9. rész *Tom szemszöge* - Én vagyok..- vágtam rá, igazából nem sok mindent tudok mondani most neki, vagyis igen már hogy ne tudnék csak nem merek megszólalni… o-o ez így nem lesz jó - Te mit keresel erre felé? – lepődött meg de valahogy a szemében mégis azt láttam hogy örül - Hát éppen most szálltunk le a repülőről és megláttalak ebben a parkban… és… ide jöttem – mentem közelebb hozzá , azonban ő hátrált nem is kicsit - milyen volt a turné? – kérdezett rá valami témára terelés képpen de nem vettem be én most nem erről akarok vele beszélni , ezt akár megbeszélhetjük majd egy sex után is - Én nem ezért szálltam ki a kocsiból , hogy a turnéról beszéljek veled. – mondtam egyszerűen - Tom… a buli óta két hónap telt el nem haragszom soha nem is haragudtam úgy emlékeztem vissza rád mint egy régi szép emlékre ami szép volt jó volt és… na jó hagyjuk ez kezd kínossá válni azthiszem én megyek – ált fel a padról , de vissza rántottam magam elé. - Nem mész sehova , azthiszem akad elég beszélni valónk - Nem Tom nem… felejteni szeretnék, mondta majd elrohant Nem értettem hogy érti hogy felejteni szeretne , na ne… talán szerelmes belém? fájdalmat okoztam neki? nagy fájdalmat? nem akartam… vagyis az elején igen de most… most nem . Hazafelé úton eldöntöttem hogy nem hagyom annyiba tudni szeretném hogy mit akar ennyire elfelejteni. - Végre kisfiam- ölelt meg anyám - Hi Anyu- pusziltam meg majd gordont is megöleltem. Nem nagyon szerettem ezeket a „ rég láttalak most agyon csókollak” szöveget főleg nem akkor amikor valaki még meg is teszi . A csajomtól elvárnám sőt… szerintem az- az éjszaka nem is szólna másról csak hogy smárolunk és sexelünk. Egész éjjel el sem engedném ha mondjuk Alinahrol lenne szó. Úr Isten mit beszélek… - Kis fiam az a szép kislány akivel régen láttalak miért nem keres? Örülnék neki ha ilyen barátnőd lenne – anyámnak az ilyen szövegein mindig ki akadok. - Meg nyugodnál? – kérdeztem majd minden nélkül fel mentem a saját szobámba - Ezzel meg mi lett?- halottam a lenti beszédeket - Anyu vajon mi? kikosarazta az a „ szép kislány” akit te mondtál- válaszolt rá Bill Elegem van. Nincs jobb témájuk mint én? Fogtam magam átöltöztem be ültem az autóba és elindultam Alina felé. Beszélni akarta vele. Megölelni , Megcsókolni. Egyszerűen csak vele lenni. Idióta módon vezettem azt az autót nem ismertem határokat minél előtt ott akartam lenni. Elég idegese lehettem mert a zebránál nem álltam meg majdnem elütöttem egy kisgyereket éppen hogy el tudtam rántani a kormányt , azonban pont bele mentem valami fát szállító kamionba. *Alinah szemszöge* Rosszul éreztem magam , hogy nem hallgattam meg, talán minden megoldódott volna és talán akkor most egy pár lennénk . De nem ehelyett és megfutamodtam. Most olyan rossz érzésem van… nem tudom pontosan mi ez de rossz… ilyet a szüleim halálánál éreztem utoljára. Innentől tudtam … tudtam hogy valakivel akit szeretek baj történt , nem is kicsi. *Bill szemszöge* Valami furcsát éreztem valami rosszat tudtam hogy Tommal van valami baj , valami olyan ami nagyon fáj neki… de várjunk csak? ez nem egy érzés… ez kettő… kettő dolog fáj neki nagyon… az egyik testi a másik lelki. Anyu épp felfele közeledett innentől tudtam hogy valami szörnyű dolog történt. - ugye nem Tommal- vágtam rá pont mikor benyitott - Bill… azonnal be kell mennünk a kórházba – mondta könnyes szemmel. - Tom autó balesetet szenvedett – fejezte be Mind a ketten be pattantunk a kocsiba és indítottunk a korház fele. Soha nem sírtam senki miatt, de éreztem hogy Tommal valami életveszélyes történt és ezt már én sem bírtam ki. Amikor oda értünk, csak annyit mondott a nővér hogy Tom a műtőben van . Féltem… Féltem hogy mi lesz ha meg hal az- az ember akit a világon a legjobban szeretek. Főleg most hogy végre szerelmes… Ekkor jutott eszembe hogy szólni kellene Alinahnak. Hisz talán hozzá indulhatott kocsival . - anyu hívd fel Georgékat én pedig elugrok szólni Alinahnak – ezt próbáltam erősen mondani hiszen Gordon és Anyu is sírt . Nem tudom sírni… most nem egyszerűen csak úgyéreztem hogy egy darabot kitéptek belőlem. *Alinah szemszöge* Éppen fent tanultam a szobámban amikor valaki úgy elkezdte verni az ajtót és nyomni a csengőt mint az őrültek. A húgom aludt tehát én nyitottam ajtót. Bill volt az . Meg sem szólalt csak berángatott a kocsiba és ott kezdett el beszélni. - Tom… - Bill mi van Tommal nyögd már ki- ordítottam vele - Autó balesetet szenvedett. – vágta rá