38. rész

 

Lela korábban ébredt. Akkor, amikor én még javából durmoltam. De hát így szokott lenni. A lány felébred mellettem. Aztán szegény meg van szeppenve és azon filózik, hogy vajon az előző estét álmodta-e. De hát elég irracionális dolog, úgy mellettem ébredni, hogy nem történt semmi. Hát Lelának sikerült. Büszke is vagyok rá, meg azért is, mert ő bizony nem volt megszeppenve. Más lány, nem mert volna kikelni az ágyból, inkább alvást színlelve megvárta volna, hogy felkeljek.

De neki esze ágában volt, mellettem szenvedni. Macska módjára nyújtózkodott egyet, aztán megvakarta a tarkóját.

Hátra nézett rám és gúnyosan elhúzta a száját. Lehet hogy ő is rájött, hogy reggel még én sem vagyok olyan gyönyörű. Sőt, inkább egyenesen vicces látványt nyújtok. Kikelt az ágyból és elindult az ablak felé. Nem akart halk lenni, de mégis az volt. Tudatlanul osont. Mintha csak kis párnák lennének a talpain, mint kedvenc nyávogó négy lábujjának. Hihetetlen mennyire hasonlít imádott állatára.

Elkönyvelte magában, hogy gyönyörű nap elé néz, és hogy kiváló kint az idő.

Imádta Hamburgot napfelkelte idejében látni. Amikor a tehetősebb lakosok munkába tartanak, hogy megkezdjék a harcot a rivális alkalmazottak ellen a főnök kegyeiért, vagy épp hogy igába fogják szorgos beosztottjaikat.

Mosolyra húzta a száját és szemével egy párt figyelt. Úgy a 30-as éveiben járhattak. Szinte egyszerre léptek. Nem lehetett többet kivenni belőlük, mert a magas épületből aprónak látszottak.

- Reggelt- nyomott egy csókot az ujjai tövére majd kecsesen az ablakra tette a tenyerét.

Aztán megfordult és indult a konyha felé. Gondra iszik egy teát, meg talán csinál valami reggelit.

De a tervébe egy zavaró dolog ütközött, vagy inkább zavaró valaki?

- Hello!- köszönt Bill a pultnak támaszkodva kávét vedelve.

- Szia. Hát te?

- Hát én?- nevetett- Én itt lakom.

- Jó. Azt tudom. csak hogy kerülsz ide, ilyen korán? Nagy alvó hírében állsz.

- Tudom. Direkt jöttem most. Azt akartam, hogy Tom még aludjon.- kortyolt egyet.

- Hát az bejött.- ment el Lela Bill mellett aztán kinyitotta a hűtőajtót és kivette belőle a tejet.

- Nem is érdekel, hogy miért?

- Nem- felelte nyersen Lela és öntött egy kicsit a dobozból egy Tom feliratú bögrébe. Fogalma sem volt hogy kié a tűz jelekkel mintázott vagy a hatalmas fülű. Nem akart még ezért is összetűzésbe kerülni Billel. Vagy csak nem akarta elkapni a srác herpeszét. A női logika megfejthetetlen.

- Kérsz kávét?- emelte Bill a poharát. Próbálta megtartani a beszélgetést.

De a lány csak undorodva nézett rá. Még válaszra sem méltatta.

- Jó. Tudom. A tegnapi dolog. Tudom. Gáz volt. És csak annyit akartam..

- Nem akarok róla beszélni- fordult Bill felé Lela. A hangja fagyos volt. Próbálta titkolni a zavartságát. nem értette mit is akar most ez a taho kihozni a dologból.

- Jó. Igazad van, csak felejtsük el. Állat voltam. Bocs. Nem bírjuk egymást, ez van. De el kell tudnunk viselni a másik jelenlétét, mivel úgy néz ki hogy egyre többet fogunk találkozni. Egyszerűen nem kell egymáshoz szólnunk.

Lela szája felgörbült a füléig, aztán fogta a bögre tejét és indult is ki a teraszra.

- Hey, most mi van?- ment utána Bill ijedten.

A lány csak lassan megfordult és elmutogatta, ahogy becipzárolja a száját.

- Ezt nem teljesen így gondoltam.- mentegetőzött kétségbeesetten Bill.

De akkorra már Lela el is dobta a képzeletbeli kulcsot.

- Ezt nem mondhatod komolyan. Ne legyél már ennyire gyerekes.

Lela csak bájosan pislogva felemelte a kezét, majd kinyújtotta a középső ujját Bill arcába tartva. Aztán könnyeden megfordul és ellibbent és bevágta maga után az üveg ajtót.

Bill majd felforrt a dühtől és azon gondolkozott hogy hisztériázva bevesse a magát a szobámba és verje-e magát a földhöz hogy azonnal emigráljam a csajt valahová máshová. De inkább nem válalta be a dolgot, mert félő volt, hogy nagy álmosságomba inkább dühöngve őt emigrálnám erőszakkal ki a szobámból.

Inkább csak felhúzott vállakkal bedobja a félig teli kávés poharat a mosogatóba és kiment a lakásból. Hogy Natashánál tovább aludjon.

 

- Régóta ébren vagy?- mentem, vagy inkább támolyogtam ki a teraszra. Lela háttal ült nekem a bambusz székben. Összerezzent mikor meghallotta a hangom.

- Te jó ég, Tom,- fordult hátra.- Ledobtam 5 kilót. Máskor nem lehetne finomabban?

Csak forgattam a szemem. Nem tudom, mit lehetne ennél finomabban csinálni a dologot. Végül is nem egy tál vízzel öntöttem nyakon, na.

- Hogy aludtál?- huppantam le mellé. Csak végig nézett rajtam.

- Te boxerben vagy- mondta megborzongva. Mintha nem látott volna így.

- Igen. És akkor mi van?

- Semmi..csak…- pislogott.

- Te mindig ilyen vagy reggel?- fogtam a fejem.- Mert akkor az elkövetkezőkben nem kezdeményezek beszélgetést. Nem gondoltam volna, hogy van olyan ember a földön, aki reggel még nálam és Billnél is zoknibb.

- Nem vagyok zokni, csak zavarodott, jó?- motyogta háborodottan .- Te meg boxerben vagy.

- Ahhhj- temettem az arcom a tenyerembe- Mindjárt leveszem, ha annyira zavar, hercegnő! Vagy tudod mit? El is megyek felöltözni!- álltam fel fejcsóválva-. A fürdő az enyém. Ha akarsz menny Billébe. Remélhetőleg nincs hüvelygombája!- kiabáltam neki a fürdő ajtóból.

Bemásztam a tus alá, aztán meg is oldottam a gondjaimat 5 perc alatt. Szeretem ásztatni seggem, de most nem voltam olyan hangulatban.

Zöld pólót vettem fel. Az már úgy is rég voltam.

Amikor már mindennel kész voltam Lela már nem volt a teraszon. Hallottam, ahogy megy a víz fürdőből. Ezek szerint mégsem fél Bill hüvelygombáitól.

Nyugalmasan leültem és kivettem egy szál cigit a dobozból. Láttam, félig üres. Mi a faszom. Bill csak nem járt itt.

Lela jött ki a fürdőből, a fejét oldalra döntve, a hosszú haját törölgetve.

- Az bizony hiba.- néztem rajta végig- Ez Natasha köntöse.

A szemei kitágultak és egy percre kővé dermedt.

- Fúúúj!- nyögte undorodva.

- Hozz egyet az én fürdőszobámból. Ott van nőiből egy csomó.- nevettem- Azt a xart meg tedd vissza onnan ahonnan elvetted. Csak nem tűnik fel senkinek.

Pont mikor visszabattyogott megcsörrent a telefonom.

David.

- Helloooo- ásítottam.

- Azt ne mondd hogy most keltél, te fasz.

- De- de.

- Hogy vinne el a rák. Én már reggel 7 óta talpalok. Most derült ki, hogy este van egy elég nagyszabású program. Egy csatorna díjátadója. Hatalmas durranás, nagy sztárokkal.

- Akkor te miért nem szóltál eddig?

- Azért baszd meg, mert én sem tudtam róla. Az asszisztens nőm, elfelejtett szólni. Esküszöm, megfolyom. Pedig szerintem már egy hónapja meg kellett volna kapnunk az értesítőt. Érted..szerintem valaki dugja, azért nem koncentrál a dolgokra. Erre az egy helyre vettem fel, egy ocsmány tehén bányarémet, mert úgy voltam, azt nem fogyja kefélni senki, és lesz neki ideje elvégezni az ilyen pipecselős dolgokat, meg neki a munka az első..erre nézd..Itt b*sz szét engem is mindjárt az ideg.

- Nyugi már. A végén impotens leszel. Nincs semmi gáz. Estére mi is összekapjuk magunkat Billel.

- Rendben, csak kérlek, beszélj Sandrával.

- Hát hívd fel.

- Én hívom, egyfolytában. De nem veszi fel. Csak menj el hozzá, oké.

- Mi van, én?

- Igen, te. Kérlek! Biztos otthon van.
- Akkor menj el te.
- Tom, ne szívózz, éppen Berlinbe tartok tárgyalni. Szóval te mész!

- Jó...- húztam a szám.

- De tényleg menj el, ne csak mondd. Mert különben szétverem rajta a platina lemezeiteket.- tette le.

- Pfff- fújtam ki a cigi füstöt.

- Nah gáz van? - fordult meg Lela., aki eddig a korlátnak támaszkodva hajolt ki, és úgy nézegette a várost

- Végül is kivetted, hogy miről beszéltünk, nem?

- Őszintén? Nem arra figyeltem.- volna meg a vállát és teljes 90 fokos fordulatot tett. Most a könyökével támasztotta magát.

- Lényeg. Hogy el kell mennem Sandrához, mert a drágalátos méltóságos asszony, nem veszi fel azt a kibaszott telefont.

- Már megint itt hagysz?

- Kénytelen vagyok. De ígérem, sietek. Gyors lerendezem a csaj, aztán jövök is. Meg hozok ebédet.

- Gyors lerendezed, mi?- nevetett Lela a fejét hátra hajtva. Így a vizes haja a korlát szélét dörzsölte.

- Ja, szép is lenne… lerendezni.

- Akkor miért nem teszel érte, te szerencsétlen! A videón, amit tegnap este néztünk, elég boldognak tűnt.

- Tök igazad van!- álltam fel megvilágosodva.- Én megyek is.- Vettem el a telefonom az asztalról .- Délre itthon vagyok..és hozok neked valami vitamin dús kaját. Addig pedig egyél, amit a hűtőben találsz és igy..

- Tudom..Igyál sok folyadékot-, mondta velem szinkronban.

- Te feleselsz?

- Te feleselsz?

- Most mi a fa.szomért utánzol?

- Most mi a fa.szomért utánzol? Nyugi, csak hülyülök. Menj már.

- Bocs. Pá.- csuktam be magam után a toló ajtót. de aztán eszembe jutott a cigi és visszadugtam a fejem.- Hallod, Bill nem járt itt?

- Nem.. Illetve, lehet. Mert hallottam valami zajt, de nem találkoztam vele.

- Ahha, okés. Nem hozta vissza a dögömet. Fene a pofáját.- motyogtam még akkor is, amikor a lépcsőházban voltam. - Mi az, hogy elviszi? Előtte meg még ő játszotta az okost, hogy jaj, mit fogsz csinálni?- vágtam be bikából a kocsiajtót, de rögtön kipattantak a szemeim.- Qrva élet. Bocsáss meg kocsim- simogattam meg a műszerfala t.- Nah, baby, indulunk a másik baby-hez.- Veregettem meg biztatóan.

Egész úton nagy lélegzeteket vettem és azon filóztam hogy mit is fogok mondani. De nem jutott eszembe semmi nagyon nagydolog. Így maradtam az improvizálásnál. Majd nyomom a dolgokat gyomorból, ami jön. Csak attól féltem, hogy majd rám jön a nagy őszinteségi roham. Aztán a végén, térden állva fogok majd mászni a küszöbén, hogy próbáljuk meg együtt. Csak ő és én. De ennek nem szabadot bekövetkeznie. Ennyire csak tudom magam kontrollálni.

Leparkoltam a szokásos helyemen. Mintha csak nekem lenne fenn tartva. Csak éppen nincs kirakva tábla hogy "Tom Kaulitz részére".

Csöngettem volna fel, amikor jött az a 40-es éveiben járó nő, aki majd a lábam elé hugyozott izgalmában, amikor meglátta, hogy viszem fel Sandrának a kutyát.

- Hello- köszönt 1000Wattos mosollyal. - Milyen jó téged újra látni .- persze régen nem mondott ilyet. Még köszönni sem köszönt. Csak mérgesen kopogtatott hogy "Fiatalok halkabban", meg bebaszta az ajtót az orrom előtt.

- Ö.. izé. Kösz.

- Sandrához jöttél?

- Igen.

- Akkor gyere- hagyta nyitva az ajtót.

- Köszönöm.- indultam fel a lépcsőn. De a nő csak nem hagyta abba. Persze hogy tovább lökte a szöveget.

- És a kutyuli? Nem láttam még Sandránál.

- Igen. Mert most nálam van.

- Értem. Értem. Hát akkor hello- fordult le a lakása elött.

Frigid egy nőszemély, ezért is sokkolt le hogy társalogni akart velem.

Felmentem még egy emeletet, aztán meggyőződtem róla, hogy minden tökéletesen áll-e rajtam. Aztán pedig kopogtam és idegesen vártam az ajtóban.

Senki nem óhajtott nekem ajtót nyitni. Hát kopogtam még egyszer kicsit hangosabban. Hát semmi. Mérgesen belerúgtam az ajtófélfába és indultam lefelé amikor szóltak bentről.

- Megyek, megyeeeek.

Zsebre vágott kézzel hallgatóztam. Mintha valaki tört zúzott volna szobában, vagy ha tárgyakat dobáltak volna.

- Pillanat. Remélem, ezt nem számítja bele a kiszállítási költségbe. Már a pizza doboz árát is nehéz kiperkálno..- nyitott ajtót Sandra nevetve és azonnal abba hagyta a társalgást a "pizzásfiúval" és kifújt egy pár hajtincset az arcából..- Tom.- pattantak ki a szemei. De nekem is. Sandra csak egy lepedőbe volt csavarva. Nem volt rajta más ruha. A haja is kócosan állt. Talán így még sexybb volt.- Mit keresel te itt?

- Beszélni szeretnék veled.

- Talán nem most kéne.

- De most kéne! Egyszerűen nem bírom. Beszélnünk kell. Értsd meg!

- Jó. Rendben. Beszéljünk. csak nyugi. De miről?

- Mindenről. Kettőnkről. Hogy most mi van, és hogy mi ez az egész, mert…

- Nah, cica dupla szószt ad..- jelent meg az ajtóban egy magas, fekete hajú, tipikusan Nivea reklámba való köcsög. Rajta is csak egy lepedő volt. Sőőt. Nem is lepedő volt. Inkább egy párnahuzat. És a derekára fogta. Párnahuzat? Te jó szent xar, mit műveltek ezek itt? Qrva élet.- Vendéged van, cicc?

- Tom. Ő itt Eric Schwarz, a barátom. Eric, Ő pedig Tom Kaulitz.- könyörögtem a föntieknek, hogy ne kezdjek el vörösödni a dühtől. Szinte majd felrobbantam. De úgy látszott ez nem volt elmondható Ericről. Még élvezte is a helyzetet. Mintha a képembe röhögött volna, hogy igen baszd meg, nekem meg van, ami neked nem volt, és nem is lesz soha.

Te a büdös életbe nem fogsz járni vele!

 39.rész

 

- Tom.. A Tokio-s?- nevetett.- Kezet nyújtanék, de akkor leesne, ez a kis xar-lenézett az őt takaró kendőre. Kendő?? Párna húzat!!

- Hát igen. Az hiba lenne- vetettem oda neki nyersen.

- Nah, Cicc én megyek is, ha rám már nincs szükség. Ti meg csak beszélgessetek. Örültem a szerencsének, Tom.

- Én nem- pampogtam az orrom alatt aztán felnéztem még utoljára Ericre aki fordulás közben egy hatalmas csattanósat sózott Sandra hátsójára.

De megrugdostam volna. Egy percre Sandra arcáról is ezt vettem le, de azért visszavette a bájos pislogást.

- Ezzel jársz?- kérdeztem tőle hidegen.

- Igen. Vele. De mind1.- legyintett- Mit is kezdtél el mondani?

- Qrvára nem fontos.- motyogtam a cipőmet nézve- Vedd fel azt a kibaszott telefonodat! David beszélni akar veled.- mondtam, aztán köszönés nélkül elmentem. El tudtam képzelni, ahogy Sandra néz utána azzal a bugyuta, értetlen tekintetével, hogy mi faszom baj van. Szerintem, tudja ő nagyon jól. Aki egyetemre jár, nem lehet ennyire ostoba. Vagy talán csak nem akar tudomást venni a dolgok állásáról.

A bejáratnál könyökkel belevertem a csengő kijelzőjébe. Ami felkapcsol lakásokba. Ripityára tört. Meg a kezemet is megkarcolta egy pár helyen. De nem érdekelt.

Mintha szemellenzőt tettek volna fel. Nem tudtam semmire gondolni. Lexartam mindent.

Bevágtam a lakásajtót. Láttam, ahogy Lela szabályosan összerezzen, úgy megijed.

- Hey. Mit ártott neked az?

- Nem mind1?- dobtam le a kulcsot, aztán rögtön kimentem a teraszra rágyújtani. Lela félénken jött utánam. Nem szólt egy szót sem. Nagyon jól tudta, hogy nem jött össze a kis tervem. Talán kicsit magát is hibáztatta, mivel hogy ő volt az, aki úgy felbuzdított.

- Jár vele. Együtt vannak. Gennyes pöcs- kezdtem el és közben végig magam elé néztem.

- Eric Schwarz?

- Igen. Az a gyökér. Amikor mentem fel hozzá, akkor is.. Egy szál semmibe jöttek ki.

- Micsoda?

- Nem teljesen úgy.. De tuti azt csinálták. Fúúj. Hányingerem van! Aztán meg jött az, hogy.. hogy bemutatom őt.. a barátom- játszottam el gúnyosan a jelenetet.- erre az a köcsög beszól egy ilyet, hogy nem fogja meg a kezem, ne haragudjak már, de nem akarja, hogy a kis PÁRNAHUZATJA leessen.Párnahuzat, érted? Fúj már baszd meg! Aztán meg jött az a nagyszerű Tokio-s beszólása.. Meg hogy Cicc. Úgy hívja, hogy cicc. Az én cicámat ciccezi bazmeg!

Lela csak megértően bólogatott. Mást nem tudott tenni.

- És nem tudtam elmondani azt, amit akartam...Még kaját sem hoztam neked- néztem fel rá szomorúan .- Sajnálom.

- Ugyan már, semmi baj.

- De. Gyere. Elmegyünk egy salátabárba. Addig sem gondolok a..mind1, hagyjuk. Menjünk burkolni.

- De Tom. Én még köntösbe vagyok. Idő kell, amíg elkészülök. -Pislogott szegény zavarodottan.

- Jó, jó. Izé. Persze. - ültem vissza a székbe.- Megvárlak, siess.

Lela ment be kajáért. Én meg addig kint a kocsiban vártam. Lehúztam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Karba tett kézzel belesüppedtem az ülésbe. Teljesen álcáztam magam.

Két iskolás lány sietett el a kocsi mellett. Egy újságba voltak merülve és kuncogtak valamin.

- ..de egy mázlista csaj. Tom Kaulitz-cal vacsorázott, most meg Ericcel jár.

Azonnal felkaptam a fejem. Hihetetlenül furcsa érzés volt, hogy olyan emberek beszélnek rólam, akiket nem is ismerek. Hihetetlen, de nagyon jó. Szerintem soha nem fogok betelni vele.

- Te melyiket választanád?-kérdezte az egyik a másikat kuncogva.

Mondd hogy Tomot, mondd, hogy Tomot- rimánkodtam. Úgy Mintha, attól hogy 2 kislány az én nevemet mondja, Sandra is azt választaná.

