9. fejezet:

Miután Tom kiment az ajtón Gustav kezdett el vörösödni.
-Ez meg mi a franc volt?Megőrültél? - kérdezte dühösen.
-Öhhh....nem őrültem meg,csak fájdalmat okoztam.
-Vettem észre.De erre ne engem használj fel!Ezzel még a bandát is veszélybe sodortad!
"Oh...istenem.Erre nem is gondoltam...."
-Másrészt - folytatta a fiú - már megbocsáss,de te még saját magadat is becsapod.Nagyon jól tudjuk mindketten,hogy szereted Tom-ot.És ő is téged.....
-Ezt meg honnan veszed? - kérdeztem zavartan.
-Hogy szeret azt onnan,hogy ő maga mondta.Azt,hogy te szereted,azt meg onnan,hogy nyilvánvaló.
-Ő maga mondta?
-Igen,de neked ezt nem szabadna tudnod.Csak ez egy olyan szemét húzás volt,hogy..... - nem is vártam meg,hogy mit mond Gustav.Gyorsan felkelltem - ami a nyakfájás miatt nem is volt olyan gyors - és kirohantam a szobából.Le a lépcsőn és egyenesen ki az ajtón.Tom már az utca végén járt.Én gyorsabban futottam.
-Tom!Várj - szóltam utána.A fiú megfordult,de nem állt meg.Egy kis idő után végre utólértem.
-Kérlek állj meg! - mondtam levegő után kapkodva és az egyik kezemmel megfogtam a karját.A másikkal még mindíg a nyakamat tartottam,ami egyre jobban fájt.
-Mit a francot akarsz?Megcsóloltad azt az idiótát!Mit csináltál még vele?Le is feküdtetek egymással? - kérdezte dühösen és kitépte a karját az enyémből.
-Nem,dehogy! - mentegetőztem,de már elcsuklott a hangom a sírástól.-Ez csak a fogadásért kaptad.Tudod én nem akartam,hogy.................
-Mit?
-Én nem akartam beléd szeretni.Utáltalak,de ez már nincs így.És nem akarom......-mondtam.Bár amikor összejöttünk még nem szerettem Tom-ot,de ez megváltozott.Tom az első csókunk előtt azt mondta,hogy szeret,de nem hittem,hogy komolyan gondolja.
-Most ez egy bosszú volt a fogadás miatt? - kérdezte Tom.
-Igen.Figyelj!Tudom,hogy hülye voltam és nem ezt kellett volna csinálnom,de annyira haragudtam rád és akkor ez tűnt a legjobb ötletnek.Sajnálom. - Tom nem szólt semmit.Csak ott áltunk egymással szemben,néma csendben.Egy idő után már úgy gondoltam,hogy nincs mit tenni.Nem bocsát meg.Elindultam vissza a házba,de előtte még mondtam pár szót Tomnak:
-Kérlek,ne Gustavot hibáztasd.Ő nem is tudta,hogy mire készülök.
-Igen,tudom.Sajnálom.
-Tessék?
-Nem kellett volna fogadást kötnöm Bill-el.
-Nekem pedig nem kelett volna megcsókolnom Gustav-ot.
-Akkor most 1:1.Igaz? - mosolygott a rasztasrác,majd közelebb húzott magához.
-Igaz. - mondtam , és megcsókoltam.Mikor csókoltam,éreztem,hogy a szívem néha kihagy egy-egy dobbanást.Csodálatos pillanat volt,de nem tartott sokáig.A nyakam újra roppant egyet és már tényleg nem tudtam mozgatni.Elhúzódtam Tom-tól és újabb könnycsepp gördült le az arcomon,de már a fájdalomtól.
-Jobb lenne ha elvinnélek egy orvoshoz. - mondta Tom.
-Igen,az jó lenne.De előbb át kéne öltöznöm - mondtam.Egy köntösben szaladtam ki a házból.
Tom-mal visszamentünk a házba.Gustav már az ajtóban várt.Egy szó nélkül mentem be,de Gustav már kezdte:
-Figyelj Tom!......
-Igen,tudom. - mondta Tom,és megveregette a fiú vállát.
-Felmegyek átöltözni és mehetünk. - és már indultam is.
-Hova mentek? - hallotam még Gutsav hangját.
-Az orvoshoz...... - kezdte Tom,de a többit már hallotam.Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem,majd gyorsan lementem Tom-ékhoz.
-Mehetünk? - kérdezte Tom.
-Persze.Minnél hamarabb.
Gyorsan elköszöntünk Gustavtól és már mentünk is.Kb.1 órát ültünk az orvosnál.Még várakoztunk Tom nagyon feszült volt.
-Mi a baj? - kérdeztem és megsimogattam a karját.
-Olyan rossz előérzetem van. - mondta savanyú képpel.Én nem szóltam semmit,csak együttérzően sóhajtottam,és hozzábújtam.
Mikor bementünk megvizsgáltak és megállapították,hogy meghúzódott a nyakam.Csak felírtak valami krémet és már mehettünk is.Mondtam Tom-nak,hogy hozzánk menjünk,mert a szüleim nincsenek otthon.Út közben beszélgettünk:
-Látod!Nem is volt semmi baj! - mondtam Tom-nak,de nem fordultam felé,mert még mindíg görcsben állt a nyakam.
-Még most sem múlt el a rossz érzésem.Asszem Bill-el van valami.Tuti..... - mondta Tom és egyre jobban aggódot.
-Ha hazaérünk,majd felhívod.
10 perc múlva haza is értünk.Gyorsan bementünk és Tom egyből hívta Bill-t:
-Istenem ne.....vedd már fel......Nem veszi fel! - mondta Tom dühösen-aggódva és földhöz vágta a telefonját.Most már én is kezdtem aggódni.Mi van ha Tom-nak igaza van?Az ikrek mindíg megérzik ha a másikkal baj van.
-Nyugi!Biztos csak csajozik valahol és nem hallja - próbáltam őt nyugtatni,miközben én is pont olyan ideges voltam.
-Felmenjünk? - kérdeztem kis hallgatás után.Tom némán bólintott.Már épp indultunk felfelé,mikor csengettek.Tom és én visszamentünk kinyitni.Georg állt az ajtóban.
-Hello - köszöntem,de közben dühösen néztem.-Hogy mersz idejönni a tegnapi után?
-Most nem ez a fontos - Georg iztatott volt és minnél hamarabb szeretett volna elmondani valamit.
-Akkor mi? - kérdeztem,tovább húzva az időt,míg végre elmondhatja.
-Tom! - furdult Tom felé.
-Mi van? - kérdezte Tom elsápadva.Valószínűleg már tudta,hogy Georg mit fog mondani:
-Bill-nek autóbalesete volt...... - mondta Georg.Tom még jobban elsápadt, majd összeesett.........
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés