2.fejezet.:

-Ti kik vagytok?-kérdezte anya,majd egyenként belenézett velamennyiük szemébe.....
-Öhhhh.....-kezdte meg a furcsa kinézetű.-mi nem tudtuk,hogy már megvették a házat.
-És akkor már be kell törni?-kérdezte anya meglepődött képpel.
-Mi nem törtünk be!-szólalt meg a baseballsapkás fiú.Furcsáltam,hogy tudja mi is folyik itt.-ez a ház a nagymamámé!
Anya ledöbbent, a többiek pedig egy emberként néztek rá.A fiú a plafont bámulta és ártatlan képet próbált vágni.
-Te tudtad,hogy ide emberek jönnek és nem szóltál?Te idióta!-kiabált a rasztasrác és ököllel a fiú felé indult.Az egy lépést hátrált,de a rasztasrác még így is súrolta az arcát.Többet nem tudott tenni,mert a simahajú lefogta,a fiú,akinek pedig ki volt festve a szeme vállát megfogva hátrébb tuszkolta.
-Engedj már el,Georg!-kiabált a sima hajúra nézve.A festett szeműnek nem szólt,csak a vállán nyugvó kezére,majd a szemébe nézett.A fiú értette a célzást és visszahúzta kezét,majd zsebre dugta.
-Oké!Ezt inkább ne itt csináljátok!Nem haragszom,de most inkább menjetek el!-mondta anya és kissé lenyugodott.
-Mi???Ne!-szóltam anyára és magyarra váltottam.-Itt a lehetőség,hogy barátokat szerezzek!Ne küld el őket!
-Jól van!-mondta anya szintén magyarul.
--Bár egy kicsit még mindíg haragszom.-nézett a fiúkra és németre váltott-ki kéne engesztelnetek!Ha már úgyis ilyen jól ismeritek a házat,vezessétek körbe Emmát.
Anya itt rám nézett.Én zavartam mosolyogtam a "betolakodókra" majd tág szemekkel anyára néztem.
"Istenem!Milyen égő!Nem pont erre gondoltam...."-gondoltam magamban.
-Öhhhhh....rendben.-szólt a lány és meglökte a festett szeműt.Az előre engedett az ajtóban és a többiek követték.Anya is kiment a szobából,le a lépcsőn.Én csak mentem a padlót nézve.
-Még be sem mutatkoztunk-szólalt meg a lány hírtelen.Mindannyian hátra nézve mentek,bizonyára,hogy jobban lássanak beszéd közbe.Így én is inkább felnéztem.-Andrea-nak hívnak,és franciásan ejtik.De a barátaimnak csak Andy,ami tudom,hogy egy fiú név,de nem zavar.Nyugodtan hívj úgy!
Én rámosolyogtam és bemutatkoztam.
-Engem Emmá-nak hívnak és nem becézik sehogy.
-A többiek pedig-itt egyenként a fiúkra mutatott-a rasztasrácot Tom Kaulitznak hívják,a fekete hajút(akinek ki van festve a szeme)Bill Kaulitznak.....
-Ti tesók vagytok?-kérdeztem,félbeszakíva Andy-t.Beszéd közbe Tomra és Billre néztem.
-Méghozzá ikrek-válaszolt Bill,és büszkén kihúzta magát.
-Úgy van!-helyest Tom.
-Tudom,hogy nem hasonlítunk külsőre,de ha jobban megismersz úgyis rájösz,hogy ikrek vagyunk-mosolygott Bill.Én visszamosolyogtam,majd Andy folytatta:
-Ő-itt a sima hajúra mutatott-Georg.A baseballsapkás pedig Gustav.
A bemutatkozás után néhány perc csend következett.Majd eszembe jutott valami:
-És hogy kerültetek ide?-kérdeztem.
-Hát,tudod.....Ez a nagyanyám háza.Vagyis már csak volt.Mikor üres lett,amiatt a baleset miatt- Gustav itt néhány másodpercig hallgatott.Tudtam,hogy a halott lányról beszél-akkor mindíg ide jöttünk.Itt senki sem zaklat és a történtek után úgyse jön ide senki.Álltalában mindíg itt lógunk.
-Oh,értem-rámosolyogtam a srácokra,majd tovább mentünk a házba.Most néztem csak igazán körbe.A ház gyönyörő volt,és hatalmas.Bennem kissé Roxfortos érzést keltett.
