33. rész.

Másnap reggel 10 körül rászántam magam hogy felhívjam Corneliát. Reméltem, hogy ébren van már és nem kell fél órán keresztül ébresztgetnem hülye témákkal mire rátérhetek a tárgyra.

Magán számról hívtam. Így meg volt az esélye hogy nem veszi fel. De így legalább lerakhattam, ha hallom a hangján hogy abban a minutumban ébredt fel.

- Igen? Cornelia.- szólt bele a szokásos vékony hangján.

- Szia. Én meg Tom Kaulitz.- nevettem.

- Nah mi a helyzet?- változott a hanglejtése kicsit mélyebbre és nyomottabbra. De legalább nem ordította le a fejem az elején.

- Figyelj. Beszélni szeretnék veled.

- Azt csinálod, nem?

- De azt csinálom. Figyelj. Olvastad az újságokat.

- Igen. És undorítónak találom, hogy rögtön kikezdesz azzal a kis..

- Nem, nem úgy van, ahogy gondolod. Sandra mással jár. De ez teljesen lényegtelen. Ő csak David társa aztán csá. Csak arra szeretnélek kérni, hogy nem kell nagyon hirdetni, hogy már nem vagyunk együtt. Még egy darabig nem.

- És miért kéne megtennem ezt neked?

- Kérlek. Cornelia. Kérlek - próbáltam meggyőzni.

- Jó. Nem mondtam még el amúgy sem sok embernek.

- Köszönöm. De tényleg. Még beszélünk úgyis. Szia.

Ufff. Ez ilyen gyorsan ment? Wow. Erre nem számítottam. Végül is, hogyha úgy vesszük, akkor neki is csak az a jó, ha mindenki úgy tudja, hogy még mindig Tom Kaulitz-cal jár. Sok lány cserélne a barátnőmmel.

Már csak Sandrát kéne megbékítenem azok után, hogy olyan kedves dolgokat vágtam a fejéhez tegnap. Amikre őszintén szólva nem is emlékszem .Don-t már megkértem hogy kocsikázzon le és hozza el Bettitől a kis kutyát. Elméletileg már reggel indult. Tehát késő délutánra itt lesz. Bill még aludt. Ezért felhívtam Andreast, hogy nincs-e kedve eljönni velem, venni pár dolgot a kis dögnek. Andreas persze be volt buzdulva, mint mindig és szívélyesen segített nekem nézegetni a kutya játékokat és kosarakat.

- És milyen színű a kutya?- And.

- Asszem fehér.

- Asszed? Szép vagy mondhatom. Nem értem miért nem macskát vettél akkor már.

- Mert csak és kész. Sandra rühelli a macskákat

- Figyelj-, kocogtatta meg Andreas hátulról a vállam. Felé fordultam. Egy gumicsirkét harapott a szájában és próbált vicsorítani.

Kitört belőlem a röhögés.

- Öregem, te nem vagy százas.

- Vedd meg.- dobta bele a kosárba.

- Dehogyis. Ez tök rusnya. Döglött gumi csirke.. Sandra ki fog ugrani az ablakon ijedtében, ha meglátja.- vettem ki kosárból.

- Akkor megveszem magamnak-, dobta vissza vállat vonogatva és elsuhant mellettem, hogy tovább kutasson ilyen okos játékok után.

2 csaj vihorászott mellettem és közben nagyon méregettek engem. Hiába dobtam fel a fejemre a kapucnimat még így is sokan tudták, hogy ki vagyok. Ami nem éppen szerencsés.

Belenéztem a kosaramba volt már benne minden xar ami egy ilyen kis dögnek kellhet. Egy csomó vitamin. 2 kis kosár is. Valami csudicuki - Andreas választotta- nyakörv, valami kis csontok, meg szőrkefe, kis tálak…stb.

- Fizetünk- szóltam Andnek és sietősebbre, fogtam a dolgot.

A szőszi éppen valami mozgó egérrel játszott, amit azért még beledobott a kosárba, akármilyen mérgesen néztem rá. Szerintem lexarta, hogy is nézek rá. Túlságosan pörgött, hogy érdekelje.

- Rácsörgök Donra, hogy merre jár már- tettem be a kocsiba a sok mütyürt, amit vettünk.- Már itt kéne lennie.

- Ahogy gondolod- szállt be Andreas. - Csáó. Merre vagy?- kérdeztem Dontól amikor végre valahára felvette.

- Nah Cső..- köszönt lihegve. Egy percre meg is ijedtem, hogy  mi van ha éppen valami egészen felnőttes dolgot csinál Bettivel.- Ez a kutya ez kész van hallod. Most szereztem vissza. Amikor vittem be, kiugrott a kezemből. 2 utcán keresztül rohantam utána.

- Mit csináltál?

- Mondom ROHANTAM!

- Jah, jó bocs nem értettem. De mégis most hová a faszomba viszed szerencsétlent?

- Hát fel a lakásomba.

- Fel a lakásodba? Mit akarsz te csinálni szegénnyel? Ő az enyém és nem a tied, jó?

- Nem lehetne nálam még egy napig? Nagyon aranyos- pislogtam egy párad mire felfogtam amit Don mondott. Aztán elkezdtem röhögni rajta. Ezt nem mondhatja komolyan. Ilyet sem hallottam még Dontól hogy "aranyos".

- Nem Dominic. Ne játsszál már velem! Most miért kell ezt csinálnod? Direkt azért küldtelek téged, mert tudtam, hogy rajtad nem fog kijönni a szefóság és nem akarod majd mindenképpen magadhoz venni azt a szerencsétlent.

- Jól van már na Tom. Csak úgy mondtam,- nyekeregte szomorúan.- Tehát akkor hová vigyem?

- Andreas lakásához. Haza repítem ezt a barmot, aztán megyek a kutyával Sandrához.

- Rendben. Mindjárt ott vagyok, csak elbúcsúzom Mimitől.

- Kitől?

- Mimi, így neve...Áhh. hagyjuk. Pá.

- Ez egy állat. Megőrült- csóváltam a fejem.

- Merthogy?- fordult felém Andreas.

- Lényegtelen.- legyintettem. Nem volt kedvem magyarázkodni. Csak minél hamarabb lerendezni a dolgot.

 

Lepasszoltam Andreast Donnál, hogy őt boldogítsa tovább, én meg megkaptam a kutyát.

Hihetetlenül apró volt. Elfért egy tenyeremben is. Hatalmas gomb szemei voltak és hangot adott ki, amikor megvakartam. Selymes volt és nem volt büdös kutya szaga. Inkább Betti illata volt azt hiszem, de nem vagyok ebben olyan biztos.

- Gyere csak vissza hercegnő-, kaptam utána, amikor ki akart ugrani az ölemből miközben vezettem.- Fölösleges menekülnöd. Nagyobb vagyok és idősebb.- kaptam fel egy könnyed mozdulattal és máris megint az ölemben csücsült.

Egyszer egy akkorát ásított. Hihetetlenül édes volt.

- Itt is vagyunk a maminál.- szálltam ki a kocsiból a kezemben azzal a kis szerencsétlennel.

Hátra battyogtam vele és kivettem azt a hatalmas táska neki vett cuccokat.

Nagyon izgultam. Ha ez nem használ, akkor semmi. Ez volt a legnormálisabb 5let amit Andreassal szültünk. Nem akarom levágatni a hajam az biztos!

Lassan szedtem a lépcsőfokokat. Sandra 2 lakó társa is megállított, hogy " Milyen csukiiiiiii" én meg csak büszkén mondogattam, hogy nem az enyém. Sandrának lesz. Ők majd majdnem bepisiltek izgalmukban, hogy akár minden nap láthatják majd. Szegény lányra jó sok zaklatót szabadítottam rá.

Még az idióta frigid csaj is megállított megsimogatni, aki Sandra alatt lakott és állandóan feljött régen, hogy "Halkabban gyerekek, holnap dolgozom." pedig az a nő volt vagy max 30 éves. Istenem nehogy azt mondja már 30 akárhány évesen, hogy ő 0 sexuális életet él. Szánalmas.

Felértem a már jól ismert ajtó elé. Nagyot sóhajtottam.

- Szoríts!- súgtam a kutyának és csengettem.

Hallottam egy pár tárgy esésének csattanását aztán enyhe morgolódást majd a zár kattanását.

- Hali- dugta ki Sandra a fejét. Hatalmasra tágultak a szemei mikor meglátott. -Tom. Hát te?

- Csak hogy Bocs..- mekegtem halkan.

- Mit mondasz?

- Hogy bocsánat.- húztam kicsit a szám, de már jóval hangosabban mondtam. Nem nagyon szeretem beismerni a hibáimat.

- Miért is?- húzta tovább a dolgot vigyorogta. Kiélvezte a helyzet minden pillanatát.

- Mert tegnap kibaszottul bunkó voltam.

- Semmi baj Tom, el van nézve. Gyere be- fordított is hátat és indult a nappali felé. Nem hiszem el, hogy nem vette észre a kutyát!!!- Már megszoktam, hogy rád jön az elme baj, ha dühös vagy..és ha féltékeny.

- Igen. Féltékeny voltam. Tudom. Sajnálom azt is, de arról már nem én tehetek, mert..

- De édes kutya!- ugrott fel Sandra.- Te Jó isten. Nem gondoltam volna, hogy foglak valaha is ilyen kis jószággal látni.- hajolt be elém simogatni. Fotelből ülve elég jó volt a belátás. Szerettem, volna leállítani az időt és hátra is elmenni pucsító popsit nézni.

- Igazából..

- Hogy- hogy vettél egyet?

- Igazából nem az..

- És mi lesz vele, amikor nem leszel otthon?- zúdította rám tovább a kérdéseket.

- Ez a kutya nem nál..

- Hogy hívják?

- Nincs neki neve.

- Mi az hogy, nincs neki neve?

- Adj neki te nevet! Lány.- mosolyogtam.

- Én? Miért pont én?

- Mert neked vettem.

- Mi van?- egyenesedett fel hirtelen nevetve. Ennyit a szép látványról.- Ne szívózz már.

- Nem szívózok. Neked vettem! Bevásároltam mindent, ami kell neki.

- Tom! Ugye ezt nem mondod komolyan?! Nem kellett volna meg venned engedély nélkül.

- Akkor nem lett volna meglepetés.

- Nem szeretem az ilyen meglepetéseket!- húzta a haját hisztisen.- Csak csinálod itt a problémákat, aztán nekem kell őket megoldanom. Szerinted mi a ló xart fogok kezdeni én egy kutyával? Mit csinálok vele, amíg nem vagyok itthon napokig? Egy kutyával foglalkozni kell! Pont úgy akár egy csajjal. Jah.. vagy hogy te nem tudtad ezt?

- Most arra célzol, hogy nem foglalkoztam vele?

- Nekomplikálj, jó? ÉS ne játszad a hülyét, mint a ketten tudjuk, hogy mi volt a szitu.

- Én csak kedveskedni akartam.

- Jah és most megint agyalhatok, arról hogy mit is kezdjek a kutyával, ha esetleg.. Nem Tom.. ez nekem nem kell. Vidd vissza vagy csinálj vele bármit. De nekem nem kell!

- Mi? Ellen tudnál állni egy ilyen aranyos pofinak?- emeltem a kutyát az arcom mellé és hatalmasra nyitottam a szemeim.

- Igen. Ellen. Bemutassam, hogy mennyire?- tette hidegen karba a kezét.

- Nem kell...- húztam el a szám. -Akkor én most megyek- keltem fel lehajtott fejjel. Reméltem, hogy ez meghatja és felolvasztja a jég szívét. Lassan elindultam az ajtó felé.

- Hát akkor. Szia -néztem fel rá, mikor már az ajtóban álltam. Rimánkodtam, hogy a nyakamba ugorjon is sikítozva, közölje velem, hogy akar engem is és a kutyát is és költözzek hozzá és ezen túl csak nekem él majd. Hát nem jött be.

 34. rész.

 

Letörten battyogtam le a lépcsőn kezemben azzal a kis jószággal. Úgy döntöttem, meglátogatom Lelát a kórházban. A kutyát meg valahogy becsempészem.

Rögtön hátra is nyúltam, hogy keressek valami pulcsit. Felvettem a legnagyobbat aztán leparkoltam a kórházi parkolóházban.

- Gyere prüntyőke.- vettem a kezembe a kutyát az anyós ülésről és betettem a pólóm alá aztán karba tettem a kezem nehogy kiessen.- Szólj, ha nem kapsz levegőt.

Indultam be a kórházba nagy léptekkel. Nem akartam sokáig időzni. Bár tudom, hogy nem valami okos dolog bevinni egy kutyát a kórházba. De ugyan már. Nem érintkezem senki beteg emberrel. Meg amúgy is, ez egy tiszta kutya. Semmilyen bacilust nem hordóz. Ahogy Bettit ismerem selyemkendővel törölte ki szegény kis vakarék seggét.

Tudtam, merre kell mennem így nem volt gáz. Kopogtam Lela szobájába. Ébren volt és az ágyon ült, egy kártyát olvasott. Az éjjeli szekrényen meg egy hatalmas virág áll. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit is olvas. Csak az aláírásra voltam kíváncsi.

- Tom.- mosolygott mikor meglátott.- De örülök neked!

- Nekünk babám. Nekünk.- ültem le az ágyra és kivettem a pulcsim alól kutyát.

- Baszki ez meg mi?- ugrott hátra Lela- Egy kutya?

- Nem bazd meg. Egy hal- húztam a szám.

- De mit keres ez itt? Ez egy kórház.

- Tudom. De nyugi. Steril körülmények között hoztam be. Te meg már úgy is jobban vagy.. Holnap jössz is haza, nem?

- De.. De.. Tom. Ez egy kórház!

- BlaBlaBla..- tátogtam a kezemmel, mintha az beszélne.- Ne parálj már! Azt hittem, hogy majd feldob.

- Inkább macska párti vagyok.

- BlaBlaBla..Most már hagyd abba a rinyát, jó?.. Nektek nőknek semmi nem jó. Beszéljünk, arról hogy ki hozta a gazt!

- Előbb a kutyáról. A tiéd?

- Olyasmi..De mindjárt elmondom. Csak előbb a gaz.. a G előbb van az ABC-ben mint a K.

- Ezt a logikát..- forgatta a fejét a ki beteg. Aztán átnyújtotta a kis kártyát.

- Sajnálom. Jobbulást- olvastam fel hangosan. - mit sajnál és ki?

- Fogalmam sincs!

- Nincs senki, akit megbántott téged a baráti körben?

- Nem.. Nincs senki. Fogalmam sincs, ki akar egy ekkora virággal pardon-t kérni.- dobta arrébb a kártyát, rá az éjjeli szekrényre.- Tehát a kutya. Akinek a neve..

- Nincs még neve. Ma vettem Sandrának, kiengesztelésképpen, mert olyan bunkó voltam vele tegnap.

- Akkor gondolom örült a fejének. Imádja a kutyákat.

- Hát nem éppen. Kijelentette, hogy ő elfoglalt és csak a problémákat zúdítom rá és nincs ideje egy kutyáról gondoskodni. Szóval a fegyver visszafelé sült el és megint én vagyok a rossz és a gonosz.

- Hát ez kész.. Pedig neki mindig volt kutyája. Illetve amikor kicsi volt. Mondjuk mindig nagy testűek. Hatalmas németdog, amerikai bulldog, dobermann. De amikor vele laktam akkor is könyörgött nekem, hogy tartsunk egy kutyát…De én nem mentem bele.. Pedig még abban is engedett volna, hogy ne kan legyen, hanem lány..Pedig Sandránál ez nagy szó...Még a nevét is kitalálta. Daisy.

- Hát akkor ennek lesz az. Én úgyis valami gyépés nevet találtam volna ki.

- De mit fogsz vele kezdeni?

- Nem tudom. Enyém lesz. Vagy mit tudom én.- vontam meg a vállam és megvakartam a kutya apró kis füle tövét. Nem is gondolkodtam még, azon hogy most tényleg mi is lesz vele. Lehet, hogy vissza kéne vinni Bettinek. De valamiért mégsem akarom.- Egy darabig nálam lesz, ameddig nem tudom eldönteni, hogy mi is legyen.

- Ahogy gondolod. És mi volt még Sandrával?

- Semmi. Nem beszéltünk sokat.

- Ericről nem kérdezted?

- Kellett volna?- húztam el a szám. Jobb volt úgy hogy a képzeletemben csak annyi élt, hogy találkozgatnak. Talán ez akadályozott, meg abban hogy kitörjön belőlem a vadállat. De mégis kíváncsi voltam és tudni akartam minden lépésükről, bár tudtam, hogy nem kéne. A saját érdekemben.- Nála aludt vagy mi?

- Nem ..nem aludt..- kezdett bele Lela. De rögtön félbe szakítottam.

- Áhh. Szóval megdugta! Hát persze..Mit is várhattam, volna- keltem fel idegesen, úgy hogy még Daisy is ugrott egyet úgy megrémült.- Persze, hogy rögtön beadta a derekát.

- Nem. Nem adta be!- visította Lela magyarázva.- Pont úgy ismered Sandrát, mi? Ez elég illogikus lenne a részéről, nem gondolod?

- Már nem tudom hogy ismerem, érted? De akkor mi volt este?

- Csak hogy valami hajnali 4ig ott voltak a versenypályán.. Eric gyakorolt, Sandra meg ott maradt vele.

- És? Nem vágta be neki..Kétlem hogy lett volna valami miközben az a fasz ott ugrabugrált mint a nikkel bolha.

- Te még mindig nem érted. Az egy dolog, hogy nem pakolta meg. De akkor is élvezik egymás társaságból. Lehet, hogy akár járni is fognak. Eric ma estére is meghívta valami sponzori bulira.

Le kellett ülnöm. Ez a dolog belefúrta magát az agyamba. Állati gonoszul érintett. Járni.. Járni.. Azt, amit nekem nem sikerült elérni. Ami a célom volt. Qrva életbe!

Az a pöcsfej lesz Sandra pasija. Hányingerem van.

- Tom. Nyugi már. Fal fehér vagy. Csak azt akartam ezzel mondani, hogyha akarsz valamit akkor húzz bele.

- Ennyi volt Lela. Ennyi volt.- álltam az ablak elé. - Látod elkezdett esni az eső-, mutattam ki az ablakon. Egészen sötét volt az ég.- Ez egy jel. Hogy vesztettem.- vigyorogtam.

- Nem. Nem vesztettél. Ne csináld már ezt. Taktikázz már egy kicsit.

- Nem. Figyelj. Vége. Legyen boldog azzal a farokkal.- rúgtam bele a falba egy hatalmasat. Jól esett. Rúgtam volna többet is, de azért csak nem otthon vagyok.

- Te tudod. Nekem édes mind1.- vonta meg azt a csinos vállát.

Egy percre elvesztettem a jelenlétem és elkalandoztak a gondolataim. Eszembe jutott mikor először megláttam ezt az álomszép lányt abban a Las Vegas-i Casinoban. Ugyan olyan nyílt és tiszteletet parancsoló tekintete volt, mint akkor. Csak mára felfedeztem benne azt a melegséget is amit csak Lela kevés embernek fed fel. Elvigyorodtam, amikor visszagondoltam a szaunában történtekre. Olyan vad volt és azt tett velem, amit csak akart. Arra az időre teljesen átvette fölöttem az irányítást. Aztán természetesen az is átröppent a fejemen mikor a vadonatúj lakásában tettem az magamévá a még szűz konyhaszekrényen. Talán akkor volt a legjobb. Mindketten tudtuk, hogy tilos. De mégis égett bennünk a szenvedély és az egymás iránti vágy, ami a bennünk élő csalódásokból és dühből táplálkozott. Pislogtam 2 hatalmasat aztán mélyen Lela szemébe néztem.

- Mi van?- nézett rám kérdően és értetlenül, de az arcára kiült az a tipikus huncut mosoly.

- Szeretkezzünk itt és most azonnal- ugrottam le az ágyra mellé és a combja két oldalán, támaszkodtam meg a kezemmel majd közel hajoltam hozzá.

- Tom, te bolond vagy- nevetett. Azt hitte, hogy viccelek. Talán csak vicceltem is.. az elején de már nem. Csókolni akartam. Őt. Nem érdekelt már senki más.

- De. Akarom. Kívánlak.- hajoltam hozzá még közelebb.

- Tom. Kózházban vagyunk. Viselkedjünk ahhoz méltóan.- tolt el magától gyengéden. De én erősen hajoltam.

- Akkor azt akarod, hogy mérjen meg a lázad.. Esetleg popon keresztül?

Finoman felkacagott és hátra hajtotta a fejét. Óvatosan megcsókoltam a nyakát.

- Tom ..nem. Nem lehet.- nyögte erőtlenül. Ő is akarta, de valahogy mégis visszatartotta valami.

- Miért nem lehet? Akkor sem lehetett amikor kavartam Sandrával és közben Corinnal is jártam. Nem lehetett, de akkor is megtörtént, de most, hogy egyikünknek sincs senkije, miért ne lehetne?- csókoltam végig a nyakát az ajkáig, amikor eltolt.

- Megmondtam, hogy ne, jó?- fordította el a fejét.- Ha tovább csinálod, már képtelen leszek leállni.

- Nem baj az - cuppantam mohón az ajkaira. Tüzesen harapdált, élveztem is, addig, amíg össze nem zárta teljesen az álkapcsát összeszorítva ezzel az ajkaim.

- Au- kaptam a vérző szám elé.- Ezt most miért kellett?

- Megmondtam, hogy álljunk le, mert majd nem tudunk.- mosolygott a kezeire támaszkodva pajkosan.- Vérzik?- kérdezte és előre hajolva levette a kezem a szám elöl.- Ijj.. Ez bizony vérzik. Bocsi. A te érdekedben is tettem. Neked nem én kellek. Ne haragudj!

- Nem baj.- vettem egy zsebkendőt az éjjeli szekrényről és rátettem.- Lehet, hogy hiba lett volna, ha megtesszük.

- Tudom, hogy az lett volna. Te most csak össze vagy zavarodva és..

- Nem vagyok. Képzeld, minden rendben van velem- kinyújtott nyakkal, fordítgattam a fejem, keresve a kutyát. Az ágy végében kuporodott össze.- Asszem mi megyünk.- kaptam fel azt a szerencsétlent, így fel is vertem az álmából.

- Jól van.

- Holnap?. Bejöjjek meglátogatni?- vigyorogtam hívogatóan és közben a szemöldököm is sexy-n ugráltattam. Ennek úgysem tud ellen állni.

- Holnap megyek haza.

- Tényleg? Tényleg. Akkor izé- ugráltam buzgón a szobában.- Csörögj rám és bejövök érted. Meg haza viszlek.

- Rendben.

- De tényleg csörögj-, nyomtam egy puszit a finom kis pofijára.

- Tényleg fogok. -Forgatta meg a szemeit.

Kicsempésztem Daisyt a kórházból és hazafuvaroztam magunkat. A nap már lemenőben volt. Bill egy kis boxerben állt a bárpult mögött. Kakaót csinált magának. Összerezzent, amikor meglátta, hogy bejövök. A szája elé tette mutató ujját majd a fejével a háló felé bökött. Gondolom Natasha aludt bent. Először neki sem tűnt fel hogy van valami a kezemben. Talán ilyen apró, hogy senki nem veszi észre? Letettem azt a két nagy táskát, amiben a ma vett dolgot voltak aztán elindultam Bill felé.

Némán mutatott a terasz irányába, gondolom nekem jelezve, hogy menjünk oda.

Csak lazán bólintottam és követtem. Becsuktuk magunk mögött az ajtót.

- Nagy fűrész volt?- kérdeztem vigyorogva.

- Nagy ám- vonta meg a vállát, de az a szokásos mosoly elmaradt. Itt valami nincs rendben.

- Hát ő?- pislogott nagyokat, amikor végre feltűnt neki, hogy nem csak ketten vagyunk.

- Ő itt Daisy- emeletem felé.

- És kié?

- Hát.. izé. Nem tudom.

- Azt ne mondd, hogy egy ilyen kutyát találtál az utcán és megsajnáltam…Tom ha így van, akkor szólok, hogy NEKI van gazdája..- húzta fel a szemöldökét.

- Nem. Nem találtam. Vettem Sandrának engesztelésként. De nem jött be. És akkor most nem tudom, mi legyen vele.

- Azt ne merd mondani ba+, hogy nálunk lesz.

- De azt merem mondani.

- És mégis mit kezdesz vele, mikor mi hetekre itthon sem leszünk.

- Majd megkérem mondjuk azt csajt aki alattunk lakik, hogy vigyázzon rá. Úgyis most dobta a csaja, a leszboszik, meg még a hetero csajoknál is érzékenyebbek.

- Jó. Nem akarok többet hallani a dologról- csóválta a fejét.

- Olyan, vagy mint Sandra. Egy szívtelen dög.- mutattam be neki, és idegbetegmód simogatni kezdtem a kutyát a kezemben.

- Legalább tedd már le azt a szerencsétlent. Nem látod, hogy hullafáradt. Had szaglásszon legalább egy kicsit.

Megfogadtam a tanácsát, majd Bill mellé álltam és én is rágyújtottam.

Siettem ágyba bújni. Kipakoltam a sok xart a táskákból. Az egyik kosarat az ágy mellé tettem, adtam neki vizet, meg kaját aztán ledőltem aludni. Még hallottam, ahogy egy ideig a szőnyegen kotort. Gondolom, körbe szaglászta a terepet. Vagy nem találta a helyét. Aztán egy kis idő múlva nyüszítetni kezdett. Feltettem magam mellé az ágyra. Ott aludt el a lábam végében.

35. rész.

 

 

Másnap nagyon sokáig aludtam. 11 körül a telefonom csörgése keltett fel. Lela volt, hogy már elengedik. Mondtam neki, hogy, fél óra és ott vagyok érte. Meghívtam ebédre is.

Ránéztem a kutyára. Az ágyon aludt. Istenem, de nagy királyság. Hasonlít rám. Ugyan olyan nagy alvó. Átcammogtam Bill szobájába.

A tesóm hason aludt szája enyhén nyitva. Natasha meg mint valami egy baba egy ágyat árusító boltban. Az egyik keze a párnája alatt, a másik pedig maga mellett. Dús barna haja hátra volt csapva. A topjának selyem pántja lecsúszott a vállán, de még így is úgy tűnt, hogy annak pontosan ott van a helye. Mellkasa meg egyenletesen fel-le mozgott. Billével pont ellentétesen. Neki olyan volt, mint valami progressive zene, amire a becólázott emberek nyomják a legmenőbb clubokban. Ritmus nélkül rángatózott és néha fel is szusszant.

- Pszt. Bill.- suttogtam az ajtóból.- Pszt!

Bill pislogni kezdett és kicsit kinyitotta a szemét. Majd meglátott engem és morcosan grimaszolt egyet.

- Mi van?- tátogta.

- Én- mutattam magamra- Elmegyek- járattam az ujjaimat a levegőben- a kutya- nyújtottam ki a nyelvem és úgy csináltam mint egy eb amikor pitizik- a szobámban van- böktem az irányába- TE- mutattam Billre határozottan- vigyázz rá.- Tagoltam lassan.- Piece- csuktam be az ajtót magam mögött.

Bementem a kórházba. Lela máR civil ruhában volt és egy nagyobb kézi táskát cipzárazott be.

- Szia- mosolygott mikor rám nézett- Már elintéztem a papírokat. Mehetünk.

- Rendben. Mit vigyek?

- Csak ennyi a cuccom, szóval semmit.

 

- Háromnegyed 11 van- néztem az órára mikor már a kórház parkolójában sétáltunk, úton a kocsimhoz.- Nem nézünk el kajálni? Neked most kell a sok vitamine.

- Hihi. Mi van te. Orvos? Szerinted a Meki-s kajában van bármennyi vitamin?

- Akkor elviszlek egy Taco Bellbe.- erősödtem aztán beszálltam a kocsiba.- Kell, hogy egyél valamit.

Elindultam a legközelebbi Taco Bell irányába. A parkoló dugig volt.

- Figyelj csak.- fordultam Lela felé.- megkérhetlek, hogy kihozol egy pár burritot meg amit, akarsz enni. Én nem szeretnék bemenni. Tudod, most tele vannak és…

- Nyugi. Értem.- szállt ki.

- És írass mindent a számlámra, jó? Nehogy nekem ki merd fizetni, mert megfojtalak.

- Jól van. Mindjárt itt vagyok.- indult be.

Belesüllyedtem az ülésembe és bekapcsoltam rádiót. Ugrálni kezdtem a számok között. Nézegettem a kesztyűtartó tartalmát. Találtam benne egy pár napszemüveget. Elkezdtem próbálgatni őket, Egyiket magamon is hagytam. Láttam, hogy nyílik az ajtó és Lela jön ki, kezében egy hatalmas csomaggal. Gondolom kért minden félét. Kiszálltam, hogy segítsek neki. De amikor egy méterre járt az ajtótól, valahogy ilyen furcsán megimbolygott. Itt valami nincs rendben. Becsaptam a kocsiajtót és rohantam felé.

A szemei kiakadtak egy pillanatra és a térde összecsuklott. Pont hogy el tudtam kapni. Rögtön kipattantak a szemei.

- Jól vagyok. Jól vagyok- ugrott ki a kezemből.

- Lela. Nem vagy jól.- néztem végig rajta zavarodottan.- Te majdnem elájultál.

- Minden oké. Csak megcsúsztam.- indult el gyors léptekkel a kocsi felé.

- Nem. Nem csúsztál meg!- rohantam utána és próbáltam elé kerülni. De ez nem sikerült. Bevágta maga után az ajtót. Én meg csak ott álltam az ablakon benézve.

Megkerültem a kocsit és beszálltam az én helyemre. Lela szoborszerűen nézett maga elé és nem úgy nézett ki, mint aki akarna még bármit is beszélni a dologról. Már pedig én bizony akartam.

- Lela. Így nem engedlek haza.

- Hogy így?- fordult felém hirtelen. Szemeit pedig élesen összeszűkítette.

- Te még nem vagy jól, érted?

- Mégis mi a bajod? Jól vagyok!

- Ne játszd nekem az ártatlant. Láttam mi történt. Nem mehetsz haza, érted?

- B+ Tom, én nem megyek vissza a kórházba!- forgatta a fejét tiltakozóan.

- De haza sem fogsz. Jössz hozzánk.

- Mi van?

- Jól hallottad! Ott majd tudok rád figyelni. Ennyi. És nem kell ilyen durcás fejet vágnod, mert nem hatsz meg. Meg majd te is rájössz, hogy a te érdekedben csinálom.

Lela csak elhúzta a száját és elfordította a fejét. Nézegette a mellettünk elrohanó kirakatokat és gondolkodott valamin.

Még akkor sem volt hajlandó megszólalni mikor már elértünk hozzánk.

- Most nem durvázhatsz be, baba. Figyelj, csak neked akarok jót. Féltelek, értsd meg- fordultam vele szembe a lépcsőházban.

Egy halvány mosoly ült az arcára.

- Tudom Tom. Nagyon hálás is vagyok neked.

- Akkor jól van, drága- öleltem meg nevetve és kinyitottam az ajtót.- Bill valószínűleg alszik. Mivel pihenő napokat kaptunk Davidtől. Ilyenkor Bill mindig alszik.

- Tehát legyünk csöndben?

- Azt nem mondtam!- röhögtem és hangosan lebasztam a kocsi kulcsot a konyha pultra.

Kis halk neszt hallottam. Daisy rohant ki a szobámból lihegve. Nem gondoltam, hogy meg fog ismerni egyáltalán. Láthatóan örült.

- Néda. Ez csíp téged- guggolt le hozzá Lela.

- Engem is meglep. Nah gyertek- intettem a szobám felé.

- Tom- nézett körbe megszeppenve Lela.

- Mi van?- ugrottam az ágyba.

- Ugye nem azt mondod, hogy vele kell aludnom?

- Ilyen félelmetes lennék?- nevettem.- Talán félsz tőlem?

- Nem izé. .

- Amúgy nyugodj meg. Nincs gáz. Pont mellettem, van a vendégszoba. Tehát ott leszel. Csak gondoltam napközben itt is maradhatsz. Itt ez a nagy ágy- terültem el.- Meg ez a hatalmas Tv- támaszkodtam meg a könyökömön, háton fekve és fejemmel a gigászi plazma tv felé böktem. Na meg azt nézel DVD-n amit akarsz. Ha nekem nincs meg, Billnek 100 hogy meg van.

- Akkor mit nézzünk elsőnek?

- Nem tudom, amit jónak látsz. Nekem teljesen mind1.- vontam meg a vállam, majd felvettem a kutyát a hasamra.

- Valami csipog.- forgatta a fejét Lela.- Mi van fel kell fújni a guminőd, vagy mi?

- Szerinted nekem kell guminő?- kacsintottam rá gúnyosan.

- Jól van Don Juan, nem kell arcolni. Valami tényleg csipog. Pszt csak.

A telefonom hangját véltem felfedezni. Felemeltem a popom és kivettem a farzsebemből.

- David küldött sms-t. Azt írja beszélni, akar velem.- dobtam le a telefont mérgesen.- Nem igaz hogy még pihenő napokon sem tud békén hagyni.

- Menj csak- sóhajtott egy nagyot Lela.- Én addig megnézem a ..- ugrott fel, a DVD gyűjteményem előtt termett bepucsított és a kezeivel a térdére támaszkodva nézegette a választékot.- Ez ez! Ez cool.- pattant vissza az ágyban a Sin Cityvel a kezében.

- Nagyon jó választás. De tényleg. Most pedig, kis betegem. Nyomás az ágyba- vettem ki a kezéből a tokot és odabattyogtam a lejátszó elé, hogy be tudjam tenni a filmet.- És sok, sok folyadék.- vettem ki az ágy alól egy üveg ásványvizet és belenyomtam Lela kezébe, aki pont akkor igazgatta a párnáját.

- És egyél is. Tudod, vettünk egy csomó kaját.- mutattam a Taco Belles zacskó felé és közben elsötétítettem a szobában, hogy Lela nyugodtan mozizhasson.- Daisy-t pedig rád bízom.

- Nem fogom feltakarítani, ha ide szarik nekem.

- Szólj csak Billnek. Amúgy még egyszer sem ürített mióta itt van. Lehet, hogy szorulása van. Jó lenne, ha felnyomnál neki egy fülpiszkálót, és..

- Hát persze, Tom.

- Nah megyek, kicsicsillag- nyomtam egy puszit- Gyógyulgassál. És ha bármi kell, szolgáld ki magad. Pá.

Kivágódtam az ajtón és felkaptam a kocsi kulcsot amit még nem rég a pultra dobtam.

Leszökdeltem a lépcsőn és már vezettem is David villájához. Megmásztam a felhajtót és leparkoltam a garázs elé.

David már hallotta, hogy jövök és a teraszon várt.

- Felmenjek?- kiabáltam fel hozzá és a kezeimet a szemem fölé tettem, hogy ne süssön a szemembe a Nap. A sapkám bent hagytam a kocsiban. Még út közben vettem le, mert melegem volt. De már jobbnak láttam visszavenni, hogy védjen valamit az erős fénytől.

- Nem kell. Igyunk valamit a medencénél.

- Mindjárt ott vagyok.- bólintottam, aztán visszamentem gyorsan kivenni a sapkám az ülésről.

Leültem egy székre a medencéhez legközelebb eső asztalhoz.

Néztem, ahogy a szél fújja a felfújható matracokat a gyönyörű tiszta víz tetején.

Kedvem lett volna levenni minden ruhán és beleugrani a vízbe, aztán lesüllyedni az aljára, és nem jönni fel soha többet. Vagy legalább addig biztos nem, ameddig fel nem találnak egy használati útmutatót Sandrához.

Talán az, minden problémámat megoldana. Talán.

Már pont kezdtem volna vetkőzni, mikor David jött ki 2 koktéllal a kezében.

Hát akkor most mégsem hibernálom magam. Illetve olyasmi.

- Szevasz.- Ült le velem szembe és elém tette a koktélt.- Long Island Ice Tea. Szereted, nem?

- De. Persze hogy szeretem. Prosit!

- Prosit- koccintotta David a poharát az enyémhez.

- Miért is hívtál?

- Csak megdumálni, ezt az egészet. Hogy akkor én most társulok Sandrával.

- Mit csinálsz?- pattantam fel hirtelen. Egy másodpercre félre értettem a dolgot és elfelejtettem, hogy üzletben, mert kicsit másra értettem.

- Nyugi már, most mi a bajod?- forgatta a szemeit.

- Jó bocs, csak.. ma egy kicsit ki vagyok.

- El van nézve. Na tehát, lényeg hogy Sandrának többet kéne velünk lógnia mostanában. Rendben? Hogy azért látszódjon valami.

- Nekem aztán mind1. Csak majd szólj neki.

- Mert te nem tudsz?

- Csak nem szeretnék-, kocogtattam az ujjammal a poharat.

- Jól van. Végül is csak ennyit akartam neked mondani, meg kicsit beszélgetni.. Unatkoztam.

Amint David kimondta egy vörös csaj jött felénk egy szál tangában. Akkora mellei voltak. Még én is pislogtam rá kettőt.

36. rész

 

 

A csaj megdermedt mikor meglátta, hogy én is ott vagyok.

- Upsz. Nem tudtam, hogy vendéged van.- kapott a mellei elé. Felesleges volt, mert így sem tudta eltakarni őket.

- Ulla, drágám. Semmi baj. Tom nem szégyenlős. És szerintem te se.- mosolygott David. Tom ő Ulla, az új házvezetőnőm Ulla ő Tom, az egyik szemem fénye.

- Nagyon örülök-, nyújtotta a kezét Ulla. Hát igen, ehhez pedig el kellett vennie a melle elől. Én gonosz…

- Én szintén-, vigyorogtam bambán.

- Ha nincs rám szükség, akkor be is megyek.- fordult meg Ulla és átugrándozott a medence széle mellett. El tudtam képzelni, hogy ugráltak a mellei, de sajna hátulról csak a vörös göndör tincseit láttam.

- Hát ő?- vigyorogtam, mikor becsukta maga után az ajtót.

- Házvezetőnő.

- Aki mást is vezet, vagy inkább políroz, mi?

- Nem. Egy ujjal sem értem hozzá.

- Csak ő hozzád? És nem ujjal, hanem marékkal?

- Neee.

- Akkor miért rohangál tangában?

- Ez a munka ruhája. Benne van a szerződésében. Szeretem nézegetni.

- David..- csóváltam a fejem.

- Nah. Nem eszünk valamit? Ma még nem ettem semmit.

- Én se. Rendeljünk pizzát.

- Rendben..Ne főzzön nekünk Ulla valami naaaaagy kerek akármit? Mi meg majd nézzük. Nagyon jó móka.

- David.. inkább fogd be- vigyorogtam.

- Bocs.. Lényeg, hogy együnk. És nézzünk közben pornót- kelt fel röhögve David én is befelé vettem az irányt. Sóhajtottam és belerúgtam egyik vízen úszó matracba, most ugyan mi baj lehet? Lela ott van nálunk és nézi a Sin City-t..Sőt, szerintem már az óta el is aludt.

Az említett lány ágyban feküdt.

Levette minden ruháját, mert a kórházra emlékeztette az össze illata. Ledobta magáról a flitteres topját, amit még Las Vegasban vett egy hatalmas buli után hullafáradtan, meg azt a farmerjét is amiben annyi pasi fordult meg az utcán utána a fenék formája miatt.

Imádta a Sin City-t , rájött hogy fejjel lefelé nézve is imádta.

A hasán dobolt az üres üveggel. Megitta mind a másfél litert, hisz a „doktor bácsi” azt mondta neki, hogy sok folyadékra, van szüksége a szervezetének.

Felnyögött és felült. Daisy ráugrott a hasára, biztos az üveggel akart játszani.

- Te kis dög. Ez nagyon aljas húzás volt.- lökte félre. Nem nagyon szerette a kutyákat, még egy kiskori balesett miatt. Meg amúgy is közelebb érezte magát a macskákhoz. - Mit mondasz te rohadék, kimenjek vízért?

A kutya értetlenül nézett rá. Talán a Lela sem gondolta komolyan, hogy válaszolni fog, de azért mégis jó volt, hogy ott volt vele valaki. Bár nem igényelte nagyon a nyüzsgést. Sőt. Szeretett volna egy kastélyba költözni. Távol a tömegtől.

De a magányt rühellte. Talán pont azért menekült tömegtől, mert sokat volt Vegasban és azért félt a magányosságtól, mert soha nem volt az.

Kifújta a kószaszálakat, amik az arcába lógtak és nyújtózkodott egy hatalmasat az ágyon. Tetszett neki ez az ágy. Szívesen.. Megrázta a fejét és próbálta magát összeszedni. Le kellett hogy álljon, arról hogy Tom Kaulitzról álmodozik. Nem is nagyon az esete. Jó pasi, Jó pasi, de mégsem tudná elképzelni maga mellé. Akkor meg miért rázza fel magát, arra hogy már megint elkalandoztak a gondolatai abba az irányba.

Úgy döntött egy kis víz jót fog neki tenni. Tehát hoz be egy üveggel a konyhából. Tom úgyis maximális önállóságot adott neki.

Kikelt az ágyból és elindult a konyha felé.

Megtorpant az ajtóban és kitágult szemekkel nézett.

Bill állt a pultnál és éppen magának csinált valami egy szál boxerben. Fekete és piros kockásban. Csak háttal állt így ő nem vette észre a lányt, aki csak nagyokat pislogott, így gyűjtve erőt a kivetkező lépés megtételéhez. De mi legyen az?

Visszamehet a szobába és nézheti tovább a filmet. Vagy büszkén emelt fővel elriszálhat a hűtőig.

Az utóbbit választotta. Nehogy már egy ilyen pasi tántorítsa el a célja elérésében. Bár milyen lábai voltak annak a pasinak.. Rettentően hosszúak..

Elment a hűtőig, teljesen csendben. Kivette a vizet aztán megpróbálta minél hangosabban becsukni.

Bill összerezzent és hátra fordult.

Lela is megijedt. A fiú egy hatalmas kést tartott a kezében. Rettentően horrorisztikus volt a jelenet.

- Mit keresel te itt?- szűkítette össze a szemeit Bill.

- Tomnál vagyok.

- Ahha. Értem.- húzta el a száját Bill gúnyosan.- Szóval te vagy az új…

- Na látod.. Nem érted!- fortyant fel Lela.

- Ahha. Gondolom. És ő? Elaléltan a szobában? Ennyire kifárasztottad?

- Xart sem tudsz Bill. Xart sem!

- Kérsz egy szendvicset?- fordult Bill vissza a pulthoz.

- Nem.. Nem szeretem a ciánt a kajámban.

- Háh.. Szerinted lenne szívem ciánt tenni a kajádba? Akkor nézd, ahogy csinálom. Nem foglak bántani.

Lela gyanakvóan kerülte meg a pultot és Leült a magas bárszékre Billel szemben.

A fiú éppen paradicsomot szelt. Hatalmas késsel. Tényleg hatalmassal. Lela kicsit félt is. De pont ez tetszett neki. Hogy volt mitől tartania. Még ő sem gondolta komolyan, hogy Bill rátámad, de azért eljátszott a gondolattal.

- Nem gondoltam volna, hogy te is be fogsz dőlni Tomnak. Minden csajt ezzel hülyít.. Melyik szöveget vágta be nálad? Hogy szép a szemed? Vagy hogy csak te vagy a földön?

Lela szív verése felgyorsult. Nem akarta ezt hallgatni. Leugrott a székről és elindult Bill felé.

De a fiú gyorsabb volt. Belevágta a kést a vágódeszkába és Lela elé ugrott.

A lány csillogó szemekkel nézett fel rá. Mégis szét tudta volna szedni dühében.

- Mérges vagy, hableány?

- Te rohadt- emelte a lány a kezét. De Bill lefogta mind két csuklóját, és erősen magához szorította.

Bill mélyen nézett Lela szemébe. Nem is pislogott. Próbált kifürkészni valami.

- Gyönyörű vagy- mondta végül.

- Azt hittem utálsz.

- Utállak is- hajolt kicsit közelebb Bill.- De ez nem jelenti, azt hogy nem vagy gyönyörű. Meg amúgy is. Egy nagyon okos ember egyszer azt mondta nekem, ha két ember nagyon utálja egymást, akkor a dolog könnyet áteshet a holtponton és akkor a gyűlöletből vonzalom lesz.

- Erre mondod, hogy okos ember mondta? Szerintem jó hülye lehetett.- mosolygott gonoszul Lela- Mert én bizony nyomát sem érzem vonzalomnak.

- Úgy gondolod?

- Úgy!- bólintott Lela határozottan.

- Ezek után is.- húzódott Bill szája vigyorra, majd még közelebb rántotta magához a lányt hogy meg tudja csókolni.

Lela ellenkezett, de nem tudta ellökni magától. Bill hihetetlenül jól csókolt Lela egész teste beleremegett. Átfűzte a karjait a fiú nyakán én húzta maga felé.

Bill elégedetten fogta át a lány derekát, addig, amíg az meg nem rúgta a bokáját.

- Áu..ezt mi a faszomért kellett?

- Asszed ilyen könnyen megkaphatsz- sziszegte a lány dühösen. Aztán durcásan elvette a pultról az ásványvizet és bement a szobába. Aztán becsapta az ajtót.

Teljesen össze volt zavarodva. Úgy terült el az ágyra. Ezt most miért kellett? Mit akar Billt? Miért csinálta ezt?

Hiszen barátnője van, akit szeret. Pont miatta tenné kockára a kapcsolatát? Ez abszurd!

37. rész

 

3 pizzát rendeltünk. Hát nem sok maradt belőle. Már néha tököm ki van azzal, hogy annyi pizzát falok. De mégsem tudom megunni. Szerintem mind el van varázsolva.

- Mennyi az idő?- nézett rám David.

- Pont a legjobbtól kérded- vontam meg a vállam.- De szerintem én mindjárt megyek.- ugrottam fel és kicsit felhúztam a nadrágom, ami már így is a bokámat verte.

- Nem maradsz még egy kicsit?

- Nem.- nyújtogattam a nyakam és kerestem a kocsi kulcsom. Nem sok sikerrel. Aztán eszembe jutott, hogy talán az húzta le a gatyám a földög. Bingó.- Indultam. Köszöntem.- intettem David felé.

- Sandrát ne feledd- kiabálta utánam.

- Jójó- tudtam le legyintve a dolgot. Hát pedig akartam felejteni nem is kicsit.

Két választásom volt. Vagy tényleg kiverem kurva gyorsan a fejemből, aztán meg húzok pár muffot..

Vagy nem verem, és megpróbálom visszaszerezni, ami ha nem sikerül, akkor begyógyózok.

Márpedig, ha az utóbbit választom, akkor nagyon gyorsan ki kéne találnom valamit, hogy a dolog megörülős része ne következzen be.

Túlságosan is el voltam mélyedve a gondolataim, mert nem vettem észre hogy piros van, mert majdnem belementem egy kamionba. Gyors lükvercbe kapcsoltam és visszavánszorogtam a csík mögé.

De persze így majdnem beleszaladtam a hátam mögött lévő autóba.

- Mit csinálsz te állat?- kiabáltak hátulról.

Láttam, hogy egy nagy BMW X6 áll mögöttem. Benne meg egy testesebb kopasz kemény legény ült és az ordít nekem. Így hogy nem volt haja látszott, hogy az egész feje vörös nem csak az arca. Rettentő jót röhögtem rajta.

- Idióta tahó- kiabálta.

Vártam, amíg sárgára vált aztán gyorsan én is lehúztam az ablakot.

- Megszánjalak egy parókával, parasz?- ordítottam hátra, majd olyan gyorsan elhajtottam, ahogy csak lehetett.

Nagy poén volt. Kicsit jobb kedvem lett. De rögtön elkámpicsorodtam mikor bele gondoltam, hogy majdnem elbaszott egy 2 tonnás kocsi.

Ráadásul tudtam is, hogy mi miatt volt. Tényleg kicsit betett a mostani helyzet.

Valahogy semmi nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Nem az én formám. Velősen megmondva 2 szék között a padlóra estem.

Volt egy gyönyörű barátnőm. Erre kidobtam, egy másik csaj miatt, aki utána engem dobott. Ezt a kibaszást!

Már bántam, hogy nem maradtam nyugiban a seggemen. De nem! Nekem minden azonnal kell. A pillanatnyi naivságom miatt volt ez az egész. Mert megijedtem, hogy elveszítem Sandrát. Nem gondoltam bele, hogy tényleg elveszítem, miután meglát engem meg Lelát, amint..nagyon szerettük egymást.

Alig vettem észre és már otthon is voltam. Gyors ledobtam a kulcsot és végig szambáztam a konyhán, aztán halkan kinyitottam a szobaajtót, Lela hátha alszik.

Tévedtem, az ágyon hason feküdt és úgy nézte a TV-t.

-Szió- nézett fel rám.

Egy percre megszeppentem, mivel nem nagyon takarta semmi a testét csak fehérnemű. De végül is, ha ő sem szégyenlős, meg hát én sem.

- Hello- ültem le mellé, csak én az ágy támlájának dőltem, így Lela lába pont kézre esett, megfogtam őket és az ölembe tetem.

- Hey- fordult hátra.

- Csak nem csikis vagy?- kezdtem el simogatni a talpát.

- Mellényúltál.

- Áhh. Szóval a talpadon nem.

- Ott nem.

- Akkor hol?- nyúltam előre és futattam végig az ujjaim derekán.

- Olyan helyen, ahová úgyse nyúlsz-, nyújtotta ki rám a nyelvét.

- Ohh. Ez nem célzás volt?- húztam el ördögien a szám.

- Nem éppen- fordult vissza a TV felé tüntetően és a lábát is kivette az ölemből.

Nem értettem. Miért durvázott most be?

- Mi van? Történt valami, amíg nem voltam itthon?- hasaltam le mellé.

Tényleg láttam, rajta hogy gáz van és sajnos azt is, hogy esze ágába sem volt megnyílni előttem.

Csak tudtam volna, hogy miért. Pedig én tényleg azt akartam, hogy ne titkolózzon előttem, hogy fogadjon el barátjának.

- Semmi. Jól vagyok- mondta a párnájának nyűgösen.

- Ja. Látom. Ennyire rossz történt? Daisy megevett valamit, ami a tied volt?- poénkodtam, majd kipattantak a szemeim és felugrottam az ágyra.- Ő hol van? Csak nem hogy megölted? Mit csináltál vele? Mondd el!- hadartam.

- Mi van Tom, ennyire szereted azt a kis dögöt?

- Csak, csak, jópofa.. De mi van vele?- kérdeztem aggódva és közben a nyakamat nyújtogatva, kapkodtam a fejem a szobába, árulkodó nyomokat keresve. Fekete zsákot, vagy vérfoltot, beleket…

Képek ugrottak amikor Lela nyugodtan nézi a Sin City-t a kutya, meg idegbeteg mód ugatni kezd, Lela meg hozzá vágja az egyik CD-m az meg halálcsillag módjára ketté szeli.

- Hol van?- kérdeztem ismét kitágult szemekkel.

Lela meg csak a lábamnál fetrengett és röhögött, nem értettem mi is olyan mulatságot.

- Nyugodj már meg, szépfiú.. Épségben Billnél van.

- Billnél? Mit keres Billnél.

- Elvitte. Kiment a szobából. Aztán annyit hallottam, hogy Bill gügyög neki.

- Ez megeszi!- kiáltottam fel és leugrottam az ágyról aztán kivágtattam az ajtót. Hallottam Lela kacagását, ahogy az ágyon fekve nevetett tovább. Nem is gondoltam bele, mekkora baromságot mondtam.

Betörtem Bill szobájának ajtaját, de üresen találtam az egészet. Közbenéztem. Sehol senki. Még a fürdője is üres volt. Visszamentem a szobába és felvettem a telefonom az ágyról.

- Na?- Lela.

- Bill nincs itt. Most hívom. Nem kérsz valamit enni?

- Megettem, amit hoztunk.

- Az összeset?- kerekedtek el a szemeim.

- Aha- mosolyogott, majd a hátára fordult és kinyomta a hasát és nyomkodni kezdte.

- Az derék!- bólintottam elismerően.- Én felhívom ezt a faszt.

Vagy fél órát csipogott mire Bill felvette.

- Mondjad Tom.

- Merre vagy?

- Natashánál?

- Miért?

- Mert a barátnőm.

- De miért?

- Hogy miért a barátnőm?- gúnyosan Bill.

- Nem. Miért vagy ott?

- Mert eljöttem. Te nyugodtan legyél csak ott Lelával. Nem zavarok.

- Ugyan már Bill, Lela nem a…

- Tudom, hogy nem a barátnőd, csak egyszerűen irritál, okés? Nem akarok tahó lenni, ezért inkább eljöttem. Ennyi a dolog.

- De Bill, ne csináld már. Kurva nagy arc a csaj.- próbáltam győzködni.

- Jó. Legyen. Biztos az, de engem nem hat meg. Nem szimpi és ennyi. Nem akartam ott maradni.

- De Bill én…

- Nem kell magyarázkodni. Tök jól vagyok itt, majd holnap haza megyek. Csak aludni nem akartam.

- Jó. Rendben. És hová vitted a kutyáMAT!?

- Elhoztam magammal.

- Bill szeretnélek emlékeztetni, hogy az az ÉN kutyám.

- Nem, az Sandra kutyája.

- Dehogy Sandra kutyája. Neki nem kellett. Az én kutyám.

- Jó. Bocs. De te úgysem vagy itthon. Meg Natasha is nagyon csipázza.

- Én is csipázom, oké? Szóval holnapra lehet visszaszolgáltatni!

- Jól, van Tom. Nyugi. Reggel arra fogsz ébredni, hogy lehugyozza a lábad.

- Persze Bill- nevettem,- mert te olyan korán fel tudsz kelni.

- Korábban, mint te.

- Jó, figyelj, holnap gyere okés? Este meg csak telibe Natashával! Most le kell raknom- hadartam mikor Lela támolygott ki a szobából.- Hello.

- Mit találtál?- kérdezte Lela.

- Mármint hogy mit fogok enni?

- Igen. Arra gondoltam.

- Hát azt még nem tudom. Szerintem semmit- néztem a telepakolt hűtőbe.- Inkább kimegyek szívni egyet. Gyere.

Kimentünk a teraszra.

- Kérsz?- fordítottam felé a dobozt.

- Szép kis orvos vagy.

- Én nem orvos vagyok, hanem Tom..De igazad van, nem kapsz.

Meggyújtottam és mélyen magamba szívtam. Szerettem az ízét, és hiányzott mozdulat, amikor rég nem gyújtottam rá.

A város felé fordultam. Imádtam így este a fényeit. Főleg erről a teraszról. Belerándult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy Szandra erkélyéről milyen gyönyörű. Talán onnan a legszebb..

- Mi baj?- kérdezte Lela, mikor felült a korlátra.

- Baszki, te mit a jó xart csinálsz?- ugrottam hozzá rémülten.

- Nyugi már! Figyeld, nem kapaszkodom- integetett pajkosan mind két kezével.

- Ne csináld! Hallod gyere le onnan! Utálom. Sandrának sem hagytam soha. Gyere le!- mondtam, de a végében inkább már keserűség volt, mert megint feljöttek a régi dolgok. Istenem, hogy visszasírom azokat az időket. Kár hogy akkor nem becsültem a dolgot. De hát. Elbasztam. Ennyi.

- Most mi bajod?- kérdezte Lela az arcomat méregetve.- Csak nem bőgsz?

Hangosan felkacagtam. Mulatatott ez a kérdése.

- Azért ott még nem tartok. Csak felbasz ez a tehetetlenség.

- Jah. Hogy szakítottál a barátnőddel?

- Hát végül is az is. Meg ez az egész felhúzott. És már tényleg nem tudom mit tenni.

- Figyelj, én tökre megértem. És így belegondolva, kicsit hibásnak érzem magam.

- Miért?

- Tudod, te azt.. ha mi nem.. és Sandra nem nyit ránk, akkor talán.

- Nem biztos, hogy csak ez volt a baja. Én csak úgy voltam neki. Nem nagyon kötötték hozzám gyengéd szálak… szerintem.

- Nem tudom.

- Nem beszélt rólam?- kérdeztem zavartan. Talán tudtam a választ, csak magamnak sem mertem beismerni.

- Nem, egy szót sem. Vegasban nem is tudtam, hogy bármi van..meg utána se egy ideig.

- Ennyire nem szoktátok megbeszélni egymással a pasi ügyeiteket?

- De. Mindent. Csak valamiért téged nem.

- Aha. Hát ez szép- hamuztam le az erkélyről. Valószínűleg egy járókelő fejére. Vagy inkább remélhetőleg?

- Hiányzik?- hintáztatta lábát Lela a korlátról, de mégis nagyon együtt érzően nézett rám.

- Igen.

- Mert milyen volt vele?- boncolgatta tovább a témát. Meglepő módon, tök őszintén tudtam róla beszélni neki.

- Vele más volt, mint a többivel. Eddig mindenki többet akart a sexnél. Ő meg szinte csak azt. Nem is csináltunk nagyon mást. Csak döngettünk. És tudod, azok dolgok mégis borzalmasan hiányoznak, amit két döngetés között történtek- mosolyodtam el.

- Mert mi volt az?

- Hát például mindig átállította a csengőhangom az aktuális kedvencemre. Ezt nagyon bírtam.

Lela leugrott a korlátról és felkapta a telefont az asztalról.

- Ezt én is megcsinálom.- mondta könnyedén és visszaült.

- Ne!- szóltam rá ijedten.

- Ne?- pislogott.

- Ne. Még mindig ott van, amit utoljára beállított.

- Ohhh. Bocs- motyogta és közben a telefonomat bújta.

- Volt még azért egy pár dolog..például az, ahogy a kávét csinálja…Iszonyat finomat..Vagy hogy iszonyatosan rugdos, mikor alszik..Szerintem max 2szer aludtunk együtt. Az a baj, hogy úgy igazán nagyon keveset lehettünk együtt. Mindig volt valami dolga, meg nekem is. Mindketten állandóan rohantunk valamerre. De volt, amikor nem volt programom, de neki tanulnia kellett. Akkor csak feküdtünk és néztem, ahogy tanul.

- Hát b+, ez valami iszonyat izgalmas- pislogott megjátszva magát.

- Dugulj el! Nem mondok el neked semmit!

- Hát hallod, pedig milyen izgalmas dolgokból maradok ki- csóválta a fejét Lela sajnálkozóan.

- De egy kis szemét vagy!- estem neki és bökdösni kezdtem a hasát- essél le, essél le.

- Ne már, te köcsög- csapkodta le a kezem- Most ittam kb 20 liter vizet. Hagyd abba! Hallod. Köcsög- nevetett és közben a telefonomat böngészte. Majd izgatottan felsikoltott.- Wíííí. Mit találtam.- kezdett el nézni vaalmit.

- Mit, mit?- nyújtogattam a nyakam, de elkapta a telot hogy ne lássam. Egy részletett ki tudtam venni.- Ne! Az privát, jó?

- Na, nyugi már!- tört ki a karom körül, hogy nyugodtan tudja nézni.

Már eszembe jutott, hogy milyen video, még egyszer unalomból csináltam eskön után. Sandra egy szál semmiben feküdt az ágyba takaróba csavarodva és azt az idióta grimaszát csinálta, én meg kamerázni kezdtem, de nem akarta így elkezdett hisztizni. Fogalmam sem volt, hogy ez még meg van.

- Szerintem boldog volt. Itt boldognak tűnt.

- Talán. Hülyén hangzik. De nem nagyon ismertem. Te mióta is?

- Már nagyon rég óta. Pedig ne tudd meg miből maradtál ki. Régen nagyon dilis volt. Mindenért hisztériázott. Meg nem evett s- betűvel kezdődő kajákat. Meg nem volt hajlandó olyat enni, amiben tojás van, mert nem eszik „csirke embriót” aztán etettem vele casino tojást és megimádta- nevetett a lány.

- Hogy ez milyen izgalmas- pislogtam ugyan úgy, mint előbb ő, mikor a tanulós mesét mondtam.

- Na. De genya vagy. Én csak jólelkűségből mesélek neked életed szerelmérő, te meg.

- Életem szerelme..háhá. Ez jó... Na de mind1.- ásítottam egy hatalmasat.

- Csak nem hogy álmos vagy?- mosolygott Lela kómás fejjel.

- De…De szerintem te is.

Elmentem tusolni addig Lela kezébe nyomtam egy üveg vizet, hogy nehogy kiszáradjon szerencsétlen.

- Na, már be is szlopáltad az egészet? Elismerésem.- nevettem mikor visszajöttem egy boxerban.

- Jah, te mondtad, hogy kell sok folyadék.

- Bizony ám. Nah. Alszol velem?- takaróztam be.

Lela csak kitágult szemekkel pislogott rám. Szerintem átröppent az agyán hogy én most viccelek-e vagy mi van.- Nyugi már. Nem erőszakollak meg álmodban. Csak lusta vagyok átvezetni a másik szobába téged. Na, ne kéresd magad. Gyere.- hajtottam fel a takarom Lela előtt csalogatóan.- Szimplán baráti együtt alvás.

- Hát jó- vonta meg a vállát. Nem csinált belőle nagy ügyet. Egymáshoz sem értünk, csak mindkettőnknek jól esett, hogy nem kell egyedül lennünk.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés