Álom vagy valóság?
Agnusdei 2009.11.02. 19:45
Álom vagy valóság?
I. Odakint nagy pelyhetkben esett a hó. Ahhoz képest, hogy lassan vége a télnek, szokatlanul hideg volt. Az óra már az éjfélt is elhaladta. Minden ember aludt már...kivéve egyet.
Egy lányt, kinek sehogysem jött álom a szemére.
Kint ült az ablakban és a hóesést figyelte. Bár a teste ott volt, ő valahol egészen máshol járt.
A múlton rágódott...Még csak 16 éves, mégis sokkal komolyabb és megfontoltabb volt, mint a vele egyidős barátai. Nehéz természetű szülei miatt hamar fel kellett nőnie, ezért szinte gyűlölt "otthon" lenni.
Minden nap csak a veszekedés várta ott. Iskola után sosem ment egyből haza, próbált minnél kevesebbet otthon lenni. Gyűlölte az ottani életét...
Szörnyen tehetetlennek érezte magát és minden vágya az volt, hogy eljusson onnan. Egyetlen vígaszát barátai jelentették. Pontosabban az egyik legfontosabb barát a számára...
Várta a másnapot, hisz végig Vele lehet. Mióta meglátta Őt beleszeretett. Egy boltban "találkoztak", pontosabban összeütköztek és mindketten elestek. Ezen az emléken elmosolyodott...mostanában először.
II. Reggel izgatottan kelt, hisz tudta, már csak pár óra a megbeszélt találkozóig. Újra láthatja Őt, a gyönyörű szemét, mosolyát, lehengerlő stílusát. Az óra fél tizenkettőt mutatott. Gyorsan megebédelt, letusolt és elkészült. Összeszedte pár cuccát, ugyanis majd Nála alszik és elment otthonról. Még véletlenül sem akart a szüleovel összefutni. A fiú házától nem messze volt egy pad, az ő paduk. Nem várt sokat, hisz fél kettőre beszélték meg a találkát és még volt addig tíz perc.
Szánalmasnak érezte magát, ahogy menekül otthonról. Felállt a padról és körbe nézett. Gyűlölte, ha más gyengének látja, mégha a barátai is azok. Még elöttük sem sírt soha, nem tudják azt sem, milyen élete van otthon. Csak Neki mondta el.
-Maya?-hallotta saját nevét a háta mögül.
A szívdobogása felgyorsult és érezte, hogy testét is elönti a forróság. A gyomrában vagy száz pillangó kergetőzött. Megfordult és csillogó szemekkel nézett az ismerős szempárra.
-Tom!-mosolyodott el-Nem úgy volt, hogy a ház előtt találkozunk?
-De, csak nem jöttél, gondoltam itt vagy!
A lány zavartan nézett az órájára, ami háromnegyed kettőt mutatott.
-Oh...jaj! Bocsi...-pirult el.
-Semmi baj!-mosolygott rá kedvesen, majd közelebb ment hozzá és megölelte. Majd' kiugrott a szíve a fiú közelségétől. Mélyet szippantott, hogy sose felejthesse el azt az illatot, mely a szeretett fiúra emlékeztette. Elindultak a Kaulitz ház felé...
III. A nap további részét is kettesben töltötték. Tom kitünően értett ahoz, hogy elfeledtesse a rossz dolgokat. Este vacsi után felmentek aludni.
-Tom...mit szólnál, ha azt mondanám...hogy tetszessz egy lánynak...és...-kezdte Maya bizonytalanul.
-nem csak egynek!-egózott Tom édesen, s ezzel sikerült a lányt mégegyszer levennie a lábáról.
-Tudod hogy értem!-feküdt be mellé Maya.
-Engem most csak egy lány érdekel!
-Értem...hát...remélem összejön!-próbálta leplezni csalódottságát a lány, de legbelül teljesen összetört. Hisz ha rá gondolna már rég lépett volna, mert Tom olyan.
-Aludj velem!-húzta vissza a fiú, mert már majdnem kiszállt az ágyból. Maya eléggé meglepődött, de hagyta, hogy magához húzza és átölelje őt. Nem ellenkezett, hisz élvezte, hogy ilyen közel lehet hozzá. Késő éjjel volt már, de ő még nem aludt...Érezte a hátán a fiú egyenletes szuszogását. Felült és nézte, ahogy alszik. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szája, közelebb hajolt hozzá, hosszú csokoládébarna haja rálógott Tom vállára, de az nem ébredt fel.
-Ha tudnád hogy szeretlek...-súgta a fülébe Maya, bár tudta, hogy úgysem hallja. Az ő szerelme viszonzatlak és az is marad, mert Tom mást szeret. Sötétkék szeméből megindult pár forró-sós könnycsepp. Megtörölte a szemét és visszafeküdt a fiú mellé. hátat fordított neki és próbált aludni. Pár perc múlva arra lett figyelmes, hogy a fiú utána kapálózik és amikor megtalálta közelebb húzódott hozzá és átölelte. Maya eltervezte, hogy másnap, amikor a padnál lesznek bevall neki mindent...
IV. Az ablakon beszökött a sugárzó nap fénye, s Maya is ébredezni kezdett már. Meglepetésére Tom nem volt mellette, csak egy levél pihent a fiú párnáján.
Kibontotta és olvasni kezdte...
"Drága Mayám!
Tudom, most nem érted miért- és hova tüntem el...
Nem mertem elmondani, de a banda hosszú turnéra indul!
De ami azt illeti...egy évig leszek távol! Sajnálom, hogy nem
Szóltam róla, de nem tudtam hogy mondhatnám el, hogy egy évig nem láthatlak...!
Emlékszel...beszéltem egy lányról, akit nagyon szeretek. Az első pillanattól,
ahogy megláttam! Te vagy az, téged szeretlek!
Kérlek...ha te is szeretsz valamennyire, várj meg, s ha hazajöttem
örökre együtt leszünk!
Szeretettel csókol: Tom"
Ennek már egy éve, s a lány kitartóan várt...
Másfél év elteltével Tom bekopogott Mayáékhoz, annak reményében, hogy végre láthatja szerelmét, de tévedett. Lesújtó hírt kapott és egyenesen a temetőbe rohant. Letérdelt a lány sírjához és zokogott.
-Maya!-szipogott, s egyre csak a nevét hajtogatta.
V. Tom elment a padhoz, melybe egyszer még ők karcolták bele: "Maya+Tom->örökké barátok!"
Leült rá ás sírt tovább. Képtelen volt felfogni, hogy elvesztette örökre a lányt, akit szeretett.
A pad alján valami furcsát tapintott ki, valami oda volt rögzítve...! Nagy nehezen leszedte onnan és kibontotta.
"Szeretlek örökké Tom!...Maya!"-állt a papíron.
Tom becsukta a szemét és visszemlékezett rá, milyen volt a szeme, mosolya, mindene.
Amikor kinyitotta a szemét, a szobájában találta magát.
Az órájára nézett, ami szerint fél kettő volt.
Tehát...csak egy álom volt? Ez a gondolat motoszkált a fejében, amíg felöltözött. Kinézett az ablakon, de nem látta Mayát sehol sem. Felvett egy kabátot és a pad felé vette az irányt, hátha ott sikerrel jár.
Kint hideg volt, pedig a télnek már majdnem vége volt.
Egész úton Mayán járt az agya, remélve, hogy semmi baja.
És nem. Amikor odaért egyből meglátta a lányt, aki háttal állt neki.
-Maya?-kérdezte reménykedve, mire ő megfordult.
-Tom!-mosolyodott el a lány-Nem úgy volt, hogy...
-Szeretlek...-lépett közelebb a lányhoz, majd gyengéden megcsókolta.
-Én is!-nézett rá könnyes szemekkel Maya, mire a fiú újra megcsókolta, de ezúttal sokkal szenvedélyesebben.
Mindketten tudták, onnantól nincs ami közéjük állna.
Szerették egymást és végül egymásra találtak örökre!
/Agnusdei/
|