Úgy tűnt, mintha órák óta feküdtek volna egymás mellett, pedig csak néhány perc telt el csupán, amikor Tom újból megszólalt:

- Már tizenkilenc éves koromban tudtam, hogy ez a nap el fog jönni.

- Már tizenkilenc évesen elképzelted, hogy lefekszel velem?

- Azóta vágytam erre amióta megláttalak. Piros egyberuha volt rajtad, és nagy szemeket meresztettél rám. A pillantásodtól egészen melegem lett.

- Nekem is különös érzés volt, amikor először álltál velem szemben. Csak még nem tudtam, hová tegyem ezt az érzést.

- Én tudtam. Szinte megbolondított, hogy te még jóformán gyerek voltál, túl fiatal az ilyesmihez...

- Túl fiatal? Hiszen akkor már elmúltam tizenhat éves. Semmi sem volt tiok előttem - vágott vissza Sandra. - De vártam az igazit, azt a férfit akit szeretni is tudok. Talán ez a különbség a férfi és a nő között. A férfiaknak akkor is élvezet lefeküdni egy nővel, ha semmi érzés nem köti őt hozzá. A nők erre ritkán képesek.

Tom erre dühös képet vágott.

- Azok, akiket én ismertem, mindenesetre képesek voltak rá.

Sandra mosolyogva húzta magához  a férfit, hogy elűzze szomorú emlékeit.

- Talán azok a nők is az igazit keresték.

- Vagy talán mindegy volt nekik. - Tom lenézett a lányra, és elgondolkodva figyelte. - Neked nem mindegy, ugye?

- Kérlek, ne ringasd magad álmokba - mondta. Sandra lassan felegyenesedett. Hiretelen kényelemetlenül érezte magát. A toppja után nyúlt, és hátat fordított Tomnak, amíg felvette azt. Be akarta fejezni ezt a beszélgetést. Legszívesebben most egyedül lenne, hogy mindent nyugodtan végig tudjon gondolni.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Ne gondold, hogy szeretlek, csak azért mert lefeküdtem veled! - Sandra felállt, magára vette a többi ruháját is, és az ablakhoz ment. Majdem reggel volt már.

- Valóban nem? - kérdezte Tom és gyorsan belebújt a farmerjébe meg a pólójába.

Sandra a fejét rázta, és saját magát is próbálta meggyőzni, hogy tényleg nem sokat érez Tom iránt.

- Honnan tudod?

- Köztünk csak testi vonzalom van, és semmi más, ezt te éppolyan jól tutod, mint én. Ifjúkorunk óta le akarunk feküdni egymással. Nos, ez most megtörtént.

- Most ismét megnyugodhatunk? - A hang közvetlen közelről jött, és Sandra tudta, hogy Tom szorosan a háta mögött áll.

- Igen.

- Ami köztünk történt, azt felejtsük el?

- Igen.

Tom gorombán megragadta Sandra vállát, és maga felé fordította.

- Az ördög vigyen el! - mondta mérgesen.

Ezután vadul és mohón megcsókolta  a lányt. Sandra azonban nem viszonozta a csókot, és bízott abban, hogy ezzel le tudta hűteni Tom fölhevült vágyait.

- Nos, attól, hogy lefeküdtünk egymással, még nem múlnak el az érzéseink, Sandra. Még ha ezer mérföld távolságra lennénk is egymástól, az érzéseink akkor sem változnának. Ezt egyikünk sem fogja elfelejteni.

- Mi olyan különös abban, amit tettünk? Ugyanígy átélted ezt már más nőkkel is.

- Te pedig más férfiakkal.

Sandra bólintott.

- Pontosan.