56. rész

 

A forgalom csodás volt. Nem sok olyan állat volt ilyen időben, akinek kocsikázni lett volna kedve. Csak a piros lámpák lassították a haladást, de még így is rekord sebességgel értem Sandra lakásához.

Felrohantam a lépcsőházhoz, hogy ne ázzak el annyira. Daisy ismételten megörült és rángatózásba kezdett. Aztán még utoljára képen nyalt és kiugrott a kezemből.

- Bameg! Gyere vissza! A qrva anyádat!- kezdtem szaladni utána. Csak sajnos, nem nagyon láttam, merre is menekül. Eléggé rosszak ilyenkor a látásviszonyok. Főleg, hogy este volt és csak az utcai lámpák fénye adott egy kis világosságot, meg ráadásul a hatalmas esőcseppek is visszapattantak a betonról apróbb darabokban.

Kiálltam az járdára, a szemem elé tartottam a kezem és úgy próbáltam javítani a látási lehetőségeimen.

- Hol a qrva életbe vagy?- kiabáltam, aztán találomra elkezdtem futni a park felé. Kb. 10 az 1hez volt rá az esély, hogy arra találom.

Idegesen kapkodtam a fejem bent a parkban, de nem sok mindent láttam. Hallani sem, mivel még hogyha nyüszített is volna, akkor az eső hangja elnyomta volna azt.

A sapkám simlije teljesen átnedvesedett. A királykék pólómból már csavarni lehetett a vizet, és kezdett átázni az alatta lévő mintátlan fehér is.

Éreztem, ahogy lefolyik a hátamon a víz, ami a hajamból csöpögött.

- Baszd meg! Gyere már ide!- kiabáltam az éjszakába, választ nem kapva.

Átfutottam az egész parkot, de mivel egy lelket sem találtam, inkább visszaindultam a lépcsőházban.

Egy fehér kis rohadék ült az ajtóban. Úgy láttam, mintha röhögött volna rajtam. Vagy talán csak beképzeltem? A kutyák tudnak röhögni?

- Csezd meg Daisy!- vettem fel az enyhén nedves kutyát a kezembe.

Gondolom, el ment futni, egyet, vagy akár ürített magán egyet, aztán vissza jött. Én meg tűvé tettem érte mindent. Hát qrva boldog voltam mit ne mondjak. Nah, mind1. Fő, hogy itt van.

Csöngettem Sandrához, szinte azonnal felvette.

- Igen.

-Szia Tom vagyok.

- Tom? Mi a meztelen pitsát keresel te itt ilyenkor? Az emberek ilyenkor általában, aludni szoktak!

- Úgy látom te sem alszol- vágtam rá nevetve.

- Nah, jó- sóhajtott .- Gyere be.- nyitotta ki a lépcsőház ajtaját.

Felrohantam az ő szintjére, aztán kopogtam az ajtóban.

- Nyitva van!- szólt bentről.

Bementem és kiléptem a sártól csicsogó cipőmből, aztán a kezemmel kicsit felhúztam a nadrágom, mivel a földet súrolja az alja, eléggé megszívta magát vízzel.

A nyakam nyújtogatva kerestem a házban Sandrát, de sehol nem találtam. Aztán kijött egy arany szatén mini köntösben, aminek az övét, akkor kötötte meg. Aztán kihúzta a haját az anyag alól, megrázta és felkötötte, de úgy hogy az utolsó csavarásnál nem húzza át a copfot teljesen a gumin.

- Tom, te tök vizes vagy- torpant meg a fürdőszoba ajtajában, elég messze tőlem.

- Ja, kicsit megszökött ez a kis rohadék, aztán hajtóvadászatot kell utána indítanom a parkba.

Sandra csak akkor vette észre a kis apróságot, aki a kezemben pihent.

- de aranyos- jött oda, és kivette a kezemből, hogy megszeretgesse.

- Daisynek hívják, de már ismered.

- Tudom.- nyomott egy apró kis puszit a kutya tiszta bundájára aztán ismét rám nézett- Mi járatban erre?

- Csak benéztem, gondoltam talán félsz a viharban?

- Én?- nézett ki az ablakon nevetve. -Ugyan már.

- Akkor miért nem alszol?

- Hát, csak azért, mert… Izé. Zavar, ahogy az esőcseppek az ablakomhoz csapódnak. Idegesít.

- Ohh. Így már minden más.- nevettem.

Egy hatalmasat villámlott. Sandra egy kicsit felsikított aztán gyors beleugrott a mellkasomba. Csak nevetve öleltem magamhoz, amíg úgy dörgött az egész, hogy a nappali üveg falai is remegtek.

Sandra zavartan nézett fel rám.

- Nem félsz mi?- röhögtem.

- Fogd be! Csak megijedtem, oké? Nagyon szar a lakás elhelyezkedése ezen a téren. Úgy berezonál, mikor vihar van.- tolt el magától- Tom, te nagyon vizes vagy. Meg fogsz fázni.

- Nem fogok.- vontam meg a vállam.

- Dehogyisnem! Vetkőzz már le ugyan. Én addig melegítek teát.

- Én szégyenlős vagyok- játszottam az agyam és már le is vettem a felső pólóm és menet közben leterítettem az étkező egyik székére. Aztán az alsót is, és egy másik székre raktam.

Majd a nadrágot is és ott ültem a konyha pultnál egy szál boxerben.

Megint villámlott. Sandra egy percre megdermedt és kipattantak a szemei. Én meg csak magamban nevettem.

- Minden oké?- kérdeztem, enyhén gúnyos hanglejtéssel.

Sandra nyelt egy nagyot aztán kitöltött két bögrét Daisyvel a kezében.

Aztán oda hozta pulthoz, mind a kettőt.

- Nem fázol?- kérdezte és végig nézett rajtam.

- Nem.

- Biztos?

- Biztos- mosolyogtam. Nem értettem miért nem akarja elhinni, ő is csak egy arany köntösben volt.

- Tök vizes a hátad- ráncolta össze a homlokát, ahogy a hátamra nézett és azon megcsillantak a vízcseppek az utcai lámpák fényében.

- Igen, a hajam.. Onnan jön.

- Nem kéne megszárítani?

- Hát eltartana egy darabig, az biztos- nevettem.

- Gyere- fogta meg a csuklóm és bevezetett a fürdőbe,

Hatalmas volt a fürdőszobája. Barna márvány volt. Olyan, mintha egy görög fürdőben léptünk volna. A sarok kád be volt építve lépcsősen, a tükör pedig elfoglalta az egyik falat, előtte meg a csapok voltak. A mosdók egy „polcba” voltak építve. Rögtön 3 is.

Csak egy halványan égő égősor lett felkapcsolva, ami a kádba vezető lépcsők fokaiba lett beleszerelve. Sok volt belőle, de olyan aprók voltak, hogy csak kevés fényt adtak.

Daisy lekerült mosdókagylók polcára és magát ugatta a tükörben. Egyszerre néztünk felé és szépen megnevettük szegény. Állati poén volt látni, hogy az alig 2 kg-s kis 10 cm-es kutya pattog a saját tükörképétől fosva.Sandra felült a csapokhoz aztán lehajolt a lába közé és kivett a fiókból egy batár nagy hajszárított, aztán hátranyúlt és bedugta egy konnektorba.

- Az már derék- néztem a hatalmas fejé hajszárítóra .- Én félek az ilyentől. Mit akarsz te velem?

- Nyugi, nem fog fájni..annyira- vigyorgott aztán elkezdte ugráltatni a szemöldökét.- Nah gyere ide és fordulj meg.- utasított nevetve a lábát lóbálta.

Megfordultam és háttal neki támaszkodtam a mosókagylós pultnak. Pont fel tudtam ülni Sandra lábai közé.

Bekapcsolta a hajszárítót és a tincseimhez tartotta

- Nem kéne levenni a sapkád?- kérdezte hangosan, hogy halljam a szavait.

- A-a. Jó helye van itt. Maradjon csak.

A vízcseppek még mindig folytak le a meztelen hátamon. Az hogy meleg levegő is érte a fejem, még elviselhetetlenebbül hatott a testemre. A lábam fázott, a vállamnak meg melege volt.

Sandra hirtelen átkulcsolta a lábait a derekamon és nevetve beleharapott a vállamba.

- Na, mit csinálsz?- néztem hátra vigyorogva.

- Eszek? Nem tűnik fel?

- Ez kannibalizmus, és ha nem tudtad volna, a mi társadalmunk elítéli. És a törvény is bünteti.

- Ha nem tudtad volna a szabályok, azért vannak, hogy megszegjük őket- kulcsolta össze a lábait, így nem bírtam szabadulni a lábai fogságából.

- A rabod vagyok?- fordultam hátra.

- Az- mondta és fújt egy kis forró levegőt a hátamra.

Felnyögtem. Hirtelen jött a dolog. Nem nagyon számítottam rá.

- Ilyet többet ne csinálj!

- Miért?- nevetett, aztán kihúzta a boxerem gumis derékrészét és oda is befújt egy kis levegőt. Sőt még nagyobb fokozatra is állította arra az időre.

Kitörtem Sandra lábai közül, úgy felugrottam mintha egy tűt szúrtak volna a seggembe és egy elég magas hörcsögös hangos is sikerült kiadnom magamból

-Bameg!. -Dörzsöltem a seggem és fel alá ugráltam a fürdőben.

Sandra meg a tükörnek dőlve röhögött. De úgy, hogy lassan már meg is akart fulladni.

- Ez nem volt szép tőled. Ahh. Ez most xarul esett- simogatta a hátsóm és az egyik szemem csukva tartottam, és fájdalmas arcot vágtam.

- Nekem jól esett - nevetett csukott szemmel kibaszott hangosan és közben a combját verte önelégülten.

- Szemérmetlen nőszemély- léptem hozzá közelebb és behajoltam a szétterpesztett lábai közé. Lassan felé hajoltam és vadul lesmároltam. Egy ideig még nevetgélt. Aztán hagyta magát és átdobta a derekamon a lábát. A hajszárítót meg végre a normálisan a hajamhoz irányította.

Lassan simogattam a belső combját, aztán egyre feljebb haladtan. Megállapítottam, hogy nincs rajta bugyi. Kéjesen felnyögött, amikor becsúsztattam neki a hideg ujjam. Egyszerre máris 2-t. Tudtam, hogy nem vagyok gyors. Régen volt olyan alkalom, hogy mindkettőnknek szűkös volt az ideje, és semmi előjáték nélkül szinte azonnal a lecsóba csaptunk. A homlokát a vállamon támasztotta aztán, amikor körkörösen kezdtem mozgatni benne ez ujjaim felemelte a fejét és hátra hajtotta. Kapkodva szedte a levegőt, a mellkasán a köntös pedig le föl mozgott egy gyors ritmusra. Az egyik kezével hátul a magasba kezdett tapogatni, a hajszárító végét kereste. Amikor megtalálta az aljzatból kiálló hajszárító véget, erőteljesen kirántotta és ledobta a földre. Nagyot koppant, de talán nem tört el.

Átkarolta a hátam és óvatosan karmolni kezdte. Hogy ne fájjon, de azért mégse tűnjön simogatásnak.

Felfelé karmolta lefelé pedig simította az ujjvégeivel.

Egyre szabályosabbak lettek nyögések, és apró csókokat nyomott a számra mindegyik sóhaj között. Vadul megcsókoltam és a szabad kezemmel átkaroltam a nyakát.

Hirtelen hátra vágta magát és a tükörnek döntötte a forró hátát. Nyögött egy párat és kifújta a levegőt, aztán pedig megint előre dőlt hozzám és vadul megcsókolt. A csók közben meg letolta a boxerem. Az szépen lecsusszant a bokámig.

Kicsit közelebb húztam Sandrát a fenekénél fogva a pult széléhez, aztán máris benne voltam.

Erőteljesen mozogtam, erőseket löktem, de lassan. Összeszorította a fogait és minden lökésnél kéjesen fájdalmasat nyögött. Millió csókot nyomtam a nyakára és a karjaimmal átkaroltam a derekát.

Hatalmas levegőket vett és mélyen kifújta a fürdőszoba meleg levegőjébe. Megcsókoltam és erősen szorítottam magamhoz.

- Baszki- nyögte rekedtes hangon.

A lökések ritmusa egyre csak gyorsul, viszont az erőssége és a lendület nem változott. Összeszorította a szemét és úgy kapaszkodott bele a nyakamba. Már én sem voltam magamnál. Remegtek a lábaim és megfeszültek az izmaim. Összeszedtem a maradék erőmet, és mindent bele adtam az utolsó pár lökésbe, hogy hatalmas legyen a finálé.

Megremegett minden porcikám és becsuktam a szemem. Sandra is még nyögött egy utolsó nagyot, velem kórusban, aztán kifújtuk a levegőt.

Hosszú ideig álltam, mozdulni nem bírtam. Egymásnak dőlve támaszkodtunk. Sandra a vállamra hajtotta a fején, én meg az övére.

Az egész testem bizsergett, az övé még remegett is egy kicsit.

- Ez jó volt- suttogta fáradtan.

- Az nem kifejezés.- vigyorogtam önelégülten.- tökéletes vagy.

Talán Ericcel is ilyen jól nyomták? Amikor ez eszembe jutott felemeltem a fejem és belenéztem a tükörbe. Az ijedt képmásommal találtam szembe. Kibaszottul rossz érzésem volt mikor belegondoltam, hogy Ericcel is csinálta.

- Gyere- nyomott Sandra hirtelen egy csókot a számra. Felébredtem a gondolataimból és követtem őt a tus alá. Ledobta magáról azt a vékony anyagú köntöst. Olyan lassan omlott le róla, mintha arra a pár másodpercre lelassult volna az idő.- Gyere már- nézett hátra mosolyogva.

Nem kellett kétszer mondani. Hiába álltam alig a lábamon, annyira ki voltam merülve, ez a látvány úgy felajzott, hogy teljesen készen álltam volna egy második menetre, már ha oda kerül a sor.

Beálltam Sandra mögé, akire már folyt a langyos víz, hogy hűsítse a testét.

Hátulról átöleltem és csókolni kezdtem a nyakát. Átfogtam a csípőjét, és enyhén ringattam. Levette a Nivea Diamond tusfürdőjét és tett egy kicsit a tenyerébe.

Nem hagytam, hogy ő kenje be magát, kivettem a kezéből a flakont és elkezdtem ápolni a tartalmával, gondosan ügyelve, hogy minden pontjára kellő mennyiségű jusson.

- Mit kukkolsz, te kis dög?- néztem rá Daisy-re aki az egyik csapban ült és a fejét a picike kis mancsán pihentette és nyitott szemmel nézett felénk.

- Szegény. Fogalma sincs, mit lát. Pici szegénykém még az ilyenhez. Majd ha nagy lesz, jó kis szuka lesz belőle.- nevetett Sandra, aztán szembe fordult velem és áttette a nyakamon a kezét úgy csókolóztunk a tus alatt,ameddig Sandráról le nem mosta a víz a tusfürdőt, ami rákentem.

-Baszki Daisy!- kiáltott fel Sandra. A csap felé néztem, ahol eddig a kutya pihent. De nem láttam ott senki. Aztán éreztem, hogy valami átmegy a két bokám között. Lenéztem. Az a kis dög volt az.

- Te meg hogy a pitsába kerültél ide?

- Szerinted hogy jött le olyan magasról?

- Nem kérdés leugrott.

- Ez a kutya durva.- csóválta a fejét és közbe lenézett és figyelte, ahogy Daisy egyre kisebb lesz.

Óvatosan elzártam a vizet, aztán pedig kivettem két kisebb törülközőt a polcról meg egy mini kéztörlőt. Sandra felé nyújtottam a kettőt. Egyiket magára csavarta, a minibe meg belebugyolálta Daisy-t.

Én csak a derekam köré tekertem.

Már az ágyban feküdtünk és Sandra haját simogattam, mikor nagyjából elmúlt a vihar. Még ma este akartam vele, beszélni, addig, ameddig ilyen jó hangulatban van. Lehet, hogy holnap már megint vissza jön az az oldala, aki maximalista, mindenkinek meg akar felelni és ezért szinte már kicsit túlzásba viszi az áll feltartást.

- Figyelj, nem próbáljuk meg ÚGY?

- Mire gondolsz?- fordult át felém.

- Hát hogy ÚGY..Érted?

- Nem nagyon, fejtsd ki.

- ÚGY hogy igazából együtt vagyunk.

- Azt szeretnéd, ha a barátnőd lennék?

- Azt- nyomtam egy csinom csókot az ajkaira.

- Ez bonyolult.

- Nem, nem, nem. Nem az. Csak te bonyolítasz túl mindent! Legalább csak próbáljuk meg.

Sandra nagyot sóhajtott.

- Rendben.

- Rendben? Akkor járjunk?

- Igen- fordult rám, az arcomba hajolt és vadul csókolni kezdett.

Daisy a lábainknál űllt.

 

Reggel későn ébredten. Sandra mellettem aludt. Nem akartam felébreszteni, ezért inkább felkaptam magamra a ruháimat és felmentem egy emelettel feljebb. Négyszer csengettem mire kijöttek.

Lela nyitott ajtót, elég durván komás feje volt.

- Tom- kérdezte összeszűkült szemekkel.

- Iggen- vigyorogtam boldogan.

- Hogy kerülsz te ide?

- Hát nem emlékszel? Még te mondtad tegnap este, hogy jöjjek el Sandrához. Ő most alszik.

- Ja, tényleg- törölte meg a szemét.

- Bemehetek?- kérdeztem és a nyakam a lakásra nyújtogattam, hogy belássak.

 57. rész

 

- Bemehetek?- kérdeztem és a nyakam a lakásra nyújtogattam, hogy belássak.

- Ja. Igen. Persze.-állt el az ajtóból és a konyha felé vette az irányt.- Kérsz egy kávét?

- Ahha- bólogattam, de már így is kibaszottul fel voltam dobva.

- Mi ez a vigyor?

- Járunk.- visítottam. Már alig vártam, hogy elmondjam valakinek.

- Hová?

- Nem! Nem úgy, te butus! JÁRUNK!

Lela egy percig csak emésztette a dolgot és fürkészte a tekintetem.

- Jaaaaa!-esett le neki, aztán vidáman húzta a száját mosolyra.- De hát ez tök jó.

- Ja-ja. Tudom. Tök fain! Este olyan sex volt! Hallod!

- Tom. Kímélj meg a részletektől, jó?

- De..húh. Most úgy pörgök!

- Látom. -mosolygott Lela.

Megittuk a kávét aztán visszamentem egy szinttel lejjebb. Lela menet a szobába. Bill a takarót maga alá gyűrve aludt. A szája enyhén tátva volt és úgy szuszogott. A lány megmosolyogta, aztán nagyot sóhajtott. Belegondolt milyen rossz lehet most Dominicnak bent egyedül. Csípte a srácot, meg a stílusát, és mivel elég empatikus jellem volt, teljesen átérezte, hogy egy olyan srác, aki szabadsághoz és a kötelezettségektől mentes élethez szokott, mennyire nem tudja elviselni, hogy nem tehet meg mindent, amit, amikor és ahol csak akar.

Kivett a szekrényéből egy lengébb ruhát, aminek a háta ki volt vágva, vett hozzá egy magas sarkút, aztán felkapta a telefonját az éjjeli szekrényről. Egy utolsó pillantást vetett még Billre és kivonult a lakásból. Nem volt előtte terv, csak érezte, hogy be kell mennie Dominichoz, hogy lelkileg támasztékot nyújthasson neki. Magasról tojt rá, hogy mi lesz, ha Bill felébred, és nem találja majd maga mellett a lányt. Lela azt is eltudta róla képzelni, hogy először megijed, hogy elrabolták mellőle, ameddig ő szunyókált.

Tudta, hová kell mennie. Ismerte a várost, és hogy hová viszik az olyan törvény ellen vétetteket, akinek még nem hozták meg az ítéletet.

Egy magas egyenruhás férfi vezette egy kis fehérre meszelt szobába. A helységben egy kis ablak volt, ahol bár beszűrődött a fény mégis más volt. A szoba közepén egy kis asztal állt, és két szék egymással szemben. Az egyiken Dominic ült. Felnézett, a szemei meglepődöttséget árultak el. Nem gondolta, Lela jön be hozzá.

- Szia- köszönt a lány mosolyogva, aztán odasétált a székhez és leült rá.

- Hello. Hogy-hogy ilyen korán?

- Nem bírtam aludni.
Néma csönd következett. Lela csak az asztalt nézte. Fogalma sem volt róla, mit kéne mondania. Mi az, ami helyes.

- Örülök, hogy bejöttél- húzódott egy halvány mosoly a fiú száján.

- Még szép. Gondolhatod, hogy mindenki nagyon kész van.

- Jah, főleg én.- nevetett Dominic kínjában.

- Basszus, Don, én..én..

- Áh, hagyd. Mesélj inkább, mi van kint?- motyogta a srác, az utolsó szót különösen gúnyosan.

- Áhh, semmi különös. -hadarta el a lány, nem akarta, ezzel fájdítani Dominic szívét.- Szüleid tudják?

- Áhh, nem- húzta a srác a száját.- Tudod, én vagyok a fekete bárány. A bátyám Yale-re jár, sportoló. Imádja az egész család, én meg..én meg..itt rohadok.

- Ahj, Dominic, ne csináld már- nyúlt át az asztalom Lela és megfogta a kezét.- Szerintem nagyszerű ember vagy.- eresztett meg egy bíztató mosolyt.

- Ezt add írásba, és küldd el az anyámnak. Neki csak, a bátyám létezik..Kiskoromban is ez ment mikor valami rosszat csináltam, nem hogy példát vennél a bátyádról, aki.. Érted, apámnak én voltam a kedvence, mindig büszke volt, hogy milyen vagány kis fia van. Mikor Tommal bajba kerültünk a suliban és apám egyedül ment be, mindig olyan bamba vigyor volt az arcán. Tudod, olyan ez az fiam, annak a kiscsajnak is bevágtad a kémia szertárban. Viszont anyám..huhú. Ő kemény dió. Ezért is költöztem el olyan hamar a szüleimtől, meg nagykorúsítattam magam, hogy hozzáférhessek egy jelentős összeghez.

- Anyukád biztos csak félt.

- Nem. Ő inkább minta gyereket akar belőlem faragni. Betegesen maximalista.

- Figyelj, én ismerem Sandrát és ő is maximalista és nagyon hideg tud lenni.

- Jah, csak ő nem akar a kisebb gyerekéből ugyan olyan szobrot faragni, mint a bátyja.- húzta el gúnyosan a száját.

- A bátyád biztos csak más, mint te.

- Más?? Te nem ismered őt. 2 szobája van otthon a trófeáinak és a díjainak.2!Olyan mint egy kiállítási mű! Én meg a rossz iker.

- Ikertestvéred?

- Nem, dehogy..De hagyjuk is. Látom fáradt vagy. Sok ma a dolgod?

Lela elgondolkozott. Sok ma a dolga? Nem. Neki sosem sok. Mindig a kedve szerint él. Kötelezettségek nélkül. Belegondolt, nincs egy biztos pont se az életében, csak a barátai. Rossz érzés fogta el. Üresnek érezte magát. Mint egy jégbörtönbe zárt királynő, aki egész nap csak járkál a kastélyában, ellátogat a szeretett üvegházába, ahol a virágok szirmairól apró jégcsapok lógnak és mindig fagyos a levegő. Kell egy biztos pont ez életében, akihez kötheti a céljait. Meg akart állapodni. Egy komoly dolgot akart, egy barátot.

Lassan felkelt az asztaltól.

- Nincs sok dolgom, de most megyek.

- Persze, menj csak. Nagyon örülök, hogy bejöttél. Lehetett egy pár nyugodt percem. Köszönöm.

- Bármikor Dominic.- mosolygott a lány és Don tekintettét fürkészte. Tényleg egy kis nyugodtság áradt belőle, hiába volt neki szörnyen karikás a szeme.

Nem, nem ő lesz az. Tudta ki kell neki. Nagyon is. Otthon várta őt.

 

Sandra már ébren volt, mikor visszaértem. A konyhában állt és egy szelet párizsit szelt apró darabokra, azzal etette Daisy-t.

- Jó reggelt királylány!- lopakodtam mögé és hátulról átöleltem, majd hatalmasat pusziltam a nyakába. Összerezzent, aztán megfordult, átfűzte a karjait a nyakamon és megcsókolt.

- Neked is- mosolygott és visszafordult.

- Elmegyünk reggelizni?

- Áhh. Inkább maradjunk itt. Van nálam elég kaja.

- Rendben. De együnk, mert farkas éhes vagyok.- ugrottam bele a székbe.

Beburkoltam vagy 5 pirítóst, aztán elhasaltam a nappali kanapéján.

- Sandra! Csörög a telefonod!- kiabáltam és átfordítottam a fejem. A telefont a nappali dohányzó asztalán volt.

- Ki az?- kérdezte és gyors léptekkel jött ki a szobájából már felöltözve. Egy szűk farmar volt rajta meg egy egyszerű, de nagyszerű strassz köves Rolling Stone-os fehér póló.

- Eric- nyújtottam neki elhúzott szájjal.

- Uff. Már megint- forgatta a szemeit, aztán leült egy fotelbe és csak nézte a telefon kijelzőjét.

- Nem veszed fel?

- Minek?- húzta a száját.

- Beszélni vele. Nah, vedd már fel.

- Hát jó. -Vonta meg a vállát és a füléhez emelte a telefont.- Mondjad, Schwarz- szólt bele gúnyosan.
Elgondolkodtam, majd, ha mi is szakítunk a Kaulitz-ot is ilyen hideg gúnnyal fogja mondani? De xar lesz. Egy megoldás van. Mi nem szakítunk soha.

Sandra kihangosította és a combjára tette a telefont.

- Szia, szépségem. Mi a helyzet?

- Hagyjuk a sablont, a csúsztatást. A terelést és a miegyebet. Mit akarsz?
- Csak felhívtalak, hogy mizu? Akartam hallani a hangod. Baj?
- Igen Eric. Baj. Már mondtam, hogy ne keress.
- Ahj, kislány, ne csináld. A csajom voltál.
- Te meg egy hiba az életemben.
- Na, cuki. Nyugi van. Tudom, hogy nem gondoltad komolyan ezt a szakítást.
- Van benne valami. Hiszen az egész járás dolgot nem vettem komolyan.
- Fáj ezt hallani…Hiszen én csak beszélni akarok.

- Beszélni? Már mondtam, hogy nincs mit tárgyalnunk.- felelte Sandra flegmán és közben a körmeit buzerálta.

- Akkor csavarjunk egyet a dolgon. Hallottam, hogy egy szívedhez igen közel álló személyt elkaptak a zsaruk tiltott áru birtoklásáért.

Egyszerre pattantak ki a szemeink.

- Ezt meg honnan tudod?- hadarta Sandra. A hangja már egyáltalán nem volt közönbös.

- Az legyen mindegy neked. De a lényeg, hogy ki tudom hozni. Csak egy aprócska szívességet kérek.

- Mit?

58. rész

- Tudod te azt. Hiszen mondtad, hogy át látsz rajtam. Azt, amit nem engedtél nekem. Amit még nem kaptam meg. Gondolkodj az ajánlatomon. Csók édes.

- Mit akar tőled?- keltem fel és Sandrára néztem. Ő csak maga elé bambult ijedt fejjel.

- Azt, hogy feküdjek le vele.- nyögte.- Arra vágyik már mióta, nem kapta eddig meg soha.
Dühösen meredtem magam elé. Nem akartam, hogy meghúzza Sandrát. Nagyon nem. De azt akartam, hogy Dominic kijöjjön onnan.

- Tényleg nem feküdtél még le vele?

- Tényleg!

- Akkor mi volt, mikor egyszer jöttem ide? Te meg egy lepedőben a tested köré csavarva nyitottál ajtót?

- Semmi. Elkísértem Ericet gyakorolni a pályára, és bele estünk egy pocsolyába, aztán amikor ide értünk, ledobtuk a ruhákat. De nem volt semmi. Ő nagyon akarta, de szépen leállítottam. Akkor még nem mutatta meg ezt az énjét.

A kezeimet a térdeimen támasztottam, az ujjaimat összekulcsoltam és úgy meredtem előre.

- És mit fogsz választani?- kérdeztem halkan.

- Fogalmam sincs. Kiver a hideg, ha csak abba belegondolok, hogy hozzám ér. Viszont nagyon szeretném kihozni Dominicot. Bármit megtennék, hogy újra itt ülhessen mellettünk.

Teljesen átéreztem a helyzetét. Kibaszott nehéz lehetett neki a döntés. Még tippelni sem tudtam volna, hogy mit is választ. Azt tudtam, hogy magát érzi felelősnek, amiért ezt történt, azon az estén. Mert Dominic rá vigyázott.

- Figyelj- kezdtem bele a dologba nehéz szívvel. Nem akartam befolyásolni, akármennyire is elleneztem, hogy bele menjen.- Ez csakis a te döntésed, és bármit is teszel én megértem, és támogatom, meg minden. Érted? Én nem kényszerítelek rá, hogy tedd meg, de nem tiltalak el attól sem, hogy ne tedd.

- De fogalmam sincs, mi lenne most a helyes.- pattogtatta egymáson az ujjvégeit.

- És mi van, hogyha Eric, csak hazudik?

- Nem, nem hinném- rázta a fejét Sandra aztán nagyot sóhajtott .- Menjünk be Dominichoz.

Csak némán bólintottam, felálltam és felsegítettem Sandrát is.

Elmentem felöltözni és máris indultunk.

- Figyelj - kezdtem a kocsiban.- Elmondjuk Dominicnak a dolgot?

- Elmondhatjuk.

- Rendben. Csak nem akarom, hogy befolyásoljon. Fogalmam sincs, mi lesz a reakciója.

- Don nem pöcsfej. Biztos, nem akar majd rávenni engem a dologra.

- Szerintem sem.- parkoltam le és kiszálltam a kocsiból.

 

Dominic a szokásos asztalnál ült. Már teljesen be volt hullámosodva a haja.

- Hali- köszönt és egy kis mosolyt erőltetett az arcára.-Andreas, most ment el 5 perce. Én vagyok a leglátogatottabb ám. Bár ez itt nem nehéz, ezeket a kutya sem érdekli- bökött hátra.

Leültünk és hagytuk Don had, meséljen.

- Tudod mi jutott eszembe Tom, Hogy Benjamin és Amin pont ma két éve járnak.-kezdte vigyorogva. Nem értettem, hogy a francba jutott Don eszébe egy olyan haverunk, akivel már hónapok óta nem beszéltünk.- Látjátok, mindenhol szerelmes párok vannak. Szerintem Kathie és Andreas is hamar összejönnek. Már csak mi 3-an maradtunk szinglik a bandában.

Pimaszul vigyorogtam.

- Dominic. Mi is járunk.

A srác elkerekedett szemmel hajolt előre.

- Nem szívattok?

- Nem- mosolygott Sandra.- Tegnap este óta.

- Ez kész! Gratulálok! Öregem, büszke vagyok rád.- vert oldalba Dominic. Szegény nagyon ki lehetett. Körülötte mindenki boldog, egymásra talál. Ő meg itt rohad bent. Teljesen azt hihette, hogy szépen el lesz felejtve.

- Dominic, lenne még valami. A kihozásoddal kapcsolatban. -kezdte zavartan Sandra.- Mégis csak elintézhető hogy kihozzunk innen.

- Tényleg?- csillant fel a srác szeme és rám nézett.

- Igen- bólintottam, de keserűen az alsó ajkamba haraptam. Gondolom szerencsétlen innen már vágta, hogy van egy De.. mindig van egy De.

- Eric felhívott ma. Azt mondta, tudja, mi van veled és elintézi, hogy kiengedjenek.

- Eric? Eric Schwarz?- ráncolta a szemöldökét, és próbált választ találni arra, hogy ők mióta is spanok.

- Igen. De itt még nincs vége.- tettem karba a kezem.

- Gondoltam. Túl egyszerű lett volna. Mi a szívesség?

- Hogy sexet akar.

- Nem fekszem le vele! Nekem nem kell a seggembe patron!!!- kapálózott Dominic ijedten a kezével.

- Nem veled… Sandrával.

Dominic mélyet sóhajtott.

- Rákapott a jó izére?

- Épp ez az, hogy nem- rázta a fejét Sandra.- Nem volt még vele sex, ezért akarja.

- Ahj, ekkora kibaszást!- temette a kezébe Dominic az arcát.- Qrva élet. Qrva élet. Qrva élet.

- Tudom.

- És mit választasz? Úgy értem.. megértem, ha nem akarod megtenni.

- Fogalmam sincs Dominic. De ígérem, nem húzom sokáig a dolgot.

- És ha Sandra nem is megy bele ebbe, akkor is kihozunk.

- Sandra. Beszélhetnék Tommal négyszemközt?

- Persze. Megvárlak a kocsiban.- hajolt oda hozzám egy csókért.- Maradj, ameddig csak akarsz. Dominic, te meg ..tudod- adott neki egy puszit az arcára.

- Fasz helyzet- sóhajtottam, amikor becsukódott az ajtó.

- Az. Mi gondolsz, megteszi?

- Szerintem igen. Nagyon magát hibáztatja.

- Ez hülyeség.

- Ő nem így látja.

- Figyelj, ha nem akarod, hogy meg csinálja, akkor ne hagyd neki.

- Dominic, igazi barát vagy, hogy ezt mondod.

- Simán haver. Majd lesz egyszer más megoldás.

- Nem. Én nem fogok bele szólnia dologba. Ez most csak rajta múlik, azt tesz, amit jónak érez.

- Nem is húz fel a dolog?

- Dehogyis nem! Majd szét basz az ideg, ha arra gondolok, hogy Sandra ott fekszik Eric ágyában, az a pöcs meg rajta.

- Tökre megértem.

- Lejárt az idő uraim.- mondta az őr.

- Mennem kell- állt fel Dominic.

- Okay.- bólintottam és lassan felálltam.

- Nah csá- intett mikor kimentem.

 

Sandra az ülésbe süppedve várt és közben a körmét rágta.

- Mi volt?- kérdezte mikor beszálltam mellé.

- Ő is azt mondta, hogy ezt neked kell eldönteni.

- Döntöttem- nézett rám hirtelen.

Egy percig haboztam. Nagyon kíváncsi voltam, mit is. De aztán inkább jobbnak látom, hogyha hallgatok. Úgyis meg fogom tudni mit választott.

- Haza vigyelek?- kérdeztem- Vagy eljössz hozzánk?

- Haza.

- Rendben -bólintottam és a lakása felé vettem az irányt. Leparkoltam és vártam, hogy Sandra kiszálljon.

- Nem jössz fel?- fogta mg a kezem.

- Hát. Végül is, miért is ne.

A lakásban a frissen mosott kutya ugrálta végig a lábunk, aztán lehevert velünk a nappaliba.

Bekapcsoltuk tv-t és azt néztük. Sandra hozzám bújt, én meg még szorosabban magamhoz húztam.

Nem is figyeltem arra, mit nézek. Túlságosan le volt kötve az agyam a kis gondolataimmal. Szóval nem ment bele? Ha bele ment volna, akkor biztos nem hívott volna fel ide.

 

- Elmenjünk ebédelni?- kérdezte Bill Lelát. Még mindig a lány lakásán voltak. És furcsa mód a lányt nem zavarta, hogy az esti kellemes percek óta a srác még mindig ott van nála. Furcsa volt mikor tegnap, mikor felhívta Bill, hogy tud-e róla, hogy vihar lesz. Lela a telefonját az füléhez szorítva sétált a hatalmas panorámás nappali ablakához és kinézett rajta. A jókora felhők már gyűltek az égen, a hülyének is leesett volna, hogy óriási zuhé volt várható. Természetesen Billnek nem csak ezt a meteorológiai információt állt szándékában megosztani a barna kis jéghercegnővel, hamar kitért a téma, az esti programokra, és mivel egyikkőjüknek sem volt semmi tervben, megbeszélték, hogy Lela lakásán találkoznak. A telefonbeszélgetés után Lela naív tudatlanságba ringatta magát, hogy nem lesz semmi. Rosszul gondolta. Ami a legjobban meglepte, hogy amikor arra került a sor ő is akarta nagyon is, csak egy kelletlen telefonhívás szakította félbe a dolgot. Sandra kétségbeesetten értelmetlen beszélgetésekbe kezdett a lánnyal. De Lela ügyes lány, megoldotta a problémát, ráküldte Tomot, akivel már majdnem komolyan összemelegedtek, csak egy kis lökés kellett még, hát megkapták a kis lökést Lelának hála.

Más pasit már rég kidobott volna a lakásából. Ebédidőben már mindig egyedül volt, az ilyen kis találkozók után. De ez esetben esze ágában sem volt. Hogy a személy vagy a helyzet tetszett neki ennyire, nem tudni.

- Hm?- kapta fel Lela a fejét, ezzel véget vetve az egyre csak patakként folydogáló gondolat menetének.- Kérdeztél valamit?

Lela az ágyon hasalt egy kis köntösben és a Vouge új számát lapozgatta.

- Elmenjünk ebédelni? Nem vagy éhes?- ült le Bill az ágy szélére egy kis boxerbe.

Lela felpillantott a lapból. Nem bánta meg, hogy félbeszakította a Vouge-asztronauta rovatot, Bill egy boxerben iszonyat édes látványt nyújtott. A bőre enyhén felráncosodott, ahogy begörnyedve ült. Lela elmosolyodott, amikor a tekintete a fiú csillag tetoválásához ért. Egy puszit akart rá adni, de a fiú szavai újra visszahozták a valóságba és felnézett rá.

- Akkor ne menjünk.

- Bocsi itt vagyok. Csak kicsit fáradt vagyok még.- törölte meg a szemét. Hazudott. Nem volt ő fáradt, csak a srác meztelen felsőteste volt rá ilyen bénító hatással.

- És kajás?

- Az pont nem.

- Ne csináld már!- fintorgott- Nézd!- kapta el Lela kezét és a csupasz hasára tette. Lela térdei majdnem beleremegtek. Ezzel le kell állnia, méghozzá, qrva gyorsan. De miért is, ha olyan jó érzés?- Érzed ezt? Korog. Szóval éhes.

- Akkor most megetetjük.- mosolygott a lány és feltápászkodott.

A hűtőnél állt és a tartalmát mustrálta. Akadt ott minden. Csak ép semmi olyan, ami Billnek megfelelt volna.

- Basszus, ha ilyen finnyás vagy, adok száraz kenyeret és meg van oldva a probléma.

- Gumicukrod nincs?- csillant fel a szeme.

- Gumicukorral akarsz jól lakni?- húzta fel Lela a szemöldökét a homlokáig.

- Vagy akkor popcorn?- szólt csipkelődően Bill.

- Kac-Kac.. Nagyon vicces.- vágott be Lela egy laza fintort.

- Ahj, baba, csak vicceltem. Gyere ide.- verdeste meg Bill a combját.

Lela megkerülte a pultot és beleült Bill ölébe, aki a bárszéken csücsült.

- Tényleg Bill, miért voltál velem olyan ellenséges?- kérdezte lela halkan és rádöntötte a fejét a fiú vállára úgy pihent. Már régóta motoszkált ez a kérdés a fejében

- Nem ismertelek.

- De akkor is. Nagyon bunkó voltál, már bocs. Esélyt sem adtál, hogy megismerj.

- Minden ember tévedhet.

Sajnos Lela nem látta Bill arcát, pedig nagy fegyvere volt, hogy könnyen leolvasta az ember tekintetéből, hogy mit is gondol.

Ez esetben ez kivitelezhetetlen volt. De talán jobb is volt így, hogy csak a srác szavaira tudott koncentrálni, amik higgadtan csengtek a füleibe. A fejében pedig vízhangként ismétlődtek a szavak. Hát ezekből a szavakból, nem tudott meg többet.

- Talán kicsit ellenségesnek tűntél- folytatta- olyan..olyan ..gonosznak- bökte kint végül, minta egy tündérmeséről beszélne .- És megkaparinthatatlannak, és ez felhúzott.

Lela mosolyogva hajtotta a fejét Bill felé és egy apró puszit nyomott a srác selymes bőrére. Bill bazsalyogott, és ő is elfordította a fejét, hogy finoman megcsókolhassa a lányt.

Lela gyomra kellemes remegésbe kezdett. Azt akarta, hogy ez a pillanat örök legyen. Üljenek itt örökre, egymásba forrva.

- Szeretek veled lenni- suttogta Lela. Megijedt, hogy talán túl őszinte kifejezés lett tőle, de Bill válasza megnyugtatta.

- Én is szeretek veled lenni, Lela. Mindig veled akarok lenni ezen túl.

A lány nem értette, hogy történhetett ez. Hogy érezheti ilyen jól magát. Megrémítette a szituáció, de másrészt nagyon boldogította is. A hercegnő végre rátalált az ő hercegére..talán.

 

Sandra lakásán punnyadtunk. Én élveztem minden pillanatot.

4körül megkajáltunk, aztán visszamentünk tv-zni.

- Nekem most el kell mennem- állt fel Sandra.

- Micsoda? Pont most? 7 óra van.

- Tudom. Ha akarsz, itt maradhatsz. 1 óra is itt vagyok- vette fel az asztalról a telefonját.-Max 2.

Csak némán néztem utána. Vajon oda megy? Erichez? Mire összeszedtem a bátorságot, hogy megkérdeztem, addigra már belebújt, a gyönyörű fekete bőr magas sarkújába és becsukta maga után az ajtót.

59. rész

- Sandra!- szóltam utána, de már nem hallotta.- A pitsába.- vertem vele a kanapé támlájába. Daisy ijedten ugrott fel.

Kimentem a teraszra és elszívtam egy cigit, aztán kettőt..aztán hármat, négyet… hatot.

Nem bírtam idegekkel, fogalmam sem volt merre ment. Talán tök fölöslegesen idegeskedem. Át sem öltözött, nem is tusolt le. Képtelenség, hogy Erichez megy.

Vagy lehet, hogy mégis oda ment? Bameg! Ezt a kiba.szott bizonytalanságot.

Felhívtam Lelát hátha, tud valamit a dologról.

- Szia- ásított Lela.

- Bameg! Nem mondod, hogy még most is aludtatok?

- Csak szundítottunk egy kicsit.

- Hallod, te nem tudsz semmit Sandráról? Hogy hol van?

- Mi? Te csajod! Nem az enyém! Neked kéne tudni, merre van…Az öcséd szívem, az öcséd!- szólt valakinek a háttérben Lela, gondolom, akármennyire nehéz rájönni, Billnek mondta.

- Te nem is halottad a sztory-t?-kérdeztem meglepődve.

- Milyen story-t?

- Sandra nem mondta?

- Nem!

- Eric felhívta, hogy kihozza Dominicot, ha lefeküdnek.

- Eric bisex?- hallottam Lela meglepődött hangját.

- Neem! Sandra meg Eric!! Nem Dominic és Eric.

- Ja. Bameg! Hát ez durva.

- Nekem mondod? És most eltűnt, és nem mondta hová ment.

- Baszki!- nyögte maga elé Lela, el tudtam képzelni milyen arcot vágott.

Egy ideig mind a ketten hallgattunk.

- És most mi lesz? Elmegyünk megkeresni?

- Nem. Dehogy. Mondtam neki, hogy rábízom a döntést. Csak most faszom, nem tudom, mi van!

- Nyugi, feküdj le aludni. Nem kéne úgy idegeskedned, hogy nem is biztos, hogy ott van.

- Ja. De mégis. Faszom ki van!

- Megértem. Próbálj valami másra gondolni!

- Ezt most komolyan mondtad? Szerinted ugyan mit csináljak?

- Nem tom. Verd ki, vagy nézz pornó filmet!

- Mi? Szerinted, most lenne gyomrom nézni?

- Akkor nem tudom.

- Áhh, mind1. Leteszem.- nyomtam ki a telefont és hozzávágtam a tv-hez.

Visszadőltem a kanapéra és karba tett kézzel, pattogtatni kezdtem a térdem, idegességemben. Közben az órát skubiztam fel percenként. Alig 21 perce ment el, én már akkor is kész voltam.

Rászántam magam, hogy bekapcsoljam a tv-t, aztán csak ugráltam az adók között. Leálltam egy dögdeszkás shownál aztán arra bambultam egy ideig. Erőt vettem magamon, felkeltem és kinyitottam egy pár ablakot, aztán rányújtottam. Sandra csak meg érti majd.

Már lassan másfél órája távol volt. Felhívtam Georgot. Szegényt teljesen kikészítette, az a gondolat, hogy ki akarok szállni. De megnyugtattam, hogy csak hirtelen fellángolásból mondtam. Elmeséltem neki az egész történetet, hogy miért is vagyok most olyan sík ideg, de aztán inkább gyors lezártam a kölköt, mert elkezdett poénkodni a dolgon, ami nagyon nem volt akkor az ínyemre. Csak fel akart, dobni. Hát nem jött össze.

A másfél órából már kettő és fél lett. Kezdtem tényleg nagyon parálni. Gondolkoztam, hogy felkutassam-e Eric címét, de aztán eszembe jutott, hogy talán hotelre vitte a kincsem, onnan meg zsákutcába fulladnék. Az lesz a legjobb, ha nyugton maradok a seggemen. Lehet, hogy tök fölöslegesen pattognék.

Már lassan 3 órája nem kaptam hírt. Felbasztam az agyam és fel alá járkáltam a lakásban. Bedőltem Sandra ágyába, aztán próbáltam kicsit lenyugodni. Nem sok sikerrel. Inkább visszamásztam a nappaliba és elkezdtem nézni valami idióta dokumentumfilmet a tehenek párzásáról.

 

Sandra Eric lakása előtt állt remegő lábakkal. Fogalma sem volt, hogy biztos-e magában. Legszívesebben azonnal visszafordult volna. De nem tehette, segíteni akart Dominic-on. Miatta van ott, azon a szörnyű helyen. Egyedül ő a hibás, és mivel szinte már betegesen maximalista addig nem nyugszik az a kis csenevész lelke, amíg helyre nem hozza a hibáját.

Ericcel 7-re beszélték meg, hogy feljön hozzá. Késett. Már lassan negyed nyolc volt. Úgy kb 10 perc eltelt az érkezése óta, és annyi idő elteltével, sem volt képes csöngetni.

Egy idősebb hölgy engedte be. A hölgy biztos olvasta a lapokat és meggyőződése volt, hogy Sandra Eric barátnője, így fejcsóválva bár (talán, azért mert ismerte Eric Schwarz életformáját- hogy ne ismerte volna, hiszen egy épületbe lakik vele és látja minden nap hogy más nőket visz fel), de beengedte.

Sandra keze önkéntelenül cselekedett. Agy nélkül felnyúlt és benyomta a fekete króm foglalatba ágyazott gombot.

Eric hamarosan kaján vigyorral kinyitotta az ajtót.

- Hát itt vagy, szépségem.

- Nagyon úgy látszik.- gúnyosan Sandra, aztán csak úgy arrébb lökte Ericet és beljebb lépett.- Meg akarok győződni arról, hogy nem akarsz átbaszni.- mondta a lány érzelem nélkül és ledobta a kis mellényét a földre. Ugyan azt a pólót és farmert viselte, amit még reggel választott ki a szekrényéből. Nem is figyelte a lakásbelső elrendezését. Egyszer még régen alaposan szemügyre vette és akkor a csodálatát nyerte el. A falon még mindig ugyan azok az oklevelek, bajnoki címek és bekeretezett győztes képek lógtak, amiket Eric sok év alatt gyűjtött, mint páratlan tehetséggel megáldott cross-motoros.

- Átbaszni? Nem, nem akarlak átbaszni, szépségem. Csak megbaszni.- húzta vad vigyorra a száját és átlépett Sandra földön heverő méregdrága mellény fölött.

- Jahj, de szellemes.- forgatta a szemét a lány undorodva.

- Ugye? Ott van a papír a bárpulton.- bökött Eric a márványlap felé, ami ezüst króm csöveken állt.

Sandra lassú léptekkel oda ment és elolvasta a papírt. Eric nem hazudott. A lapon minden ott volt. Dominic teljes neve, a vád és hogy ezt érvénytelenítik.

- Nem hamisítvány. Ott van rajta a bírósági pecsét. Már csak egy közjegyző aláírása kell.

- És, hol van a közjegyző?

- Nincs itt. Most én vagyok az.

- Aláhamisítod?

- Igen, de végülis nem mindegy ez neked? Lényeg, hogy elfogadják majd és kihozhatod a kisbarátod.

- Írd alá!- utasította Sandra erőszakos és határozott hangon.

- Eszem ágában sincs, te buta!

- Hát? Mi értelme van, akkor most ennek az egésznek?

- Nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem írom alá. Aláírom, miután lefeküdtünk.

- És mi rá a biztosíték, hogy hajlandó leszel aláírni, ha már megtörtént?

- A szavam- vonta meg a vállát Eric.

- Az nekem nem elég! A te szavad nekem semmit nem ér!

- Soha, nem vernélek át téged, szépségem.- sóhajtott. -Tudod, te nem vagy olyan, mint a többi. Veled el tudtam volna képzelni..talán. Csak tudod, én nem olyan vagyok.

- Tudom. De lexarom, azt, amit az előbb mondtál. Mmondom, hogy nekem a szavad semmit nem ér.

Eric összeráncolta a homlokát. Erre a dologra nem számított, hogy a lány makacskodni fog.

- Rendben. Aláírom.- sóhajtott, aztán kivette a lány kezéből a papírt és elindult a hálószoba felé. Sandra lekapta a lábáról a cipőjét és a mellénye, mellé dobta, majd ő is követte Ericet.

Kivett egy tollat egy  fémtokból aztán a falra rakta a papírt és bekapcsolta a tollat.

- Feküdj az ágyra- utasította a lányt, aki csak akkor fordította a fejét a hatalmas kovácsolt vagy fekvőhelyre. Ugyan az a vörös szatén ágynemű volt rajta, amit mér egyszer látott, mikor felrohant ide ex-barátjával még régebben a pasi kulcsaiért.

Az ágyon most egy nem oda való tárgyat ismert fel. Egy bilincset.

- Minek ez neked?- bökött a lány hidegen az ezüst dolog felé.

- Majd meglátod. Feküdj csak le.- utasította.

- Először írd alá.

- Bilincseld ki az egyik kezed. Akkor alá írom.

A lány nagyot sóhajtott. Mi lesz, ha átver?- fordult meg a fejében. Nem gondolkodott tovább, inkább ráfeküdt az ágyra.

- Ügyes kislány- vigyorgott kajánul Eric, aztán visszafordult a papírhoz.- Halljam a bilincs kattanását.

- Írd már azt a qrva papírt!- szorította össze a lánya fogait. Kezdte elveszíteni a türelmét. Elege volt, ebből a buta játékból. Legyenek már végre túl rajta. Azt kívánta. Tudta, hogy ez hiba. Nem szabadott elveszíteni az önuralmát. Eric nem volt hülye, és ezt sajnos tudta ő is magáról. Minden részletnél józan kellett maradnia, nehogy véletlenül túljárjon a lány eszén.

- Nyugi. Meglátod, jó lesz. Csak lazíts.

- Írd alá.- sziszegte ismét a lány.

- Fogd meg a bilincset.

A lány engedelmeskedett. Kezébe vette a hideg fémet. Legszívesebben Ericet kötötte volna ki, aztán a farkát harapófogóba szorítva kényszeríttette volna, hogy firkantsa már alá azt a kibaszott lapot.

- Látom, ez így nem fog menni- sóhajtott Eric.- Úgy látom, egyikünk sem bízik a másikban.

- Csodálkozol?- Nevetett a lány kínjában.

- Igen, képzeld bameg, csodálkozom! Nem akarok neked semmi rosszat. Csak, hogy egy kicsit jól érezzük magunkat.

- De, rosszat akarsz. Olyan dologra akarsz rákényszeríteni, amit én nem akarok.

- Vedd ezt a dolgot végkielégítésnek, mint amikor valakit kirúgnak a munka helyéről és kap pénzt. Ennyi jár nekem, miután olyan nagy reményeket fűztem hozzád, és mégis olyan durván pofára ejtettél.

- Miután olyan dolgokat mondtál Tomnak? Csodálkozol?

- Pasi vagyok. Jó, hogy olyan dolgokat mondok a riválisomnak, amilyeneket mondtam.

- Ez qrvára, de nem mentség!

- Figyelj, féltékeny voltam arra a kisköcsögre, amiért ő olyan sokszor megkapott téged, én meg egyszer sem.

- Tom, nem kisköcsög, jó?

- De, igen. Nekem az.

- Valld be, hogy mindig is utáltad!

- Háhá- röhögött fel Eric- Mit kell ezen bevallani? Ez egy nyílt tény!

- Patkányként viselkedtél vele!

- Mert az ilyen kisköcsögökkel úgy kell. Nem vetted észre, hogy csak tárgyként használ téged. Egy élő guminőnek.

- Nincs igazad. - motyogta a lány összeszorított fogakkal.

- Dehogyis nincs! Pasi vagyok, csak látom.

- Akkor, jó xarul látod.

- Ahj, szépségem, miért véded ennyire? Vagy csak magadnak bizonygatod, hogy nincs igazam? Mert belül, te is tudod.

- Fogd be!- forrt fel a lány, és inkább csöndben ült tovább az ágyon. Ericnek talán tényleg igaza van?

- Meghúzott tegnap este is, mi?

Sandra felpillantott egy pillanatra, ezzel mindent elárult.

- Nyugi, inkább csatold le magad, hogy bebizonyítsam, hogy többet tudok, annál a kisköcsögnél.

Sandra mozdulatlanul maradt, és csak bambult maga elé. Azon gondolkodott, hogy feláll és elsétál innen a pitsába, de a lábai nem engedelmeskedtek.

- Ne légy szomorú, árt a szépségnek. Inkább engedd, hogy felvidítsalak.

Sandra lassan hátra mászott és a feje felé emelte a kezét, aztán pedig átfogta a vasat és rántott rajta egyet. Azok bizony szilárdan álltak. Ha egyszer kattan zár, nincs menekvés.

Beleharapott az alsó ajkába, aztán becsukta a szemeit és rátette a csuklójára a bilincseket. A hideg fém hozzá ért a bőréhez. Megremegett. Dominicért- gondolt és bepattintotta a bilincs egyik oldalát.

- Ügyes kislány- kacsintott elismerően Eric és a toll hegyét a lapra tette.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés