- Akkor nálam maradsz?

Sandra bólintott.

- Megígéred?

- Nem hiszel nekem?

- Nem tudom. Pillanatnyilag olyan ez, mint egy álom.

- Nem álom - súgta Sandra, és megcsókolta a férfit. - Én csak akkor alszom majd, ha visszajössz. Amikor nem vagy velem, annyira vágyódom utánad, hogy nem tudok aludni.

Tom látta, Sandra még mindig nem hajlandó bevallani, hogy nemcsak testi kapcsolat van közöttük.

- Legalább a kezdeten már túljutottunk, Sandra Taylor.

A következő három nap végtelenül lassan telt. Sandra számolta a perceket Tom visszatéréséig. Minden reggel újabb gondok adódtak az építkezésben. A padlószőnyeg kiszakadt, a bútorok rozogák voltak, a vezetékek nagy részét ki kellet cseréltetni. A régiségek egy részét elvitték felújítatni, a többit árverésre bocsátották.
Az új bútorokat egy hónap múlva szállítják. Az ablakokat újraüvegezték, néhány szobára új ajtót szereltek.
Mindenhol fülsüketítő lárma, por és rendetlenség. Mindez megtépázta Sandra idegeit.

A felújítási terveket készítő építész részt vett a kivitelezés ellenőrzésében is. Alícia, a belsőépítész csak a hónap végén jön vissza Houstonba.

Késő este Sandra Tom telefonját várta. A szálloda nyomasztóan csendesnek tűnt. Amióta tudta, hogy milyen érzés Tommal tölteni az éjszakát, még inkább vágyódott utána.

A Tommal folytatott beszélgetések felajzották Sandra képzeletét.

- Emlékszel, ahogy mögöttem álltál, és a törülköző lecsúszott rólunk? - kérdezte Tom a legutóbbi beszélgetésükkor. - Legszívesebben úgy álltam volna veled az idők végezetéig.

- Többet nem akartál?

- Dehogynem. - mondta elcsukló hangon. - Sokkal többet! De abban a pillanatban már az is boldoggá tett, hogy velem vagy. Sandra, gyere ide a következő járattal!

- Most nem mehetek el.

- Találkozzunk holnap nálam a szállodában?

- Mikor?

- Holnap este tíz és tizenegy között ott leszek.

- Jó, ott várlak.

- Megígéred?

- Nem hiszel nekem? - kérdezte Sandra.

- Nem tudom. Bár ne tartanék attól, hogy elveszítelek! Olyan nagyon szükségem van rád. - Tom még sohasem volt ilyen közel ahhoz, hogy szerelmet valljon. A szavak önkéntelenül törtek ki belőle.

A vonal másik végén csend lett.

- Megijesztettelek? - kérdezte Tom.

- Egy kicsit - felelte Sandra, és szíve vadul vert.

- Nem akartam.

- Holnap este látjuk egymást. - Tom hangja lecsillapította Sandra félemeit.

- Akkor holnap. - Sandra kelletlenül tette le a telefont.