60. rész

Ilyesmit érezhet Dominic is most. Szabadság nélkül. Bilincsben. Valaki mástól függeni. Megszorította a még szabad kezével a kovácsoltvas ágy keretét és azt is bekapcsolta.

- Nagyon jó- vigyorgott Eric és egy könnyed mozdulattal alá firkantotta a jegyzőnek kipontozott vonalat, ledobta a földre a papírt, aztán megfordult és vigyorogva mászott fel az ágyra. Megcsókolta Sandra csupasz lábfejét, amin az ujjak pirosra voltak festve, aztán feljebb mászott és megsimította a lány combját. Mindent lassan csinált ..egyelőre.

Sandra erősen szorította a fémvázat, és becsukva tartotta a szemét. Nem kell, hogy lásson bármit is abból, ami most vele történik. Elég, hogyha hallja a dolgokat, meg legnagyobb szerencsétlenségére érzi.

Eric lassan kigombolta a szűk farmer övét, aztán pedig a nadrág gombját is kipattintotta. Lehúzta a cipzárt aztán széthajtotta a nadrág gombos részének fülét és bele csókolt a kis fekete tangába. Feljebb mászott addig, hogy az arca a lány hasánál volt, kicsit felhúzta a fekete Rolling Stone pólót, de csak a bordák aljáig, az elő desszertnek szánt melleket későbbre akarta. Apró gyors puszikat nyomott a lány nyakára majd az arcára. Hiába tartotta Sandra oldalra a fejét, Eric még így is könnyen lesmárolta. Sajnos a bilincs eléggé korlátozza a mozgást.

Eric felegyenesedett és nagy nehézkesen lehúzta a lány nadrágját. Sandra összezárta a lábait, amennyire csak tenisztől és konditól erős izmai bírták, de nem volt túl sok esélye Eric erős, edzett férfias kezeivel szemben. A fiú bemászott a lány lábai közé és úgy smárolta le.

Sandra oldalra fordította a fejét, de megint nem sokat ért az ellenkezés. Eric rátért a nyakára és egyre kezdett bevadulni. Az egyik kezével gyengéden benyúlt a fehér Rolling Stone-os póló alá, ami már fel volt félig hajtva és a melleit kezdte gyengéden masszírozni, a másik kezében pedig nagyon erősen belemarkolt a lány fenekébe.

- Hagyd abba, Eric.Ezt hagyd abba! Ez fáj! Eric! Állj le! Fáj bazmeg!- mondta a lány kétségbe esett remegő hangon, de Ericet mit sem érdekelték a kérlelő szavak. Most kezdett csak belejönni. Esze ágában sem volt abba hagyni. Még sehol, sem tartott.

- Nyugi kislány, most jön még csak a java. Hidd el nekem, jó lesz.

- Nem! Nem jó!- nyögte keservesen és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Próbálta ki törni a vas vázat, ami természetesen esélytelen volt.- Engedj el! Éred, bazmeg! Engedj el, te tetű!

- Nyugi, nyugi. Higgadj le. Még jó hogy nem élvezed, ha ilyen feszült vagy.

- Igen! Feszült vagyok cseszd meg! Eressz már el a qrva életbe!- fújtatott Sandra dühösen és közben verte a bilincset.

Észrevette, hogy egyik kezén nem szorította be olyan erősen. Rántott rajta egyet, hogy kiszabadíthassa a kezét. Az elindult, de a féle után a hüvelyk ujja csontja miatt megakadt. Rántott rajta még egy nagyot, amitől erősen felsértette a bőrét, de sikeresen kiszabadította magát. Lelökte magáról a kellően felcsigázott férfit, aki legurult az ágyról és a nagy lendületben beleverte a fejét a falba. Sandra gyors magára tuszkolta a nadrágját, de be sem gombolta, még az övet sem csatolta be. Lehúzta a pólóját, aztán felvette a földről a papírt és még utoljára lekevert egy hatalmas pofont a fejét fájdalmasan masszírozó, erőt gyűjtő Ericnek.

Kifújt néhány arcába lógó kósza tincset, lihegve, fújtatva úgy nézte a földön ülő ördögöt, aki olyan jól rejtette ezt az oldalát egy olyan kibaszottul helyes álarc mögé. Nem akart kockáztat, hogy Eric hirtelen összeszedi magát, kisietett a lakásból, hogy a srác nehogy felpattanjon és visszarántsa. Az előszobában még felkapta a földről a kis mellényét és a magas sarkúját a kezébe és úgy rohant tovább mezítláb, egy pólóban kigombolt nadrágban, összekócolt hajjal.

Becsapta maga után az ajtót, de úgy, hogy még a közepén lógó szám is lefordult így a 6-os helyett 9-esre változott.

Sandra beszállt a kocsijába és sokkosan meredt a kormányra. Nagy levegőket vett és próbált lehiggadni. A bilincs az egyik kezén még mindig ott lógott. Elkezdte lefejtegetni magáról, de nem sok sikerrel járt. Ez a bilincs már jóval erősebben rá volt csatolva a csuklójára.

Nem is próbálkozott tovább. Inkább kihajtott és meg sem állt egy kis elhagyatott parkolóig. Leállította a motort és rögtön kitört belőle a sírás. Hátra vágta magát az ülésben és belerúgott egyet a műszer falba. Aztán még egyet és még egyet…Mezítlábas kis talpa már sajgott a fájdalomtól, de ő csak zokogott és rugdosta a drága hatalmas kocsi műszerfalát.

Kezdett lenyugodni és abbahagyta a rugdalózást. Becsukta a szemét és ordított egy hatalmasat. Összekuporodott az ölésben és a lábait felhúzta a melléhez, a karjaival pedig átfogta. Úgy sírt egy darabig. Aztán mikor már érezte, hogy nem émelyeg annyira, vett egy pár nagy levegőt és elő kotort egy zsebkendőt a kesztyűtartóból. Letörölte a vért a kezéről, ami abból a sebből folyt, amit a kiszabadulásakor szerzett a bilincs miatt, megtörölte a szemeit egy másik zsepivel. Szamóca illatú zsebkendő volt. Kitudja mennyi ideig állt már ott a kesztyűtartóban, de az illata még mindig ugyan olyan élénk volt.

Vett még egy hatalmas levegőt, aztán bent tartotta egy pár másodpercig. Kifújta és becipzárolta a nadrágját, begombolta a gombját és bekapcsolta az övét. Már vége van.

Belenézett a visszapillantó tükörbe. A haja elég kócos volt. Keresett egy fésűt és gyorsan megigazította a haját. Remek. Mintha mi sem történt volna. Csak egy kicsit fehérebb volt az arca a megszokottnál, de majd ha kicsit lehajtja az ablakot és az arcát éri a szél, már az sem látszik. Már csak a lelkében maradtak nyomok.

Beindította a motort és elindult haza.

 

Hallottam, ahogy kattan a bejárati ajtó kilincse. Sandra haza ért. Felugrottam a kanapén és hátra néztem.

Csöndesen bejött és még le sem vette a magas sarkú cipőjét.

- Hello- köszöntem halkan és higgadtan, nem akartam, hogy lássa mennyire aggódtam.

- Itt a bírósági végzés. Dominic holnaptól szabad.- csapott le egy lapot rezzenéstelen arccal az asztalra.

- Mi?- nyögtem sokkosan. Nem akartam beismerni, de eléggé kiakadtam. Végül is én mondtam neki, hogy azt tesz, amit jónak lát. Én marha!

Nem válaszolt az előbbi kérdésemre, csak leült elém a fotelba és lehámozta magáról a cipőjét.

Észrevettem, hogy a kezén ott lóg egy bilincs. Te jó ég. Elborult az agyam.

61. rész

Észrevettem, hogy a kezén ott lóg egy bilincs. Te jó ég. Elborult az agyam.

- Az meg ott mi?- kérdeztem a fém felé bökve.

- Bilincs- mondta hidegen.

Még jobban felhúztam magam. Így, hogy nem kaptam egyenes választ, beindult a fantáziám és minden elképzelhető módszer felmerült bennem a bilincs alkalmazására.

- Nem feküdtem le vele- mondta és közben maga elé bambult, rám sem nézett, de tudta, hogy ezt akarom hallani. Talán, csak hazudta.

Nem reagáltam rá semmit. Csak próbáltam feldolgozni az eseményeket.

- Nem feküdtem le vele- nézett fel rám szinte hisztérikusan. Összerezzentem. A szeme piros volt és csillogott a dühtől, kétségbe eséstől és fájdalomtól.

Átültem hozzá, oda húztam az ölembe és átöleltem. Nem kérdeztem semmit, nem akartam faggatni, akármennyire is érdekelt a dolog.

Dühös voltam legbelül, ordítottam, mint egy megveszett oroszlán, de nem akartam kimutatni.

- Kihozta a papírt. Már minden rajta volt, azt mondta, hogy miután megtörténtig a dolog aláírja, mert már csak az hiányzik.- kezdett bele magától, halkan- Mondtam neki, hogy én így nem megyek bele, mert nem akarom, hogy átbasszon, erre meg azt mondta, hogy átbaszni, nem akar, csak megbaszni. Bementünk a szobájába, és ott volt az ágyon ez a xar- emelte fel a csuklóját, amiről lelógott a bilincs.- megkérdeztem, hogy minek ez. Azt mondta, hogy majd meglátom. Megmondtam neki, hogy elfelejtheti, hogy használni fogom. Azt mondta aláírja a lapot, ha kibilincselem magam az ágyhoz. Megtettem. Aláírta és rám mászott. De én beparáltam és kétségbe estem. Azt mondtam, hogy szálljon le rólam, de ő nem hallgatott rám, csak csinálta tovább. Nagyon rossz volt. Megrémültem. -vallotta be, teljesen kitárulkozva. Őszintén beszélt, nem úgy, mint ahogy mindig szokott. Mint amikor meg akar felelni, a világon minden embernek-. A ruha is még rajtam volt. Kiszabadítottam ezt a kezem. Onnan van ez a seb. Aztán megfogtam a papírt és eljöttem. Ennyi történt. Nem volt sex.

Erősen magamhoz öleltem a lányt.

- Elmegyek. Szétverem a fejét!- próbáltam a legnyugodtabban mondani, amennyire csak lehetett.

- Nem kell, Tom. Ne! Inkább szeretném elfelejteni a dolgot, jó?

- Büszke vagyok rá. Büszke, hogy végig csináltad. Tök erős csaj vagy- masszíroztam meg a vállát és nyomtam egy puszit az arcára. Csak halványan elmosolyodott.

- Akkora egy gyík ez az Eric. Végig csak azt hajtogatta, hogy jó lesz..jó lesz.

- Persze, hogy gyík. Jó. Persze. Neki jó.- forgattam a szemem.

- Többiek?- kérdezte sóhajtva, gondolom le akarta zárni ezt a témát. Felejteni akart.

- Bill Lelánál, Georggal az este beszéltem. Kathie-t meg szerintem Andreas boldogította.

- Lelánák elmondtad?

- Nem kellett volna?

- Jobb lett volna, ha később tudja meg. De. Persze mind1. Nem gáz.

- Fel is hívom, hogy haza értél. Még egyszer felhívtam, mikor nem tudtam, merre mentél. Nem-e ő tudja.

Felvettem a telefont az asztalról, aztán kikerestem a számát és a fülemhez tettem a telefont.

Gyors elhadartam neki, hogy Sandra tényleg Ericnél volt de már haza ért. Meg sem várta, hogy végig mondjam, rögtön rávágta, hogy lejön.

- Hello.- integetett Lela az ajtóban Billel.

Lela azonnal Sandrához rohant. Bill meg ott maradt velem.

- hallottam, mi volt.- motyogta halkan és lassan besétált velem a nappaliba, ameddig a lányok a konyhában teát csináltak.

- Ja. Most ért haza.

- Megtörtént?

- Nem. Sandra ügyesebb volt annál. Hát természetes, hogy az volt, az én nőm.

- Hogy csinálta?

- Megszökött. Az a fasz kibilincselte az ágyhoz. De aztán, kiszabadította magát.

- Uff. Ez húzos. Hallod.

- Hallom.

- Nemrég beszéltem Daviddel. Mondta, hogy egy pár napig élvezhetjük még a takarékon égést, de utána megint szépen kezdhetünk visszaszokni a dolgokhoz. Riportok, stúdiózás, próbák, koncertek.

- Huh. Jó. Ok. Már Így is remegett a lábam kicsit, hiányoltak az ilyen dolgokat.- vigyorogtam- Holnap kihozzuk Dominicot. Korán reggel.

- Ennek örülök. Domonic újra velünk.- vigyorgott az öcsém. Szerintem ő is ugyan azt érezte, mint én.

- Holnap nem ebédelünk együtt? Mi négyesben?

- De, persze.- bólogatott lelkesen- Nem hívjuk Dominicot is?

- Áhh. Szerintem 2 napig, ki sem fog kelni az ágyból.

 

Egy ideig még 4esben voltunk. Aztán Bill és Lela leléptek. Mi meg ott maradtunk Sandrával és lefeküdtünk aludni.

- Induljunk- bólintott Sandra, teljes aznapi öltözékében. Egy bézs kosztümruha volt rajta, mivel délelőtt még be kellett mennie egy előadásra, az egyetemre. Máson talán túl diploma szűz qrvásnak tűnt volna, vagy öregesen, de neki nagyon jól állt. A haja le volt engedve és a fejetetején a hosszú frufruja hátra volt tűzve egy kis pukliba.

- Sexy- Sexy- húztam magamhoz, mikor elment mellettem és forrón megcsókoltam.

- Sexy, Sexy hát- nevetett a karjaimban. -Csak most erre nincs idő. Menjünk Donért.- vette fel a papírt az asztalról. Aztán oda dobta a kocsikulcsomat hozzám.- Tieddel megyünk.

- Rendben- kaptam el könnyegén. De jó páros vagyunk mi, azt a qrva!

- Majd be kell ugranom az egyetemre, onnan meg majd hazajövök taxival- tett be a fülébe egy fülbevalót.

- Rendben. De ha gondolod, elmegyek érted.

- Ugyan, fölösleges- legyintette és belebújt a magas sarkú hegyes orrújába.

- Nem fölösleges- húztam magamhoz mikor elhaladtam mellette, aztán belepusziltam a selymes hajába. Fahéj illatú volt.

 

Most Dominic egy másik szobában várt. Egy sokkal barátságosabban. A szőnyeg finoman kimunkált volt. A mintázata egyedi, talán perzsa. A falak tölgyfa szekrénnyel voltak végig futtatva, amik tele voltak pakolva értékesebbnél értékesebb holmikkal, a nagy igazgatói asztal előtt pedig kényelmes fotelek voltak. Egyiket Dominic foglalta el.

Sandra kecses léptekkel oda ment az elnöki asztalhoz. A fekete bőrigazgató szék azonnal fordult egyet és felállt belőle egy kopaszodó, ráncos öltönybe bújtatott fószer.

- Üdvözlöm, kisasszony- nyújtott Sandrának kezet .- Peter Könse vagyok.

- Nagyon örvendek- rázott kezet Sandra határozottan. Félelmetes volt. Ebben a kosztümben úgy nézett ki, mint egy rettenthetetlen üzletasszony, egy könyörtelen bróker cápa. Hallottam már történeteket az apjáról, gondolom őt örökölte ilyen téren.- Sandra Schnerrman vagyok.

- Tom Kaulitz- ráztam én is kezet. Aztán visszaültem a vigyorgó Dominichoz.

Sandra letette a papírt az igazgató elé és úgy állva várta meg, hogy a tag elolvassa.