Egy idő után a srácok megmutattak minden helységet és beszélgettünk közbe.Nagyon jó fejek voltak.
-Tök jó,hogy te nem vagy rajongó!-mosolygott Georg.
-Miféle rajongó?-kérdeztem és a döbbenettől megálltam,majd hangos nevetés tört ki belőlem.A többiek nem nevettek velem.
-Most min nevetsz?-kérdezte Georg.
-Kik vagytok ti,hogy rajongjak értetek?-kérdeztem nevetéstől elcsukló hangon.
-Öhhh.....az ország egyik leghíresebb rockbandája!-nézett rám Andy.Szemeit tágra nyitotta és furcsán nézett rám.Ennél a mondatnál abbahagytam a nevetést és ha lehet én még furcsábban néztem.
-Mi van?
-Te nem ismered a Tokio Hotelt?Azt hittem,hogy magyarországon is ismertek vagyunk!-válaszolt Tom.
-Öhhh.....nem hülyíts már!-mondtam mostmár kissé ingerülten.
-Én nem hülyítelek!-szólalt meg Tom sértődötten-Mutassatok neki valamilyen újságot!-szólt majd a többiekre nézett.Látszott rajta,hogy nem szereti ha veszít.....
-Öhhh.....Tom!Nem szoktam újságokat hordani magamnál!-szólt Bill.
-Oké!Akkor hazamegyek és hozok egyett!-mondta Tom de már emeltebb hangon
-Oké!-Emeltem fel én is a hangom.
Fél óra múlva Tom hozott 3 újságot,aminek ők voltak a címlapján.Mind német újságok voltak.Két Bravo és egy Popcorn.
-Te jó ég!Szóval ti tényleg híresek vagytok????-nem akartam elhinni.Mostmár rájöttem,hogy honnan olyan ismerősek.Ők az a banda,akikről mindíg beszéltek a suliba.
-Tudod mit?Inkább hagyjuk ezt a témát!Nem akarom,hogy emiatt másképp nézz ránk.-mondta Bill
-Rendben!Nem is akartam!Inkább menjünk tovább.-mosolyogtam a többiekre.Elindultunk,de az egyik folyosó legvégén mindenki megállt egy ajtó előtt.Én már tovább mentem,mikor észrevette,.hogy senki sincs mellettem.
-Miért álltunk meg?-néztem Tomra.
-Ez volt a halott lány szobája.-suttogta Tom.Gustav nézte a legtovább az ajtót,majd benyitott.Tom hátrált egy lépést és engem is húzott maga után.Én viszont megakartam nézni a szobát és előre mentem,Gustav mellé.A szobában egy ütött-kopott hintaszék volt.A plafonról már vált a vakolat.Bill is előre jött és mellém állt.Anya épp ekkor jött fel a lépcsőn.
-Áh,Emma!Még nem is mondtam,hogy az lesz a te szobád!-mosolygott anya.
Tessék?Az nem lehet-kiabáltam.Nem akarok egy halott ember szobájában lakni.
A szobában elkezdett valami nyikorogni.A hintaszék volt az.A srácokkal egy emberként néztünk hátra.A hintaszék ide-oda billegett,majd valami kiszaladt a háta mögül.Mindannyian falfehérek lettünk és Gustav be akarta zárni az ajtót.Azonban mielőtt bezárta volna egy egér szaladt ki.Én annyira megilyedtem,hogy Bill nyakába ugrottam.Olyan szorosan öleltem,mintha meg akarnám fojtani.Mindenki mosolygott,csak én voltam falfehét.Tom pedig fintorogva nézett.Néhány másodperc után elengettem Billt és sűrű elnézést kértem tőle.
-Anya!Én nem alszok itt!Nem csak a szobában,hanem az egész házban!-kiabáltam
-Hát nem is!Ma még nem is tudnál....-nevetett anya,még mindíg az előbbi jeleneten.
-Megbeszéltem Gustav nagymamájával,hogy ma náluk alszol,mi pedig apád egyik kollégájához megyünk....
Én ránéztem Gustávra,majd erőtlenül mosolyogtam.Gustav visszamosolygott.Georg elkezte Gustavot lökdösni,majd ő is rámnevetett.Jól végigmért és ismét folytatta a lökdösést.Bill és Andy még mindíg az ajtót nézték,Tom pedig,ha lehet még jobban elfintorodott..............

 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés