27. rész

 

 

Egy ideig még a kormányt néztem. De utána erőt vettem magamon és elhajtottam a kikötőbe. Pont egy hatalmas hajó kötött ki.

Állati hangos volt. Szóval kicsit arrébb parkoltam és leállítottam a motort is.

Valahogy nem így képzeltem el ezt az egész szakítós dolgot. Tudtam, hogy nem fog hidegen hagyni. De nem ilyen értelemben. Azt hittem, hogy majd érezni fogom a dolgok súlyát, de nem így történt. Csak annyi volt bennem hogy mi van, ha hibát követtem el. Inkább azért volt csak bűntudatom, hogy nem volt bűntudatom azok után, hogy kidobtam Corint.

De most nem is ezen akartam agyalni. Egy feladat kipipálva a listáról. Jöhet a többi. Még sok dolgom van, ha tényleg meg akarom szerezni Sandrát.

Főleg hogy halványlila fingom sem volt, hogy akkor most mi módon is gondolom ezt teljesíteni.

Ismertem Sandrát. De sajnos nem eléggé hogy kapásból rávágjam mi is a legtökéletesebb terv. Ráadásul még azt, aki talán a legközelebb áll- vagy az akciónk után csak állt- hozzá, sem hívhatom fel, miután rajta kapott minket.

Nagyon jól kellett játszanom azokkal a lapokkal, amik a kezemben voltam. Nem volt új leosztás. Annyi információból kell kihoznom valamit, ami jelenleg a rendelkezésemre áll. Igazából nem sokat beszélgetett velem. Nem igazán akart teljesen megnyílni előttem. Csak kérdezett, ha válaszoltam vagy mondta, hogy aktuálisan merre kellett mennie. A sulijáról sem nagyon dumált. Hogy mit tanulnak aktuálisan. Szóval lehetetlen volt, hogy elvigyem egy előadásra. Ha még lenne erőm végig is ülni simán, kiderülhet, hogy az a téma pont rém hidegen hagyja. Rémlett, hogy nagyon szereti a festészetet. De azzal is ugyan ez a szitu. Mert azt kurvára nem vágtam, hogy akkor most az szürrealizmust, dadaizmust vagy a romantikát szereti-e. Vagy mi a lófaszt.

Kezdtem kajás lenni. Már dél körül járhatott. De még zabálni sem volt kedvem Túlságosan buzgó voltam most. Ha valamit akarok, akkor azt bizony minél hamarabb!

Beugrott, hogy Sandra minden héten legalább kétszer szakít időt, arra hogy elmenjen este minimum 2 órát teniszezni. El tudom képzelni, hogy meglepődne, amikor jönne le a lakásából a vállán egy teniszütővel. Én meg ott várnám. Kezemben egy megújított egy éves bérlettel a Hamburgi Tenisz Clubbnál. Ráadásként meg az első alkalommal el is kísérném, és meg beszélném vele a dolgokat. Vígan és tapsolva bámulnám, ahogy rohangál a labdák után olyan kis szexi Anna Kournikova-féle tenisz szoknyában. El tudnám nézegetni a lábait.

De itt jön a bibi. Talán hogy én meg magamat pont hogy nem. Olyan távol áll tőlem hogy örömködve ugrándozzak egy akkora böszöm nagy pályán, mint ide a Hold..meg vissza.

Ráadásul bele sem merek gondolni, hogy Sandra milyen profi lehet, hogyha hetente 2szer jár kitudja hány éve már. Csúnya alázás lenne belőle, abból meg csak baj van.

Már a fejem is lassan belefáradt az erőlködésbe tehát úgy voltam vele, hogy inkább megyek és bekapok valamit. Közben meg felhívom Billt mialatt elfurikázók a legközelebbi McDrivehoz.

- Szevasz- csaptam a kormányra és véletlen majdnem áthajtottam a piroson.

- Hello Tom. Mi ez a dudálás?

- Csak a bátyád veszélyes a közre.

- Közre?

- Arra is.. meg a közlekedése is veszélyes. Nah de mind1, nem lényeg. Mellőzzünk engem.

- Mert akkor kiről akarsz beszélni? Mert magamról nem nagyon van kedvem. Inkább máskor. Tudod, itt van Natasha és nincs nagyon most időm tovább ecsetelni neked az életfilozófiámról.

- Jól van bocs. De ezt még elmondom.

- De gyorsan.

- Akkor nyald ki a seggem!- tapostam a gázra és kihajtottam a kereszteződésből.

- Jól van bocs, bocs. Figyelek.

- Tehát vége. Ennyi. Most mondtam meg neki.

- Uff. És hogy fogadta?

- Örült neki.- húztam a szám.

- Komolyan?

- De egy barom vagy. Nem, nem örült. Akkor ijedtem volna csak igazán meg. Hisztizett egy kicsit. Meg nem hitte el, hogy komolyan gondolom.

- Nah és elmondtad az igazi okot?

- Megőrültél? Azt akartad volna, hogy szegény kislánynak ott helyben törjön össze a szíve? Vagy mérgében rúgja ki a heréimet?

- Megérdemelted volna.

- Te csak fogd be… Egy kis empátia jól jönne.

- Kell is neked empátia most, hidd el. Főleg ha David megtudja, hogy a háta mögött csinálod a kis hülyeségeidet.

- Basszad meg te is! Nem David dugta Corin hanem ÉN! Én dolgom eldönteni, hogy továbbra is akarom-e.

- De azért mondhattad volna neki, hogy mit tervezel.

- Blablablablablablabla….Abba hagytad már? Vagy még atyáskodsz?

- Igen. Így próbáljon neked tanácsod adni az ember.

- Adjál, de ne ilyenről. Például segíthetnél, abba hogy cserkésszem be Sandrát.

- Pff. Sztem szétpakolja a lábát magától is. Csak dobj neki egy kis hírnevet.

- Na most fogd be. Mert te kurvára nem ismered! Egyáltalán nem kell neki a hírnév.

- Akkor dobj neki egy pár euro-t- nevetett.

- Na, jól van te pöcsfej. Most már tényleg állj le.

- Nyugi Tom. Ez csak poén. Érted POÉN!

- De nem poén! Pénz sem kell neki, képzeld el!

- Mondom Tom POÉN! Tudom, hogy nem kell neki pénz. Nyugodj már le. Látom rajta. Tudom..Nah de akkor miért is segítsek becserkészni? Nem azt szoktad mondogatni, hogy xar vagyok a csajozásban?

- De. Azt. Mert úgy is van - mondtam flegmán és megálltam a meki kis ablakánál.- Szia.- köszöntem a lánynak, aki bájosan mosolygott rám. A pólóján meg ez állt: Serena. Ohh, Serena…Veled de jó lesz a szex ma?

- Segíthetek?

- Igen.- pislogtam nagyokat a dekoltázsába. Hirtelen eszembe jutott, hogy talán kicsit bevágódhatnék ennél a csajnál. Aztán Sandra biztos féltékeny lenne. De aztán ki is ráztam onnan. Mert így spontán jól hangzik, de szerintem gyakorlatban elég xar 5let. Talán csak még jobban elhidegíteném magamtól a lányt.- Két Big Mac-et meg egy nagy Colát..Bill neked meg rendeltem almás pitét.- szóltam a telefonba. Mikor észbe kaptam, hogy Bill még mindig a vonalban van.

- De kedves vagy Tom. Nem is értem mivel érdemeltetek ki.- sóhajtott Bill miközben a másik ablaknál fizettem és átvettem a kaját.- Ott tartottunk, hogy miért mondjam, hogy én mit csinálnék amikor én úgyis xarul csajozok szerintem. Meg hát ilyen csajnak nem is akarnám bevágni.