- Rendben. -bólintott összeráncolt szemöldökkel, aztán fogott egy pecsétet és rányomta. Az állt a pecséten hogy „érvényesítve” Sandra elégedett mosollyal ült le és csinosan keresztbe tette a lábait.

- Lenne még valami, Herr Könse?- kérdezte határozottan.

- Csak foglaljon nyugodtan helyet, kisasszony- utasította mosolyogva, és a lapot szemlélte, ezért nem látta, hogy Sandra már megtette, amit kért tőle. Aztán kíváncsian nézett, hogy mit is akar még az öreg.

- Meséljenek csak. Mi is a fiatalember vétke?

- Úgy gondolom, ez már nem tartozik az ön hatásköréhez- bökött Sandra udvarias tartással a hangjában a papír felé.

- Igen. Természetesen igaz. De bocsássa meg hölgyem, egy ilyen öregember hóbortjait és kíváncsiságát.

- Csak egyszerűen olyat tett, amit nem kellett volna. De úgy vélem ez is el lesz felejtve, ennek a papírnak köszönhetően.

- Természetesen .- bólintott a fickó udvariasan, aztán egy kis mosoly ült az arcára- Csak kíváncsi voltam. Olyan rendes gyerekeknek látszotok.

Próbáltam magamba fojtani a nevetést. Hogy rendes gyerekeknek látszunk? Ez kész. A haverunkat most kapcsolták le, mert füvet találtak nála. Ráadásul a gyerek örülhet, hogy nem lett eddig még AIDS-es, az életstílusát nézve.

- ..Meg értelmesnek.- folytatta, amitől én még jobban nyeltem a nyálam. Értelmes hát.. Ismerné Andreast, aki pillangók elől menekül én meg kénytelen vagyok lepasszolni egy titokzatos bomba szöszinek. Sandra, aki közben tök rendben van, de azért szeret pultokon táncolni, meg vad idegen embereknek puszikat nyomni az arcára ittas állapotban, vagy éppen az üvegből inni a Don Perignon-t egy gyémánt karkötővel a csuklóján, vagy egy Prada csizmával a lábán. Rendes társaság az, biztos.

- Nem értem miért kanyarodtunk el ennyire az eredeti témától- húzta a fel Sandra a szemöldökét.

- Bocsássanak meg, csak gondoltam csevegünk egy kicsit.

Csevegünk, milyen retró szöveg már. Talán Elvis korában élte a fénykorát, mikor a király oda ment egy pörgős szoknyás kislányhoz, rávillantotta szép fogsorát és meg kérdezte: Nah csevegünk, aranyom.

- Sajnálom, de szerintem a barátom, már szeretne haza menni- állt fel Sandra. Istenem, milyen határozott.- De nagyon szeretnénk, megköszönni mindent.

- Ugyan, semmiség. Örülök, hogy megismerhettük egymást- rázott kezet az öreg mindenkivel- További szép napot.

Amint kinyílt az épület ajtaja Dominic kiszökdécselt rajta, Beállt az út közepére, kitárta karjait az égféle, mintha valami áldást várna, és nagyot szippantott a levegőbe.

- Szabadság! Szeretem!.-kiabálta és forogni kezdett. Nagyon vicces látvány volt, egy párizsi lány jutott róla eszembe. Tök francia volt a jelenet, már csak egy bagett hiányzott a hóna alá.

Sandra a kezemet fogva nevetett. Aztán közelebb bújt hozzám és felkapaszkodott a vállamon az állát meg a vállamra tette.

- Milyen boldog- suttogta.

- És ezt neked köszönhetni, ügyes kiscicám- nyomtam egy csókot neki, aztán indultam az autóm felé, amivel az épület elé parkoltam.

- Pattanj be királylány, még mielőtt elszédülsz!- kiabáltam a ringispiel-ként forgó Donnak.

 62. rész

 

Dominic csak vigyorogva pattant a hátsó ülésre.

- Hová vigyelek? Haza?

- Haza, Beszarna! Tom, irány egy sztriptíz bár! Újítsunk be egy bár dögös szenyorítát! Ja, bocs Sandra.

- Oh, ne zavartassátok magatokat- mosolygott.- Én úgyis egyetemen leszek.

- Akkor indul a mandula!- tapsikolt Don.

- Dehogy indul! Majd megvárlak kint a kocsiban.- röhögtem.

- Hát igen, aki egy Playboyos csajt gyömöszöl minden este. Annak..

Csak rosszallóan csóváltam a fejem. Don szájából elnéztem az ilyeneket, máséból tahóságnak hangzott volna.

- Lekanyarítsalak az egyetemre? Én meg addig, felmegyek Donnal hozzánk, ameddig lenyugszik.

- Lenyugszik? Én? Soha!-. Kiabálta a fülembe.

Qrva boldog volt. Szerintem azt sejtett, hogy Sandrát nem megpakolta Eric, nem beszélt erről. Nem akarta elrontani a hangulatunkat, meg a sajátját sem.

- Rendben. Egy, másfél óra múlva végzek .- turkált Sandra a táskájában, kivett belőle egy mappát átfutotta a papírokat.

- Utána elmegyek érted, és felmegyünk hozzánk ünnepelni.

- Rendben- bólintott Sandra és rátette a kezét az ajtóra, mivel már majdnem ott voltunk. Adott egy csókot, aztán kiszállt.

- Jó nő- nézett utána Don kiéhezett szemmel.

- Nah, nem mondod…

- Nekem kell egy punci.

- Nah, ne is álmodj róla- fordítottam a fejét oldalról előre.- az enyémről le lehet szállni, mert eltöröm azt a kis silány pö.csöd.

- Jó. Jó. Nadrágban tartom a kukacot előtte. Csak akkor menjünk már be egy bárba.

- Ahj, Dominic, nyugodj már le. Te kanos dög!

- Figyelj csak, az a szöszi.

- Andreas?- kérdeztem rá röhögve.

- Nem! Te balfasz, aki vele szokott lenni. Tudod, rövid, vad haj, cuki popsi.

- Kathie?

- Ő hát! Dögös, nem?

- Az hát, de róla is szállj le. Szerintem lassan ő is foglalt.

- Husi, csak az a nő foglalt, akin fekszenek- veregette meg a vállam.

- Dominic, inkább beszélj a kisujjadnak, rendben?

 

Don nem bírta kikapcsolni magát. Be kellett ugranunk egy játékterembe, hogy kiélhesse a mániáját a gépeken, amiket olyan elő szeretettel szokott xarrá verni.

- Hívjuk fel Andreas barátunkat!- vetette fel ezt a komoly ötletet, miközben a flippert nyúzta.

- Hívjuk.- bólintottam és kihalásztam a telefonomat a zsebemből, miközben egy autó szimulátorban verettem. Oda dobtam Donnak, ami ügyesen elkapta, én viszont karamboloztam egy másik sofőrrel.

- Qrva anyád. - rúgtam a gépbe és néztem, ahogy elhaladnak mellettem a versenyzők. Pedig az élbolyban mentem és már majdnem első lettem.

- Andreas mindjárt jön.

- Ide?

- Nem, hozzátok. Azt mondtam, oda menjen.

- Mert mi ott vagyunk, te IQ bajnok?

- Nem.. csak. Mind1. Felhívom Billt is.- rakta a telefont ismét a füléhez, közben meg játszott is. Hogy ez a gyerek mikre nem képes. Még így is rekordot döntött. Fél kézzel. Értitek? Flipperben, két kézzel. Igaz csípőjével nyomta a másik gombot, de akkor is, ilyenre nem sokan képesek.

Újra rajthoz álltam és tökig nyomtam a gázt.

- Baj van tesó- dobta oda, a telefont, úgy hogy előtte nem is szólt. Szépen fejbe talált. Szerencse, hogy olyan fasza séróval van kipárnázva a koponyám, ami tompítja az ütést.

- Úh, bocs.- kapott a szájához, mindkét kezével, közben a csípőjével neki lendített egyik gombnak, úgy, hogy oda sem nézett. Ez nagyon tud valamit.

- Nah mi a baj?- dörzsöltem a sapkámat, ahová érkezett a telefon. Közben nem is figyeltem a játékra. Naná, hogy megint kisiklottam a pályáról.

- Bill nem veszi fel.

- Oh. Akkor Davidnel van.

- Menjünk oda mi is! -tapsolt a Dominic, és megint rántott egyet a csípőjén. A gép villogni és sípolni kezdett, Dominic újabb rekordot döntött.

- Mázlista dög- vettetem neki oda fintorogva, ő meg csak megnyalta a száját és macsósan küldött egy puszit.

- Irigy vagy mi?

- Háh. Inkább te. Ne feledd, ki bújik hozzám minden este. Uh bazmeg- néztem az órára.- Mehetünk is a nőért. Aztán irány David. Addig hívd fel Andreast, hogy oda jöjjön.

- Oks- tette zsebre a kezét, és még gyors visszapillantott a válla fölött a gépre, ami az ő bravúros győzelme miatt pityegett.

 

- Nem volt semmi. Szokásos- vonta meg a vállát Sandra a kocsiban, amikor az előadásról kérdeztem.- Tudod, sok csoport társam elég rossz szemmel szokott rám nézni. Mivel hogy csökkentett órákkal vagyok bent, meg nem kell mindig bejárnom, hanem inkább beadom az esszéket. Tod, az elfoglaltságok miatt.

- Némá! Madár- ugrott előre Don és kettőnk között mutatott a szélvédőre. Egy sirály repkedett az égen. Mintha Hamburgban ez olyan nagy szám lenne.

 

David háza előtt már ott állt egy pár kocsi a felhajtón. Leláé, meg Andreas BMW-je. Bocs, BMW családi kombi. Hát azért előre tervez a gyerek, nem igaz?

- Áhh. De jó itt.- baszta be nagy lendülettel az ajtót Dominic.

- Nana, azért óvatosan a babámmal, ez nem egy kamion jó?- néztem rá gyilkos szemekkel.

Dominic nem is figyelt rám csak nagy léptekkel ment be Davidhez.

Sandra tett egy réteg Lancome szájfényt az ajkaira, aztán a kezét nyújtotta, hogy nyugodtan bele tudjak kapaszkodni.

Elsétáltunk a medence mellett, majd be a tolóajtón.

Már mindenki ott ült a házban a pultnál itallal a kezében. Davidnél soha nem lehet üres kezeket látni. Ott mindenki iszik.

- Áhh. Itt a faszanova!- kiabált David és kezet rázott Dominiccal- De jó téged újra a köreinkben látni.

Aztán ránk sandította a tekintetét és óvatosan méregetett. Azóta nem beszéltem vele, mióta bejelentettem, hogyha nem hajlandó felemelni a seggét, hogy Dominicot kihozza, akkor kilépek az imádott bandájából.

- Hello- jött oda hozzánk és óvatosan az összekulcsolt kezeinkre sandított.

- Csá David- vigyorogtam, elengedtem Sandra kezét, aki már Kathie-hoz sietett, aki Andreas mellett ült.

- Szia kicsi- ölelte a meg a lány fekete hajú barátnőjét.- Lelától hallottam mi történt.

- Ez van- sóhajtott mélyet.

- Mosolyogj! Végülis neked köszönhetjük, hogy Don itt van.

- Talán- motyogta maga elé, aztán elvette Andreas elől a whisky-s poharat és belekortyolt.

- Most ti meséljetek. Milyen a társas élet?- ült fel a pultra.

- Mi?

- Hát. Ez Tudjátok. TI!.

- MI?- pattant ki mindkettőjük szeme egyszerre, aztán nevetve összenéztek .- Mi nem!- mondták kórusban.

- Ja. Izé. Bocsi. Én azt hittem- pirult.

Andreas és Kathie még mindig egymást nézve nevettek. Talán ők is azt kérdezték magukban, hogy Nem? Miért is nem? Hiszen a madár is látja, hogy egymásnak vannak teremtve. Csak éppen ők nem hajlandóak észrevenni.

