/ Kérlek nézzétek el az esetleges gépelési hibákat amiket nem vettem észre, nagyon fáradt vagyok.../

Sandra elszántan kopogott Tom lakosztályának ajtaján.

- Hello. - üdvözölte őt Tom meleg hangon.

- Szia. - viszonozta a lány halkan. Tom pedig betessékelte,és becsukta maguk mögött az ajtót. Erre Sandra hiretelen Tomra emelte a tekintetét.

- Hiányoztál - ismerte be a férfi. - Majdnem elfelejtettem, milyen szép is vagy.

- Különös megjegyzés egy üzleti vacsora előtt.

- Semmi esetre sem. Az ember legyen mindig nyitott a szépségre.

- Kérlek, én... - Mit mondhatna neki? Mondja el önszántából, őrülten vágyik arra, hogy Tom karjaiban feküdhesen, és a férfi cirógassa őt? Sőt, hogy le akar feküdni vele?

- Úgy gondolom tartsuk magunkat az üzlethez.

- Jó. Igyál valamit. Mindjárt jövök.

- Túl korán jöttem? - kérdezte Sandra.

- Nem, tulajdonképpen már kész kellene lennem, csak valami közbejött. - Átment a másik szobába, Sandra nagyot sóhajtott.

Tom átszólt hozzá:

- A bárpulton találsz még egy kis bort. Töltenél két pohárkával?

Sandra töltött. Talán ettől majd erőre kap. Amikor Tom visszatért a nappaliba, Sandra már ismét ura volt önmagának.

- Bosszant valami? - Tom közelebb lépett hozzá, és a szemébe nézett. Kivette a borospoharakat a lány kezéből.

- Én jól vagyok. Te kész vagy?

- Igen.

- Mintha mutatni akartál volna valamit.

- Áh, igen. Akkor kezdhetjük?

- Igen.

Megnézték a terveket, elmondták egymásnak ötleteiket. Sandra nem tudta, hogyan jutottak odáig, de amikor felszolgálták a vacsorát, ő és Tom egymás mellett ültek a  díványon. Térdükön és az sztalon papírok feküdtek. A legtöbbet már átnézték. Jól tudtak együtt dolgozni, mert kevés szóból is értették egymást.

Egy kis asztalkán melléjük görgették a vacsorát. A pincér távozott, és egyedül maradtak a dúsan rakott, illatozó tálakkal. Tom leemelte az egyik fedőt.

- Van még más ötleted is? - kérdezte, és nézte, ahogy a férfi szed a tányérjába.

- Van néhány. - Tom odanyújtotta Sandra tányérját, és intett neki, hogy foglaljon helyet az asztalka végén.

- De most már ne beszéljünk üzletről. - jelentette ki a férfi.

Sandra mosolyogva engedelmeskedett. Tom egy vékony kristálypohárba bort töltött, és odanyújtotta a lánynak. Evés közben is gondoskodott arról, hogy ne ürüljenek ki a poharak.

Sandra valószínűleg egy kicsit sokat ivott, de més soha nem szórakozott ilyen jól életében. Tom jópofa történetei újra meg újra megnevetették. Evés után a férfi megint tölteni akart Sandra poharába, de ő nem engedte.

- Fáradt vagy? - kérdezte kedvesen.

Sandra bólintott, és megpróbálta nyitva tartani  a szemét. Egy ilyen mozgalmas nap után már három pohár bor is soknak  bizonyult. Tom felállt, és a kezét nyújtotta a lánynak. Melegen nézett rá.

- Akkor gyere, ülj ide mellém a díványra, és igyál meg velem egy csésze kávét, mielőtt elmész.

Sandra nem tudott ellenálni  a kérésnek. Tom kézen fogva a kényelmes díványhoz vezette a lányt. Bár Sandra meglehetősen fáradtnak érezte magát, semmi kedve nem volt még hazamenni.

A lány sóhajtva hátradőlt, és elvette Tomtól a gőzölgő csészéjét.

- Vagy nagyon fáradt lehetsz, vagy nagyon elégedett! - jegyezte meg a férfi, a lány mellet ülve.

- Vagy mindkettő.

- Ez tetszik nekem, Sandra Taylor. Nagyon tetszik.

- Miért?

- Mert ez azt jelenti, hogy leomlóban van a fal, amit közénk emeltél.