6.fejezet:

-Most élvezed a helyzetet,mi?-kérdezte Tom,és már egészen közel hajolt hozzám.
-Te meg mi a f.rancról beszélsz?-kérdeztem tőle egy kicsit emeltebb hangon.
-Neked meg mi bajod van?Egész este ezzel a b.uzival enyelegsz!-mondta Tom,és már ő is feljebb emelte a hangját.
-Én?Nem is tudom ki ment el azzal a 13 éves r.ibancal-kiabáltam,majd úgy tettem mintha azon gondolkoznék,hogy ki volt az.
-Jah,igen!Hát te voltál az,édesem!-itt már torkom szakadtából ülöltöttem.A nagy kiabálás miatt Tom hátrált egy lépést.
-Minden a te hibád!Minek kellett neked ide jönni?Olyan jól megvoltam nélküled!Egyszerűen csak csajoztam és éltem az életem.Erre megjelensz te,és mindent felborítassz!-hadarta Tom.Beszéd közben leült az ágyra,és kezével maga előtt hadonászott.
-Tom!Te meg mi a francról beszélsz?-nagyon összezavartak a fiú szavai.Nem értettem,hogy miről beszél.
-Először ott alszol Gustav-nal,most pedig kikezdesz ezzel a Daniel-el.Raádásul még azt is számon kéred tőlem,hogy mit csináltam Tola-val.Hát,ha éppen tudni akarod,nem is mentünk ki a parkba,mert én inkább hazamentem.-Tom úgy beszélt tovább,mintha nem is szakítottam volna félbe.
Mikor Tom elmondta,hogy nem volt Tola és közte semmi,nagy kő esett le a szívemről.Nem értem,hogy miért.Közelebb léptem Tom-hoz és néztem őt egy ideig,majd leültem mellé az ágyra.
-Figyelj!Nem tudom,hogy miről beszélsz,de örülnék,ha elmagyaráznád!-most már én sem kiabáltam.Nem tudtam ilyen részletekre figyelni a kíváncsiságom mellett.
-Szeretlek!-ez volt az egyetlen szó,amit a rasztasrác kimondott.
"Szeretlek.Te jó ég!Mi van?"-ezek a gondolatok jártak a fejemben.Végigpörgettem az elmúlt pár nap eseményeit,majd megszólaltam:
-Ne hülyíts már!Inkább mond el,hogy miért sértegetsz állandóan.
Erre Tom felállt,és ki akart menni az ajtón.Én gyorsan felálltam és utána mentem.Még elkaptam a karját,így nem tudta kinyitni az ajtót.Most-ahogy ő is az előbb-az ajtóhoz szorítottam.A szánk közti távolság ismét vészesen fogyott.Tom néhány másodpercig a szememet és a számat nézte,úgy ahogy én is tettem.Olyan volt mintha hezitálna valamin.Majd egy hirtelen nozdulattal megfogta a csuklómat és ismét ő szorított az ajtóhoz.A csuklómat a fejem fölé emelte és teljes erejéből az ajtóhoz szorította.A szívem már olyan hevesen dobogott,hogy semmi fájdalmat nem éreztem.A fiú még utoljára a szemembe nézett,majd megcsókolt.Én visszacsókoltam.Nem tudom,hogy miért tettem.Talán csak egyszerűen jól esett.Nagyon sokáig csókolóztunk,és minden csólfajtát kipróbáltunk.Végül a nyelves csók bizonyult a legjobbnak.Mikor abbahagytuk én Tom-ra mosolyogtam.Ő nem mosolygott.
-Mi a baj?-kérdeztem és megsimogattam az arcát.
-Én nem akarok szerelmes lenni.-mondta.
-Hát,lehet,hogy már késő-mondtam nevetve.Mikor ezt kimondtam hirtelen kinyílt az ajtó.Bill volt az.
-Mit csináltok?Gyertek már.Mindenki rátok vár!
-Jól van,jól van!Megyünk már!Csak egy perc,tesó!Oké?-mondta Tom.Bill mosolygott és egy szó nélkül kiment.Tom még adott egy gyors csókott,majd lement.Én néhány másodpercig még fent maradtam,majd én is utána mentem.....

 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés