10 rész *Alinah szemszöge* Hirtelen nem tudtam mit mondani… a szívem megszakadt nem tudtam hogy mit tegyek vagy mit gondoljak. A könnyek úgy kezdtek folyni a szememből mintha valaki meg nyitott volna egy csapot és teljesen felhúzta volna a fogantyúját. Azt éreztem ebben a pillanatban mintha az én hibám lett volna. Pedig a tudatalattim tudta, hogy nem, de hirtelen nem tudtam másra fogni. - Alinah… - próbált megszólalni Bill. Látszott rajta hogy belőle is majdnem kitört a sírás de valahogy erősnek látszott bármennyire is nehéz volt neki, hisz mégis csak az iker testvéréről volt szó. Talán azt a látszatot akarta kelteni hogy ő igazi férfi aki soha nem sír . Vagy csak engem akart vigasztalni, mert ha láttam volna hogy Bill sem bírja biztos vagyok benne hogy egy kamion alá vetettem volna magam. Úgy éreztem hogyha Tom meghal akkor az én életem sem ér semmit. *** Mikor oda értünk a kórházhoz azonnal rohanni kezdtem felfele ahol Tomot műtik. Csak remélni tudtam hogy teljesen fel épül… miért ilyenkor kell rájönnöm hogy teljes szívemből szeretem Tom Kaulitzot? Féltem… rettenetesen féltem hogy el veszítem azthiszem vele akarok lenni. Nem érdekelnek a túrnék sem az hogy minden lány vagyis szinte minden lány Tom szívéért epekedik… egyszerűen nem érdekel… csak magam mellet szeretném tudni. Szeretem… Szerelmes vagyok. - a műtét sikeres volt, most már csak rajta múlik hogy elég erős e – jött ki az egyik orvos egy viszonylag jó hírrel - bemehetnek de egyszerre csak egy. – jött ki az egyik segéd orvos is Úgy gondolom hagyni kellene , hogy a családja menjen először be hozzá hisz biztosan ők is ugyan úgy aggódnak Tom miatt mint én. - menny csak be – mondta Simon. Csodálkoztam hogy mondta… hisz gondolom már ő is nagyon szeretné látni. - köszönöm- mondtam. Amikor meg láttam a szívem majd ki ugrott a helyéről. Még most is olyan gyönyörű volt mint eddig csak éppen aludt nagyon mélyen. - Szia Tom- köszöntem neki mintha ébren lenne. Közelebb mentem hozzá és óvatosan megfogtam a kezét . Nem tudtam könnyek nélkül hozzá érni. Sajnáltam őt, és sajnos nem tudtam elképzelni milyen fájdalmakat élhet át. - Tom… tudom hogy hallasz … Kérlek ébredj fel esküszöm mindent megteszek hogy együtt lehessünk, többet nem küldelek el Tom… szeretlek… szerelmes vagyok beléd már a kezdetek óta…gyere vissza hozzám kérlek… a szüleim halála óta te vagy az életem- mindent be vallottam Tomnak ebben a percben. Mindent amit a szívem ebben a percben diktált. Kb 15 percig voltam bent utána kimentem és beengedtem a többieket igaz fájó szívvel… - Nem mozdul- jött ki szomorúan Bill - Bill hidd el, a műtét sikeres volt… Tom bármikor felébredhet- nyugtattam meg Billt, már én is nyugodtabb voltam , éreztem hogy minden rendben lesz. Tudom hogy Tom fel fog épülni. Hisz amikor bementem is látszott a macsós félmosoly az arcán. 5 egész napig itt voltunk Billel Gutavval és Georgal. Abban a hitben éltünk hogy Tom hamarosan felébred 4 napon keresztül vártunk, az orvosok már le akarták kapcsolni a gépről de amikor megtudtam legszívesebben az összes orvost kivágtam volna. Tudom hogy él és azt is hogy nem a gépek tartják életben. És igen igazam lett amikor az 5 napon bent voltam nála kinyitotta a szemét nagyon ijedten nézett . Gondolom nem tudtam hol van. - Tom… Tom… hallasz? Hé Tom nézz rám kérlek tudod ki vagyok? – néztem rá könnyes szemmel a beszédemre az orvosok és a többiek is bejöttek . Az „állapota teljesen stabil csupán meg van ijedve” mondta az egyik orvos amikor lekapcsolta a gépekről. - Hallak… Mi történt? Hol vagyok? – kérdezte hirtelen Bill azonnal odament és megölelte én nem mertem lépni csak néztem ahogy ölelgetik a többiek. Féltem… azt hittem majd engem fog hibáztatni hisz Bill elmesélte hogy valószínű hozzám indult amikor a beleset érte .Amikor már mindenki mindent elmesélt neki rám nézett hosszasan … nem tudtam eldönteni mit érez most. Ebben a percben kiürült az egész terem kettesben hagytak minket.. - Alinah én hallottalak amíg nem voltam eszméletemnél… te… te.. tényleg szeretsz? – ez volt az első kérdése. - Tom… szeretlek téged. Tiszta szívemből - Alinah én… - pssszttt. raktam az egyik ujjam a szájára nem kell mondanod semmit sem Ekkor el mosolyodott örültem hogy végre visszatért a régi Tom aki mindig féloldalasan mosolyog . Szerettem ezt a mosolyt szerettem Tomot. Nem tudtam mit akar de egyre csak közeledett felém és megcsókolt. Ez volt az első igazi csókunk olyan gyengéd olyan finom olyan érzéki semmi vadság nem volt benne csupán tiszta szerelem . És most hagytam Tomot igaz , nem ment tovább de hagytam hogy csókoljon amennyire csak szeretne. Hiszen erre vágytam már a kezdetek óta.