12 rész
            *Alinah*

-    És ennyi – állította le a forgatást a rendező
-    Mi az hogy ennyi? – akadtam ki
-    A rajongók még több izgalomra várnak nem fejehetjük csak így be a filmet- akadtam még jobban ki
-    Alinah… ez lesz az egyik leghíresebb film…  Tudod mennyit fogunk kaszálni egy félig befejezett filmel? –kérdezte
Végülis igaza volt….. Alinah és Tom életében a reggel soha nem jött el és ezzel lett egy jó happy end. Feladtam a filmek így kellett vége lennie. Ez a tökéletes befejezés. Nehéz volt elszakadni tőle, hisz annyira beleéltem magam mintha tényleg a filmben élnék… csak annyi a különbség hogy mind ami ott történt egy egyszerű szemfényvesztés volt. A vér nem volt valódi. Tom nem erőszakolta meg Alinah-t ,csupán egy egyszerű trükkel lett megcsinálva az egész. Talán egy napon majd lesz folytatása… legalábbis nagyon merem remélni hogy Tom és Alinah örökre együtt lesznek. Akárcsak a való életben.
-    Tom jössz?- fordultam a férjem felé. Igen jól hallottátok Tom és én 25 évesek vagyunk és négy éve házasok. A filmben jóval fiatalabb szereplőket alakítottunk. Van egy négy éves kislányunk is akit Destyni Kaulitznak hívnak.
-    Persze cica megyek- jött oda Tom majd átölelt és egy csókot nyomott az arcomra. Elköszöntünk a stábtól és haza felé vettük az irányt.
-    Tom szerinted milyen érés újra a valóságba élni?- kérdeztem egy kicsit szomorúan
-    Ugyan Kicsim – nevetett egy nagyot.
-    Te minden filmünk után ezt csinálod pedig csak pár órából állnak a forgatások . Miért vagy ilyen minden film után? Talán nem tökéletes a valóság?- kérdezte felemelve az egyik szemöldökét.
-    De igen ennél tökéletesebb már nem is lehetne. A szerelmemmel élek és van egy négy éves közös kislányunk. Pusziltam arcon. Nem szerettem volna most máshova adni neki mert vezetett és nem akartam az éltünket kockáztatni.
*Tom szemszöge*

Annyira nem értem Alit minden filmünk után olyan érzése van mintha nem a valóságban lenne. Úgylátszik a sztároknak is van egy kis beütésük.
-    Apu- Apu végje itthon vajjtok- kiáltott Desty és a nyakamba ugrott
-    Igen baba most egy pár napig ismét csak a tieid vagyunk – öleltem magamhoz a lányom. Annyira szeretem ők a mindeneim Alinah és Desty  ha ők nem lennének nem lenne éretelme az életemnek ők töltik be azt a teret ami tini koromban annyira üres volt. És végre most itt vagyunk mi hárman egymásnak . Talán örökre talán nem . Szerintem most ne rágódjunk a jövőbe inkább éljük a jelennek és a pillanatnak. Én ebben a jelenben és pillanatban csak a feleségemnek és a gyerekemnek éltem. Ez már nem egy film amit a rendező bármikor leállíthat és azt mondhatja „ és ennyi” . Ez a színtiszta tökéletes jelen . Furcsán ismerhettetek minket és az életünket, de amit eddig hittetek most rá kell jönnötök hogy egy képzelet szüleménye amit egy kreatív író írt . Hát ennyi lenne. Furcsa kezdet ,Furcsa vég. Talán soha nem számítottatok volna erre de hát így kellett lenni. Ezennel búcsút veszek tőled kedves naplóm. Írtam az utolsó sorokat majd belehajítottam a tengerbe…..

THE END