Mindenütt por és fülsüketítő zaj. Sandra körülnézett a The Lancaster előcsarnokában, és elhúzta a száját. Körös-körül gépek, a munkások a vakolatot szedik le a falról, és lyukakat fúrnak az elektromos vezetékek számára. Csengett a telefon. Sandra megfordult és a portához ment, hogy felvegye a telefont.

- Halló, Sandra, hogy mennek a dolgok? - Tom hangja hallatszott a telefonban.

- Már itt vannak a munkások, minden redben megy.

- Nagyon jó. Figyelj, szeretnék ma este bemenni a városba. lenne kedved velem vacsorázni a  Warwickban?

- Tom... - Sandra nemet akart mondani, bár legszívesebben már most is vele lett volna.

A férfi gyorsan folytatta:

- Nyolc előtt nem érek oda, de feltétlenül át kell néznünk még néhány számítást. Azt hiszem, találtam valamit,amivel egy csomó pénzt megtakaríthatsz.

- Elmegyek.

- Jó. - Tom hangja olyan önelégült volt, hogy Sandra legszívesebben visszamondta volna  a találkozót. - Viszem a papírokat.

- Rendben. Viszlát.

*

Tom letakarta az ágyát, végigsimította feszülő, fájó tarkóját. A repülőút Dallasból Houstonig nagyon kifárasztotta. Hosszú munkanap állt mögötte, ideges volt. Ezen a héten minden nagyon rosszul sült el. Remélte, hogy most Dallassal együtt a gondokat is maga  mögött hagyta. Most végre találkozhat Sandrával. Hétközben gyakran gondolt rá. Mindenről ő jutott eszébe. Egy nő sem volt hozzá fogható.

Tom felvette a kagylót, és vacsorát rendelt a szobájába. Aztán visszafeküdt. Alvásra vágyott. Becsukta a szemét, és azonnal Sandra arcát látta maga előtt. Barna szeme sugárzott rá. Tom testét elöntötte a forróság, és érezte, hogy mégsem olyan fáradt, mint ahogy gondolta.

Ha az álmok valóra válnának azt kívánná, hogy Sandra mellette legyen. Hozzásimulna és simogatná őt. A lány puha ajkai csókokkal borítanák el az arcát és a nyakát. Úgy becézgetné őt a lány, ahogy senki más, és olyan szavakat suttogna neki, amilyenekre éppen vágyik. Azt is mondaná, hogy csak rá várt. Erre Tom megcsókolná őt, és a mellét simogatná. Mindkettőjükön úrrá lenne az izgalom, és tökéletesen boldogok lennének... Tom erre elsápadt.

Káromkodott egyet, felállt, és gyorsan levetkőzött. Beállt a zuhany alá, és alaposan betusfürdőzte magát. Arra gondolt, amikor Ixtapában együtt voltak a szállodában. Tökéletesnek látta  alányt. Felidézte magában az összes találkozásukat. Már egészen jól ismerte Sandrát, de egyet még nem tudott: milyen lehet, amikor annak a férfinak a karjában fekszik, akit szeret. Az ő karjaiban. Hirtelen minden megvilágosodott előtte. A tusfürős flakon kicsúszott a kezéből. Nem csak a vágy volt az, ami Sandrához vonzotta. Szerelmes volt abba a nőbe, akit az első pillanattól kezdve, hogy meglátta, kívánt is. Nem csak szenvedély volt, amit érzett. Az is hozzátartozott, de sokkal több volt annál.  Beszélni akart Sandrával, nevetni, vitatkozni... és egyszerűen együtt lenni vele. Szerette Sandra Taylort. Tom hátrahajtotta a fejét, és az arcára engedte a vizet. Sandra az igazi, az egyetlen, aki képes elűzni a lelke mélyéből a magányt. Annyi mindenről gondolkodnak egyformán. Értelmes és józan lány. Szemének meleg pillantásából azt is érezte a férfi, hogy Sandra nem csak okos, hanem mélyen érző ember is. A férfi lelke ujjongott. Szereti Sandrát! Rögtön el is komolyodott. Most mit tegyen?