Tom mélyen  a lány barna szemébe nézett. Sandra szája megremegett, majd lassan szétnyílt. Tom halkan felnyögött, és végül gyengéden megcsókolta  a lányt. Sandra odaadóan simult Tomhoz, aki erre még szorosabban magához vonta őt. A lány a férfi vállát simogatta, Tom határtalanul élvezte ezt. Sandrában pedig olyan érzések támadtak fel, amilyenekről eddig még nem is álmodott. Tom gyengéden átfogta a derekát, aztán kezét lassan a mellére csúsztatta. Izgató lassúsággal, körkörös mozdulatokkal simogatta, forró vágyat ébresztve ezzel a lányban. Sandrából örömteli sóhaj tört fel. Mikor végül Tom kibontakozott az öleléséből, Sandra érezte, milyen nehezére esik ez. A férfi odanyomta homlokát az övéhez és mély lélegzetet vett. Sandra szinte hallotta,milyen hevesen dogob a szíve. Annyira kívánta Tomot, hogy megijedt a saját érzéseitől.

Sandra egy lépést hátrált, de Tom megint magához húzta.

- Nem helyes amit teszünk - mondta Sandra. Tom mosolygott.

- Kedves Sandra, még nem tettünk semmit, ami ennyire helyes lenne, sőt nekem még lenne néhány jó ötletem.

Sandrának elkerekedett a szeme.

- Ismerd el, hogy éppúgy kívánsz, mint én téged.

Sandra tiltakozni akart, de meggondolta magát. Miért tagadna olyasmit, ami egészen nyílvánvaló.

- Mr Kaulitz? - A sofőr állt az ajtóban. - Ideje lenne indulni!

- Rögtön jövök - mondta. - Várjon, kérem, a kocsiban!

Egyikük sem beszélt, míg hallották a sofőr elhalkuló lépteit. Végül Tom nagyot sóhajtott.

- Gyere, hercegnőm!

Kézen fogta  a lányt. Sandra hirtelen nagyon elhagyatottnak érezte magát. Kiléptek a házból, és egy pillanatra megálltak az ajtónál. Tom vágyakozva pillantott vissza.

- Mindig nagyon szerettem ezt a házat - mondta, és odafordult Sandrához. - Most egy újabb szép emlék köt ide.

Sandra erős vágyat érzett, hogy magához húzza a férfit, és így elűzze a szomorúságát. Ehelyett azt mondta:

- Talán meg kellene venned és újjáépítened a szállodát.

- Talán - mondta Tom, és bezárta az ajtót.

Azután beszálltak  a kocsiba, és a sofőr beindította a motort.

- Ha megvennéd, akkor a Kaulitz család is beléphetne a szállodaszakmába - jegyezte meg Sandra. - Így kellőképpen el lennétek foglalva, és nem ütnétek az orrotokat az én ügyeimbe.

Tom rezzenéstelen arccal ezt mondta:

- Úgy gondolod, hogy a pénzünkre szükséged van, de a tanácsainkat elutasítod?

- Pontosan. Kamatostul visszakapjátok  apénzeteket. Azonkívül, úgy gondolom, erkölcsi kötelességetek volt kezességet nyújtani a kölcsönhöz, ha már anyám életét úgy megkeserítettétek.

- Ezt szeretnénk éppen tisztázni, Sandra. Várd ki, amíg valami bizonyosat meg nem tudunk, és ne vádaskodj igaztalanul!

Tom hátradőlt, behunyta a szemét, és úgy tett, mintha kimerítette volna  a veszekedés.

Sandra tudta mi a helyzet. Érezte, hogy Tom csak nehezen uralkodik magán. Ő pedig nem akarta túlfeszíteni a húrt. Így aztán hátradőlt ő is, és belesüppedt az ülés párnájába. A visszaút alatt megpróbáltak mindketten nagyon közönyösen viselkedni, de közben tudták jól, hogy csak színlelés az egész.