11.fejezet:

-Szeretlek....Tom....hol vagy...Tom....-mondta Bill,és ezeket a szavakat is csak nagy megerőltetések árán tudta kinyögni.
-Jah... - mikor tudatosult bennem,hogy Bill nem rám gondolt,nagyon megkönyebbültem.Rámosolyogtam és újra megfogtam a kezét.
-Tom.... - mondta ki utóljára,majd lassan letette a fejél a párnára és lehunyta a szemét.Nem mozdult többet.
-Bill!Bill! - megráztam a kezét,de nem kellt fel.Nagyon kétségbe estem.Gyorsan kiszaladtam a kórteremból.
-Tom!Bill..... - mondtam Tom előtt megállva.Tom kétségbeesetten rámnézett,majd beszaladt a szobába.
-Hívd az orvost!!! - kiabálta,mikor már majdnem beért.Simone és Andy is beszaladt.Időközben ők is megérkeztek.Én gyorsan hívtam az orvost és bementem vele Bill szobájába.
A helyiségben tapintani lehetett a csendet.Jó néhány perc eltelt,mire az orvos megvizsgálta Bill-t,majd megszólalt:
-Mi történt vele,kisasszony? - nézett rám az orvos.
-Öh...üzent valamit Tom-nak,majd lecsukta a szemét. - miközben beszéltem Simone odament Bill-hez és megszorította a kezét.
-Értem.A fiatalember visszaaludt és valószínűleg holnap már magához is tér.
A mondta végén mindenki felsóhajtott,de Tom ezután elhagyta a szobát.
-Mondott valamit Bill csigolyáiról is.... - kezdtem meg.
-Igen.Egy ideig mankók segítségével fog közlekedni,de ez csak egy hétig fog tartani.
-Ez biztos - tette hozzá az orvos,mikor mindenki kételkedve nézett rá.
Itt újabb sóhajtás következett.
-Most pedig megkérem önöket,hogy csak egy ember maradjon bennt...
Erre mindenki kijött,csak Simone maradt bennt.
Mikor kimentem Tom-ot kerestem a szememmel,de nem találtam.
-Hol van Tom? - kérdeztem Gustav-tól.
-Lement - mutatott a lépcső felé.
Én lementem a lépcsőn,de nem láttam sehol.Kimentem a kórházból.Ott megtaláltam őt.Éppen cigizett.
-Miért jöttél ki? - kérdeztem - nem örülsz,hogy Bill fel fog épülni?
-Dehogynem.Csak ki kell szellőztetnem a fejem.Emma!
-Tessék?
-Az én hibám!
-Mi?
-Minden,ami Bill-el történt! - mondta,majd beleszívott egy utolsót a cigibe,és eldobta.
-Tessék?
-Tudod - kezde miközben leült egy padra.Én mellé ültem - mielőtt reggel elmentem hozzád,mármint Gustav-hoz és hozzád....
-Igen?
-Összevesztem Bill-el.De úgy,mint még soha.Minden hülyeséget a fejéhez vágtam.Erre ő ideges lett.Beszállt az autóba és elment.Én mondtam neki,hogy menjen el!Érted?Én.....
-És mi volt a vita tárgya?
-Andy...
-Andy?
-Igen.Bill elmondta Andy-nak a fogadást,és pedig ezért lettem ideges.Mindenfélét mondtam Andy-re.Erre ő is ideges lett.
-Értem....
-És amikor meghallottam,hogy nekem üzent....tudtam,hogy utál!
-Nem is tudod,hogy mit üzent... - mosolyogtam.
-De sejtem.... - mondta szomorúan.
-Azt üzente,hogy szeret.És azt kérdezte,hogy hol vagy...
-Tényleg? - kérdezte Tom csillogó szemekkel.Olyan volt,mint egy kisgyerek,aki megkapja a hőn áhított játékát.
-Igen.
Tom mosolygott,majd hirtelen megölelt és megcsókolt.Annyira szenvedélyesen és óvatosan,ahogy még senki.Mikor abbahogyta én rámosolyoftam.
-Szeretlek - mondta nevetve.
-Igen tudom.Én is!És Bill is..... - mondtam nevetve,majd újra megcsókoltam.
Még 10 percig ültünk a padon,majd Tom mondta hogy nem akarja sokáig magára hagyni BIll-t,ezért visszamentünk.Simone már kijött,de Andy nem volt ott.Valószínűleg ő volt most bennt Bill-nél.
-Szia Tom! -szólalt meg valaki a hátunk mögül.Tola volt az.
"Ez meg mit keres itt???" -gondoltam magamban.
-Szia! - mondta Tom,mire Tola oda ment és megölelte.
-Szegény...Hallotam,hogy mi történt Bill-el.... - mondta sajnálkozó képpel,miközben néhány milliméterre volt Tom szájától az ő szája.
-Igen.De már jó van... - mondta Tom,miközben próbált elhúzódni a lánytól.Miután ez nem sikerült,nem is próbálkozott tovább.Erre én elhúztam a számat,és közelebb mentem Gustav-hoz.Ezt Tom is jól látta,és kezdett vörösödni.
-Figyelj Tola... - kezdte meg Tom,de már nem tudta befejezni a mondatot,mert Tola a szájára tapadt(megcsókolta).
-R.ibanc... - tátogtam döbbenten.Tom csak kapálózott és próbálta magát kiszabadítani a lány szorításából.Mikor ez sikerült egy jókora pofont adott neki.Tola az arcára szorította a kezét,és tágra nyílt szemekkel nézett.Tom a szája elé kapta a kezét.
-Sajnálom...nem akartam,de olyan erőszakos voltál. - mentegetőzött a fiú,én pedig mosolyogtam.Bár nagy pofont volt és tudtam,hogy Tom nem akarta,de nem tudtam visszatartani ezt a mosolyt......
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés