48.rész

 

Átvándorolt a kezem a fenekére, és azt markolva könnyedén felkaptam az ölembe. Erősen karolta át a nyakam. Az ajakit mohon szippantottam és néha a nyelvemmel is utat törtem.
Valami nem stimmelt. Az agyam hirtelen visszakapcsolt, és nem engedett be abba a világba, amibe ilyenkor lenni szoktam. Üdv a valóságban ismét.

- Baj van?- Kérdezte, mikor elhúztam a fejem.

- Nem nincs- fordultam vissza hozzá, és már adtam is volna a követező csókot, de ő kecsesen a számra tette az ujjai végét.

- Ne hazudj- mondta halkan.

Óvatosan leengedtem, aztán nagyot sóhajtottam.

- Neked nem itt kellene lenned, igaz?- kérdezte és a tekintetem kereste.

De én nem voltam hajlandó levenni a szemem a parketta elemeinek találkozási pontjáról.

- Nem kell beszélned, ha nem akarsz. Megértelek.

- Nem. Hogy értenél meg te engem, mikor magamat sem értem. Én nem ilyen vagyok. Nem ez vagyok ÉN.- húztam ki a pólóm. Minta meg akarnám nyúzni magam.

- Most látlak életemben először élőben, tehát erről nem tudok mit mondani.

- Persze. Tudom, nem is várhatom el, hogy megérts. Csak érzem, hogy mostában nem vagyok önmagam. Nincs értelme a döntéseimnek. Amilyen döntést régen hoztam volna könnyű szívvel, most attól meghátrálok.

- Most a sexre gondolsz? Mármint velem.

- Igen. Például. Figyelj, nagyon gyönyörű vagy. És minden férfi hihetetlenül boldog lenne, ha te csak rájuk néznél. De nekem ez most nem fog sikerülni.- huppantam le a kanapéra.

- Rendben, persze. Ahogy akarod. Tudod esetleg mi miatt, van ez?- kérdezte és lassan leült mellém.

- Igen.- mondtam bizonytalanul.

- Akkor? Mit keresel még itt?- vigyorgott és nyomott egy puszit kedvesen az arcomra.

Beleremegett a térdem. Nem, mint nő volt rám olyan hatással, hanem mint érző lény, aki megérti, min megyek most keresztül, anélkül hogy tudná az egész történetet. Nem is értettem, hogy lehetséges ez. Ez a lány egy szuperhős és valami hihetetlen empatikus képessége van. Lehengerlő az egész csaj és kész.

Ráadásul igaza is lehet. Lehet, hogy nekem most csak Sandra kell, hogy visszatérjek. Vagy talán nem is csak ő. Talán az miatt hagyott el a másik oldalam, mert kosarat kaptam, és ha ez így van, akkor csak azzal orvosolható, hogy megszerezem azt, aki lapátra tett, vagy nem csak lapátra tett, hanem meg sem kaptam úgy igazából.

- Kathie…- kezdtem.- Köszönök mindent.

A lány csak mosolygott. Most nem jött zavarba, de közel állt hozzá.

- Ugyan semmi. De bemutatkoztam, hogy tudod a nevem?

Kitört belőlem a nevetés.

- Nem, nem mutatkoztál be. Hazudhatnám, azt hogy tippeltem, de nem teszem.

- Jó-jó- emelte fel a kezeit.- Inkább nem is akarom tudni. Nos? Fiatal még az este, visszamegyünk a clubba?

- Áhh, nem. Inkább elmegyek haza.

- Biztos? Nem akarok furakodónak tűnni, de ha Sandra miatt van így elkámpicsorodva, akkor itt az alkalom, hogy meg szerezd azt a bolond spinét.

- Bolond spiné?- röhögtem. Tetszett ez a kifejezés. Bolond spiné. Sandra minden volt, csak nem bolond spiné. Én legalábbis eddig úgy ismertem meg, aki nem az.

- Igen. El ne képzeld, mit művelt a fotózáson.- fújta ki a levegőt Kathie nevetve.

- Mert mit?

- Hagyjuk, azt így nem lehet elmondani, de rég nevettem olyan jót.

- Sajnos nekem csak egy oldalát hajlandó megmutatni.

- Hát igen. Az elején ott is elég lenéző, és arisztokrata diplomata kurva beütése volt. De aztán vett egy fordulatot.

- Hát nálam nem vesz.

- Hát tegyél érte, hogy ne így legyen!- csapott a bútor támlájára, ami egy hatalmasat csattant.

- De a qrva életbe, mit?

- Azt majd te kitalálod! Bizonyítsd be, hogy miért vagy a lányok álma!

- De már mindent megpróbáltam, ami tetszhet Sandrának.

- Akkor csinálj olyat, ami nem tetszhet. Én olyannak képzellek el, hogy aki el akart érni valamit, az meg megmozgat érte minden követ.

Csak elvigyorodtam, de nem szóltam egy szót sem. Még mindig csak ámultam ezen a csajon.

- Akkor? Mehetünk vissza?

- Mehetünk ám- keltem fel és a kezem Kathie felé nyújtottam, hogy felsegítsem. Mosolyogva tette a tenyerét az enyémbe.

 

- Mindent bele csődör- nyomott még egy utolsó puszit az arcomra, amikor kiértünk a lakásából.

Beértünk a club VIP részébe. A szemeimmel a tömeget pásztáztam. Sehol nem láttam őket.

- Velem maradsz?- kérdeztem Kathie-t, amikor láttam, hogy nagyban integet egy lánynak.

- Hát lehet, hogy kicsit elnézek gyors pacsizni. Szerintem menni fog ez neked egyedül is. De majd ma még úgyis találkozunk.

- Rendben. Szió- köszöntem el és néztem, ahogy lassan elnyeli a tömeg.

Dobtam egy sms-t Billnek, hogy merre ülnek. Nem gondoltam volna, hogy visszaír. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja hallani, hogy pityeg a telefonja.

- Tom!- veregette meg valaki a vállam.

Gyors fordulatot vettem. Andreas volt.

- Csá- fogtam vele kezet- Merre vagytok?

- Izéé- kezdett el mutogatni jojózó szemekkel.

- B+ Andreas! Te kajak részeg vagy!- lengettem meg előtte a kezem. Semmi reakciót nem mutatott.- A kurva életbe, Andreas! Ezt nem mondhatod komolyan! Ma este nagy durranást akartam, te meg így kikészíted magad?- sóhajtottam keserűen.

- Egy liliom, 4 Páfrány- motyogta bamba fejjel.

- Gyere- fogtam meg dühösen a karját és elkezdtem arra cipelni, amerre Kathie ment.

Kétségbe esetten keresetem. Meg is találtam, egy boxban ült egy kis társasággal, aminek a tagjai ugyan olyan gyönyörűek voltak.

- Bocsi- támaszkodtam oda hozzá. Ijedten felnézett, aztán végig mérte Andreas-t.

- Baj van?- kérdezte aggódó szemekkel.

- Hát igen. A mai küldetés lefújva.

- Miért? Nincsenek itt Sandráék?- kezdett el nézelődni az emberek között hátha felismeri valahol.

- De. Itt vannak. Csak a spanomnak kéne egy kis segítség.

- Uff. Látom.- mosolygott mikor rénézett az éppen a levegőből "pillangókat" kapkodó srácra.- Laza flashe van a srácnak?

- Nem. Csak kicsit kikészült. És haza akarom vinni. Csak ilyen állapotban soha nem akar beszállni a kocsiba. Tudod, nem akar haza menni.

- Igen persze. De mire gondolsz? Vigyem el hozzám?

- Elkísérnélek természetesen.

- Nem. Figyelj. Felviszem magamhoz és akkor te nyugodtan maradhatsz. Rendben?

Alig hittem a fülemnek. Feláldozná az estjét értem?

- Nem, ugyan. Segítek.- erősködtem.

- Dehogyis! Nem lesz baj. Te csak tedd a dolgod itt, én meg teszem otthon ő. izéé. Ő izével.

- Andreas-nak hívják.

- Teszem a dolgom Andreassal. Hagyom had, bolondozza ki magát, aztán ágyba dugom.

- Elbírsz vele?

- Ugyan már! Nem ügy!- legyintett.

- El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok.- sóhajtottam.

- Add meg a számod, és majd hívlak reggel, hogy mikor gyere érte.

- Rendben. Imádlak. Kikísérlek titeket.

- Dehogy kísérsz, te szépen húzol csinálni a teendőidet!- mosolygott és átvette a telefonját, amibe bepötyögtem a számot, amin el tud érni.

Egy aggódó pillantást vetettem Andreas-ra, aki nyál csorgatva figyelte Kathie-t. Baszki, csak kérlek, nehogy ma jöjjön rá a kangörcs, és ráugorjon szegény lányra.

- Menj már- intett mosolyogva Kathie, aztán karonfogva, kivezette a srácot.

A telefonomba addigra jött egy sms. Billtől. Hol a pistában voltál eddig? Az utolsó box balra.

Elindultam annak az irányába. Megláttam az emelkedőn lévő székeket és asztalt. Nem is box volt. Inkább, mint egy club helység falak nélkül.

Ott ült Don két csajt átkarolva. Bill, Lela Georg, és Gustav.

- Te elveszett- röhögött Don és rögtön felállt, hogy kezet fogjon velem.- Hogy haladsz? Hány van meg?

Eleresztettem a fülem mellett a kérdést és leültem Lela mellé.

- Mi a helyzet?

- Gázos.- mosolyogtam bambán.- Sandra?

- Ericcel van. De lehet, hogy már haza mentek.

- Mi van? - fordultam felé dühösen.

- Igen, jól hallottad.

- Bassza meg!- rúgtam bele az asztalba, mikor Eric ült le elém.

- Háhá- rikácsolt Dominic.- Hol marad a mi édes Playgirlünk?

- Pisil- mosolygott Eric és arcosan belekezdett.- akartam utána menni, de..

- De elküldött a francba, mi?- röhögtem.

- Nem. Nem küldött volna, tudja, hogy én, nem te vagyok- röhögött.

- Hát jó hogy tudja. Én ki tudom elégíteni.- vágtam vissza nevetve. A többiek, meg csak lestek. Gondolom tudták, hogy szóharcból bármi lehet, ha így haladunk.

Eric arca eltorzult.

49. rész

 

- Érdekes mégis visít a gyönyörtől, ha csak egy is ujjal hozzá érek.

- Ja, visít, de nem a gyönyörtől, hanem az undortól.- szűkítettem össze a szemem, és közelebb hajoltam hozzá.

- Igen, akkor is visít, amikor már bekönnyezik a szeme a fájdalomtól, de mégis azt kéri, hogy ne hagyjam abba. …Bár ha kérné, sem hagynám.- röhögött elégedetten.

- Te undorító görény!- ugrottam fel.

- Na, mi van kis csávó, csak nem hogy rá vagy gerjedve a csajomra? Csak nem zavar, hogy én baszom és nem te?. - állt fel ő is és lökött egyet raktam- Pattogni, akarsz? Csak, tessék.- lökött még egyet- Üss meg!

Összeszorítottam az öklöm és behúztam neki egyet. Sajnos túl jók voltak neki a reflexei, így volt ideje elfordítani az arcát, ezért csak enyhén tudtam belevágni.

- Álljatok le!- ugrottak fel a többiek, de addigra már ő is talált egy párat az én arcomba és én is az övébe.

Már lendítettem hátra a kezem, hogy adjak egy jól irányzott ajándékot bele ennek a szemétládának a képébe, amikor hátulról valaki megfogta a csuklómat. Nem érdekelt, hogy megvan rá az esély, hogy egy 2 tonnás biztonsági akar leállítani, azért akartam adni még annak a dögnek azt, amit megérdemel. Rántottam egyet a karomon, hogy kiszabadítsam a fogságban tartó kézből. De az egy selymes kis pofin csattant. Mégpedig egy hatalmasat. Ijedten fordultam meg a tengelyem körül.

Sandra ült a földön. Piros arcát fogta, ijedten és dühösen nézett fel rám.

- Csessze meg! Sandra! Ne haragudj! Nem akartam. Úgy sajnálom!- nyújtottam a kezem aggódva, hogy felsegítsem. De jött egy ütés oldalról. Pont a szemöldökömnél talált. Pislogtam volna és egyenesedtem volna fel, mikor jött a következő. Megszédültem és tántorogva léptem egy lépést. Mintha egy percre a feje tetejére állt volna a világ. Jobban fájt, mint az első. Vagy talán csak azért éreztem ezt, mert ugyan arra a pontra érkezett.

Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek, aztán pedig indítottam volna a következő dühös támadást, de Sandrával találtam magam szembe.

Az arca piros volt és forrt a dühtől.

- Most azonnal álljatok le! Esküszöm, mint az óvodában! Idióta barmok!- ordította rám.

- Én csak…-kezdtem.

- Fogd be! Lexarom!

- Ez az köcsögkém. fo..- Sandra felemelte Eric előtt a kezét, jelezve, hogy a kuss rá is vonatkozik.

- Rád meg végképp nem vagyok kíváncsi. Világos? Milyen undorító patkány vagy te, hogy akkor ütsz meg egy embert, mikor háttal van neked. Nem vagytok normálisak! Egyikőtök sem!

- De…- kezdett bele Eric, de Sandra megint félbe szakította.

- Kussolsz! Nem érdekel, mit akarsz mondani! Jobb, ha most elmész! Rohadtul nem akarlak most látni!

Én csak vigyorogtam Ericre és még egy puszit küldtem neki. Had lássa szerencsétlen menyire, szeretem.

Sandra hirtelen megfordult és úgy nézet bele élesen a szemembe, a vigyor lefagyott az arcomról. Azt hittem ott hugyozom össze magam. Nagyon elvetemült feje volt. Soha nem láttam ilyennek.

- Te- mutatott rám a mutató ujjával.- Te pedig velem jössz. Hol a kocsi kulcsod?- kérdezte.

- Itt van-, adtam neki szemrebbenés nélkül. Nem mertem ellenkezni vele. Ha azt mondta volna, hogy adjam oda a lakáskulcsom és az összes papírját, azt is megtettem volna.

- Don, haza vinnéd a kocsit?- dobta neki.

A srác megszeppenve állt. Szerintem még ő sem látott ilyen elvetemült határozott lányt. Bár őszintén bevallom, belőle azt is kinézem, hogy teljesen begerjedt a dologra. Talán velem is az lenne, hogyha nem rám lenne dühös.

- Gyere- került ki, aztán elindult a tömegbe a kijárat felé. Én csak kis pincsi módjára követtem.

Kiértünk a parkolóba, kinyitotta a kocsiját.

- Szállj be! -utasított. Én csak engedelmeskedtem, mint egy jól nevelt szűz kis fiú.

Ő pedig beszállt a kormány mögé, aztán rám nézett.

- Vérzel- mondta hidegen.

Csak megvontam a vállam.

- Nagyon vérzel.- mondta megint, és elemezve nézte az arcom.

- Nem érdekel.

Hátra nyúlt és kivett egy fehér kis trikót.

- Ezt tedd rá. Nem akarom, hogy összevérezd a kocsit.

Lehajtottam a napellenzőt hogy a beleszerelt tükörbe meg tudjam nézni magam.

- Baaameg!- kerekedtek el a szemeim. A bal szemöldökömön egy hatalmas seb volt. Azonnal rányomtam a trikót.

- Megyünk a sürgősségire!

- Micsoda? -Néztem ijedten.

- Jól halottad, Tom! És jobb, ha csöndbe maradsz, mert megérdemelted! Aztán örülhetsz, majd ha érzéstelenítővel varrják össze.

- Mi?- próbáltam nagyfiúnak látszani, de a hangom nagyon kétségbe esetten és hisztérikusan hangzott. Nem paráltam az ilyen dolgoktól, de ez a seb tényleg nagyon durva volt.

Sandra elszántan nézett előre aztán beparkolt a kórház elé és kiszállt.

Csak halkan követtem.

Sandra szólt a recepción, a nő meg szépen elmondta hová kell menni.

- Gyere- mondta, aztán pedig indult is. Még véletlen sem nézte meg, hogy a nyomában vagyok-e még egyáltalán.

Egy nővér jött ki egy szobából. Mondta, hogy majd oda kell mennünk. Csak még van egy kis dolga.

Leültünk és némán várakoztunk. Azért egy hely kimaradt közöttünk.

A trikó már majdnem teljen átázott. Csak fogtam a fejemhez. Szerencse, hogy más elváltozás nem volt az arcomon. Csak egy kicsit még fel volt duzzadva az alsó ajkam, de az egy pár nap múlva teljesen el is tűnik.

- Sandra- néztem rá félénken.- Nem akartalak megütni. Nagyon sajnálom. De tényleg, eszem ágában sem volt. Véletlen történt az egész.

- Fogd be- mondta makacsul.

- Te is tudod, nagyon jól, hogy nem ütnélek meg soha.

- Jöhetnek .- szólt ki a nő kedvesen.

Felültetett egy asztalra és úgy nézte az arcom.

- Ühüm..Ühümm..Ezt össze kell varrni-, motyogta, talán csak magának, aztán lelépett.

Sandra csak maga elé bámult. Nem értem miért jött be a szobába, ha még nem is fogja meg a kezem. Csak nézni akarta, hogy szadiznak engem?

Egy kis idő múlva jött vissza a nővér és egy kis jódot tett a sebre, aztán lassan összevarrta. Csak pár öltés volt az egész.

-Kész is vagyunk-, Mondta mosolyogva.- A barátnőnek nem kell aggódnia.

- Nem barátnő és nem aggódik- rázta a fejét Sandra nevetve. Nem tudtam miért nevetett. Azon, hogy a nő azt hitte, hogy én vagyok a fiúja, vagy azon hogy aggódik.

Kimentünk a kórházból. Úgy nézhettem ki, mint valami rosszul sikerült zombi. Ráadásul a látóterem is baszta az a qrva géz és kötszer, amit a szemöldökömre ragasztottak.

- Haza viszlek. - tette ki az irányjelzőt egyik elágazásnál.

Csak kussban ültem és belelapultam az ülésbe. Ez a nap nekem már sok volt. Elképzeltem, hogy Andreas milyen jól szórakozik.

 

Igazam is volt.

- Itt vannak! Itt vannak!- kiabált And Kathie szőnyegén fetrengve.

A lány teljes party cuccba ült a kanapén a kezét pedig a tenyerébe temette.

- Ugyan kik Andreas? Ugyan kik?

- Hát a pillangók! Ollóik vannak!

- Akkor azok nem rákok?- kérdezte Kathie unottan.

- Neem! Pillangók! Ollókkal. Le akarják vágni a hajam! Irigyek a fürtjeimre. Náluk nem kapni hidrogént!- simogatta a haját hisztérikusan.

- Andreas, nincs itt senki!

- De! De! Csak hozz egy létrát jó?

- Létrát, persze..Inkább feküdj le aludni. Elég lesz ez mára.

- csak hozz egy létrát, jó? Majd azon alszom.

- Minek az neked?

- Hát felmászni! Akkor nem érnek el!

- De a pillangóknak szárnyaik vannak!

- De ezeknek nincsenek! Ezek másznak! És vörösek a gonoszságtól!

- Mondom, hogy akkor ezek rákok..- sóhajtott Kathie gondterhelten.

- Dehogyis! Csak tudom, már mit látok oké?- ült fel a szőnyegen. Aztán megszédült és visszadőlt.

Kathie jobbnak tartotta nem vitába szállni Andreassal, jelen állapotába.

 

- Megérkeztünk- fordult be Sandra a lakásunk elé, és rám nézet t.- Íjj, a szád.

- Mi van vele?- kaptam oda aztán megnéztem a kezem, vérzett.

- Kiharaptad út közben?

- Nem.. Nem hinném.

- Pedig nagyon úgy néz ki. Gyere, menjünk fel. Lefertőtlenítem.

Billék még nem voltak itthon. Levettem a cipőm aztán beindultam a fürdőszobába. Az étkező asztalon ott volt a Playboy legújabb száma.Talán Bill vette. Sandra megállt és mosolyogva nézett rá. Csak zavartan siettem tovább.

- Tetszik?- kérdezte és megsimította a címlapon angyali alakját.

- Nagyon .- fordultam hátra .- De hát tőled ezt vártam.

- Nehéz volt a fotózás. De élveztem. - indult el tőlem, ezzel jelezve, hogy nem kíván többet hozzá tenni a témához. Beértünk a fürdőszobába.

- Ülj le.- utasított Sandra. Leültem a kád szélére.

Sandra kivett egy elsősegély csomagot a szekrényből és csöpögtetett egy kis Betadine-t egy vattára, letérdelt elém aztán pedig óvatosan oda nyomta a vérző számra.

- Fáj?- kérdezte.

- Nem vészes .- vontam meg a vállam.

- Kész, de azért ezt tartsd ott.-állt fel és megmosta a kezét .- Most pedig alvás- indult a szobám felé.

Csak bamba vigyorral követtem.

- Szerintem itt már nincs szükség rám.- mondta és indult is ki az ajtón.

- Nem maradsz?-szóltam utána.

- Minek? Nem tudsz aludni nélkülem?

- Azért csak jobban menne, ha te is itt vagy.

- Megy neked egyedül is. - mondta hidegen- Jóéjszakát-, csukta be maga után az ajtót.

- Sandra.- ültem fel hirtelen az ágyban.

Lassan kinyílt az ajtó és Sandra dugta be a fejét a sötétbe.

- Nem alszol mégis itt?..Kérlek.

A lány habozott, aztán mélyet sóhajtott és rácsúsztatta a csupasz talpát a szőnyegre és óvatosan ellépkedett az ágyra.

- De csak azért mert nincs kedvem hazavezetni- mondta és hátranyúlt, hogy ki tudja cipzárazni a gyönyörű fekete szatén pánt nélküli ruháját.

- Segítek- fordultam felé. Hátra lépett egyet hogy elérjem a cipzárt. Lassan futattam le a cipzárt a hátán, és néztem, ahogy a ruha leomlik a testéről. Ott állt velem háttal egy kis fekete tangában.

- Uhh. De jó ez- fújta ki a levegőt, amit a 00-ás méret eddig igen csak akadályozott.- Tom. Nincs rajtam melltartó kérhetek tőled egy nagy pólót?

- Persze. Bármit. Tudod, merre van.

A lány a mellei elé tartotta a kezét és úgy sétált be a gardróbomba. Aztán az egyik kedvenc pólómba jött ki. De neki mindent szabad. A jó nőknek mindig, mindent szabad.

 

- Tányér Andreas, és nem beszél,- forgatta a szemeit Kathie.

- Pedig lemerném fogadni, hogy az előbb azt mondta, hogy szép a szemem.

- Nem, az én voltam. - hazudta.

- Akkor jól van. Megnyugodtam.- csúszott tovább mezítláb Andreas. Járni nem igen tudott, vagy tudott csak azért mégis könnyebb volt neki így.

- Én ezt már nem bírom. Aludjunk, kérlek. Már világosodik. Ott a nap- mutatott egy utcai lámpára-ilyenkor vannak a pillangók legjobban, elemükben. Csak akkor győzheted le őket, ha alszol.

- Mié?

- Mert akkor képződik a fejed körül egy buborék, és nem vágják le a hajad.

- Tényleg? De izgi.

- Igen az.

- De akkor mi lesz a többi testrészemen növő szőrzetről, azt még elviszik nem?

Kathie csak pislogott egy párat, nem gondolta, hogy ez az este után még bármin meglepődhet, hát most pedig ez megtörtént.

- Legalább megspórolsz egy intim gyantát.

- Jóó- körözött Andreas a kezeivel- Aludjunk.- adta be a derekát, Kathie legnagyobb megkönnyebbülésére.

Bemásztak a hálószobába, aztán felkúsztak az ágyra. Illetve inkább csak Andreas.

Kathie ledobálta magáról a ruhákat. Nem volt egy szégyenlős típusból, meg nem is fosott, ilyen állapotban Andreas bizony nem tudna vele mit kezdeni.

A fiú még egy ideig számolgatta a "csillagokat" valamelyik kitudja milyen univerzumban használt számrendszer szerint, amiben olykor-olykor kimarad egy halmazeleme. De ez már nem nagyon zavarta a lány, legalább nem kellett utána futkosnia az ablakba, ahol Andreas "fel akarta áldozni" Kathie értékes ékszereit az ollós pillangóknak. Vagy éppen nem kellett neki megfogni szegény srác csuklóját, aki ki akart szaladni a lépcsőházba, hogy valaki szomszédtól létrát kérjen. Bár az sem volt a legszerencsésebb mikor a WC kefével akart harcolni a pillangók ellen, mivel annak " mágikus bacilus" ereje van és arra minden olló hirtelen berozsdásodik.

Tehát lényeg, hogy mostmár ágyban van és minden rendben lesz, ha végre elalszik.

 

Sandra megkerülte az ágyat, aztán befeküdt mellém, az alá a hatalmas 2 személyes Playboyos takaró alá. Hát a sors iróniája.

Oldalra fordult pont felém. Ez jó alkalom, hogy beszéljek vele.

- Figyelj csak. Megtaláltad a papírt, amit a kocsidba raktam?

- Meg.- mondta halkan.

- Ééés?- kérdeztem rá élesen, amikor láttam, hogy nem kíván többet hozzá fűzni a dologhoz.

- Elolvastam.

- Ennyi?

- Mennyi legyen?

Csak néztem, ahogy oldalra fordulva támasztotta a fejét a kezén. Az utcai lámpák fényei beszűrődtek a szobába és homályosan megvilágítottak Sandra arcát.

- Gyönyörű vagy - suttogtam halkan.

Egy szót sem szólt, csak csendben hallgatta a kintről beszűrődő zajokat.

- Tudtam, hogy nem gondolod komolyan, amit a sátorban mondtál. Ismerem milyen vagy. Néha átmész havibajokon áteső hisztis dühöngő tinilányba.

- Hát.. Igen. Ha felhúznak.

- Nem. Te húzod fel magad. Ha valami nem jön neked össze, akkor rögtön felmegy az agyvized és vered magad a földhöz.

Csak mosolyogva csóváltam a fejem.

- ..és olyankor az égész világ elmehet a búsba. És olyankor mindenkit megbántasz.

- Téged nem akarlak megbántani.

- Tudom. Olyankor nem vagy magadnál..és olyankor még jobban kívánlak-, suttogta.

- És most? Csatában sérültem… miattad!

Vigyorra húzta a száját.

Nem szólt, csak lassan rám hajolt. A kezeit a fejem mellett kitámasztotta és egy finom csókot adott a számra.

Átkaroltam a derekát és magam felé húztam. Eltávolodott, aztán megint visszahajolt. Végig simította az ajakit az enyémeken aztán pedig beszippantotta az alsó ajkam. Átfogtam a nyakát és megsimítottam a hátát pólón keresztül. Vakon megkerestem a póló végét, ami még popsiját is takarta és benyúltam alá, hogy hozzá férhessek a csupasz hátához.

Oldalra fordította a fejét Így ellentétesen érintkezett a szánk. Lassan utat törtem a nyelvemmel, egy hírtelen mozdulattan áttettem a combját a derekamon. Belenevetett a csókba és felegyenesedett, aztán hátra dobta az arcába lógó haját és újra lehajolt hozzám. Apró kis gyors puszikat nyomott számra és lassan egyenesedett fel, én pedig követve a mozgását egyenesedtem fel, amíg teljesen fel nem ült. Megfogta a kezeimet, amikkel eddig belé kapaszkodtam, és neki nyomta az ágyra, amitől rögtön hátra dőltem. A fejem mellett lefogta a kezeimet és úgy csókolt tovább. Még ha akartam sem tudtam volna szabadulni. A combjával szorította a derekam és elengedte a kezem. Átfogtam a csípőjét, átfordítottam a hátára. Terpeszben feküdt alattam én pedig rajta a lábai között.

Benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a hasát, és a nyakát csókolgattam.

Éreztem, ahogy mellkasa emelkedik le és fel.

Aztán felkaptam a fejem, mikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

- Itthon van Bill?- kérdezte Sandra.

- Szerintem igen .- Vonta meg a vállát és tovább csókolgattam a kulcscsontját. Oldalra fordítottam és közelebb húztam magamhoz. A homlokát az övéhez tettem és közben simogattam a hátát. Becsuktam a szemem, ami már így is majd összeragadt a kibaszott álmosságtól.

50. rész

Andreas egy ismeretlen helyen ébredt. Közbe nézett egy szőke lány aludt mellette.

- Fákkk!- csapott a párnájára. A lány ijedten ugrott fel.

- Ki támad? Pillangók? Pillangók?- nézelődött.

- Uff. Izé. Bocs. Nem tudtam, hogy nem vagy mély alvó.

- Semmi baj?- ásította Kathie és visszadőlt az ágyba.

- Hát..izé..

- Mondd.

- Mi este?..

- Micsoda?- nevetett a lány.

- Hát, hogy is kerültem ide?

- Jól sikerült az estéd, egyik haverod meg a kezemre bízott.

- Jól sikerült?- nézett végig a lányon kaján vigyorra l.- Én is úgy látom..

- Főleg nekem .- rázta a lány a fejét fáradtan.

- Na..ilyen fárasztó menet volt?- húzta ki magát elégedetten.

- Fárasztó? Ugyan. Az enyhe kifejezés. Az a létra, meg a pillangók. Te Jó Ég!

- Létra... Wáo! Az aztán már valami..Hogy hogy ilyen dolgokra soha nem emlékszem?- kunkorodott le Andreas szája szomorúan.

- Én emlékszem és a fontos.- nevetett Kathie.

- Hát igen.- ugráltatta a szemöldökét And.- Legalább megmarad benned milyen mély benyomást tettem rád.

- Hát igen..Ez ügyben nem kell aggódnod. Majd jöhetsz következőnek is. Megnevetettél.

- Mi? Megnevetettelek?

- Igen. Tudod az ember részegen vicces dolgokat csinál. Aztán szerencsére sikerül elaltatni

Andreas értetlenül pislogott.

- Akkor mi nem is ..nem is volt sex:

Kathie-ből kitört a röhögés.

- Dehogy volt!

- A francba, akkor már megint álmodtam.- Szomorodott el ismét Andreas- De azért még lehet?

A lány csak mosolyogva nézett rajta végig.

- Nem fáj a fejed, vagy bármi?

- Áhh. dehogy..

- Kérsz valamit enni?

- Nem, köszi.

- Inni?

- Nem köszi. Jól meg vagyok én a levegővel. Amúgy is tépek haza.

- Elférsz .-kelt ki a lány az ágyból és hatalmasat nyújtózkodott .- Amúgy is. Tom visz téged haza. És ha jól gondolom, egyéb dolgai vannak- nevetett a lány gonoszul, Sandrára célozva.

 

Reggel alig bírtam kinyitni a szemem. Féltem, ha megteszem, akkor kiderül, hogy az egész eddigi életemet álmodtam. Vagy legalább azt a rész, amikor megismerkedtem Sandrával.

A nap belesütött a szemembe, ezért inkább átfordultam a másik oldalamra és szorosan magamhoz húztam az alvótársamat. Illetve csak húztam volna, de csak egy párnát találtam a helyén.

Gyors mozdulattal felültem az ágyban, Egyedül voltam. Csont egyedül.

Kapkodva néztem közbe a szobába. Nem találtam semmit. Ledobáltam az ágyról a párnákat. Egy qrva cetli nem volt. Legalább hagyhatott volna, egy rúzsnyomot egy kis cetlin. Már annak is örültem volna. Régen sokszor csinálta azt. De most nem. Semmi nem volt az ágyon.

Lassan összegyűjtöttem az erőm és kikeltem az ágyból. Bill a konyhában meredt maga elé. Szerintem még ő is ébredezős stádiumban volt.

- Hú csezd meg!- nézett fel rám ijedten.- Veled meg mi a faszom történt?

- Tegnap este..Rémlik?

- Persze. Csak nem gondoltam, hogy ennyire komoly.

- Pedig az. Össze is varrták - szedtem le a tapaszt a sebről.

- Uhh Bameg!- húzta el a száját fájdalmasan.

- Nem gázos. - kukkoltam meg magam a konyhaszekrény üvegében.

Nem volt már olyan vészes, csak egy kicsit fel volt dagadva és piros volt. Meg még maradt egy kis barnás beütés a seb körül, a jód hatására. Úgy tippeltem, hogy estére már egész szép lesz.

- Ma?- kérdeztem. Billtől.

- Mi ma? Ma nincs még semmi. Tudod, hogy megbeszéltük Daviddel hogy a jól megérdemelt szabadságunk alatt nem fog minket hajtani.

- Akkor ma is döglünk?

- Szerintem én átnézek Andreas-hoz.

- De jó, hogy mondod!-csaptam a homlokomhoz- Még el kell érte mennem.

- Mert hol van?

- Egy csajnál.. Lepasszoltam neki tegnap este, mert nagyon kiütötte magát. Aztán most annál a lánynál lábadozik.

- De milyen lány.?

- Nem ismered- legyintettem és öntöttem ki egy kis kávét egy bögrébe.- Jössz ki?- mutattam a terasz ajtó felé Billnek.

- Ja.

Leültünk a teraszra és gyújtottunk egy-egy szálra

- Mi van Natashával? -kérdeztem és közben a bögrét kavargattam a kezemben.

- Szerintem dobom. - felelte Bill mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

- MI?- köptem vissza a kávét és készültem megfulladni. A szemem kiduzzadtak, mint annak a bizonyos fajta aranyhalnak Készültem magam megpofozni, mert a Bill száját elhagyó mondatot képzelgésnek fogtam fel.

- Igen. Már valami nem klappol..

- Mi az, hogy nem klappol, te állat? Nem te mondogattad nekem, mikor még Corinnal voltam, hogy nem kell dobni a csajt az első bökkenőnél, hanem meg kell oldani a problémát, vagy hogy senki nem tökéletes, és nem csak a másikban kell keresni a problémát, hanem magadban?

- De..

- Hát akkor. Nem meg kéne oldanod a problémát a te nézeteid szerint?

- De. De nem akarom.

- És azon sem gondolkoztál, hogy esetleg TE vagy a hibás?

- Tudom. Tudom, hogy én vagyok a hibás.- pöckölte le a hamut a cigijéről és a távolt pásztázta a szemeivel, mintha abban bízna, hogy majd az távolra repíti előlem és nem kell majd tovább felelni a kérdéseimre.

- Ennyi? Nem is meséled el, hogy mi volt?

- Hibáztam. Ennyi volt. Mondtam egy csúnya dolgot.

- Egy csúnya dolog miatt bukott ki?

- Rosszkor mondtam.

- Mikor?

- Sex közben- húzta el a száját.

Felnevettem és hátra dőlte a székben

- Ugyan mit mondtál neki, amin kiakadt? Hogy szűk a lyuka? Vagy hogy folynia kéne?

Bill lassan elnyomta a cigijét, és nagyot nyújtózkodott. Megkerült engem aztán meg visszanézett az ajtóból.

- Egy másik lány nevét mondtam, mielőtt elélveztem .- hadarta el, aztán becsuktam a tolóajtót.

Pislogtam egy pár hatalmast, esetben felugrott volna utána, hogy a nyakán csüngve addig nyaggassam, amíg e nem mondta a dolog minden, másod percét. De látta róla, hogy még ő is össze van zavarodva, és nem szeretne beszélni róla. Ráadásul most a nőéletem nekem is padlón volt, ezért inkább csak kussoltam, és magamban rágott a kíváncsiság az eseményről.

Tudtam, hogy úgy is meg fogok tudni mindent az idejében. Végül is az ikrem. Mindent tudok róla. Érzem, amit ő.

Csak azon gondolkoztam, hogy mégis, ki lehetett az a lány? Bill nem képzel csak oda más lányt az eredeti helyére. Ahogy ő mondja, ő szeretkezik. És abban ez tilos. Nem értettem mi is van mostanában az öcsémmel.

Kitágultak a szemeim, és átfutott az agyamon egy gondolat mi van, ha az a név Sandra. Azért nem akarja elmondani?

Nem tudtam mélyebben belemerülni ebbe a dologba, mert meghallottam, hogy a szobámban a telom eszeveszett zenelejátszásba kezd, a gyengébbek kedvéért egyszerűen valaki hívott.

- Dááá -vetődtem az ágyamra és úgy vettem fel.

- Nah hali, Kathie vagyok. Tudsz jönni Andért?

- Aha, simán. Bírtál vele?

- Ohhh simán. Csak kicsit lefárasztott. De nem volt gázos Úgy sem tudom hasznosítani a partyk utáni fölös energiám.

- Akkor csak szólj nekem bártan, és akkor lepasszolom neked a gyereket.

- Rendben. Szavadon foglak

- Na mindjárt ott vagyok. Pá.- dugtam zsebre a telefont.- Biiiill!- másztam ki az ágyból és indultam a keresésére.

- Itt vagyok. - szólt a nappaliból.

- Elmegyek. Vigyek kulcsot? Itthon leszel, vagy elmész?

- Egy darabig még itthon leszek, utána megyek Natashához. Ha sietsz, megvárlak.

- Rendben. Cső.

Felcsörgettem Kathie lakására.

- Gyere be.- nyitotta ki a lépcsőház ajtaját. Már az ajtóban állt, mikor felértem. - Szia. Mi történt a szemeddel?

- Hosszú.- legyintettem és adtam egy puszit.

- Merre van a szőke herceg?

- Bent Play Stationozik. Felfedezte, hogy olyanom is van.

- Nem csak puncid?- röhögtem és levettem a cipőm.

- Kac-Kac, Kaulitz- húzta a száját.

- Tom vagyok..- forgattam a szemem.- Don és And szokott csak így hívni, ha éppen olyanjuk van. Én sem ..őő.izé- vakartam a fejem zavartan. Nem tudtam Kathie teljes nevét.

- McCarney- nyújtotta a kezét nevetve.

- Jó bocs, McCarney.

- Semmi baj Tom.

- Toom- kiabált Andreas a nappaliból a tévé előtt a szőnyegen ülve.- Gyere már ide. Leverlek NFS-ben!

- Nem kösz. A mester most nem áll ki egy ilyen kis ember ellen, mint te.

- Mi volt este?- harapott izgatottan az alsó ajkába Kathie. majd vigyorra húztam a szám..-Áhh. Nem mondod!

- Azért annyira nem, de..

- Nah, várj, gyere- húzott az erkély felé. Ahol leültünk egy hinta ágyba és rágyújtottunk. –Csicseregj, madárkám.

Elmeséltem neki hogy mi volt a clubba, hogy honnan van a seb, meg hogy hogyan is kerültünk a lakásomra aztán milyen rejtélyes módon tűnt el Sandra.

- Szóval most nem tudod, azt hogy, hogy a meztelen pitsába is álltok, mi?- összegezte a leszűrteket.

- Pontosan.- bólintottam.

- Miért nem hívod fel?

- Áhh. Nem akarom.

- Férfiak ..- forgatta a szemét és elnyomta a cigijét.- Figyelj, én ma fogok vele találkozni.

- Hogy-hogy?

- Ma ott lesz egy bulim. Playboy-listás dolog. Ha gondolod te is eljöhetsz. Bejutatlak.

- Ja. Értem. Majd még meglátjuk, rendben? Dobok rád egy sms-t késő délután felé.

- Tökéletes. Ne haragudj, ha csak később tudok válaszolni, mert szaunában leszek.

- Rendben. Na, én felszedem ezt az idiótát.- indultam be Andreas-ért.- Jó legyél, akkor majd este küldök egy sms-t. Szió.

- Hallod?- szólt utánam.

- Hallom.

- Hívhatsz, akit akarsz.- mosolygott.

- Ha minden jól megy, ott lesz a banda.- kacsintottam hátra.

 

Otthon vártam a bejárati ajtó előtt. Bill lelépett, én meg kint ragadtam. Gondoltam csuklott, mert nagyon szidtam az anyját.. meg végül is az enyémet is.

Persze, hogy elment ez az állat, nálam meg nem volt kulcs. Nem akartam geci lenni és felhívni, mert tudtam, hogy igen nehéz beszélgetésben van.

Ott döglöttem már vagy egy órája a küszöb mellett ülve, hátamat a falnak döntve mikor hívott valaki.

- Igen?

- Szia, Sandra vagyok. Nah mizu?

Összeszorult a torkom.

- Nem sok. Épp kizártam magam. Illetve Bill engem.

- Uff. Értem. Én itt vagyok Lelánál, punnyadunk. Nézünk valami baszott unalmas filmet. Lela dől rajta a röhögéstől, de nekem nem jön be. Unom a fejem… Mit csináltál ma?

- Semmit. Haza fuvaroztam Andreas-t.

- Hallod, este lesz egy buli. Ilyen hülyeség..nincs hozzá sok kedvem, de kötelességem elmenni. Viszont nem hívtam senkit…Egy csajjal beszéltem, hogy együtt megyünk, de nem buli a buli kettesben.

- Kathie McCartney?

- Igen. Ismered?

- Igen. Futólag.

- Ja értem.- nevetett szemrehányóan és gúnyosan.

- Nem. Nem ÚGY futólag.

- Nekem nem kell magyarázkodnod. Tehát este jössz?

- Szerintem igen.

Egy ideig nem szólt semmit, szerintem ő sem tudta, hogy mi is van akkor köztünk.

- Rendben.

- Lela is ott lesz?

- Öhm..majd megpróbálom rádumálni. Nah lerakom, mert végre vége ennek a fosnak! Hello.

Becsuktam a szemem és emésztettem a dolgokat. Ma lesz az én estém, érzem.Ma minden klappolni fog.

Gyors felhívtam Kathie-t, hogy még a szaunázása előtt le tudtam vele tisztázni a dolgokat. Megmondta a helyszínt és le is volt tudva minden az ő részére. Én meg még küldtem egy kör sms-t a haveroknak, hogy akkor majd ma is jöjjenek.

- Hát te?- állt előttem Bill és bugyuta fejjel nézett le rám.

- Én bameg? Inkább hát te bameg! Nem igaz, hogy leléptél!- tápászkodtam fel a földről.

- De, igaz! Mondtam, hogy vigyél magaddal kulcsot.

- Azt mondtad, hogy megvársz.

- Bocs. Natashának délutánra más programja volt.

- És..Kiraktad?- mentem Bill után, mikor VÉGRE kinyitotta az ajtót. Én meg spurizhattam a wc-re, mert már majdnem behugyoztam. Az is megfordult kint a fejemben, hogy belecsurgatok az egyik lépcsőházi növény cserepébe.

- Nem raktam ki. - kiabálta utánam, amikor már a wc-n voltam.

- Miért nem?

- Nem volt szívem.

- Mert most akkor inkább szenvedsz és csak nyál csorgatva, nézegeted közben, azt a másik lányt?

- Nem. Majd szépen elfelejtem.

- Öcskös- jöttem ki a wcből- Mondtam én mindig, hogy nem vagy százas.

- Csak nem te vagyok, aki két marékra zabálja a nőket.

- Egyáltalán nincs igazad, jó? Apropó. Ma este party-time.

- Asszed téged ilyen fejjel beengednek?- mutatott gúnyosan a felszakadt szemöldökömre.

- Tudod- simogattam végig a mellkasom- Én még így is ellenállhatatlan vagyok.

- Ja, csak azt hiszed- nevetett aztán visszavonulót fújt a szobájába.

8 után már teljes lázban égtem. Már mindenki visszahívott, hogy akkor jönnek. Már nagyon vártam a dolgot. A gépen hangosan hallgattam Samy Deluxe-ot, Lil Wayne-t, T.I.-t Jay-Z-t, és közben tervezgettem, hogy majd milyen laza mosollyal fogom köszönteni Sandrát.

- Te mikor jössz?- kérdeztem Billtől, aki a konyhában mászkált.

Tusolás után egy boxerben és egy farmerben, a lábamat rátettem a dohányzó asztalra és közben egy kis ezüst körömvágó ollóval szadiztam a bal kezem körmeit.

- Nem tudom még. Szerintem mindjárt indulok.

- Nem vársz meg?- kérdeztem.

- Sietek.

- Kész vagyok mindjárt.

- Most tusoltál 3 perce. -állt elém és a mellkasomra mutatott, amiről még egy pár kósza vízcsepp gördült le a bőr fotelra.

- Nem baj, na, várj már meg.

- Nem, én most megyek. Örülj neki, hogy nem baszom le a fejed, hogy vizesseggel, ülsz bele a fotelomba.

- A TE fotelod, mi? Szeretnéd.- tettem a dohányzó asztal szélére egy kis körömdarabot, ahol a többit gyűjtöttem.

- Na, lépek. Majd azért csipkedd magad. Lassan 10.

- Dögölj meg.- szóltam utána, mikor becsukta az ajtót.

Felkaptam magamra egy fehér pólót, aztán rá egy rövidebb feketét, arra egy egyedi tervezésű pulcsit, amiről tudtam, hogy leveszek majd. Meg levettem a polcról egy fekete NY sapkát, amit a fejemre igazítottam miközben mentem ki az ajtóhoz.

 51.rész

 

Tudtam melyik clubhoz kell mennem. Nem sokat jártam oda, csak ha valami span csinált zártkörűt. Az ajtóban a biztonsági kérdezte a nevem. Csak felmutattam a személyim, hogy lássa, hogy igen én vagyok az.

Az első, akit megláttam Lela volt. Elindultam felé. Két koktéllal igyekezett valahová.

- Szépségem!- intettem neki. Megfordult és elmosolyodott- Nekem hoztad?

- Szia Tom- tette át a nyakamon kezeit óvatosan, úgy hogy ne boruljon rám az a két koktél.

- Nah, helyzet?

- Hát gáz van. Nem kicsi., hanem nagy. Elég gázos.- mondta óvatosan.

- Nah mondd.

- Sandráról lenne szó.

Elkerekedtek a szemeim. Nem értettem mi lehet.

- Nem jött el?- mondtam azt a dolgot, amitől a legjobban féltem, és ami nekem legnagyobb probléma lenne.

- De..itt van. Csak enyhén spicces. Ma beszélt vele az egyetem dékánja, és azt mondta, hogy az egész nevelői testületnek az az egyöntetű véleménye, hogy nem szabadott volna elvállalnia a Playboy felkérését. És most kicsit kibukott délután.

- De hát nincs nagyobb baj?

- Nem nincs. Csak ivott ..- húzta a száját. Nem értettem a miért kellett kiakadni. Kicsit még lázba is jöttem, mert nem igen láttam még részegen. Csak egy kis alkohol után.

Felindultunk az emeletre. Egy boxban ott ült Andreas, Bill és Sandra Dominicre dobva a lábait.

A haja ki volt engedve. Egy fekete ruha volt rajta. Playmate-hez képest  meglehetősen visszafogottnak és elegánsnak mondhatnám. Nem volt valami nagy durranás cucc. Mégis kitűnt a tömegből és mindenki őt nézte.

Fejét hátra hajtva nevetett valamin. Aztán felnézett. Pont rám.

Felvisított egy csatakiáltásszerűt és felpattant.

- Tom. Bakiii! Ki fognak baszni!- nevetett és belevetődött a nyakamba, de úgy, hogy teljesen felugrott és a lábát is átkulcsoltam a derekamon. Uh..Mivel szoknya volt rajta elég nagy benyomást tett rám. Bár ne lett volna rajtam ilyen vastag farmer..- Ennyi ez egyetemi pályafutásomnak!

- Úristen- lepődtem meg és a sokktól szinte csak ösztönből fogtam át a derekát- Te nagyon kész vagy.

- Igen. Kikészítettek, az a sok kurva intelligens fasz, bassza meg! Így hogy fogok beülni az előadásaikra, miközben tudom, hogy ők is látták az újságot?- röhögött imbolyogva.

Aztán elengedte a nyakam és kacskaringósan elkezdett húzni a többiek felé.

- Itt a kedvencem- kiabálta a többieknek rám célozva és leültetett. Nem viccelek, tényleg leültetett. A két vállamnál fogva belenyomott a székbe, aztán oldalról belevetődött az ölembe.

-Ahhh- tört ki belőlem, amikor elég fájdalmas pontra vetődött, bár egyébként is meglepett a dolog. Nem kicsit jött hirtelen. - kicsim, ilyet többet ne csinálj- nyögtem fájdalmasan és fájó pontjaimat tapogattam.

- Tom, hallod, de jó hogy itt vagy.- pislogott Don.- ez a csaj. Ez..nem hiszem el, hogy te láttad meg előbb. Ez a csaj örült, érted? ŐRÜLT!

- Jó, Dominic értem, akkor is, ha nem is ordítod bele a pofámba.- röhögtem, majd átkaroltam a lány derekát, aki az ölemben ült, átette a karját a nyakamon és mosolyogva nézelődött.

- Sandra megcsinálod nekünk megint, azt hogy, hogy kell nézni, ha akarsz valamit?- röhögött Andreas - Tom ezt figyeld. Nah, Sandra csináld!

- Nem- rázta a fejét makacsul a lány.- Én olyat nem tudok!

Aztán felém fordult és nevetve kezdte nyomkodni az orrom.

- Te Jó ég. Mit adtatok neki?

- Semmit!- nevetett Andreas.- Csak ivott, és kész.

Bill előre dőlve nézett, olykor-olykor ő is kénytelen volt nevetni, hiába tetette nekem azt, hogy kurvára nem szimpi neki Sandra.

- Ne menjünk ki levegőzni?- kérdezte Lela Sandrát oda hajolva hozzá.

- De kicsim- nyomott Sandra egy hirtelen puszit a lány szájára- Veled bárhová.

- Segítség!- pislogott Lela meglepődötten.

- Az anyjááát!- tapsolt Dominic nyitott szájjal- Nem lehetve ezt még egyszer?

Én csak pislogva néztem meredtem.

- Gyerekek! Jó lesz ma a buli!- boxolt a levegőbe Andreas és nyomatékosítva visított egyet. Sandra hatására az összes fiú totál fel volt aljazva. Iszonyatosan adta a hangulatot a bulinak. Mindenki vadulni akart.

- Gyere, menjünk levegőzni- fogta meg Lela a lány kezét.

- Megyek én is- álltam fel és indultam el velük. Valahogy aggódtam Sandráért, meg attól is féltem, hogy önkívületi állapotban véletlen lesmárolja Lelát.

Kathie jött velünk szemben.

- Kathie!- kiabálta Sandra és beleugrott a lány nyakába.- Imádlak! Gyönyörűek lettek a képek! Be akarom fonni a hajad!

Kathie csak meglepődött arccal nézett.

- Befonni?- simította meg nem túl hosszú haját. A fotózásra műhajat kapott.

- Igeeeen! Kérlek!!!- nyomott kapkodva az ő szájára is egy puszit.

Ba+!Mi lesz itt még ma este.

- Mi van vele?- kérdezte Kathie Lelától, aki csak legyintett.

- Jobb, ha nem tudod. Kicsit bekészült a bige.

- Azt látom- nevetett K és átfordult hozzám.- Örülök, hogy itt vagy.

- Ki nem hagynám. Nyugi vigyázok Andreasra, hogy ne járjon úgy, mint tegnap este.

- Ohh, ugyan. Vicces volt, amikor bemászott a szekrénybe a pillangók elől, akik az állítása szerint le akarták vágni a haját.

- Pillangók? Esküszöm, az a srác nem normális.- csóváltam a fejem.

- Tom, mi kimegyünk- bökött meg Lela és a fejével Sandra felé bökött, aki éppen kis pitsásan szájfényezte a száját a Calvin Klein Gold-jával és elégetten figyelte, ahogy a pasik nyál csorgatva néznek rá.

- Rendben, megyek én is.

- Nem kell, maradj csak.- legyintett Lela és már el is tiplizett.

- Leülünk?- kérdezte Kathie.

- Persze.- bólintott Kathie és elindult a tömegben utat törni.

 

 

- Gyere baba. Ne maradj le- fogta át Lela Sandra derekát és húzta maga után, mivel a lány egyfolytában meg akart állni „virágokat szedni” persze a betonról.

- Itt vagyok, itt vagyok- ugrált fel-le barátnője után.

- Jó estét hölgyeim- kacsintott egy helyes pasi mikor elhaladt a két szép leányzó mellett.

- Neked is, szépfiú- kacsintott vissza Sandra, Lela csak idegesen húzta.

- Merre, Merre?- nézett utánuk a pasi, és közben betette a kezét a márkás sexy farmerja zsebébe.

- Hát hozzád.- fordult meg Sandra is dobott neki egy puszit.

- Sandra,- húzta Lela erőszakosan. - Ezt, most nem kéne, jó. Gyere már. Tom bent vár.

- Tom? Ki a pitsa, az a Tom?

- Vajon ki? Gyere- rántott a lány karján egy hatalmasat és vonszolta maga után.

- Jah, Tom..Persze,. Az én kis Tomóm- emelte fel a mutató ujját Sandra. -Bocsi, baby, foglalt vagyok- kiabálta a srác után nevetve.- Illetve nem! Vagy izé..mit tudom én már, a picsába is!

 

-Szóval ilyen nehéz most a buli szervezőjének lenni?

- Ne is tudd meg- legyintett Kathie .- Ugrálok, ide-oda aztán pedig azt sem tudom hol áll a fejem.

Csak nevetve akartam még tovább főzni témát, de észrevettem, hogy nem a megszokott clubbokra jellemző gyors zene megy, hanem egy lassabb, kicsit erotikus.
    Out Hud - How Long    
       
    Found at How Long on KOhit.net    

És az egyik helyről hatalmas tömeg szorong, közbe bámulva valamit, hangosan füttyögve.

- Ez meg mi?- nyújtogattam a nyakam.

- Odamegyünk, aztán meglátjuk.- állt fel Kathie és sietős léptekkel indult el a pult felé.

A tömeg alig engedett utat nekünk, de mivel én magasabb voltam sokuknál átláttam a fejük felett.

Kibaszottul meglepődtem. Egy részt mérges is voltam, de más rész megbabonázott a látvány.

Sandra állt a pulton és becsukott szemmel, kezeit a magasba emelve ringatta magát érzékien. Látszott rajta, hogy alig tud magáról. Csak forgatta lassan a csípőjét, vagy a kezét lassan végig futtatta a testén.

Mindenki fütyült és bekiabált.

A fejét forgatva dobálta a haját és pakolgatta a hosszú fedetlen lábait. A pult egyik felébe vonult és ott kezdett vad mozgásba, aztán a másikba és hátra dobta a haját, majd szexin megrázta és beletúrt, hogy kisimítsa a gyönyörű arcából a tincseket.

A pultos srác csak nem szemeit meregetett. Lehet, hogy szólnia kellett volna a biztonságiaknak, hogy egy örült ámokfutó spinének, ilyen vad ötlete támadt, de áhh, ki lenne akkora barom hogy félbe szakít egy ilyen műsort?

Sandra négykézláb ereszkedett és macskamód nézett végig a körülötte állókon, aztán, mint egy ragadozónak a zsákmányán, megakadtak a szemei egy pult végén álló helyes tagon.

Mosolyogva oda mászott hozzá aztán kivette a cigijét a szájából és beleszívott egyet, majd visszanyújtotta. A srác teljesen kővé dermedt, megmukkanni sem tudott.

Aztán lassan feltápászkodott és ismét ringatta a csípőjét.

- Ba+!- nyögte kitágult szemekkel Kathie.

- Leszedem- mondtam határozottan és indultam utat törni a tömegben. Nem kis feladat volt, mert senki nem akart arrébb menni a kérésemre, ezért lökéssel kicsit rá kellett segítenem.

- Sandra- kiabáltam neki. De nem nagyon akarta meghallani.

Felpattantam a pultra, ami nem gyenge közutálatot váltott ki. Megfogtam a lány csukóját és húzni kezdtem.

- Öreg, ne már!- kiabálták sokan.

- Nem tudsz a bugyidban maradni?!- néztem Sandrára.

- Engej el- próbált szabadulni.

- Ez az engedd el!- Egy tag a tömegből.

- Kuss, ez nem egy sztiptíz bár! Menj a Hauptstraße-ra!

- Tom..mit csinálsz?- vigyorgott Sandra bambán, mikor én már lent voltam és a kezemet nyújtottam, hogy lesegítsem.

- Lehozlak innen.

- Nem, nem, nem! Én maradok!!

- Úgy van, marad a Senirota!

- Nem marad a Senotita- kiabáltam vissza a foszernek és egy kicsit túl erőszakos mozdulattal lerántottam Sandrát. Szerencsére sikerült elkapnom és már indultam is vele fel a boxba.

- Mit csinálsz? Engedj el- kapálózott Sandra és az arcába hulló hajszálakat simította ki onnan.

Mit sem törődtem a kérésével, csak átfogtam a derekát, és sietősem lépkedtem vele.

Tetszett a műsör. Simán bevállaltam volna, hogyha otthona adja elő, mikor csak ketten vagyunk. Meg az is jó volt, hogy mindenki ilyen bombának tartja, de azért mégis más pasik még nézni SE nézzék!!!

 

 

Lela a kézszárítóval bajlódott. Sandra eltűnt valamerre, amikor kivitte sétálni, és miután felhagyott a keresésével bejött a wc-re. Sehogy nem sikerült neki beüzemelni a kézszárítót. Hiába nyomkodta az ezüstgombot, amit az oldalára erősített, és hiába lengette a kezét, hogy az majd talán mozgásra felkapcsolt, de nem semmi. Így hát kénytelen volt a kezét rázogatva, mérgesen távozni a mellékhelységből. Amikor elhaladt egy nála magasabb enyhén beanyagozott lány mellett, akinek a fél csöcse kint volt és egy vékonyka kis poharat fogott a kezében.

Lela sajnos nem vette észre és továbbra is rázta a kezét, ami nagy lendülettel találta telibe a poharat.

A millió apró darabra tört és elvágta Lela kezét. A másik lány önkívületleni állapotban kezdte el magyarázni a dolgot, és hogy mennyire sajnálja.

- Nem baj- csavarta a vérző kezét wcpapaírba. Mérgesen a csajra nézet, de most miért is menjen utána és tépje rongyosra, ha ma este már valaki úgyis rongyosra fogja qrni. Meg hiába ugat neki ő, a lányban annyi az anyag, hogy el fogja felejteni.

Eszébe jutott, hogy a kocsijában van sebtapasz. Indult is ki.

A vezető ülés előtt állt a kocsi mellett. Az ülésen az elhasznált tapaszok papírjai hevertek. A vérzés már elállt, de azért a biztonság kedvéért felragasztott még egy jó párat. Vagy talán csak idegessége lenyelése miatt.

- Mi történt?- kérdezte valaki hátulról.

Ijedten megfordult és már készült is belekötni az emberbe, legyen az bármilyen helyes ismeretlen ismerkedő srác is, ilyen idegállapotban neki az, teljesen mind1.

Egy nagyon magas fekete alak volt. Billt vélte benne felismerni.

- Egy idióta riba.nc rám uszította a poharát a wc-ben.- felelte mérgesen és tett még egy tapaszt a legnagyobb sebre, amin már így is volt vagy 20.- Aztán most ápolom magam.

- Uhh. Megnézhetem?- lépett oda hozzá és óvatosan a kezébe vette a lány kézfejét.- Látom szépen elintézted a dolgot. Hány doboz van rajta?

- 2- pirult Lela.

- Fő a biztonság, nem igaz?

- De. Az- nevetett.

- Fáj is?- kérdezte Bill.- Mert ha gondolod megkérdezhetem hogy fájdalomcsill.

- Ugyan- legyintett a lány és meg sem várta hogy Bill végig mondja amit akar.- De amúgy is, most ez így jó hogy ..

- Szakítottam Natashával- hadarva vágott közbe most Bill- Miattad.

- Mi?- pislogott a lány. Hirtelen jött ez most neki. Mindenre számított, csak erre nem.

Ha kellene írnia egy listát, hogy mit mondana neki Bill Kaulitz egy club parkolójában egész biztos, hogy ez került volna a legutolsó helyre, még a mormoták téli álmának kibeszélése is előbbre jutott volna. Sőt még a „terhes a barátnőm, és szeretném, ha te lennél a baba kereszt anyja is”.

- Bocs, kicsúszott.- fogta a fejét Bill- Nem kellett volna.

- Semmi baj. Én is szoktam meggondolatlanul mondani hülyeségeket.

- Nem! Nem, nem csúszott ki! Már régóta akartam neked mondani! És nem hiszem el, hogy te nem érzed, azt amit én.

- Bill. Miről beszélsz?

- Hát miről, miről..Az érzéseimnkről!- nézett Bill Lelára felbuzdulva. A lány értetlenül húzta fel a szemöldökét.

- Ne nézz rám így, jó?

- De..Nem mondhatod, hogy te nem érzed!! Nem hoztam volna ilyen döntést ha nem lennék teljesen 100%-ban biztos a dolgomban!

A lányt felperzselte az az izgatottság, amivel Bill lerohanta. Látszott a fiún, hogy teljesen fel van pörögve.

- Fogd be.- húzta a lány vigyorra a száját aztán közelebb lépett a kocsinak támaszkodó Billhez és megcsókolta őt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.02.10. 03:57 Hoict hi??