- Istenem Bill. Inkább hagyjuk Tényleg xarul csajozol. Most meg menjél vissza kapálni.- Dobtam le a telefont a szomszéd ülésre. Semmi kedvem nem volt haza menni. Főleg hogyha meg van rá az esély, hogy Natashát is ott találom.

Visszamentem kikötőhöz, ahol az óta a hajók felváltották egymást. Egyesek kikötöttek mások meg indultak a nyílt óceán felé.

Alig fél perc alatt beburkoltam egy hamburgert. Azt hittem rögtön átmegyek valamin. Valami örültem jó dolog jutott az eszembe. Egy szó:

Vacsora.

Mindenki imádja a kaját. Mindenki imád enni. Esküszöm, egy lángelme vagyok ennél jobbat senki nem talál ki…

28. rész.

 

Betömtem az utolsó falatot aztán indultam is a város központja felé Még rémlett egy bolt. Virágokkal foglalkoztak. De nem a megszokott módon. Mert egy egész kis ajándékcsomagot állítottak össze és ki is szállították.

Beálltam az egyik pult mögé és zavartan néztem a mosolygós. Vörös inges, blézeres bőre.

- Miben segíthetek?- pislogott hatalmasakat.

- Egy virágcsokrot szeretnék..nagyot. Nagyon nagyot.

- Mégis mekkorát szeretne?

- Izé. Nem tudom. Hát talán olyan nagyot. Ami nem fér el egy kézben. Olyat, amitől eláll egy lány lélegzete.

- De hát ez igénytől függ. Van, aki már 10 száltól is elájul.

- Hát izé. Ő egy igényes lány. Annál nagyobbat. Ilyen hatalmas nagyot. Legyen száz szálas.

- És vegyes?

- Ne. Legyen már akkor fajtiszta.

- És esetleg lehetne tudni annak az iszonyat igényes lánynak a kedvenc virágfajtáját?- mosolygott kedvesen. Bassza meg szerintem tudta, hogy ki vagyok és azt hitte, hogy Corneliának veszem a virágot.

- Izé. Én jelképes virágot szeretnek neki adni.

- Nőszirom: Nőknek a befogadást, férfiaknak az odaadást jelképezi. Szegfű: Komoly szerelmet, szeszélyességet jelent. Tulipán: Szív formája miatt a lángoló érzelmeket és a szerelmet mutatja.- Hadarta- Begónia: Az ábrándozás, a vágyak és álmok jelképe. Vörös rózsa: A lángoló és birtokló szerelem virága.

- Rózsát akarok.- csettintettem az ujjaimmal.

- Uhh. Szerencsés kislány. A rózsa a szerelem virága. Színenként a legtöbb jelentést hordozza, így egyes színeit külön is magyarázzuk. Egy szál rózsát ajándékozni az egyértelmű szerelem jelképe, míg rózsát csokorban adni az áhított szerelemé. Száz szál rózsát ajándékozni pedig a mindent felperzselő, olthatatlan vágyódás jelképe. - mosolygott rám álmodozó tekintettem. Közben pedig két listát vett elő.

- Öhh.izé értettem - bólogattam zavarba. Most miért mondja ezt nekem. Fasz ki van. Nem szokásom virágot küldözgetni. Új élmény volt ez nekem. Úgy éreztem magam, mint mikor valaki először megy be a polgármesteri hivatalba.

- Jegyzetkártyát kér hozzá?- nyitott ki egy nagy könyvet, amiben a lehetséges lapok voltak.

- Igen persze.

- És melyiket?- tolta elém a füzetet.

- Ez jó- böktem rá egy egyszerű tört fehérre.

- Jó választás. -nyúlt az asztal alá a nő is elém tolt egy példányt aztán a kezembe adott egy fekete tollat.

Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is írjak rá. Vagy egyáltalán mikorra. Türelmetlen típus vagyok. Minél előbb akarom a vacsorát. De sajnos meg volt rá az esély hogy Sandra nem akar majd eljönni. És össze is tépi a kártyát. De szerintem biztos elolvassa. Ez 1000%. Hiszen nő. Max elolvassa, aztán úgy tesz, mintha nem olvasta volna. Ezért valami frappáns dolgot kell írni.

-Szia. Búj bele valami csini ruhába. Este 8-kor ott vagyok érted. Csók. Tom- firkantottam alá és elégedetten vigyorogva hajtottam össze majd oda adtam a nőnek. Így Sandra nem tud majd kitérni a dolog elöl. Nem adok neki választási lehetőséget. Én ott leszek érte este 8-ra.

-Rendben van. Kérnék ide írni egy lakcímet.- tolt elém egy adatlapot.

Ráírtam a dolgokat meg mindent aztán visszacsúsztattam alapot.

- Szállítsunk a csokor mellé esetlek édességet vagy parfümöt?

- Igen. Mindkettő.

- És milyen csokoládét?

- Ő..Fehér…Parfüm meg valami szenvedélyes. Nem tudom. Teljesen mind1, csak jó legyen.

- Hát rendben van. Akkor ezzel meg is volnánk. A csokrot mikor szállítsuk?

- Minél, hamarabb- nyújtottam át a bankkártyámat a pult fölött.

- Igyekezni fogunk- mosolygott.

 

- Te meg mit vigyorogsz, mint a tejbe tök?- bökött meg Bill. Amikor már az ebédlő asztalnál ültem.

- Csak egy isten vagyok tesókám. CSAK egy isten.

- Igen Tom. Persze. De mondd, csak minek is köszönheted te ezt a címet.

- Csak mert csak és kész..Vacsorázni viszem Sandrát. Ennyi.

- És ezért vagy ilyen büszke magadra?

- Igen.- vontam meg a vállam.

- Jól van Tom. Inkább nem mondok semmit.

- Jól teszed.

- Figyelj csak- nézett rám vissza Bill mielőtt még bement a szobájába.

- Hallgatom bölcs szavad.

- David hívott az előbb hogy holnap délután be kell mennünk egy TV délutánijába. Az amerikai turnéról beszélni. Meg miegyéb.

- Uhh. Jól van rendben. Lényeg, hogy ma este ne legyen semmi. De holnap. Az zsír. Már így se nagyon maradtam a bugyimban. Jól jön most ez.

- Ennek örülök. Nem nagyon kéne, hogy megint lelépj 2 napra vagy elkalandozzanak a gondolataid, mikor kérdeznek tőled valamit.

- Jól van Bill, maradj a bugyidba.

- Én csak szóltam- csukta be maga után az ajtót.

Felhívtam egy ismerősömet, akié a város legelitebb étterme volt aztán foglaltam asztalt. Nem volt szokásom ilyen dolgok miatt izgulni. De most bizony benne volt a görcs a nyomromban.

Sima ruhát vettem fel. Mindenből fehéret. Fél 8kor még visszanéztem a tükörből magamra. Start!

Lassan vezettem. Volt még bőven idő. Még bele is fért egy kis kitérő hogy elmenjek a kedvenc Karl Kani boltom előtt.

Pontosan 8 órakor csöngettem fel Sandrához. Nem kicsit remegett a gyomrom. Főleg, hogy még az sem volt biztos, hogy egyáltalán otthon van. Ha otthon van is meg eshet, hogy esze ágában sincs velem bárhová is eljönni.

29. rész

 

Keresztbe tette kézzel vártam. Hallgattam a már jól megszokott csipogást. Nem jelentkezett senki. Idegesen doboltam a lábammal. De az sem nagyon segített.

- Faszom beléd te hülye mostmár, ha ne..- káromkodtam, de bekapcsolt a kis monitor és Sandra integetett benne fogai között a kulcstartójával.

- Mindjárt rohanok le.- mormogta nehezen. Majd elengedte a kis gombot, amivel engedélyezte, hogy eddig lássam.

Huhh. Sóhajtottam és elégedetten figyeltem, ahogy egymás után kigyulladnak a szintek a lépcsőházban. Hosszú másodpercek voltak azok.

Aztán Sandra megjelent a földszint lépcsőjének felső fogán. Szaladva, de kecsesen vette a lépcsőfokokat, hatalmasakat szökkent amint egyesével szedte őket.

A lábán egy fekete tűsarkú szandált viselt és ezüst ruha volt rajta az alján gyűrődésekkel. Akár egy kis tündér.

Kinyitottam neki az ajtót. Ő csak mosolyogva libbent el előttem, istenem azaz illatfelhő amit maga után húzott. Meg tudtam volna tőle örülni. Fűszeres, pikáns, és nagyon karakteres. Alig hogy eltávolodott tőlem fél lépést visszanézett. Aztán megállt.

- Szia Tom.- hajolt hozzám és se szó- se beszéd adott két puszit.

- Hello. Csini vagy.- néztem végig rajta.

- Hát, igyekeztem. Főleg hogy nem nagyon tudtam választani. Mivel el felejtetted közölni, hogy merre is megyünk. Szörfözni ebben nem igazán fogunk tudni.

- Nem fogunk szörfözni- vigyorogtam titokzatosan.- Gyere.- indultam a kocsim felé. Majd kinyitottam előtte az ajtót. Beszállt és lassan beemelte a lábait. Istenem, de hosszúak. Jegyeztem meg magamban.

- Nah indulás.- kanyarodtam ki a kocsival.

- Azt még mindig nem akarod elárulni merre is megyünk?

- Étterembe.

- Étterembe? Miért?

- Ahj, Miért, miért? Ugyan baba, azt hiszed én bowlingozni járok egy étterembe. Hát vacsorázni!

- Kac, kac Tom.

- Jól van..bocs már. Csak hülyültem. Amúgy hogy tetszett az ajándék?

- Gyönyörű volt. És a parfüm.. Egyszerűen lehengerlő választás. Miss Dior Cérie. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tökéletesen is tudsz választani. Az én illatom. Most is az van rajtam.

- Hát igen. Beleszagoltam és rád gondoltam.- hazudtam büszkén. Végül is kihúztam magam. Tényleg rá vall, ez az illet. Szenvedéllyel túlfűtött.- És a virág, meg felelő méretű volt?

- Igen. Hatalmas volt. Meg gyönyörű. Nem vagyok hozzászokva, hogy virágot kapok..tőled- tette hozzá, ami kicsit xarul is esett.

- Miért? Kaptál már tőlem virágot!

- Igen. Egyszer. Mikor mit tom én hány hónaposak voltatok Corival. Te meg nekem hoztad, mert azt hitted, hogy mi vagyunk 1 hónaposak.

- Jól van. Már milliószor mondtam, hogy rossz vagyok dátumokból! Megérkeztünk.- parkoltam le.

Kiszálltam és mentem is a másik oldalra kinyitni Sandra ajtóját. Milyen úri ember vagyok ma este. Nem is árt.

- Tom. Nem mondod!- kapta Sandra a keze elé a száját mikor kiszállva közbe nézett és megforgott abban a kis csini ruciban.

- Restaurant d’opéra! C’est mon restaurant préféré! Bienvenue! Je t’aime, mon amour.

- Micsoda?

- Est-ce que tu me comprends, chéri?- nevetett felém.

- Ez francia?

- Oui!

- Nem lehetne, hogy elmondod mit is mondtál?

- Nyugi. Csak mondtam az étterem nevét franciául azt meg hogy ez a kedvenc éttermem. Üdvözlet és hogy szeretlek Édesem.

- Tényleg?- kacsintottam.

- Igen, de az édesem az étteremnek szólt. Aztán kérdeztem tőled, hogy nem érted, amit mondok, drága?

- Ohh. Okés. Akkor most már maradjunk ennél a nyelvnél jó?

- Oui!- nevetett és elindult a bejárat felé.

Nagyon boldognak látszott. Tudtam neki, hogy tetszik majd neki ez a hely. Igazi ilyen puccus étterem. Az volt a neve hogy az Opera Étterme.


Mivel közvetlenül az opera mellett volt. A gazdag szivarok mindig itt vacsoráztak a nőikkel mielőtt mentek egy előadásra.

- Merre lesz?- kérdezte egy alkalmazott, amikor megérkeztünk.

- Nem volt foglalás. De Herr Brassal beszéltem az ügyben.

- Oh, igen. Tudok róla. 6-os asztal fent. Mutatom.- Indult el a nő.

Felvezetett minket egy nagyjából elzárt ki kétszemélyes asztalhoz. Ami pont a korlát mellett volt .Ha nagyon őszinte akarok lenni elárulom, hogy eléggé távol állt tőlem. Mondjuk bejött, mert kurva jól nézett ki. De azért mégse lesz majd szokásom, hogy ilyen helyekre járjak.

- A Crytal pezsgőt már behűtöttük.- nézett hátra a nő mikor már mindketten leültünk.- A pincér is nem sokára jön.

- Köszönjük.- vette a kezébe az étlapot Sandra.

- Mire koccintsunk?- vigyorogtam.

- Hát ki másra, RÁNK!- érintette Sandra a poharát az enyémhez.

- Mit parancsolnak?- jött egy pincér.- Pezsgőt tölthetek?

- Igen. Köszönöm.- bólintott.- Én egy grill pulyka mellett és grill hasábot kérnék jó fűszeresen.

- És ön uram?

- Hát…. Esetleg Ugyan ezt.- adtam oda az étlapot.

- Igyekszünk.- ment el a fiatal srác.

- Kimegyünk a dohányzó teraszra, amíg elképzel a vacsi?- pislogott rám nagy szemekkel.

- Persze. Mehetünk.- léptem mellé és átkaroltam.- Ha már elegáns helyen vagyunk- kacsintottam.

Felvezettem a lépcsőn. Illetve követtem a kis arany táblákat, amire egy cigaretta volt gravírozva.

- Kérsz?- vettem ki egy dobozzal mikor már felértünk a teraszra.

- Nem köszönöm.- mosolygott, aztán kivett egy pár vörös fényes kis kesztyűt és felhúzta. Majd egy kis doboz vékony szálú cigit is.

- Tűzet, madam?- vigyorogtam és felé tartottam a gyújtóm.

- Köszönöm.- mosolygott és körbe nézett.

Állati sötét volt és az ég tele volt csillaggal.

- Gyönyörű, nem?- támaszkodott a korlátra Sandra és lenézett a városra.

- Igen. Nem rossz.- álltam mögé és megsimítottam a libabőrös vállát.- Csak nem hogy fázol?

- De, egy kicsit.

- Bemenjünk?

- Ugyan már, kibírom.- vonta meg a vállát.

- Ha lenne, rajtam pulcsi oda adnám. De nincs. Bocsi.

- Kár pedig az milyen menő már.

- Ha gondolod, leütöm ott azt a pasast, melegnek tűnik a szmokingja.

Sandra felnevetett és utána csöndben hallgatott.

Mellettünk egy pár méterre egy fiatal pár állt. Illetve lehet, hogy nem voltak együtt úgy, de az biztos hogy nem csupán barátságot éreztek egymás iránt. Talán csak nem merték még elmondani a másiknak. Mindketten olyan 25 év fölöttiek lehettek szigorúan a felső 10 000-ből. A nőnek egy elegáns hosszú selyem ruhája volt, a férfi meg szmokingja, gondolom a legjobb divatházból.

- Nagyon köszönöm ezt a csodás estét.- mosolygott a nő.

- Én köszönöm, hogy eljöttél. Láttad már a Coppelia-t?

- Persze, már vagy 7 szer, de minél többet látom annál nagyobb benyomást, tesz rám.

- Te láttad már a Coppeliát?- fordultam Sandra felé.

Ő is azt a két embert nézte, akit eddig én is. Gondolom, hallgatta a beszélgetésüket.