- Hmmm.. nem is tudom. Talán..mindkettő- nevettek, és már ki is értek a hallótávolságomból.

- Hoztam minden fajtát- ült be mellém vidáman Lela, de én rögtön letámadtam.

- Azonnal el kell mennünk egy újságoshoz!

- Micsoda?

Nem válaszoltam, csak kihajtottam. A fejemet ide-oda kapkodtam az út két széle között.

- Ott egy- kiáltottam fel, talán csak magamnak, aztán egy farolással leparkoltam egy üres helyre .- Hozz, lécci, minden féle pletykalapból.- nyomtam Lela kezébe pénzt.

Nem kérdezett semmit. Tudta, hogy majd úgyis meg fogja tudni a dolog minden részletét.

Egy egész heggyel érkezett vissza, amit bevágott a hátsó ülésre.

- Kösz.- bólintottam, aztán nem törődve a sebesség határokkal siettem haza.

Kint a teraszon ülve kajáltunk:

- Te nézd ezt.- nyomtam a lány kezébe egy halom lapot. Nem mondtam neki, mit keressen. De gondoltam majdcsak feltűnik neki. Úgy is lett. Kivett a stócból egy lapot, aminek a címlapján Eric Schwarz vigyorgott.

- Hányadik oldal?- ugrottam mellé, úgy hogy leesett a villámról a saláta.

- Nem tudom .- lapozta Lela eszeveszetten.- De nyugi már. Tiszta dzsuva lesz itt minden.

Megtaláltuk a cikket, amiben egy csomó kép volt, hogy Sandra Eric ölében öl és nevetgélnek, csókolóznak. Egy ilyen rendezvényen lehetett. Meg voltak rólunk is képek. Mikor vacsorázni voltunk.

- Azta- nyögte Lela, miközben a szemei a sorokon futottak.

- Hangosan!

- Egész este el sem engedték egymás kezét. Csak magukkal foglalkoztak és tudomást sem vettek a külvilágról, ám a szponzori gálát szervező cég igazgatója boldogan ennyit mondott, "ezek a fiatalok". Lehet, hogy az Eric Schwarzot szponzoráló cég még fel is emeli a támogatást.

A titokzatos lány, aki már a Tokio Hotel gitárosan fejét is el akarta csavarni- aki pedig komoly kapcsolatban él. - Itt kicsit felnetettem- egy vacsorán, amiről később azt mondták, hogy kizárólag munka ügyben tárgyaltak. De a banda szóvivőjétől, még nem kaptunk információt arról, hogy egy ilyen csinos taggal bővül a Tokio Hotel-t egyengető emberek gárdája. Méghozzá, aki rögtön egy ilyen magas posztot vesz fel, mint David Jost társa.

Mint lapunk megtudta, a lányt Sandra Schnerrmann-nak hívják, az apja pedig, a hírhedt Müncheni bank igazgatója, és az államkincstár pénzügyi rendezője. A lány egy Hamburg-i egyetem hallgatója. Bár - furcsa mód- nem egy produceri-manageri teendőket tanító egyetemé…

- Most ezek rájöttek, hogy kamu?

- Dehogy jöttek! Csak találgattak, mert nem tudnak jobbat.- dobta teljesen az újságot az ölembe.

Én meg rá az asztalra.

- Hát akkor csak találgassanak .- vontam meg a vállam.- Ezennel bemondom az unalmast. Nem érdekel a téma.

- Mármint most per pill melyik?

- A Miss Makulátlan Hallgató Pitsa. Leszarom Sandrát!

- Oke. Tom..Én már nem mondok semmit. Te meg inkább készülődjél szerintem az estédre.

Megfogadtam Lela tanácsát. Miután beburkoltam a 7 salátával teli tégelyből 4-et kiválasztottam a cuccaimat. Fehéret választottam tudtam, hogy Sandra bolondul érte, ha fehérben vagyok. De ez most teljesen hidegen hagyott. -Legálabb is azt mondtam magamnak.

 40. rész

 

Bill délután 5-kor hívott, hogy estére nem-e maradhat Daisy Natashánál. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, mivel Don jön z hozzánk, hogy majd együtt Lelával nézzenek minket a tv-ben. És Don köztudottan imádta azt a kis dögöt, így megígértem neki hogy pár napig nála lehet.

Bill haza jött a ruhájáért és a nappali tükrében nézegette magát.

Lela a pultnak támaszkodva figyelte.

- Milyen?- fordult meg Bill hirtelen, hogy kikérje a lány véleményét. De az csak a " becipzárazott " szájára mutogatott.- Ne csináld már! Most annyit nem tudsz kinyögni, hogy "Jó a ruhád, Bill" , nem baj, ha hazudsz. Csak mondd.- Bill kétségbeesetten.

- Xar a ruhád Bill. És most hazudtam.- tagolta hidegen, aztán hátat fordított és bejött a szobámba ahol én pont a sapkáimat próbálgattam.

- Tooom!- kiabált az öcsém.

- Mondjad.

- Mindjárt itt van Natalie, -a sminkesünk- hogy megcsinálja a sminkem meg az alapozásod, csipkedd magad.
- Fúj már..Ezt utálom.- húztam a szám.

 

Már a díjátadó helyszínére tartottunk, mikor David az anyós ülésben a telefonja után nyúlt.

- Szia...Ott vagytok?..Rendben várjatok meg, együtt vonulunk be.

- Ki volt az David?- hajolt előre Bill Davidhez.

- Sandra.- felelte vigyorogva.

- Jupi- ugráltatta a szemöldökét Georg. Szerintem direkt engem akart felbaszni.

Egy fekete kocsi zárkózott fel mögöttünk. Majd egyszerre állt meg velünk a vörös szőnyeg előtt.

Sandra és Eric szállt ki a kocsiból. Kézen fogva és mosolyogva. Sandrán egy gyönyörű citrom sárga ruha volt. Eric pedig egy elegáns zakóban.

- Indulás.- ugrott ki David is és elindultunk befelé.

A "kedvenc" kis párocskánk haladt elöl. A lányok megsemmisülve csorgatták a nyálukat Eric után.

A kordon mögött állók többsége viszont a mi nevünket kiabálták. A sajtó meg mintha észre sem vette volna, hogy mi is ott vagyunk. Csak Ericet és Sandrát fotózta és kérdezte kapcsolatukról. Minden ember erre kíváncsi? Senki nem kérdezi meg hogy, hogy milyen kedvem van?! Inkább nem húztam fel magam. Oda mentem azokhoz, akik legalább szeretnek engem, és büszkén osztogattam az autogrammokat.

Beérünk a csarnokba. Az egész csapat egy foglalt helyet. Sandra keresztbe tett lábbal ült és mosolyogva fordult a kamerák felé. Eric meg büszkén simogatta a lány combjait vagy az éppen az arcát. Hát milyen édesek nem? Nem, nem azok!

Szerencse hogy David beült én és Sandra közé. Így nem volt teljes rálátásom az egészre. A show nagyon jó volt. Mivel film díjakat osztottak ki részleteket játszottak a filmekből. Egy csomó megtetszett. Meg fogok őket nézni. De hát ugyan mikor lesz rá időm… Vagy hangulatom.

David hangosan nevetett, valahányszor egy poén csattant valami vígjáték részletéből. Néha úgy éreztem magam, mint egy moziban. Te jó isten. Mikor is voltam utoljára ott. Már nem is emlékeztem rá…

Próbáltam nem koncentrálni, David szomszédjai sutyorgására. Eric folyamatosan Sandrához hajolt és valamit nagyon magyarázott neki suttogva. Vagy pedig csak az este további piszkos kis dolgait vitatta meg vele. Kezdett egyre jobban zavarni, ahogy a lány felkuncogott miután Eric sutyorgott neki valamit.

Hiába markoltam erősen a farmerem szárát csak nem higgadtam le. A fogaimat összeszorítottam és úgy próbáltam koncentrálni a fószerra, aki színpadon állt és készült kihirdetni A legjobb szabad rendezésű film-et.

- Tom jól vagy? Nagyon piros az arcod- hajolt felém David.

- Nem nagyon- ráztam a fejem összeszorított állkapoccsal.

- Ki akarsz menni?- kérdezte.

Nem is válaszoltam. Csak próbáltam úgy felállni, hogy ne tűnjön fel olyan sok embernek és úgy kisunnyogni a csarnokból. Saki figyelte, hogy merre tartok, aztán utánam indult. Gyors elbújtam egy oszlop mögött, nem akartam, hogy kövessen. Semmi szükségem nem volt rá.

Miután leráztam elindultam a folyosón, aztán lekanyarodtam egy lila szőnyeggel borított hosszú folyosóra, aminek a végén egy lépcső volt.

- Hova? Hova?- szólt valaki a hátam mögött. Megfordultam és egy hatalmas securityvel kerültem szembe. De nem volt baj. Felismert.- Segíthetek valamit?

- Nem kell, köszi. Csak egy kis friss levegőre vágyom.

- Kikísérjelek?- kérdezte a tag kedvesen.

- Nem kell, köszi. Egyedül szeretnék lenni.

- Arra ez nem fog menni. Viszont ajánlom azt a lépcsőt- mutatott a folyosó vége felé.-Tetőre vezet. Csak éppen, nem tőlem tudod. Nem akarom kirúgatni magam.

- Kösz- vigyorogtam és elindultam arra. Állati rendes arc volt. Dehát ezért fizetik, hogy az legyen a híres emberekkel, meg hogy feláldozzák magukat értünk. Bár az nincs a munkaköri leírásukba, hogy az állásukat is feláldozzák miattunk, és nem túl ismert kis zugokat mutassanak nekünk.

Felmentem a lépcsőn és felnyomtam egy csapóajtót. Óvatosan becsuktam magam után, aztán kiegyenesedtem, és közbe néztem.

Akkora placc volt az egész, hogy alig láttam el a végéig.

Elindultam a szélére és közben néztem a város fényeit. Kivettem a zsebemből az arany Marlboromat, aztán leültem a csarnok szélére és rágyújtottam. Nem mentem ki teljesen oldalra. Nincs túlságosan tériszonyom, de azért bevallom kicsit paráltam. Nem szerettem, ha valaki semmi félelemérzet nélkül él. Azt sem viseltem jó szemmel mikor Lela háttal felült a lakás teraszának korlátjára.

Éreztem, ahogy a hideg esti szél belefúj az arcomba és figyeltem, ahogy távolra viszi a füstöt. Kicsit fáztam, de nagyon jól esett. Felhúztam a térdeimet és rátettem a karba tett kezem. Aztán lehamuztam és egy hatalmasat slukkoltam és kifújtam a füstöt a sötétbe.

A benti zaj tompán kiszűrődött. Néha egy-egy tapsorkán, vagy csak emberi beszéld, torzul kivehetően.

Összerezzentem, ahogy hallottam, hogy a hátam mögött csattan a csapóajtó.

- Upsz, megijesztettelek?- bénázott egy hatalmas tűsarkús női alak. Nem vettem ki, ki az. Sötét volt és a hangját is eltorzította a város és a csarnok egyéb zaja.

Ahogy közeledett meg ismertem az elegáns mégis szexi törtfehér ruhájáról. Sandra igyekezett felém, aztán leült mellém.

Egy szót sem szólt csak kivette a kezemből a cigit és beleszívott egyet, aztán visszaadta, miután bele szívtam, éreztem a szájfénye imádott ízét. Csak némán bámultam a fények felé. Fogalmam sem volt hogyan került ide, vagy hogy miért. Nem azt mondom, hogy nem érdekelt, de per pillanat hidegen hagyott. Az hogy örülök-e neki vagy legszívesebben azt kívánnám, hogy eltűnjön, még nem tudtam eldönteni.

- Gyönyörű, nem?- kérdezte végül.

- Az- bólintottam és felé tartottam a cigit.

Nem nézett rám, úgy vette el, szívott bele két hatalmasat aztán elnyomta maga mellett és egy jól célzott dobással ívelten, elröpítette messzire.

Lassan a tető szélére mászott és megtámaszkodott, hogy lássa, mi van pont alatta.

- Ne csináld, nem szeretem.

- Húúh.. Féltesz?- nézett hátra rám huncutul mosolyogva aztán még kijjebb hajol t.- Látod. Le is eshetek, meg is halhatok.

- Ezt, most hagyd abba- próbáltam nyugodtan mondani és titkolni az idegességemet.

Hirtelen elveszítette az egyensúlyát és kicsúsztak a kezei. Már pont ugrottam volna fel, de kitette a kezeit maga elé. Csak játszotta az egészet.

- Ne bassz fel!

- Jó- mászott vissza mellém.- Abbahagytam!

Hosszú percekig nem beszéltünk. Csak rágyújtottunk még egy szálra és egymás között adogattuk. Aztán meg még egyre és még egyre...

Lopva néztem rá olyan alkalmakkor, mikor felé nyújtottam a cigit. Az arca sugárzott, de nem árult el semmit. Csak kissé mosolyogva nézett a nyüzsgő város felé.

- Miért jöttél ide?- kérdeztem halkan.

- Utánad jöttem. David mondta, hogy rosszul vagy.

- Hogy találtál meg?- tettem fel az újabb kérdést, de még mindig nem néztünk egymásra.

- Egy biztonságit kérdeztem. Ennyi volt .- vonta meg a vállát, aztán pedig elkezdte lefűzni a magas sarkú szandálja fűzőjét, ami csinosan végig volt kötve az egész vádliján. A szandál is sárga volt, apró kövekkel, az elején meg egy hatalmassal. Tökéletesen ment a ruhájához. Eddig észre sem vettem. Mondjuk, nem vagyok jó a ruhák memorizálásában.

- Aggódtam érted. Azt hittem, hogy valami baj történt- törte meg a csöndet halkan.

Óvatosan elmosolyogtam. De nem akartam elárulni, hogy mennyire örülök ennek a kifejezésének. Valami furcsa melegség öntött el belülről. Jól esik, hogy törődik velem. Annak ellenére, hogy ma délután úgy felhúztam magam, és szépen ott hagytam a lakása ajtajában. Ő meg értetlen szemekkel nézett utánam egy lepedővel a teste köré csavarva.

- Nincs semmi baj. Hiányzol. Annyi van.

Most rajta volt a mosolygás sora, de ő csak gondterhelten sóhajtott egyet aztán hátra dőlt, elterülve a földön.

- Gyönyörű az ég.

Én is ledőltem a mellé.

- Sok a csillag.

- Csak most veszed észre?- mosolygott.- Elárulom, már régóta ott vannak.

Hiába volt gyenge poén, akkor is vigyorogtam.

- Eric tudja hová jöttél?

- Gondolom. Illetve, ha majd észreveszi, hogy elmentem gondolni fogja. Nem mondtam neki egy szót sem.

- Szerintem már rég észrevette. Nincs kinek fogja a combját.

- Így járt. Nem vagyok az élő guminője.- mondta egy csöpp gúnnyal a hangjában.

- Tudja, hogy nem vagy az. Csak olyan pasinak látszik, aki szereti mutogatni, hogy az ő csaja vagy. Ennek semmi köze a guminőkhöz .- nem értettem miért keltem annak a pöcsnek a védelmére. Qrvára utáltam a tetű pofáját. De valamiért kitört belőlem.

- De akkor sem kéne, hogy állandóan valamimen tartsa a kezét. Szó szerint.

- Gondolom büszke rá, hogy ilyen jó csaja van, és azt akarja, hogy mindenki tudja… Jogos.

- Hát látod. Pont ezt nem akartam..

- Akkor miért vagy vele?

Sandra felült és megsimogatta a karjait.

- Brrr...Hideg van.

- Fázol?

- Kicsit. Nem vészes.- vonta meg a vállát. Pont mondtam volna. Hogy bemehet, ha akar, hiába kívántam a társaságát. De ő belekezdett egy másik témára, amire felcsillantak a szemeim.- Nem érted miért kezdtem el vele járni, igaz?

- Igaz.- bólintottam, de nem értettem mit akar mondani.- Nem tartozol nekem magyarázattal.

- Tudom. Csak gondoltam azért kíváncsi vagy rá.

- Igen. Persze hogy az vagyok. De inkább arra, hogy miért nem velem jársz-ültem fel mellé.- tudod, te abszolút nem vagy az a ’járós típus’…Mármint úgy értem, hogy nekem ez olyan furcsa..meg azt hittem, hogyha te valakivel össze fogsz jönni az én leszek. Szóval nem világos, hogy miért nem.

- Talán.. mert Cornelia.

- Dobtam. Te is tudod. Miattad .- azt nem tettem oda, hogy talán. Pedig oda kellett volna, mert az nem teljesen igaz hogy csak miatta. Egyszerűen úgy éreztem abban a pillanatban.

- Igen tudom. De akkor még nem tudtam, hogy lehetne köztünk valami..

- Köztünk volt valami- vágtam közbe vigyorogva.

- Igen. Valami. Amire akkor vágytam.

- Mert most már nem arra vágysz?- kérdeztem a nyelvem enyhén kidugva, megérintve vele a pc-m.

- Amikor Eric megkérdezte, hogy nem-e lehetséges, hogy járjunk, akkor nem. Ezért mentem bele. Akkor úgy éreztem, hogy többet akarok.

- De miért nem tőlem?

- Mert..Te még nem áltál készen. Illetve nem azt mutattad.

Nagyot sóhajtottam. Sok volt ez nekem mára. Nem értettem miről beszél, és mire akar kilyukadni.

- Ezzel most mire célzol?

- Nem célzok semmire. Csak mondom. Szerettem volna, hogyha tudod.

Rendesen összekavarta a levest a fejemben. Meg kicsit fel is bosszantott, mert úgy vettem észre, hogyha én tértem volna rá a témára előbb és nem az a fas.zkalap Eric, akkor most az én barátnőm lenne és nem az övé.

- Bemegyek.- kezdte el visszafűzni a szandálját.- Te nem jössz?

- Nem tudom.- vontam meg a vállam.- Szerintem még nem.

Miután már mind a 2 lábbelijével végzett furcsa dolgot tett. Lassan oda hajolt hozzám és egy apró csókot nyomott a számra. Nem tudtam betelni vele. Hiába voltam meglepődve, utána hajoltam és lágyan megcsókoltam, aztán utat törtem a nyelvemmel is.

Nagyon kívántam már ezt az ismerős ízt. Átkarolta a nyakam és kicsit rám hajolt. Aztán eltávolodott és még egy puszit adott a számra.

- Élvezted?- kérdezte.

Én csak pislogtam, és elégedetten húztam a szám, ezzel adva meg a választ.

- Örülök, mert ez volt az utolsó, amit tőlem kaptál- mondta aztán kecsesen felállt és elment.

Még egy ideig néztem magam elé és gondolkoztam. Majd feltápászkodtam és indultam visszafelé.
41.rész

 

- Mi ez a keserédes vigyor a fejeden, te szerencsétlen?- kérdezte Bill a kocsiban.

Csak titokzatosan csóváltam a fejem. Nem volt kedvem róla beszélni.

Otthon gyors ledobtam magamról minden ruhát és bebújtam az ágyba. Don már lelépett. Lela meg gondolom a szomszéd szobába aludt. Reggel ugyan azzal a vigyorral ébredtem…legutoljára. Bill a nappaliban tv-zett, Lela meg a teraszon ült egy bögrével a kezében.

Álmosan bekóvályogtam Bill mellé aztán figyeltem, hogy az hogy ugrálgat a csatornák között a fejét támasztva.

- Jó reggelt.- köszönt.

- Csá.- emeltem fel a kezem.

- Figyelj. Ma lesz egy fotózásunk a Bravonak. Úgy lazán másfél óra múlva.

- Ma?

- Igen. Ma. Az előbb mondtam.- forgatta a szemeit és elindult felém.

- Jól van csezd meg, most keltem fel- temettem az arcomat a tenyerembe nyűgösen.

- Mi volt tegnap este?- elvette a tenyerem az arcom elől, lassan felnéztem rá. Ő éles szemekkel bámult.

- Hogy értve? Film gála.

- Nem arra gondoltam. Mi volt, VELED? Tudod, rosszul lét. Az alatt mi történt?

- Semmi. Csak kimentem, aztán kijött utánam Sandra.és beszélgettünk.

- Beszélgettetek? Ja. Pont úgy ismerlek titeket.. Nem inkább BASZélgettetek?

- Barátja van.- vontam meg a vállam.

- Neked meg barátnőd volt.

Nem válaszoltam semmit csak lassan felálltam.

- Fürdök- indultam a zuhany alá.

20 perc múlva, immár tisztán és nem bűzölögve, hanem faszán illatozva ültem le Lela mellé a teraszra.

- Jobban vagy már?- kérdeztem.

- Igen. Persze. Szerintem ma spurizok is haza.

- Mi van? Dehogy spurizol. Ugyan már, minek?

- Talán, mert én nem itt lakom- nevetett.- Megmurdálnak a virágjaim.

- Dehogy murdálnak. Nincsenek is virágjaid.

- De. Művirágjaim vannak Franciaországból. Az élők egy hetet sem bírnak nálam lenni. De mondom, a műk is meg fognak dögleni, ha így haladok.

- Ügyes vagy- nevettem.

- Na, mi volt tegnap este?

- Bill nem mesélt semmit?

- Nem igen beszélek vele.

- Ja, hát nem volt semmi érdekes. Csak dumáltam vele.

- Kivel?

- Kivel? Kivel? Ugyan?..Csak dumáltunk. Aztán ennyi. Próbáltam vele megértetni a dolgokat.

- És sikerült?

- Egy kicsit...talán.

- Toooom- kiabált az öcsém mérgesen.

- MONDD!

- Gyere ide, bazmeg!

Bemásztam a konyhába. Bill mérgesen állt a hűtő előtt és egy nagy tálat fogott a kezében.

- Nézz bele ebbe!- nyújtotta elém mérgesen.

Felemeltem a tetejét. Egy nagy büdös xar volt benne. Amit nem is lehet másképp körül írni. Már majdnem szó szerint. Egy kicsit bomlásnak indult spagetti volt.

- Nem meg mondtam, hogy dobd ki a picsába a maradékaidat!!!- baszta bele az egész tálat a kukába .- Leokádlak!

- Jól van, na. Hozzá vagyok szokva a királyi élethez, hogy a csajok meg csinálják az ilyen dolgokat!- mentegetőztem. Tényleg igaz volt. Amíg együtt voltam Corival, ő is sokat pakolászott nálunk, ha olyanja volt. Meg Sandra is, ha rájött.- Látod, így járunk, hogyha Tomó nő nélkül marad, ellepik a házat a csótányok meg az ocsmányságok.

- A te ocsmányságaid!- forgatta a szemét Bill. - Amúgy azt ne mondd, hogy Sandra pakolt nálunk?

- Szerinted ugyan ki pakolta máskor össze a tányérokat a szekrényben?

- Ő volt?- pislogott.- Cseszed, olyan rég is itt volt? Te meg kis köcsög azt mondtad, hogy a te műved..

- Végülis- röhögtem- Nah, készüljünk. Úgy nézel ki, mint egy stílusos zombi- veregettem hátba Billt, amikor elhaladtam mellette.

 

A fotózás a szokásos módon történt. Kaptuk a cuccot, adtuk a pózt, közben meg hallgattuk Georg hülyeségeit és próbáltunk pózolás közben a legtávolabb maradni a szagló testrészeitől. Amivel csak mi baszogatjuk, hogy ráférne a dezodor. Pont segítettem Billnek rendbe hozni a láncait, amivel a pancser becsavarodott, amikor úgy ugrós képet akart csinálni a fotós, amikor bejött a David és Lela.

- Gyerekek. Jó hírem van.- vigyorgott, aztán oda jött hozzánk és egy pillanat alatt kiszabadította Billt abból a csomóból, amivel én már 20 perce küszködött.

- Lökd.

- Délután megyünk egy motorcross pályára. Hogy kicsit összemelegedjünk ezzel Eric gyerekkel, ha már Sandra jövendőbelije.

- Összemelegedni? Te csak melegedjél, David. Engem viszont hagyj ki a vágyaidból, jó?- néztem rajta végig egy csöpp undorral az arcomon .- Én bizony nem megyek.

- Dehogyis nem.. Csináltok még egy pár sorozatot, aztán indulunk.

Megfogtam Bill láncait is bikából megrántottam őket.

- Á Te idegbeteg fasz! Majdnem letépted rólam a gatyám!- nézett rám dühösen.

- Bocs- motyogtam, aztán elkezdtem keresni Lelát a szememmel. Az egyik polc mellett állt és nézegette a kiegészítőket, amit egy alkalmazott mutogatott neki. Próbáltam elkapni a pillantását, hogy lássa, hogy beszélni akarok vele, de nem sikerült. Fejcsóválva álltam vissza a kamera elé. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a sorozat nem fog olyan jól sikerülni, mint a másik.

42. rész

 

 

- Ott vagyunk már?- hajolt előre Gustav.

- Mindjárt- vigyorgott David, mikor elhagytuk Hamburgot.

- Akkorát fogok repíteni!- csapkodta Georg izgatottan a térdét.- Majd veretünk. Veretünk!

- Én meg majd röhögök rajtatok.- dörzsölte össze Gustav a tenyerét.

- Dehogy röhögsz! Majd csak bámult mikor elrepesztek melletted 1000rrel- ugráltatta a szemöldökét Georg.

- Jól van elég lesz. Nem kell arcolni.- csóválta a fejét Bill.

- Itt vagyunk- vezetett David be egy kapun kint a picsában.

Hatalmas homok dombok voltak, meg egy pár sátor.

- Ez Ericé.- parkolt le David egy sátor alá aztán kiszállt a kocsiból.- Ez az egész. -lezárta az autóját- Gyertek.

A homok száraz volt. És kibaszott meleg mindenhol. Hirtelen elugrott egy bukósisakos hosszú motoros ruhában lévő srác, ami tele volt emblémákkal és logokkal. Gondolom a szponzori cégekével.

Átszaltózott két domb között, aztán csak a felporzott homok maradt utána.

- Ázta qrvaaaaaaa-!-kiálltott Georg, mikor a srác repült a levegőben vagy 4 méter magasan a földtől.

- Gyakorol- röhögött Gustav.

- Mutat majd jobbat is- David, mikor még mindig oda felé haladtunk.

Egy pár fehér sátor volt a pálya szélén. Egyik ilyen sátor mellett ült Sandra egy kinyitható székben.

- Baba!- kiáltott fel David. Sandra hátranézett és felállt a székből hogy oda jöjjön nekünk köszönni.

A haja fel volt kötve egy coffba a tarkójára, egy nagy fehér Gucci napszemüveg volt rajta meg fehér Louise Vuitton fürdőruha felső, egy kis short farmernadrág.

- Sziasztok- köszönt és feltolta a napszemüveget a feje tetejére.- csak hogy itt vagytok.- ölelte meg Davidet.

- Unod?

- Áhh, ne gondold. Nah gyertek.

Eric akkor farolt oda hozzánk és felhúzta a bukóját.

- Nah helló- fogott kezet mindenkivel.- Eric Schwarz- mutatkozott be Georgnak, Gustavnak és Lelának.

Sandra óvatosan nézegette Lelát a szeme sarkából. Nem voltak összeveszve. Vagy legalábbis tudtommal nem. Hacsak nem jutott Sandra fülébe az, hogy Lela nálam lakik, és nem hisz valami rosszat…
- Nincs meleged?- kérdezte Lelától barátságosan.

- Kicsit.

- Tudok adni egy fürdőruha felsőt.

- Tényleg? Köszi.

- Gyere, Eric kocsijában van. Ti meg addig érezzétek otthon magatokat- kiabálta hátra.

- Nah, ki akar menni egy kört?- vigyorgott Eric.

- Én! Csak félek melletted menni .- vigyorgott Georg.

- Nyugi.. nem alázlak le. Csak egy kicsit.- veregette háton a srácot, azért elindult vele egy sátorba ruháért meg gépért.

- Mióta vagy kint?- kérdezte Lela Sandát mikor mentek a kocsihoz.

- Már dél óta - mondta és elhúzta a fürdőruhája pántját, hogy megmutassa mennyire barnult, amúgy se fehér bőre.

- Szép szál csoki lány .- mosolygott a lány és elvette Sandrátó, a narancssárga Ralph Lauren bikinifelsőt, amit nyújtott neki. Azután befordult a kocsi felé és felhúzta.- és mi van veled amúgy? Hallottam adtál egy lelki fröccsöt Tomnak tegnap este.

- Kicsit... Mert mit mondott?

- Semmit.

- Annyira gyerek még.- csóválta a fejét Sandra.

- Dehogy gyerek. Te vagy túl komoly néha.

- Nem igaz!

- Dehogynem! Kicsit engedd el magad. Régen nem voltál ilyen! Sokkal lazábban vettél mindent. Sőt túl lazán is Vegasban.

- Elmúltak azok az idők, mikor cokelva crashing volt egy casinoba.

- Nem múltak el. Csak te gondolod azt.

- Lela, nem vagyunk már gyerekek.

- Tudom. De … De mind1. Induljunk vissza.- egyenesedett ki, mikor már felhajtotta a farmerje mind a 2 szárát.

Mi már kihoztunk egy pár széket Levettük a pólóinkat és úgy terültünk el rajtuk.

Közben figyeltük, hogy Eric hogy alázza a porig szerencsétlen Georg-ot

- Megmondtam ennek az idiótának, hogy nem kell arcolnia.- forgatta a szemeit Sandra. Gondolom a pasijára célzott.

- Ugyan már. Georg nem veszi majd magára. Szerintem ő is sejti, hogy már 10en pár év van a háta mögött.- legyintettem aztán kicsit lejjebb húztam a boxerem, hogy azért ne lógjon ki a fele a farmerem alól, aztán ledobtam a felsőm .- Kibaszottul meleg van!!

- Kérsz inni?- fordult felém Sandra.

- Jöhet.

- Akkor gyere.- állt fel- Nektek hozzak valamit?

- Ja. Sokat. Bármit.- bólintott Gustav.

Elindultunk Sandrával arra amerre bejöttünk. Némán haladtunk egymás mellett. Ő karba tette a kezét és úgy figyelt a lába elé.

Beértünk egy sátorba, ahol kólás hűtők voltak üvegajtóval. Meg Red Bullos. Meg minden, ami szemnek, szájnak ingere.

- Kajás vagy?- kérdezte.

- Nem.- hazudtam.

- Biztos? Összedobhatok gyors valamit. Én csinálok magamnak az fix. Akkor te is ehetnél már velem. Nem mérgezlek meg.

- Rendben. Jöhet.

Kivett a hűtőből egy nagy vödrös fagyit meg egy tálat tele gyümölcsökkel. Aztán azokat kezdte belevágni 2 tálba.

- Milyen fagyi? Csoki, vanília, citrom.

- Citrom.- mondtam mire ő tett egy pár gombóccal a tetejére, aztán oda hozta hozzám.

- Köszi.- bólintottam.

- Semmi. - állt fel és kivett egy félliteres spirite-ot aztán ivott belőle és oda nyújtotta nekem.

Csak figyeltem, ahogy kanalazza a gyümölcs darabokat vagy egy kis falat fagyival bajlódik. Megforgatta a szájában a kanalat aztán fordítva kihúzza.

- Figyeld- tette a kanalat az orrára.

- Te lökött vagy.- forgattam a fejem.

- Tudom-, mondta, aztán elvette az asztalról a két üres tálat és levágta a pultra.

Háttal állt nekem. Csak bambán figyeltem. Aztán előjött belőlem valami. Azonnal meg akartam érinteni. Felálltam és a háta mögé mentem, aztán átöleltem a csupasz derekát. Összerezzent a karjaimban, úgy megijedt.

- Nyugi, csak én vagyok- suttogtam a fülébe. Oldalra hajtotta a fejét és kicsit rám dőlt.

- Sajnálom hogy így történt, Tom.

- Én is. De még lehet happy end- söpörtem ki a nyakából a felkötött haját, át a másik oldalra és apró kis csókokat leheltem a finom, a naptól enyhén kipirosodott nyakára.

Halkan felnyögött és még jobban oldalra tartotta a fejét, hogy könnyebben hozzá férhessek. A tenyerem a derékcsontján volt, ami igencsak kiállt, azt simogattam lassan. A bal kezem meg a hasán pihentettem.

Halkan kifújta a levegőt majd hatalmasat szívott be a tüdejébe, aztán egy kis nyögés kíséretében ismét kifújta. A kezével hátra nyúlt és átkarolta a nyakam. Benyúlt a rasztám alá és a nyakam simogatta. Finoman és lassan végig húzta rajta a körmét, aztán pedig vissza.

A bal kezem lassan lejjebb csúsztattam a hasáról. Óvatosan kigomboltam a farmerja gombját, hogy a kezem könnyebben beférjen. Becsúsztattam a nadrágja és a bugyija közé. Először csak lassan simogattam, a kezem közben úgy remegett mintha csak megbaszta volna a 220. Amikor pedig már nagyobbakat nyögött. Az egyik ujjamat kezdtem erősebben körkörösen mozgatni. Elfordította a fejét az enyém felé és bele sóhajtott a fülembe aztán apró puszikat nyomott az arcomra. Felé fordítottam a fejem és óvatosan megcsókoltam. Ő folyton kéjesen belenyögött a csókba, aztán tovább folytattuk.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés