2009 , november

Fázósan húztam össze magamon a kabátom. Hiába, már előkelett volna vennem a télikabátom. Az a fránya időjárás jelentés. Azt mondták, hogy ma még meleg lesz. Remek. Bekanyarodtam a Rose Strasse-ba, és összefutottam Andreassal.
    - Szia kislány! Mizu veled? – ölelt meg
    - Azon kívül, hogy majd megfagyok, semmi. Szívás volt a suli.
Andreas vigyorgott. Boldogan gondolt vissza arra, hogy neki már nem kell gimibe járnia. Helyette, egy autóműhelyben dolgozott.
- És amúgy hogy hogy nem dolgozol? – ültem le egy padra
- A mai nap khm…bocsánat ezen a héten ma nem dolgozom.
- Mivan? Nem tudnak kifizetni? Túl kevés a kocsi? Eddig sem értettem hogy nem megy csődbe az a műhely. Alig jár oda valaki.
- Nem..nem azért. – felelte miközben szórakozottan pötyögött a telefonján
- Nem mondták még, hogy nem illik telefonozni, mikor valakivel beszélgetsz?
Andreas röhögtt egy nagyot, majd felrántott a padról, és elindultunk hazafelé.
- Tom írt sms-t
- Remek. Örülök hogy rád még pazarolja a pénzét – sütöttem le a szemem
- Ma hazalátogatnak
   Ledermedtem. Nem érdekelt hogy majd megfagyok. Nem érdekelt semmi.
    - Remek, akkor megint nem mozdulok ki a lakásból. – rúgtam bele egy kőbe
    - Honann veszed, hogy egyáltalán összefutnál vele? Vagy hogy keresne-e egyáltalán.
    - Suttyó.
Már csak pár méter választott el a házunktól, mikor megfordultam, és belenéztem mélyen Andreas szemébe.
- És… szokott rólam kérdezni?
    Andreas lassan megfordult, és a fejét rázta.
    - Nem nagyon. Neki is kínos ez a téma…
    - Persze…
Belöktem a kaput, és feltrappoltam a lépcsőn. Levágódtam a konyhába, és kivettem a gyümölcstartóból egy almát, amit lassan eszegetni kezdtem. Még hogy kínos neki a téma…Neki kínos? Basszus… Ő volt az, aki nem keresett. Aki szó nélkül elment. Aki felém se nézett az elmúlt években. És még neki kínos ez a téma.
Mérgesen felmentem a szobámba, és becsaptam az ajtót. Kihúztam az ágyam alól egy zsákot, és elkezdtem a kuka felé cibálni. A szobám ablaka alatt, pont egy konténer volt. Remek. Már csak jól kell célozni. Lassan elengedtem a zsákot, és beleesett a szemétbe. Az emlékeimmel együtt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés