8.rész
* Alinah szemszöge*

A buli másnapján kaptam tőle egy sms-t . Bocsánatot kért a maga módján ami jól esett . De nem tudtam neki mit válaszolni ezért úgy hagytam. A napok a hetek a hónapok nagyon gyorsan teltek. Én szinte a napok 80 % át tanulással töltöttem . Ezen kívül segítettem a húgomnak is tanulni. Jól esett , hogy tudtam valami olyat tudok csinálni ami teljesen eltereli a figyelmem Tomról. Már két hónapja nem találkoztunk… neki a turné nekem pedig az érettségi . Nem volt időnk egymásra. Sem ő sem pedig én nem telefonáltunk, nem küldtünk sms-t vagy levelet egymásnak. Feltehetőleg ezzel azt akarta a tudtomra adni , hogy számára egy szép emlék volt. Ami ugyan szép volt jó volt de ennyivolt. És én ezt fel is fogtam. Bár a szívem mélyén reménykedtem , hogy egyszer talán mi ketten együtt lehetünk. Persze ez a gondolat csak az agyam legmélyebb részén foglalt helyet. Ugyanis , hogy Tom és én együtt lennénk az olyan lenne mintha egy macska egy kutyával kavarna. Örülök neki hogy találkoztam vele, viszont átkoztam azt a napot amikor annyira mély nyomot hagyott bennem hogy belé szerettem. Nem akartam szerelmes lenni , pont az ilyen dolgok miatt kerültem mindig a szerelmet. És a szerencse megint nem épp nekem áldozott ugyanis pont egy világsztárba kellett nekem bele esnem. Ezen a napom úgydöntöttem, hogy teljes erőmmel az érettségire fogok koncentrálni és ezzel az utolsó gondolatmenettel örökre kizárom az életemből és a gondolataimból is Tom kaulitz-ot és az egész vele kapcsolatos dolgokat. Április utolsó napjaiban vagyunk, a fákon már gyönyörűen világítanak a zöld falevelek,ez az évszak valakinek csodálatos dolgokat rejt magában valakinek pedig csupa csalódást. Ez volt az-az évszak amit nem vártam. Tavasz volt… ilyenkor minden utcát elborítanak a szerelmes párok és a gondolatom megint egy olyan fiún agyal akivel talán soha többet nem találkozom. Reggel 8 óra 15 perc volt. Az iskola padban ülök a jövőmön merengve . Valahogy mostanában mindig a jövőn gondolkozom . Vajon sikerül az érettségi? Ha igen akkor hova megyek tovább? Egyáltalán felvesznek egy jó helyre? A húgommal mi lesz akkor? Ebből a gondolatmenetemből Mr Harcz zökkentett ki.
- Alinah megmondaná nekem , hogy min töri ennyire láthatólag a fejét?- jött oda közel hozzám és az üres füzetlapomra pillantott
- Elnézést kérek… elgondolkoztam többet ilyen nem lesz- mondtam gépiesen a szavakat. Ő egy fejrázással rám hagyta a dolgot. Nem maradtam bent az összes órán, nem volt hozzá energiám… Április 28. át írunk a Kaulitz ikrek és „követőik” ma jönnek vissza a hosszú turnéútról . Még nincs este csak délután 14 óra vagy mégis olyan nehéz belegondolni , hogy a napokban összetalálkozhatok újra Tommal . Talán egy ici picit sikerült elfelejtenem és most újra fel hozza bennem az emlékeket. És a vágyakat , hogy vele lehessek. Haza fele úton leültem egy üres kis parkba gondolkodni … méghozzá azon hogy mi fog történni a napokban… Talán összejövünk talán nem is találkozunk talán eljön hozzám beszélni talán utálni fog sajnos még én sem tudhatom hogy mit hoz a jövő.
*Tom szemszöge*
Kemény két hónapos volt kb a turné út . Hát mit is mondjak élveztem. Szeretem a sikítozó rajongókat és azokat a szőke macákat akik nekem rázzák a se.ggüket . Most mégis azon töröm a fejem itt a repülőben , hogy mit tegyek . Elmenjek Alinahoz hozzam rendbe amit elcsesztem, vagy pedig hagyjam a francba úgyis van minden ujjamra egy csaj. Utálom a repülő utakat , igaz hogy magán repülővel utazunk nyugiban, de nem szeretek a levegőbe repkedni. Talán az is kihozza ezt belőlem hogy tudom hogy hazafele tartunk és látni fogom azt a csajt akibe beleszerettem, vagy nem is tudom. Nem tudom mi ez az érzés ami most lejátszódik bennem, de bizserget… és nem kicsit. Talán szerelmes vagyok? Kötve hiszem… vagyis nem tudom. Már nem voltam biztos semmiben sem abban sem hogy valaha is elfelejtem őt.
- Tom ! Hé itthon vagyunk- szólított meg valami nagy fekete hajzuhatag. Láthatólag Bill volt. Úgy látszik a nagy gondolkodásomba bele fáradt az agyam és elaludtam
- Megyek , megyek – álltam nagy nehezen fel .
Furcsa volt itt lenni ahol összeismerkedtem vele furcsa volt újra itthon lenni és arra gondolni hogy mindent én csesztem el . Hát mi ne mondjak senkinek nem kívánom azt az érzést ami most bennem lejátszódik. Amikor kiszálltunk a repülőből Toby es Saki elfoglalta a limót és elindultunk haza. Egy park mellett mentünk el ahol egy ismerős személyt pillantottam meg. Nem érdekelt semmi… már teljesen más hogy gondolkodom… muszáj beszélnem vele és ha most nem akkor soha.
- Toby állj meg kiszállok – utasítottam rá
Bill nem értette mi van velem , de a szememmel jeleztem neki és amikor a parkra nézett rögtön megértette hogy miért is akarok és annyira gyalog menni. Pont én aki olyan lusta . Ő rám kacsintott és a szemével azt üzente nekem hogy minden menni fog, persze ebben én nem voltam olyan biztos. Apró léptekkel mentem felé, nem voltam már olyan macsó mint az elején. Láthatólag amikor meglátott eléggé leblokkolt és csak ennyit mondott illetve kérdezett
- Tom?