12 rész
*Tom szemszög*
Nem gondoltam volna , hogy a napokban idáig eljutunk. Szegény nagyon zavarban volt a feje olyan volt akár egy paradicsom.
- Hé… Gyere ide- hívtam oda magamhoz és megcsókoltam, - semmi értelme zavarban lenned, csodálatos voltál- haraptam a nyakába, persze nem úgy hogy fájjon neki. Ő mosolygott egyet és elment a fürdőbe átöltözni. Nem gondoltam volna hogy ezek után még zavarban lesz előttem. De hát nők… megérteni soha nem fogom őket. Egyik pillanatban mint egy vadmacska a másikban meg mint egy nyúl… kiismerhetetlenek. Mikor kijött kézen fogtam és beültettem a kocsiba.
- Hova megyünk?- kérdezte
- Hozzánk
- Na… Tom… gondolom Gordon nem nagyon bír a kilépésem miatt… talán nem kéne
- Ugyan… akit én bírok azt ők is, nálunk ez a szokás- mondtam egyszerűen- és amúgy is Rósi is ott lesz, gondolom emlékszel rá… Bill barátnője
- Igen emlékszem.
Elég szűk szavú volt mialatt mentünk, gondolom zavarban volt még mindig… Amikor kiszálltunk is eléggé lassan indult be . Remélem anyu nem fogja letámadni… mondjuk amikor Bill kezdte hazahozni a csaját akkor anyunak be sem állt a szája. Remélem Alinahval nem fogja ezt csinálni… ő más mint Rosali .
- gyere- fogtam meg a kezét – megjöttünk- szóltam amikor már beléptünk a házba
- Jó napot! - köszönt félénken
- Szia, kedvesem! hogy vagy rég láttalak- tapadt rá rögtön anyám
- nagyon jól van , de azthiszem mi most felmegyünk- mentettem szegényt ki
- nem menne valameikőtök át nekem a bolta egy Kóláért? –
- Szívesen átmegyek- mosolygott Alinah
- de…
- Tom… csak a boltig megyek nyugi –mondta majd elindult
*Alinah szemszöge*
Úgy látszik Simone kettesbe szeretne beszélni a fiával. Na, mind egy. Furcsán éreztem magam. Olyan ismerős volt az a szőke lány aki éppen fizetett mintha már láttam volna… És igen.. igazam lett amikor kiértem megvárt vajon ki ő?
- úgy látom az első fenyegetésem nem volt túl meggyőző- lökött egyet rajtam
- ki vagy te? – dadogtam el
- az nem fontos hogy ki vagyok… tudod kislány most mondom el utoljára- rángatott be egy bokor mögé- még egyszer meglátlak Tom közelében kinyírlak érthető voltam? - lökött neki teljes erejéből a bokor mögötti fának. Utoljára szemembe nézett, majd elment. Nem nagyon érdekelt ki egy lány. Nem vettem komolyan. Bár ez után a kis lökdösődése után talán szólni kellene Tomnak. Viszont nem szeretném hogy aggódjon… ez a lány úgy sem mer semmit sem tenni, mert ha meg is próbálná 3 évet biztos kapna gyilkossági kísérlet miatt.
- mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Simone
- csak nagy volt a sor, és senki sem engedett maga elé- hazudtam
- rendben. Tom fent van a szobájában, nyugodtan meny fel hozzá a második ajtó az.
- rendben köszönöm- mondtam, majd felsiettem Tomhoz
- elég sokáig elvoltál. Minden rendben?- kérdezte majd odajött. nem is gondoltam, hogy ennyire bevertem a vállam. Egy kis érintéstől is megéreztem, hogy fáj.
- ii…igen- erőltettem egy mosolyt
Nem szeretném ha ezt megtudná Tom. Nagy baj lenne , talán képes lenne még a rendőrségre is elmenni . De ha így folytatom észre fogja venni. Nagyon fáj… nagyon beverhettem.