3. rész

            * Tom szemszöge*

Este 8 körül járt az idő. Ma nem volt kedvem sem pedig erőm felkelni és elmenni Alinah elé. Inkább itthon maradtam és élveztem a 3. szabadnapom. Már úgysem tart sokáig és amíg még van ki kell élveznem. Persze azt nem bírom ki hogy egész nap ki sem tegyem a lábam ezért olyan fél 9 körül már felkeltem. És megkerestem Andreasékat. Szokás szerint Lipcse legveszélyesebb negyedébe szívták a drága pénzért megvett füvet. Helyesbítsünk, már akinek drága.
-    Tom te itt?- ölelt meg Andy
-    Na elég- löktem el röhögve magamtól. - Te megint túl sokat szívtál. – nevettem
-    Hogy-hogy ilyenkor itt kint koptatod a cipő sarkadat? Inkább egy helyes ki szőke macát kellene magad alatt tudnod. - poénkodott
- Majd ráérek én azzal. Ha annyira kell valaki 5 perc és megvan – kezeltem le Mike-l is .
Szívtam egy pár slukkot a cigijükből. Nem szeretnék rászokni a füves cigire. Andy is megjárta már egy párszor. Nem egyszer ütötte meg a volt barátnőit mert annyira beszívott. Persze a maga módján egy jófej srác aki tud szeretni . Éppen ültünk a padon és a csajok seggéről folyt a vita, hogy a nagy vagy a kicsi a jobb amikor megláttam haza felé tartani este 11 fele Alinaht.
-    Friss husi. Odamegyünk?- kérdeztem Andreaséktól
-    Mennyünk. – vágta rá Mike
Szerintem Alinah megláthatott minket mert eléggé felgyorsította  a lépteit. Nem értettem mitől fél. Úgysem fogjuk meg erőszakolni. Bár az is lehet hogy nem ismert fel és ezért kezdett el rohanni.
* Alinah szemszöge*
Amikor megláttam Tomékat felém tartani, egy kicsit gyorsabbra vettem a tempóm. Nem szeretnék elkezdeni vele veszekedni . Főleg nem így kb 5 pasi előtt.
-    Nocsak – Nocsak te ilyenkor egyedül sétálsz erre fele?- szólított meg Tom , majd elém állt.
-    Tudod valakinek tanulnia is kell azért hogy valaki legyen belőle, nem pedig csak egyet mosolyogni és máris az ölébe hullik több millió euró. – vettem neki vissza lenézően.
-    Aki tud az tud – mondta lenézően. Úgylátszik ha Tommal találkozok minden szerencsétlenség ér. Most például elkezdett szakadni az eső és a hó egyben a szél pedig még jobban felerősödött.
-    Na tessék. Köszönöm Tom. Már rég otthon lehetnék ha nem állítasz meg- mondtam neki elég idegesen
-    Mondtunk mi ilyet hogy állj meg?- szólalt meg az a szőke hajú fiú.
-    Sziasztok- vetettem véget a beszélgetésnek majd haza indultam.
A szél eszeveszetten tépte a fák gyökereit. A hó és az eső csak úgy szakadt . Mi lesz itt . Mostanság az emberek még dolgozni sem járnak annyira csúnya idő van. Talán az elmúlt 10 évbe sem volt ilyen idő mint ami most köszöntött be. A mínusz 20 fokok csak úgy repkednek január környékén. Ilyen talán még soha nem volt .
    - Alinah végre itthon vagy – ölelt meg a húgom Lili.
    - Mi a baj? ... Lili már aludnod kéne…- jegyeztem meg
    - De nem tudtam  . Annyira hangosan fúja  szél – hajtotta le a fejét.
    - jólvan. Akkor menj be az én szobámba velem aludhatsz- mosolyogtam rá
    - oké – nevetett majd elrohant
Én még kint maradtam egy darabig. Ittam egy kakaót ettem egy keveset. Majd befeküdtem mellé. Aznap éjszaka , már amennyi még vissza volt az éjszakából Tomról álmodtam. Hogy ő vele élek együtt és boldogot vagyunk. Még soha nem volt ehhez hasonló álmom. De talán az álmomba igazán boldog voltam .
-    Lilien kelj fel! Ideje neki állnod egy kicsit tanulni mert jövő héttől már én sem dolgozom hanem járni fogok rendesen iskolába . Amit eddig kerestem és anyuék ránk hagyott pénze elég lesz . Legalábbis valamennyi időre. – mondtam
-    Alinah! Reggel 6 óra van!- cseszett le a hugom.
-    Tudom de akkor is. – pusziltam meg majd elindultam készülődni
Soha nem öltöztem valami szépen amikor ilyen helyre mentem dolgozni. Hiszen mégis csak orvosi rendelő. Felvettem egy répa nadrágot egy fehér pólóval és egy arany mellénnyel. Hozzá párosítottam a szőrmés csizmám . És elindultam. Tökéletesen értem ma be. Pedig az idő nem változott. Csak hamarabb indultam el. Gordon csak 7 re szokott beérni . De én már ott voltam 15 perccel 7 óra, vagyis a nyitás előtt. Beengedtem a váróba a betegeket majd én is bementem és elintéztem pár dolgot. Meglepett amikor Gordonnal Tom Bill és Simon is belépett. Nem gondoltam volna hogy ők is itt lesznek. Úgylátszik a betegek kezelése ma is rám vár. Elég hamar el telt az idő, rengetegen voltak. Nekem viszont most kéne odamennem és felmondani. Csak még nem tudom hogy hogyan.
* Tom szemszöge*
Észrevettem , hogy meglepődött amikor Gordont nem egyedül látta meg . Végig őt figyeltem miközben dolgozott. Milyen kedves és odafigyelő volt az emberekkel. Néhány kis kölyök még meg is ölelte. Irigykedtem rájuk , ugyanis pár kis kölyöknek a keze a seggére landolt igaz hogy még csak 5-6 évesek voltak vagy még kevesebb. De ebben a pillanatban lettem volna  a helyükben. Gondolat menetemet pont ő zavarta meg.
-    Elnézést beszélhetnék a DR úrral? –kérdezte kedvesen mosolyogva
-    Persze .- mondta Gordon
Nem hallottam miről folyik a téma , csak annyit hogy nem nagyon örül Gordon a bejelentésnek. Talán felmondott? Amikor láttam hogy lehajtott fejjel elment és egy kávéra hivatkozva utána mentem.
Muszáj megismernem. Muszáj magamba bolondítanom és utána összetörni a pici szívét.