A legszebb esti mese
Agnusdei 2009.11.21. 19:45
A legszebb "esti mese"
-Így évek távlatából már inkább csak nevetünk rajta.
-Meséljétek el! - kérleltem őket.
-Nos legyen, elmesélem hogy is volt ez pontosan! Már évek óta szerettem őt, ahogy megláttam, egyből valami különleges érzés kerített a hatalmába. Barátok lettünk, pedig én többet akartam, de nem mertem ezt bevallani neki!
-Ahogy én sem neki! Ahogy öltözködött, ahogy nézett rám...elvarázsolt egy pillanat alatt a különcsége! Először ez fogott meg benne!
-Tényleg?
-Igen, és épp ezért nem mertem nejed elmondani mit érzek!
-Volt egy fogadás! Ha elveszti, akkor...nos...
-Akkor szeretkeznem kell vele! Ha nyerek, akkor bármilyen büntetést kiszabhatok rá!
-De én nyertem! - nevetett.
-Bill drágám, ne nevess ki...te sem csináltad volna meg azt a bizonyos dolgot!
-Oké, igaz!
-Nos! Elmentem hozzá másnap este!
-Igen, nagyon félt, én láttam rajta! próbáltam nyugtatgatni, hogy nem lesz semmi baj, de nagyon megvolt rémülve!
-Renee, telefon! - szólt be a szobába Tom.
-Megyek! - nent ki az említett személy.
-Nos ketten maradtunk! Kíváncsi vagy az én verziómra? - nézett Bill az ágy felé.
-Igen! - csillant fel a szemem.
-Nos tehát...láttam rajta, hogy fél és akkor mégegyszer beleszerettem! Máskor olyan bátor volt, nagyszájú, szókimondó...akár csak te... - nevette el magát - Sosem láttam még olyan esetlennek...és ettől mégjobban kívántam. Ő próbálta valahogy megúszni, de a fogadás az fogadás! Mindig betartotta, amit igért! Előtte borozgattunk egy kicsit, hogy oldjam a hangulatot és ez sikerült is! Már ő kezdeményezett és majd' kiugrott a szívem, ahogy mézédes ajkait kóstolhattam! A nyelvemmel utat törtem és azt hiszem a nyelvpiercingem felbátorította. Felvittem a szobámba, de még nem akartam megtenni. Azt akartam, hogy élvezetes legyen és különleges! Olyan, ami elárulja az érzéseimet, anélkül, hogy kimondanám és esetleg megrémiszteném vele. Minden porcikáját végigcsókoltam hamvas bőrének és tudtam, mostmár biztos, hogy akarja! Egy kicsit játszottam vele, hogy mégjobban akarja és csak aztán cselekedtem. Miután többször is eljutottunk arra a bizonyos pontra, fáradtan dőltem le mellé. A szeme ragyogott ahogy ránéztem és nem tudtam megállni csók nélkül... Azt hiszem jobban féltem, mint ő! Hiszen a bandánk a csúcson volt, turnéztunk, fotózásokra és interjúkra jártunk és nem hittem, hogy így működne köztünk a dolog. Amikor megkérdeztem őt erről a dologról, úgy láttam, mintha nem érdekelné, ezért úgy tettem, mintha engem sem aggasztana. Pedig csak egy szavába került volna, és vele maradok! Eltávolodtunk egymástól szép lassan és azt hittem, ha más lányban keresem a szerelmet, talán jobb lesz, de tévedtem! Mindenben és mindenkiben csak őt láttam és nem ment ki a fejemből az az éjszaka! Amikor félénken rám mosolygott, amikor idegességében az ujját ropogtatta és az alsó ajkát harapdálta... Azok a képek nem hagytak nyugodni! Mikorra vége lett a turnénak elköltöztek a családjukkal, és nem tudtam hová! Sosem vette fel a telefont, nem tudtam elérni, azt hittem elfelejtett. Paranojjás lettem, és csak arra tudtam gondolni, hogy mi van ha épp mással van? Ha más ölelgeti, más csókolgatja! 2 év sem volt elég a felejtésre, aztán egy nap megláttam... Semmit sem változott, bennem pedig újra feltörtek a régi érzések. Először dühös voltam rá, amiért úgy eltünt anno, de megértettem, hogy miért tette. Ő is szeretett és felejteni próbált, mint én! vigyáztam, hogy ne lássaon meg, még nem tartottam magam késznek a találkozásra, fogalmam sem volt mit tehetnék, vagy mit mondanék! Többször láttam ezután, visszaköltözött és követtem, hogy megtudjam hol lakik... Egyik nap meglátott! Ugyanúgy ragyogott a szeme, pont ugyanúgy nézett rá és nem tudtam megálljt parancsolni az ösztöneimnek, melyek azt súgták menjek oda és csókoljam meg! Megtettem és meglepetésemre habozás nélkül viszonozta! Éreztem, hogy közben átölel és én sem tettem másképp! A csók végén egymás szemébe néztünk mélyen és egyszerre mondtuk ki: SZERETLEK! - csatlakozott az utolsó szóhoz Renee is, így azt együtt mondták ki.
-Onnantól már semmi és senki sem állhatott közéntk! Évek múlva is ugyanúgy szerettük egymást, aztán megszületett szerelmünk gyümölcs! - vette át a szót Renee.
-Pontosan! - mosolygott Bill - Vége!
-Oh! - sóhajtottam bánatosan - Mégegyszer!
-Majd talán holnap! Már késő van! Jóéjt! - adtak egy-egy puszit a homlokomra.
-Jóéjt anyu! Jóéjt apu! - nyújtózkodtam egyet álmosan, majd betakaróztam.
-Jóéjt kincsem! - mentek ki.
Az én szüleim a legjobbak a világon! Nem semmi, hogy mit ki nem állt a szerelmük. Szerencsések, hogy így egymásra találtak. Szerették egymást és sok akadályt küzdöttek le ahoz, hogy idáig eljussanak. Az 5. házassági évfordulójuk közeledik és ki kell találnom nekik valami nagyon jó ajándékot, mert a legjobbat érdemlik. A példaképeim és a bizonyítékok is arra, hogy minden megtörténhet, ha eléggé akarjuk...
/Agnusdei/
|