13.rész

*Alinah szemszög*

-      Mi az? Valamit nem jól csinálok?- lepődött meg, majd mélyen a szemembe nézett

-      Nem Tom… te mindent tökéletesen csinálsz. - Mondtam , majd terelés képpen rá döntöttem az ágyra és puszilgattam. Talán nem kellet volna ez a hirtelen mozdulat. Talán maradni kellt volna állni… és akkor nem jött volna rá …

-      Mi a fene… mi fáj ennyire?- kérdezte

-      Nem fáj semmi

Erre csak rám nézett és megnyomta a vállam. Bár nem erősen de mégis megéreztem. Lassan felhúzta a pólóm és amikor meglátta a szembe nézett. Idegességet láttam a tekintetében.

-      miért nem szóltál?- próbált higgadt maradni

-      Nem akartam balhét…

-      hányszor meg mondtam neked hogy mindenről szólj!- csattant fel

-      Még az is baj hogy nem akarok veszekedést?- szóltam most én is oda hangosabban

-      A fenébe is Alinah! Miattam történt igaz?! Valaki neki lökött valaminek miattam! és te képes lettél volna elhallgatni? Mi van ha komolyabb bajod esik? Normális vagy?

-      Mégis milyen bajom eshetett volna? Csak neki estem egy ártatlan szaros korlátnak vagy minek és neked már rögtön ordítoznod kell?

-      Már az is baj ha megvédeni szeretnélek?

-      Te nem megvédeni szeretnél mint látom hanem lekiabálni a fejem

-      Én…- kezdett volna valamit de rögtön folytattam

-      Egyáltalán is… minek érdekel az téged hogy mi van velem? Soha nem mondtad hogy szeretsz, abban a buliban is ott hagytál egyedült mint a szart- kiabáltam már teljes erőmből. Soha nem kiabáltam még senkivel sem. De Tom túl fontos volt nekem.

-      Szóval így állunk…

-      Nem állunk mi sehogyan sem. Csak meg dugni szeretnél- ordítottam tovább szinte már sírva

Úgy látszik Tom is kijött a sodrából. Már nem bírta tovább azonnal neki állt kiabálni ez után a mondatom után.

-      Nem bizonyítottam elégszer hogy szeretlek? Az isten szerelmére ilyen naiv KISLÁNYT- hangsúlyozta ki a kislány szót- szóval ilyen naiv kislánnyal még soha életemben nem jártam

-      akkor a naiv kislány most kilép a tökéletes kis éltedből- rohantam ki a szobájából , onnan pedig a utcára , majd fel a  buszra és haza. Nem érdekelt hogy minden engem néz. Nem érdekelt hogy minden hülyének néz a gyermeteg sírásom miatt. Összevesztem azzal az emberrel aki a világon a legfontosabb számomra.

*Tom szemszög*

Mégis hogy képzelte, hogy nekem hogy ilyet mond? Nem bizonyítottam neki elégszer? Mennyi kell még ennek a naiv kis libának? A csillagos eget sajnos nem tudom lehozni neki, de azt hittem hogy a tetteimmel be bizonyítottam hogy mennyire szerelmes vagyok belé