- Ige, sokszor. Imádom.

- És amúgy mi is az?

- Zenés balett… operett.- mosolygott Sandra és velem szembefordult. Így a korlátnak háttal állt.- Figyelj csak. Nincs valami köze az este további programjához esetleg, annak hogy ebbe az éttelembe hoztál?- mosolygott sunyin. Azt hitten meghalok., nem bírom, amikor ezt csinálja.

- Mire célzol?- szedtem össze zavarom.

- Tehát akkor nincs? Csak úgy snassz hoztál ide?- sóhajtott.

- Azért hoztalak ide, mert gyönyörű hely, mint te, és illik hozzád.

- Akkor, nem azért mert..esetleg, véletlenül, szereztél jegyek az esti előadásra az Operába.

- Mi van?- kezdtem röhögni.- Ugye ezt csak viccből mondtad.

- Nem, miért?

- Nem gondolod hogy én.. meg az ..izé.. nah szóval érted.

- Miért? Nem is voltál még, fogalmad sincs milyen?

- De voltam már. Egyszer-kétszer a sulival és annyi maradt meg a dologból, hogy milyen jót lehet aludni azokban a székekben.

- Mondjuk nem is tudnál már jegyeket szerezni.

- Szivi, mondd, hogy lehetetlen és én megcsinálom.

- Nem, nem, nem Tom. Ez tényleg lehetetlen- csóválta a csinos kis fejét elégedetten.

- Most próbára akarsz tenni, baba? Direkt csinálod, mi? Azt akarod, hogy szerezzek jegyet.

- De úúgy seeee fog menniii.- énekelte mosolyogva.

- Hát jó.. Szerezek. De nem megyek el. Elhívod egy barátnődet!

- Ahj, ne már! Gyere.

- Dehogy megyek. Nézz már rám, kérlek. Úgy nézek én ki? Szerzek neked jegyet, de nem kísérlek el.

- Ne fáradj, tudok jegyet szerezni. Jóban vagyok az igazgatóval, saját páholyom van. Csak azt hittem ezzel rávehetlek. De mind1, menjünk, be- nyomta el kicsit morcosan a cigijét és indult be.

Helyet foglaltunk. Sandra azonnal kortyolt egy kicsit a pezsgőjéből. Pár perc múlva ki is hozták a kajánkat.

- És hogy sikerültek a vizsgáid?

- Remekül. Ki tudom zárni a magánéletemet, mikor kell.- vett a szájába egy kis szelet husit.

Hatalmasat nyeltem. Itt az idő. Végül is ezért hívtam ide. Nem? Hát akkor meg hajrá.

- Figyelj. Tudom, hogy ez a dolog Lelával elég húzós volt. De nekem nem kell más csak…- pont, mondtam volna, hogy TE. De akkor félbe szakított.

- Ne, nem kell magyarázkodnod. Tök érthető. Köztünk úgy sem lehetett volna semmi. Halott dolog. Ne legyen ez miatt bűntudatod! Felesleges!- mosolygott nyugtatóan. De pont ellenkezőleg hatott rám, kurvára felbaszott. Hogy még mindig nem esik le neki, hogy miért is hívtam el ide, hogy mit akartam neki elmondani. Vagy, hogy miért dobtam miatta az eddigi csajom.

Lehet, hogy a helyzet bonyolult. Mert igazság szerint Sandrával csaltam meg a barátnőmet. Ő volt a szeretőm. Ez miatt fent állhat, hogy Sandra is azt hiszi, hogy vele is megcsináltam. Hogy nem csak ő volt. De nem. Egyáltalán nem erről volt szó. Tudtam, hogy nem a félelem miatt nem akarja. Egyszerűen nem kellettem neki.

- Váltsunk témát. Nem akarok erről beszélni. Ez már a múlt.- itta ki a pezsgője maradékát.

- Jó. Váltsunk-, húztam a szám.- Rá érsz holnap? Elmehetnénk valahová.

Sandra felnézett és értetlenül nézett rám.

- Ezt hogy gondoltad?

- Figyelj. Hiába mondod, hogy váltsunk. Nekem ez nem megy! Érted? Nem birok váltani! Nem csak témát. Semmit! Meg kell beszélnünk! Kellesz!- fogtam meg a kezét az asztal fölött.

Sandra ijedten nézett rám és rögtön elkapta a kezét. Majd a tekintetét is. A tányérját nézte és közben halkan, beszélni kezdett.

- Nehéz lesz a holnapi. Nem leszek a városban. Elhívtak egy crossmotor versenyre.

- Micsoda? Hogy a francba jön ez most ide!

- Te kérdezted mit csinálok holnap.- vett egy kis falatot a szájába és finoman rágni kezdte.

- De utána belekezdtem egy másik dologba, ha nem vetted volna észre.

- Nagyon tetszenek ezek a versenyek. El sem tudná hinni az ember hogy milyen jó dolog.

- Sandra! Néha olyan jól tudod játszani a …-markoltam idegesen az asztal szélét. Azt akartam volna mondani, hogy frigid pitsát. De inkább hallgattam. Nem akartam volna még nagyobb balhét.

- Mit tudok jól játszani?- pislogott ártatlanul.

- Mind1, nem érdekes. Meséld csak mi lesz holnap.- legyintetem és úgy tettem, mintha nagyon is érdekelne, milyen versenyre megy.

- Igen. Tényleg. Tehát mikor tegnap este összefutottam ezzel a versenyzővel.

- Milyen versenyzővel?- kerekedtek el a szemeim. Máris érdekelt az a kibaszott verseny.

- Aki elhívott holnapra. Tegnap látott engem valahogy. És állítólag kinyomoztatta a számom. Ma meg felhívott.

- Felhívott? Kinyomozta? Ez a versenyző férfi?

- Igen. Férfi. Miért?

- És beszéltél már vele egyáltalán?

- Igen. Amikor ma felhívott és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem holnap megnézni őt. Mondta, hogy üljek majd a lelátóba, amit minden versenyen neki tartanak fent.

- De nem kell valami Zh-t írnod? Vagy vizsgáznod vagy valami agyas prof előadását végig szenvedned, vagy valami? Ami esetleg lefoglalna?

- Nem. Holnap pont szabad vagyok. Illetve voltam. Most meg... Most meg tele vagyok.- tette a hasára a kezét- Nem kéred a számlát?

- Még desszertet sem kérsz? Máris menni akarsz?

- Azt ne mondd, hogy te még ennél valamit. Mert akkor maradhatunk.

- Izé.. hát ha te menni akarsz- intettem a pincérnek. De nem voltam teljesen magamnál. Most randizik? Vagy nem randizik, csak akar? Vagy mégis micsoda? A francba is! Ne találkozgasson ő senkivel. Senkivel, aki nem én vagyok!

Most gondoltam csak bele hogy ő hogy bírhatta ki azzal a tudattal, hogy nekem barátnőm volt, és öleltem, csókoltam. Ez valami felfoghatatlan.

- Mehetünk- álltam fel mikor már fizettem a pincérnek.

- Haza megyek taxival.- vette a kezébe Sandra a táskáját.

- Miva ? Ugyan miért?

- Te inkább siess haza. Betegnek tűnsz, Tom. Nagyon sápadt vagy.

- Nincs semmi bajom. Haza tudlak vinni.

- Te tudod…

- Szerinted nem tudlak sérülés nélkül haza szállítani téged? - kérdeztem vissza idegesen.

- Nyugi már. Miért húzod fel magad?

Kimentünk a kocsihoz. Egy szót sem szóltunk egymáshoz egész úton.

Az útba mélyedtem még akkor is mikor leparkoltam Sandra lakása előtt.

- Köszönök minden,t Tom- mosolygott Sandra és adott egy apró puszit az arcomra.- Majd beszélünk. Szió.

Szállt ki és már pont csukta volna be az ajtót mikor utána szóltam.

- Ki?

- Tessék?- torpant meg.

- Ki? Ki hívott el?

- Ja! Eric ..Eric Schwarz.- csapta be az ajtót.

Egy órán át vízhangzott ez a név a fejemben.

Nagyon is jól tudtam ki volt ő. Mindenki tudta. A bajnok motorversenyző. A férfi, aki az életével játszik, amikor 4 méter magasra ugrál a motorjával. A nők álma. A szívtipró. Akivel senki nem akarja elképzelni a barátnőjét.

30. rész.

 

Egész nap úgy éreztem magam, mint akit fejbe vágtak..vagy lőtek. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy Sandra fent ül annak a fasznak a lelátóján és ujjongva tapsol, amikor az az állat fel ugrik 5 méter magasba. Hogy törne el a nyaka.

- Mi a baj? Nem ebédelsz?- kérdezte Bill és kinyitotta a pizzás doboz tetejét . Már vagy 2 múlt. De Bill még csak akkor kelt. Általában én alszom a legtöbbet. De most csak forgolódtam.

- Hagyjál már. Olyan szaga van, mint valami izének.

- Talán mert ez valami izé Pizza. Az is izé.

- Ahj. Ugyan már. Ne fárassz, jó?

- Mi a bajod? Vagy még mindig nem vagy hajlandó beszélni az estédről?

- Mondom, hogy nem volt semmi. Csak el voltunk. Beszélgettünk. De nem lesz semmi sem.

- Persze. Csak volt valami, hogyha ilyen agy halott vagy.

- Jó. Eric Schwarz ráhajtott.- tettem szét a karom.- Ennyi! Ennyi történt.

- Az az Eric? Aki motorozik? És aki eszméletlenül helyes? És akiért mindenki oda van? És aki állítólag már megdugta egész Németország csúcs buláját és az aki..

- Elég már! Igen az az! Jól hallottad!

- Uf.. Tesó. Hát ez szívás.

- Kössz a támogatást.- húztam a szám.

- Jól van. Látod ezért nem szabad kezdeni Sandra félékkel!

- Mit fed az, hogy Sandra félékkel? Nah jó! Tudod mit? Nem akarom tudni.

- Pedig most nem rosszal akartam mondani. Arra gondoltam, hogy elit csúcspicsákkal.

- Pff. Akkor járjál te trollokkal, bazd meg!- borultam az asztalra gondterhelten. De aztán rögtön felkaptam a fejem Bill telefon csörgésére.

- David az.- lökte felém Bill a telefonját.- Nincs kedvem vele beszélni.

- Csá David. Tom vagyok.

- Hello. Figyelj.3-ra ott van értetek Saki. Mentek a TV stúdióhoz.- hadarta David zaklatottan.- Én nem megyek.

- Mi történt?

- Lela kórházba került. Összeesett egy plázában.

- Mit csinált?- pattantam fel.- Mi a baja? Mit csinált?

- Nem tudom, Tom, nem tudom. Csak azt hogy összeesett és most viszik rohammentővel a kórházba. Azonnal indulok oda.

- Megyek én is- Mondtam ellenkezést nem tűrő hangon, hogy David még csak meg se próbáljon lebeszélni.

- Rendben. De most nincs időm beszélni. A magán klinikára vitettem. Billt küldd az interjúra.

- Csá.- dobtam a telefont Billnek és már rohantam is a kocsi kulcshoz.

Nem volt időm magyarázkodni. De nem is akartam. Lexartam hogy Bill úgy néz rám, mint egy szefosra.

- Mi van?- kérdezte végül a tesóm mikor magához tért a döbbenetéből.

- Semmi Bill. Ne érdekeljen. 3-ra itt van érted Saki. Nekem el kell mennem.

- Na és a szereplés?

- Nem megyek, értsd meg, ez most fontos. Te csak ne izgulj és add a legjobbat.

- Mégis mi a fasz van? Anyával történt valami? Tom, mondd meg- ragadta meg Bill a karom- Tom, mondd meg, tudtom kell érted! Anyával történt valami?

- Nem. Anya jól van. Lela. Lelával van valami. Mentők viszik kórházba. Összeesett. Többet én sem tudom.

Láttam, ahogy Bill szívéről vagy kő esik le. A szeméből mindig kiolvasni az ilyesmit. Aztán átfutott valami más az arcán és az ismét eltorzult.

- Lela- nyögte Bill maga elé, mikor felfogta a dolgot.

- Megyünk- mondtam gyorsan és már indultam is az ajtó felé. Meg sem kérdeztem Billtől hogy jönni akar-e láttam, rajta hogy aggódik. Megértettem, hogy inkább velem tart, mint hogy a tévében mosolyogjon. Az egy dolog, hogy nem nagyon csípte Lela fejét. De mégis csak ismerte.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Próbáltam amilyen gyorsan csak lehet eljutni a város másik felébe, ahová Lelát vitték. De az nem volt olyan egyszerű. Borzalmasan ideges voltam.

- Siess már!- rimánkodott Bill fájdalmasan.

- Ez a pöcs nem megy itt előttem.

- Mi van, ha meghalt.- nyögte kétségbe esetten.

Akkor éreztem át valami egészen furcsa dolgot. Hogy mit is érezhet Bill. De nem tudtam felfogni. Össze voltam zavarodva. Ennyire együtt tud érezni az emberekkel?

- Nincs semmi baja. Erős lány.- erőltettem egy kis erőt és magabiztosságot a hangomba. Nem gondoltam volna, hogy oda jutunk, hogy egyszer még ez a lány miatt fogok nyugtatgatni Billt.

 

- Egy fiatal lányt keresünk. Most hozták be.- hadartam a recepción.- Egy plázában esett össze.

- Név?- kérdezte flegmán. Rohadt ráncos pu.nis pi.ca.

- Ő..Izé..azt nem tudom. Lela.. Valami.

A nő grimaszolt egyet és már pont küldött volna a jó büdös francba, mikor valaki nevem kiáltotta. Megfordultam.

- David.

- Gyere!- intett és indult be a lifthez.

Bill spurizott utánunk és még pont beugrott mielőtt bezárult volna az ajtó.

- Hát te?- David nézett rajta Billen.

- Itt vagyok! lihegett- Lela ..hogy van?

- Bill, te mi a meztelen pitsát keresel itt? Ki van akkor a Tv-ben?

- Hogy van Lela?- üvöltöttem én David arcába.

- Kutya baja. Csak.- léptünk ki a liftből- Legyengült a szervezete. Nagyon. Most infúzión van. Azt mondta az orvos, hogy 1 napig még bent tartják. Halkan! - nézett ránk David aztán kinyitotta az egyik szobát.

A nyakamat nyújtogatva mentem be. Lela az ágyban feküdt. Az arca teljesen sápadt volt. A sminkje meg el volt kenődve. Soha nem láttam még így. Bármikor találkoztunk ragyogott. Fáradtnak és kimerültnek tűnt.

- Ki kell töltenem lent pár papírt-, suttogta David.

- Én is megyek. Indultam utána.

Bill leült az ágy szélére és csak nézte a gyenge lányt.

Lela világ életében erősnek mutatta magát. Az is volt. Még ha akadt is olyan pillanat hogy megingott az önbizalma, akkor is emelt fővel lépett kétszer akkorákat, mint más. Még bele sem mert gondolni ilyen szörnyűségbe hogy valaki olyankor látja amikor nem tökéletes.

Lela szemei lassan kinyíltak. Nem volt benne annyira hogy fel is üljön. De meg volt benne az ösztön.

- Mi? Bill? Mi van itt?- dadogta megszeppenve.

- Semmi baj. Csak ki vagy merülve. Minden rendben lesz.

- Mi az, hogy minden rendben lesz? Hogy kerülök ide? Mi ezt itt- váltott át hisztibe. A lány idegesen forgatta a fejét oldalra. Aztán felsikított mikor meglátta a hatalmas tűt kilógni a vénájából. Aztán megpróbálta kitépni. De Bill gyorsan cselekedett és lefogta.

- Nyugodj meg! Lela, nyugodj meg! Csak jót akarnak. Ez csak segít meggyógyulni.- ölelte erősem. Szinte erőszakosan magához a lányt.

- Nem, nem nem- mondogatta a lány. De már csak egyre elgyengülő hangon hallatta magát. Lassan lehiggadt és megint erejét vesztve feküdt Bill ölében.

- Nem szabad, hogy megerőltesd magad.

- Mi történt?

- Összeestél. Mert legyengült a szervezeted.

- Micsoda? Nem is emlékszem. Csak. Csak. Fáj a fejem.

- Persze hogy nem emlékszel Elvesztetted az eszméleted. Ez történik, ha az ember nem hallgat másokra, és butaságokat csinál- simogatta a lány arcát de az kibújt Bill karjaiból.

- Mire gondolsz?

- Erre a xarra. Erre az izé…Kukoricás izére- forgatta a szemét bill.

- Popcorn -diéta.

- Igen az. Látod. Mások csak segíteni akarnak, de te.

- Mások qrvára ne akarják megmondani, hogy mihez kezdjek a kibaszott életemmel, jó? Másoknak semmi köze hozzá- üvöltötte, úgy hogy Bill is fel kelt és értetlenül nézett.- semmi köze hogy mit csinálok az életemmel, vagy hogy  ba.zom el azt. Világos?

Bill egy darabig csak döbbenten nézett aztán az arca eltorzult.

- Igazad van. Te életed baszd csak el. Úgy se érdekel senkit. Faljál csak chipset vagy mit, tudom én mit. Mint valami szefos barom.

- Egyáltalán miért jöttél?- ült fel az ágyban Lela. Nem érdekelte, hogy remegett a karja és hogy úgy érezte, hogy össze esik. Akkor is tartania kellett magát. Ki kellett tartani egy darabig. Meg kellett védenie magát. Nem adhatta meg azt az örömöt ennek a féregnek, hogy lássa gyengén összerogyni.

- Igazad van. Jó nagy barom voltam hogy jöttem.- fordult meg Bill idegesen és bebaszta maga után az ajtót.

Én és David pont akkor jöttünk a folyosón a felbőszült Billel szemben.

31. rész.

 

 

- Most meg mi van?- néztem a tesóm után, mikor ő vállal nekem jött és egy szó nélkül tovább is ment.

- Megyek a stúdióhoz.- dörmögte, de még vissza se nézett, csak ment előre- Nem is értem mit vártam. Hülye ribanc.

- Ennek meg mi a baja?- nézett rám David.

- Majd lehiggad.- mentem be Lela szobájába.

Láttam, hogy a lány fekszik, de a szemei ki vannak nyitva a szája, pedig mérgesen elhúzva.

- Jól vagy?- ültem azonnal az ágya szélére.

- Tom, David. Mi a fenét kerestek itt?- mosolygott esetlenül. Látszott, hogy tényleg örül nekünk.

- Indultunk rögtön- jött David is közelebb.- Fogalmunk sem volt, mi van veled. Máskor ne ijessz így ránk.

- Nem rajtam múlik.

Abban a pillanatban becsapódott az ajtó és Sandra aggódó arca bújt be.

- Lela!- Kiáltott fel, amikor látta, hogy a lány ébren van. Észre sem vette, hogy én ott vagyok. Finoman szólva lexarta.

- Hey. Mi ez a nagy öröm?

- Azt hittem. Azt hittem..- nyekeregte Sandra miközben ölelte barátnőjét.

- Nyugi. Semmi bajom nincsen. Tök jól vagyok. Nem is értem, mi ez a nagy felfordulás körülöttem.

- Talán, az hogy elvesztetted az eszméleted, te buta lány.

-Jól vagyoook- dalolászta Lela és próbálta felemelni a kezét, de azok erőtlenül leestek a teste mellé.- Nem tudom mi a faszomért rohantál ide. Nem a versenyen voltál?

- Hát pont akkor értem oda. Beparkoltam, amikor hívott David- mesélte Sandra mintha mi ott sem lettünk volna.

- Akkor még nem is találkoztál Eric-kel?

Eric-kel? Mi az, bazd meg, hogy Erikkel? Én is itt vagyok hey. Fogják már be! Beszéljetek már a szoba páratartalmáról vagy bármi!

- Nem ő már ott van reggel óta. Én meg kicsit csúszásban voltam. Tudod ma, jöttek meg az eredmények.

- A vizsga?- pattantak ki David szemei. Én meg azt sem tudtam hirtelen, miről beszélnek. Csak én vagyok ekkora gyökér?

Hosszú időbe tartott mire rájöttem, hogy az egyetemi vizsgáiról beszél.

- Hát ..mind 90 % fölötti lett.- mosolygott büszkén Sandra.- Az egyik 98%.

- Istenem hogy lehetsz ilyen maximalista pitsa. Te meg itt játszod nekem a mártírt, hogy Meghúznak, Meghúznak. Nekem, muszáj megvárnom, amíg megjön az eredmény …addig nem megyek le a versenyre.- játszotta magát Lela.

- Jahj, fogd be. Most pont miattad vagyok itt.

- Még jó hogy itt vagy. Hiszen a barátnőd kórházban van.- vontam meg a vállam.

- Tök feleslegesen vagy itt. Jól vagyok. Húzzál vissza szaltózó motorokat nézni.- Lela.

- Dehogy megy vissza! Szükséged van rá- szaladt ki a számon indulatosan.

- De nincs szükségem! Jól vagyok.

- Biztos?- nézett vissza Sandra szem hunyorítva.

- Menj már!- kacsintott és észre sem vette, hogy én szinte felforrok mellette. Nem akartam, hogy elmenjen. Nem akartam! Maradjon csak szépen a seggén és ne ugráljon sehová. Főleg ne találkozzon ilyen Eric Schwarz félékkel!

- Biztos?- mosolygott Sandra. Láttam a szemében, hogy el fog menni. El akart. Ki kellett találnom valamit de kurva gyorsan.

- Nah tünés. Csak adj egy puszit.- nyújtotta ki Lela a karjait.

Sandra lehajolt és nyomott egy cuppanóst Lelának, aztán indult is ki.

- Sietek. Hátha még láthatok egy pár ugrást.- integetett vidáman.

Te jó ég. Valami előjött belőlem. Valami gonosz és dühös. Felpattantam és futni kezdtem Sandra után. Nem járt messze csak a folyosó végén. Elkaptam a csuklóját és magam felé fordítottam.

- Tom. Mi van?- nézett rémültem, amikor közelebb húztam magamhoz.

- Nem mehetsz el!

- Mi bajod van? Ugyan miért nem? Mi van veled? -kérdezte de szerintem nem is érdekelte igazán a válasz. Csak annyira össze volt zavarodva.- Elmegyek.- Tépte ki a kezét és indult gyors léptekkel. De én rohantam utána. Szerintem kicsit megijedt tőlem.

- Egy rohadt szuka vagy, ha elmész pasizni mikor a barátnőd beteg.- ordítottam az arcába. Szegény csak pislogott, de nem sajnáltam meg. Megérdemelte. Igazam volt.

- Te féltékeny vagy, mert most nem te lettél az első!

- Dehogy vagyok féltékeny-, nevettem.- Ugyan miért lennék? Amiben akarok, abban első is vagyok! Ki a faszom mondta, hogy nálad is első akarok lenni? Kimondta, hogy kellesz?

- Nekem úgy tűnt.- húzta el a száját gúnyosan.

- Akkor jól xarul tűnt!

- Abból is úgy tűnik, hogy most ennyire féltékeny vagy.

- Nem vagyok féltékeny, fogd már fel! Nem volt közöttünk semmi.. Semmi, csak sex.

- Ohh. Szóval így gondolod?

- Így!- bólintottam dühösen.

- Jó!- emelte fel a kezét és hátat fordított nekem.

-Jó!- kiabáltam utána. Xartam rá, hogy egy kórházban vagyok és marha nagy hazugságot, kiabálok akkor is ezt kellett tennem.

Visszamentem a szobába tökéletesen vörös fejjel.

- Neked meg mi bajod? Pont úgy nézel ki, mint mikor a tesód törtetett ki innen. Nem vagytok ikrek véletlenül?- vigyorgott David.

- Qrva vicces.- húztam a szám.

- Mi bajod?- kérdezte Lela fekve.

- Mi a faszomért mondtad neki, hogy menjen?- fordultam felé dühösen. Láttam az arcán, hogy szegény lánynak fogalma sincs, hogy miről beszélek is teljesen meg van rémülve.

- Szállj le róla. Jó..Nem látod milyen állapotban, van? Menjél inkább az intejúra. Így is eltoltam egy órával, hogy oda tudjatok érni.

- Itt se vagyok!- fordultam ki az ajtón.

- Annyira ne siess. Így is van még egy csomó időd.- kiabált utánam David. De nem érdekelt mit mondott.

Gondolkoztam, hogy mivel is basszam el azt a kis időt. Felhívtam Andreast hogy nem akar-e koccanni velem. Belement. Mint mindig. Andreast mindig be lehet fűzni. Hiába volt más programja, akkor is meg lehet fűzni. Állatira csíptem a gyerek fejét.

- Nah csá.- köszöntem mikor kinyitotta a az ajtót.

- Hello.- Gyere be.- Nah mesélj mi a szitú?- vágódtunk be a nappaliba.

- Bazd meg Andreas, ez mi?- emeltem ki egy női tangát a seggem alól.

- Jah. Szerintem még Rebecca itt hagyta.

- Te Jó isten! -Pattantam fel.- Ugye nem itt?

- Bocs.

- Fúj- másztam át egy másik fotelbe. Andreas sunyit vigyorgott.- Andreas, úgy itt nem?- néztem rá könyörgően.

- Jah, nem, nyugi, ott nem- hadarta gyors aztán halkan hozzá tette, hogy asszem.

- De lassítsál csak. Te most együtt vagy Rebeccával? Az én Corinom Rebeccájával.

- Nem. Nem vagyunk együtt, csak úgy találkoztunk és ez lett belőle.

- És ugye nem beszélsz neki semmit rólam. Nem szeretném, ha Corin tudná a dolgot.

- Milyen dolgot?

- Milyen dolgot ugyan, te szefos. Hát AZT a dolgot.

- Jah, a két lyukra játszást.- csapta össze a tenyerét.

- Azt.- bólintottam.

- De úgyis meg fogja tudni, nem? Végül is te most együtt vagy..

- Nem… nem vagyunk együtt. Tudod, egy bizonyos Eric Schwarz beleköpött a levesembe. Sandra meg megbolondult.

- Kicsoda? -tágultak ki Andreas szemei.- A crossmotor bajnok. Aki 10 méter magasban szaltózgat a motorjával, és aki…

- Jó, ezt abba lehet hagyni. Igen egyre gondolunk.- húztam a szám. Kezdett elegem lenni abból, hogy mikor kimondtam a srác nevét, mindenki bebuzdulva és csodálattal beszélt róla.

- Hát ecsém, ez szívás!
És már ezt is kezdtem unni…

- Na, ne mond.- húztam a szám.

-..De annyira nem gázos.

- Annyira nem gázos? Dugd fel magadnak ezt, az nem gázos!- nyújtottam ki a karom.

- De most tényleg. Minden nőt vissza lehet szerezni. Csak puncsolni kell. Kinél mennyit.

- Áhh, Sandra más.

- Hát akkor nála sokat kell. Nehogy azt mondd, hogy visszavonultál. Nem rád vall!

- Te pöcs- emeltem fel a fejem- Neked tök igazad van! Meg szerzem ezt a csajt. Nem fogja elhalászni előlem valami trampli. Qrvára xarok rá hogy hány méterrel a föld fölött ugrálgat, és hogy mindenki imádja!

- És hogy százával vetik magukat elé a csajok, és hogy minden nő rá önkizik…

- Mondtam, hogy ezt hagyd abba- emeltem fel a kezem.

- Jó bocs. Nos és mi a terv?

- Hát azt még nem tudom.

- Akkor mi most gondolkodni fogunk, úgy érzem.- vett ki Andreas egy szál cigit a földön heverő dobozból majd nekem is dobott egyet.

Andreas háza dohányzó volt. De mégse lehetett érezni benne a füstöt és soha nem volt rendetlenség. Ezt is bírtam a gyerekben. Vagy inkább a lakásában.

- De mozgasd magam Einstein, nincs sok időm. Egy stúdióba kell mennem.

- Ő.. adj neki szerenádot!

- Nem.

- Fess neki valami szépet.

- Perszeee.

- Vágd le a fürtjeid és add neki szerelmed szimbolikus jeléül.

- Egy faszt! Amúgy is nem tom miben szimbolizálná a szerelmet egy tincsem. Felejtős dolog.

- Akkor tetováltasd a nevét a seggedre.

- És ugyan mikor látná a seggem, ha még az arcom sem akarja?

- Majd csinálsz róla egy fotót és elküldöd e-mailben.

- Tovább. -  legyintettem a kezemmel reményt vesztve. Inkább már hagyom a pitsába a dolgot.

- Vegyél neki egy plüss macit. A csajok csípik az állatokat. Szerintük az mint cúkí- tette Andreas a kezét a szája elé és édesen legyezgette a pilláit mint egy óvódás.

- Öcsém bazd hogy te mekkora - vágtam hozzá egy párnát röhögve, aztán kipattantak a szemeim.- ..egy zseni vagy. Banyek Tényleg! Egy zseni vagy!
- Zseni vagyok?
- Az! Állat kell neki!

- Ugye jó 5let az a qrva mackó?- húzta ki magát.

- Dehogyis. Xar 5let az a qrva plüss. Neki élő kell!

- Hát persze, egy nagy barnamedve! Értem már, szereti az erdőket, mi?

- Hülye vagy, agy élő medve? Dehogy. Az nagy!

- Akkor egy hörcsög, az cúkí- pislogott megint.

- Egy hörcsög?- húztam fel a szemöldököm.

- Iggen. Mondom, hogy az Cukííííí.- tette össze a kezét hörcsögösen és nagy szemekkel nézett rám.

- De barom vagy! Nem vagyok olyan kispályás, hogy egy ilyen kis hörcsöggel próbáljam vissza hódítani a nőm. Gentleman vagyok, bazd meg. Veszek neki egy kutyát!

- Kutyát?

- Jobb, mint a te kis hitvány hörcsögöd!

- Hát figyelj, a hörcsöggel nincs semmi probléma. A csaj egy ideig örül a fejének. Imád téged, amikor viszont megunja azt a kis jószágot, bevágja a sarokba, az meg el van ott. De a kutya. A kutya az, más tészta. Azt még el is kell viselni.

- Kutyát veszek neki.- jelentem ki határozottan és már nyúltam is a telefonomért.- Kössz a segítséget Andreas. Rohanok. Csá.

32. rész.

Kivágódtam az ajtón és lepattogtam a lépcsőn. Közben egy számot kerestem a telefonomban. Volt egy régi ismerősöm. Egy lány. Bettinek hívták, régen néha dugtam. Volt neki 4-5 ilyen kis fehér döge. Amikor a csaj elment szerettem azokat a kis szőrmókokat szadizni. Mindig ott ugráltak a lábam körül meg ilyenek. Azok állati jópofák voltak. Ilyen kutyát simán elképzelek a csajom mellé.

- Szia Betti, Tom vagyok.

- Szia! De rég hívtál! Mi van veled?

- Semmi. Kéne a segítséged.

- Nah mondd, mit tehetek érted.

- Tenyésztesz még kutyákat?

- Igen. Most is van 2 kicsi.

- Istenem Betti imádlak! Nem tudnád nekem eladni az egyiket.

- De, Tom, persze. Csak gyere le érte.

- Rendben… majd, ha leküldök valakit érte az is jó?

- Igen. Persze, ahogy neked jó. Bár szívesen láttalak volna. Jó lett volna egyet dumálni.

- Majd egyszer bepótoljuk Betti. Köszönök mindent. Szia.

- Páspás.

Nagyon boldog lettem. Meg van oldva minden problémám. Haza mentem, ahol Bill ült egy Red Bull társaságában.

- Pont időben. - nyögte elém.- Fél perc és itt van értünk Saki.

- Rendben.- szambáztam el mellette, hogy én is tudjak inni egy Red Bullt. Pont hogy felbontottam, dudáltak lent. Saki volt. De még ez sem hangolt le.

Kimentünk a kocsihoz, ahol a bandánk másik 2 tagja várt.

Beértünk a stúdióba és rögtön a kezük közé vettek a sminkesek.

Fél perc múlva már adásban is lehettünk.

Az elején minden rendben ment. Figyeltem a beszélgetést. Nyomtam a poénjaim, tehát hoztam a formám. Csak aztán a műsorvezető élesen rám nézett.

- És mit szólsz a pletykákhoz. Mondjuk a jelenlegihez. A képek valósnak tűnnek.

- Micsoda?- pattantak ki a szemeim.

- A képek. A mai lapokban.

- Én nem tudok semmiről.- sokkoltam le.

Egy TV-néél dolgozó srác berohant és a kezembe nyomott egy lapot. Amin én voltam és Sandra. A vacsoráról voltak fotók és ilyen szalagcímmel futott hogy- Az ismeretlen lány. Mit szól ehhez Tom barátnője.-

- Ki ez a lány Tom? Talán barátnő? Már nem jársz Corneliával?- zúdította rám a kérdéseit.

Nem beszéltem Daviddel, hogy nyilvánosságra hozzuk-e már a szakítást. Inkább nem is akartam.

- Ő, csak egy munkatárs.

- Munkatárs?

- Igen. Ez egy üzleti vacsora volt.

- Vacsorázni szoktad vinni a sminkeseket?- kukacoskodott a pasi.

- Nem sminkes. Ő az új társ producerünk. Még nem akartuk bejelenteni, de ő és David Jost már egy ideje tárgyalnak, hogy David társa lesz- fostam a szót nagy lendülettel. Pedig még magam sem gondoltam bele hogy mennyire kivitelezhetetlen helyzet. Vagy hogy mennyire átlátszó ez a sztori. Bár úgy tűnt, hogy a srác bevette, és a közönség is.

Hogy mekkorát fogok ezért kapni Davidtől. Most intézheti a sok xart. Meg Sandrával is beszélnem kell, hogy csak bólogasson. Meg Corneliával, is hogy falazzon nekünk.

- Tehát semmi érzelem?

- Nem dehogy. Munka és sex nem jó együtt- vigyorogtam megjátszva magam. Közben meg csak azért rimánkodtam, hogy könyörgöm, legyen vége. Könyörgöm, legyen vége.

Óvatosan Bill felé sandítottam. Jól színlelte, de láttam, hogy ő is le volt döbbentve.

Elindultunk ki Bill oldalra húzott a folyóson.

- Ez meg mi volt?

- Ugyan mi lett volna? Mondjam, azt hogy igen, ezt a csajt szeretném fűzni mostanság.

- Nem igaz, hogy nem vetted észre hogy valaki kamerázik.

- Nem baszd meg nem vettem észre. Képzeld mással voltam elfoglalva. Meg amúgy is én nem vagyok, olyan üldözési mániás barom mint te. Én igényelem a normális élet legminimálisabb dolgait is, amennyire ezt megtehetem.

- Fő a biztonság, jó? Baj hogy óvatos vagyok?

- Bocs, de az már paranormális amit néha művelsz. Toom Menj el az ablaktól boxerban vagy. Tooom ne dobáld el a csikket, mi van, ha valaki látja. Toom nem kéne minden csaj után így nézned! – utánoztam az öcsém.

- Jól van elég már! Mindent csak miattunk csinálok nem vetted még észre? Nem csak én akartam ezt a karriert, hanem te is. És ha egyszer már elértünk valamit, akkor azt csináljuk is jól.

- Jól csináljuk, Bill.

- De én azt akarom, hogy nem csak jól csináljuk, hanem tökéletesen! Botrányok nélkül.

- Jó hát gratulálok.- Ültem be a kocsiba. Már mindenki bent volt.

- Mi volt ez, Tom?- nézet hátra a banda basszere Georg.

- Semmi. Mindent hallottál nem?

- Jah. De amit hallottam hihetetlen.

- Jah. Meg nem is igaz. Esze ágában sincs Sandrának Daviddel üzletelni. Jobb dolga is akad annál. Mondjuk a hülye pitsát játszani.

- De akkor hogy készültek a képek?

- Hát hogy, baszd meg.. Úgy hogy levettem vacsorázni.

- Huhuuuu- tapsolt Gustav.- Szóval akkor célba értél?

- Egy faszt. Meg van rá az esély, hogy majd valaki más fog. De inkább hagyjuk a dolgot. -süllyedtem bele az ülésbe és kicsit lejjebb húztam a sapkám hogy észre vegyék a többiek hogy enyhén szólva fosok rájuk.

- Úgy látom, valaki más nem akarja hagyni a dolgot.- nyomta a kezembe Bill a telefonját. Majd hozzá tette -  David.

- Vedd fel te. Téged hív.

- De csak azért mert tudja hogy te biztos kinyomod. Na, vedd már fel- tukmálta erőszakosan rám és belenyomta az arcomba.

- Igen.- szóltam bele unottan. Már vártam, hogy David a torkomnak essen és az anyám foglalkozását kezdje boncolgatni, mert még több munkát okoztam neki.

- Tom. Te egy zseni vagy!- David vígan.

- Ja. Tudom… Mi?- ráztam meg a fejem.- Minek örül a fejed?

- Hát hallod ezt tök jól kitaláltad! Ha most többet látnak Sandrával akkor sem lesz gáz, mert ugye bár társam. Velem is sokat fotóznak. Ez eszméletlen!

- Jó. De te pasi vagy.

- Jah. De attól még írhatnák, hogy buzi vagy.

- Tehát most már nem gáz ha összejössz vele… Bill aggódva felhívott, és elmondta, hogy mi a szitú, és hogy nem akar botrányt. Szóval így most már nem lesz botrány! Szabad a pálya!

- Mi van? Dehogy jövök. Nem - Jövök - Vele - Össze!

- Miért? Most mi van?- David teljesen értetlenül. Megértem, hogy nem esett le neki a történet.

- Mert -Ő - Mással- Van!

- Istenem dehogy van! Baromság. Amúgy meg már csak vele kell beszélni meg Corneliával.

- Nem akarod te elvállalni őket?

- Ne fossál má,r légy férfi. Most nem nagy ügy elmenni az exedhez!

- Mi? Elmenni? Kikaparja a szemem. Nem lehetne telefonon?

- Nekem édes mind1. De rohanok. Pá.- tette le.

Hát ez über jó. Fújtam ki a levegőt. Csak éljem meg a holnapot hányás nélkül.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés