Nem mindegy

Azt hittem kibírom, de mégsem...
Fel akarom hívni, pedig megigértem, hogy nem fogom és hagyom gondolkodni. De mit csináljak, őrülten hiányzik... Muszály tudnom mi van vele!
-Add csak ide! - vette ki a telefont a kezemből Tom.
-Add vissza! Nem viccelek, ez fontos! - ugráltam a készülékért, amit drágalátos bátyám a feje fölé tartott.
-Bill, te magasabb vagy, hogy nem éred el? - nevetett ki. Azt hittem felrobbanok...
-Tom, kérlek! - tartottam oda a kezem.
-Sajnálom öcsi, de csak ezzel tudok szolgálni! - csapott bele.
-Nem vagy vicces! Kérem a telefont!
-Nem lehet!
-ugyan miért?
-Mert megkértél, hogy állítsalak meg, ha az elkövetkezendő egy hónapban bárhogy felakarnád venni vele a kapcsolatot!
-Ilyet nem mondtam! - tagadtam le.
-De igen!
-Jól van... - mondtam le a telefonálásról, mejd kimentem a többiekhez - Georg...
-Nem kéred el a telefonját! - jött utánam Tom.
-Nem is akartam!... Gustav merre van?
-Az övét sem!
-De...ahj!
Az egy hónap alatt, amíg a turné tartott, az összes létező módom próbáltam kapcsolatba lépni Reneevel, de Tom mindig megakadályozott. Már bántam, hogy megkértem állítson meg. Telefon, e-mail, ahogy tudtam próbálkoztam. Tom elvette a telefonomat, Georgnak és Gustavnak szólt, hogy ne adják ide, még a testőrökét is bebiztosította. David maradt az utolsó reményem, de amikor elkértem az övét Tom egyszercsak ott termett és kivette a kezemből. Már azon voltam, hogy levelet küldök neki póstán.
-Végre! Gyerünk már, gyerünk már! - néztem ki a busz ablakán izgatottan egy hónap múlva.
-Mindjárt ott vagyunk Rómeó! - veregetett hátba Tom.
-Lassítsunk le... - vettem észre valamit.
-Az egy pasi? - hunyorított Tom - Tesó, mit keres egy pasi a csajodnál? És miért ölelgeti?
-Nem tudom! - szorítottam ökölbe a kezem - Menjünk tovább! -szóltam a sofőrnek, aki szó nélkül engedelmeskedett és hazavitt minket. Egyből felmentem a szobámba és bezárkóztam. Iszonyú csalódott voltam. Megtettem, hagytam egy hónapig, nem kerestem... Azt mondta gondolkodik kettőnkönön és, hogy mit érez, de amikor azt mondtam neki, szeretem, azt őszintén gondoltam. Nem hittem volna, hogy addig összejön valaki mással. Féltékeny voltam, csalódott és megbántott. Hirtelen minden komornak tünt, olyan élettelennek...mintha a reménykedésem éltetett volna mindent. Én tényleg bíztam benne, hogy mi ketten esetleg összejövünk.
Szeretem mióta megláttam évekkel ezelőtt és az én hibám, mert nem mondtam el...
Megértem, hogy másban keresi a boldogságot, biztos egyszerűbb. Én turnézok, koncertezek, lehet, hogy elhanyagolnám. Nem, ez nem lehet. Hisz szeretem és nem szoktam feladni! El kell mennem hozzá, hátha csak félreértettem valamit. Összeszedtem magam és átmentem hozzá.
-Öhm szia! - köszöntem neki, amikor ajtót nyitott.
-Bill! Hazaértetek? De jó! Gyere, beszéljünk! - invitált be mosolyogva.
-Először is tisztáznunk kell valamit! - léptem be a házba.
-Oké! Mondd!
-Mit keresett nálatok egy srác és miért ölelgetett?
-Úgyérted ma?
-Igen, úgy! Kiteszem a lábam és akkor azt hiszem, hogy semmibe vehetsz? Nem kerestelek egy hónapig, mert azt kérted, hogy legyen időd gondolkodni... Igaz, én akartal minden percben, de Tom megállított! Én...azt hittem érek neked annyit, hogy legalább addig az egy hónapig nem pasizol be, de látom tévedtem!
-Bill én...
-Ne, ne mondj semmit! Én...legjobb lesz, ha most elmegyek! - indultam az ajtó felé.
-Bill várj! - szólt utánam.
-Ugyan mire Renee!? Értem én, nem szeretsz úgy, oké! De ne nehezítsd meg, mert már így is elég pocsék!
-De ő...
-Nem érdekel ki ő! - emeltem fel a hangomat, majd otthagytam. mit is képzeltem, majd pont nekem lesz szerencsém a szerelemben?
-Bill! Bill, várj már! - rohant utánam.
-Ugyan mine... - fordultam hátra, de egyből meg is csókolt - Renee...
-Css! Bill kérlek hallgass meg! - telt meg gyönyörű sötétbarna szeme könnyel - Ő a bátyám! Tudod, hogy a szüleim elváltak! A bátyám apánál lakik, ezért nagyon ritkán látom! Eljött hozzám látógatóba! Őt láttad, ő ölelt át! Higyj nekem! Szeretlek!...
-...Szóval...a bátyád? - döbbentem meg - Nem is meséltél róla!
-Mert nem kérdezted és mindkettőnknek annyi problémája volt...
-A bátyád! - fogtam fel végre mosolyogva.
-Igen! - bólintott édesen.
-És szeretsz...
-Öhm...ne haragudj, hogy eddig tartott! Küldtem sms-t, de nem válaszoltál! Hívtalak is, de nem vetted fel, azt hittem haragszol valamiért!
-Tom elvette! Fú, kinyírom, ha hazaértem!
-Azt azért nem kell!
-De igen, mert...
-Szeretlek Bill Kaulitz! - lépett közelebb.
-Én is szeretlek kicsik! - öleltem át.
-Mostmár együtt leszünk...ugye? - nézett fel rám csillogó szemekkel.
-Naná! Míg csak világ a világ!
-...Bill! - szólalt meg fél perc múlva.
-Igen? - toltam el magamtól egy kicsit, hogy a szemébe nézhessek.
-Megcsókolsz végre?
-Ezer örömmel! - tettem meg amire kért.
-Szeretlek! - mondta ki a csók végén.
-Kérlek, mondd ki minden nap! - mosolyodtam el boldogan.
-Csak ha te is! - pimaszkodott és összeérintettük a homlokunkta.
-Szeretlek! - mondtuk ki egyszerre.

/Agnusdei/