4 nap telt el, mióta találkoztam Andreassal. Tomot még nem láttam, hála a jó égnek, és nem is keresett. Ami nem meglepő…sosem keres. Felkaptam a táskám hogy elinduljak vásárolni. Leérve a konyhába, meg is találtam a cetlit, amire felvolt írva mikor kell vennem a boltba. Áldottam az eszem, hogy sikerült előásom a pufók kabátom, és már nem fáztam. Nem siettem a boltba, szeretek sétálni. És most, hogy már a hó is esett egy kicsit, sokkal szebb a környék mint amúgy. Úgy döntöttem, nem megyek busszal, hanem inkább gyalogolok. Az út szélén latyakba állt a már elolvadt hó. Hallottam, hogy valami idióta tövig nyomja a gázt mögöttem, és pár pillanat múlva, a latyak, ami eddig a földön volt, rámfröccsent. Az autós persze ment tovább mint egy őrült. Meglepődtem, mikor hirtelen lelassult. Gondoltam, most jól megmondom neki  a magamét. Hátulról támadtam.
- Mondd, neked teljesen elmentek otthonról? Nem vagy komplett? Vizsgáltasd meg magad! Ki volt az-az eszetlen, aki a jogsit adott neked?
Kinyílt a kocsi ajtaja, és kiszállt belőle egy alak, akivel nagyon nem akartam találkozni. Gyorsan hátramenetbe kapcsoltam, és elindultam visszafelé.
- Rory! Hé! Hallasz?
Futott utánnam, ezért én is megszaporáztam a lépteim, de nem volt menekvés. Az illető megfogta a vállam, és maga felé fordított, majd a képembe vigyorgott.
- Rory! – mosolygott boldogan, és el sem engedett
- Loreley,  Bill. Nem vagyok Rory - azzal kikerültem
Hiába őt sosem volt könnyű lerázni.
- Nekem mindig Rory maradsz. Akár akarod, akár nem. - mosolygott - Ne távolodj el tőlem is.
Nyomban elöntött a méreg.
- Bill! Eltávolodni? Az utóbbi 4évben már teljesen eltávolodtunk! Mikor beszéltünk utoljára? Megmondom az igazságot Bill. Elfelejtettetek…Hittem neked, és hittem a…bátyádnak is de
- Aha, szóval ez az egész Tomra irányul!
- Ezt egy szóval sem mondtam. És tudod mit? Elegem van az összes Kaulitzból. Hagyjatok engem békén. Fogod?
És elsétáltam. Jézusom. Még a végén azt fogja ebből kihozni, hogy én vagyok a hibás. Persze…ki más? Hisz ők mind a ketten tökéletesek…Miközben hazafelé gyalogoltam, rájöttem hogy nem vettem semmit. Remek. Mivel jobb ötletem nem volt, gondoltam beugrom a kis boltba. Szerencsére nem voltak sokan, így gyorsan végeztem. Bár sikerült mindent megvennem ami  a listán volt, sokkal többet fizethettem mintha elmentem volna a központba. Remek. Mire hazaértem, az ujjaim teljesen lefagytak. Gondoltam berakom a meleg víz alá, hátha attol jobb lesz. És igen…pár pillanat múlva máris éreztem a zsibbadást. Felkaptam egy frissen vásárolt mandarint, a kuka fölé hajoltam és elkezdtem hámozni.
    - Idióta. Szemét. Utálom. Bárcsak ne ismertem volna meg
    - Télleg? Örülnél ha nem ismernél?

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés