�gy t�nt, mintha �r�k �ta fek�dtek volna egym�s mellett, pedig csak n�h�ny perc telt el csup�n, amikor Tom �jb�l megsz�lalt:

- M�r tizenkilenc �ves koromban tudtam, hogy ez a nap el fog j�nni.

- M�r tizenkilenc �vesen elk�pzelted, hogy lefekszel velem?

- Az�ta v�gytam erre ami�ta megl�ttalak. Piros egyberuha volt rajtad, �s nagy szemeket meresztett�l r�m. A pillant�sodt�l eg�szen melegem lett.

- Nekem is k�l�n�s �rz�s volt, amikor el�sz�r �llt�l velem szemben. Csak m�g nem tudtam, hov� tegyem ezt az �rz�st.

- �n tudtam. Szinte megbolond�tott, hogy te m�g j�form�n gyerek volt�l, t�l fiatal az ilyesmihez...

- T�l fiatal? Hiszen akkor m�r elm�ltam tizenhat �ves. Semmi sem volt tiok el�ttem - v�gott vissza Sandra. - De v�rtam az igazit, azt a f�rfit akit szeretni is tudok. Tal�n ez a k�l�nbs�g a f�rfi �s a n� k�z�tt. A f�rfiaknak akkor is �lvezet lefek�dni egy n�vel, ha semmi �rz�s nem k�ti �t hozz�. A n�k erre ritk�n k�pesek.

Tom erre d�h�s k�pet v�gott.

- Azok, akiket �n ismertem, mindenesetre k�pesek voltak r�.

Sandra mosolyogva h�zta mag�hoz  a f�rfit, hogy el�zze szomor� eml�keit.

- Tal�n azok a n�k is az igazit kerest�k.

- Vagy tal�n mindegy volt nekik. - Tom len�zett a l�nyra, �s elgondolkodva figyelte. - Neked nem mindegy, ugye?

- K�rlek, ne ringasd magad �lmokba - mondta. Sandra lassan felegyenesedett. Hiretelen k�nyelemetlen�l �rezte mag�t. A toppja ut�n ny�lt, �s h�tat ford�tott Tomnak, am�g felvette azt. Be akarta fejezni ezt a besz�lget�st. Legsz�vesebben most egyed�l lenne, hogy mindent nyugodtan v�gig tudjon gondolni.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Ne gondold, hogy szeretlek, csak az�rt mert lefek�dtem veled! - Sandra fel�llt, mag�ra vette a t�bbi ruh�j�t is, �s az ablakhoz ment. Majdem reggel volt m�r.

- Val�ban nem? - k�rdezte Tom �s gyorsan beleb�jt a farmerj�be meg a p�l�j�ba.

Sandra a fej�t r�zta, �s saj�t mag�t is pr�b�lta meggy�zni, hogy t�nyleg nem sokat �rez Tom ir�nt.

- Honnan tudod?

- K�zt�nk csak testi vonzalom van, �s semmi m�s, ezt te �ppolyan j�l tutod, mint �n. Ifj�korunk �ta le akarunk fek�dni egym�ssal. Nos, ez most megt�rt�nt.

- Most ism�t megnyugodhatunk? - A hang k�zvetlen k�zelr�l j�tt, �s Sandra tudta, hogy Tom szorosan a h�ta m�g�tt �ll.

- Igen.

- Ami k�zt�nk t�rt�nt, azt felejts�k el?

- Igen.

Tom goromb�n megragadta Sandra v�ll�t, �s maga fel� ford�totta.

- Az �rd�g vigyen el! - mondta m�rgesen.

Ezut�n vadul �s moh�n megcs�kolta  a l�nyt. Sandra azonban nem viszonozta a cs�kot, �s b�zott abban, hogy ezzel le tudta h�teni Tom f�lhev�lt v�gyait.

- Nos, att�l, hogy lefek�dt�nk egym�ssal, m�g nem m�lnak el az �rz�seink, Sandra. M�g ha ezer m�rf�ld t�vols�gra lenn�nk is egym�st�l, az �rz�seink akkor sem v�ltozn�nak. Ezt egyik�nk sem fogja elfelejteni.

- Mi olyan k�l�n�s abban, amit tett�nk? Ugyan�gy �t�lted ezt m�r m�s n�kkel is.

- Te pedig m�s f�rfiakkal.

Sandra b�lintott.

- Pontosan.