, ez olyan, mintha az any�m Tomyk�nak sz�l�tana. Nem �gy van?

- Bizony�ra �gy van rendj�n.

- Van kedve r�luk besz�lni?

- Kikr�l?

- A sz�leinkr�l.

- Nem akarok err�l besz�lni.

- Ap�m nagyon szerette a maga �desanyj�t. - mondta Tom, mintha meg sem hallotta volna a l�ny ellenvet�s�t. - Annyira szerette, hogy legsz�vesebben feles�g�l vette volna. Val�sz�n�nek tartom, hogy az anyja ugyan�gy �rzett.

Sandra ivott egy korty bort, majd � is megsz�lalt:

- Az �desanyja nehezen viselhette ezt a kapcsolatot.

- Any�m semmit nem �rzett az ap�m ir�nt. Fiatal sr�c koromban egyszer idej�ttem, hogy az ap�mat k�rd�re vonjam. - Tom habozott, szem�ben szikr�k gy�ltak. - Maga is eml�kszik arra a napra, ugye?

Sandra b�lintott.

- Azt gondoltam, hogy az any�m szomor�, mert egy m�sik n� azzal fenyegeti, hogy elfoglalja a hely�t. Nem voltam tiszt�ban azzal, hogy csak a helyzet�t f�ltette. Az egyetlen, ami sz�m�tott neki, az a Kaulitz n�v volt. Ez�rt nem egyezett bele volna bele soha  a v�l�sba.

- Nem sz�p, hogy �gy besz�l az anyj�r�l.

- Nem akartam durva lenni, de ez a helyzet. � borzaszt� b�szke a nev�nkre. A maga saj�tos m�dj�n meg is pr�b�lta �sszetartani  a csal�dot, de mindannyian tudtuk, hogy apa ebben a h�zass�gban nem lehet boldog.

Sandra csod�lkozva n�zett Tomra.

- Honnan tudta ezt?

- Mert l�ttam az ap�mat �s Mari�t egy�tt. Jogosnak v�lt haragt�l f�tve l�ptem a szob�ba. Beletelt egy kis id�be, m�g abban a sug�rz� f�rfiban, aki a d�v�nyon �lt, felismertem az ap�mat. �ppen a kez�t ny�jtotta egy n�nek, aki ugyanolyan kiegyens�lyozottnak �s el�gedettnek t�nt, mint maga.

- Igen, eml�kszem. - mondta halkan a l�ny.