***

Tom előreszólt a sofőrnek.

- Ez az.

Sandra szemügyre vette az előttük álló szállodát. A vörös téglából emelt pompás épületben szemmel láthatóan már jó ideje nem laktak.

- Miért van bezárva? - kérdezte

Tom karonfogta  a lányt, és az egyik lemezborítású ajtóhoz vezette.

- Néhány évvel ezelőtt földrengés volt San Francisóban, aminek a hullámai ide is elértek, és nagy károkat okoztak. A tulajdonosok tönkrementek, a szállodát bezárták, majd megpróbálták eladni. Mostanáig senki nem fogott bele az épület felújításába és földrengésbiztos helyreállításába.

- Honnan ilyen értesült?

- Nagyon gyakran jártam ide.

Sandra lelki szemei előtt megjelent, ahogy Tom egy szép nővel a karján belép a szállodába. Hirtelen valami keserű érzés öntötte el, és megpróbálta gyorsan elűzni a látomást.

- Nem fog összedőlni az épület?

- Nem. - felelte, miközben elhúzta a sötétítőket. - Csak az emeletre nem tanácsos felmenni.

A ház belsejében Sandra csodálattal figyelte a belsőépítész ragyogó munkáját. Széles lépcső vezetett fel egészen a tizedik emeletig. Valaha lecsüggő növények díszíthették a mellvédeket, mert még fel lehetett fedezni egy-két elszáradt növényindát. Csak kevés fény szűrődött be a fakazettás ablakon, de ahhoz épp elég, hogy a belső teret romantikus megvilágításba helyezze.

- Csodálatos lehett. - suttogta Sandra.

- Ma már megközelítőleg sem olyan szép, mint amilyen annak idején volt. Jöjjön, szeretnék mutatni valamit, ami egész biztos tetszeni fog!

Tom megfogta a lány karját, és a terem másik felébe vezette. A lány figyelmesen nézte a hátsó falat, amelyre egy hatalmas sárgaréz lemez volt felerősítve. A második emeletig felérő lemez alsó végének visszahajlításável egy hosszúkás medencét alakítottak ki. Ma már a rezet mindenütt zöld és barna foltok borították.

- Tizennyolc éves koromban láttam először ezt a falat. Akkoriban apámmal és a testvéremmel töltöttem itt egy hétvégét - mondta Tom halkan, és közben Sandrát figyelte. - Víz csörgedezett le a rézlemez felső végéről a medencébe, ahol nagy, japán díszhalak úszkáltak lustán.

- Pompás lehetett.  - képzelt el maga előtt a lány.

- Igen, az volt - állapította meg Tom. Jólesett neki, hogy Sandra észrevette, milyen sokat jelent számára ez az emlék. - Itt igazán ki lehetett kapcsolódni.

Tom még mindig fogta a lány karját. Sandra felnézett Tomra, és feltűnt neki a férfi álmodozó pillantása. Bizonyára kedvesek neki ezek a régi emlékek.

Sandra hiretelen nagyon magányosnak és féltékenynek érezte magát. Magányosnak, mert nem osztozhatott Tom gondolataiban. Féltékeny, mert egy pillanatis sem tudta elhinni, hogy Tom egyedül járt ide.

Tom lenézett a lányra. Tekintete meleg és gyöngéd volt.

- Maga gyönyörű. - suttogta halkan.

- Folyton ezt ismételi.

- Mert folyton újra észreveszem.

- El akar csábítani?

- Igen, megpróbálom. - válaszolta közvetlenül a férfi. - És vajon sikerrel?

Sandra megint az üres medencét nézte.

- Ne várjon tőlem igenlő választ.

Tom magától értetődő mozdulattal átkarolta a lány derekát, és háttal magához vona. Ajkával a hajába túrt, és megcsókolta a fülcimpáját.

- Érzed, micsoda hatással vagy rám?

- Hány nőtől kérdezted már ezt? Száztól, ezertől?

- Ne légy igazságtalan, Sandra! - Tom hangja megkeményedett. - Nem zuhanok egyik ágyból a másikba, ahogy te képzeled.

A lány nem tudta mit válaszoljon erre.

Tom finoman végisimította  alány karját.

- Olyan szép vagy, finom és... - tegezte le hirtelen Sandrát.

- És mi? - suttogta a lány. Tudni akarta, hogy mire gondol a férfi, de közben félt is, hogy még jobban a hatása alá kerül.

- És nőies - felelte végül, és maga felé fordította Sandrát.