- Mackó!- ugrott boldogan Don Andreas nyakába és fenekét játékosan a srác combjának dörgölte.

- Na tosszál te állat!- tolta le magáról röhögve az enyhén bebagzott gyereket.

- Menjetek szobára- kiabáltam oda, közben elvettem Davidtől az italt, amit nekem töltött.

- Gyertek ki a medencéhez, Billék is kint bóklásznak valamerre- intett David.

Mindenki helyet foglalt egy kis asztal alatt, amit hatalmas napernyő védett.

- Mégis hogy hoztak ki te mamlasz?- tette a tarkójára a kezeit David. Mindenki, csak némán hallgatott, senki nem szólt egy szót sem.

63.rész

- Csak nem a szüleid támogatták az intézményt?

- A szüleim, nem is tudnak róla, hogy bent voltam- rázta a fejét Don zavarában.- Sandra hozott ki.

- Igen?- fordult a lány felé David. Az csak bólintott és legyezte magát a poháralátéttel.- De meleg van- terelte a témát.

- Medence!!!- Kiáltott fel Don, aztán megragadta Sandrát és elindult vele a medence felé.

A lány sikoltozott és kapálózott, de ez nem hatott. Beleugrott vele. A víz hatalmasat csobbant, amikor mindketten elmerültek benne.

Andreas is röhögve vette fel Kathiet és ő is elindult a kékesen tükröződő víz irányába.

Katie csak nevetve lóbálta a lábát a srác ölében. Neki nem volt ellene kifogása. Sikított egy nagyot, mikor Andreas elugrott a földtől, aztán belepottyant vele a medencébe.

- Te barom- ütötte Don hátát Sandra hisztérikusan, mikor kibukott a vizből.- Normális vagy?

- Nyugi! Ez csak víz!

- Te barom állat pöcsfej!- kiabált rá és elúszott a lépcső felé.

- Uh. Pipa a csaj.- húzta a száját David.

Sandra mérgesen kapkodta le magáról a ruhákat, amikor már a medence szélén állt.

- Tönkre tetted az anyagot! Örülj a fejednek!

Don inkább összehúzta magát és fülig belemerült a vízbe. Nem gondolta volna, hogy Sandra ennyire ki fog akadni. Úgy gondolta, hogy a lány kicsit túlreagálta. Hát igen, a nők mindig mindent túlreagálnak.

- Mi ez a visítozás?- jött Bill és Lela kézen fogva a kert felől.- Dominic!- kiabálta Bill és futásnak indult.- Mi a faszt keresel te itt?

- Eszem nem látod?- bújt ki állig a srác a vízből, majd Bill felé úszott.

- Nem tetszett a sittes koszt?- kiabálta Lela nevetve.

- Csönd kislány. Ne akard, hogy kimásszak innen!

Sandra még mindig az a ruhájával baszakodott. Aztán, mikor oda néztem már csak fehérnemű volt rajta. Azt a qrva. Másoknak is feltűnt. David kocsányon lógó szemmel bámult rá.

- Fent találsz törölközőt.- dadogta bambulva.

- Wuhu, baby, nem akarsz visszajönni?- kiabált utána nevetve Don, de csak egy felmutatott középső ujj volt rá a válasz.- No. Ezt jól megkaptam.

- Érzékeny a kislány- kiabálta Andreas a medence túlsófeléből.

Lela beült elém a kezét pedig a szeme elé tette, hogy ne süssön bele a nap.

- Nah mi a helyzet?- nézett rám.

- Itt a tag! Lehetne ennél jobb?- mosolyogtam elégedetten a vízben ficánkoló Don felé. Aki éppen azzal sokkolta a jó népet, hogy Sandra példáját követve, ledobálta magáról a ruhákat.

- Kértek inni?- David Lelának, aki az asztal sarkát kapargatta.

- Nem, köszi.

- Hablány, nem unod még?- kiabálta Kathie Donnak, mert a srác víziállat módjára bökdöste a lábát a víz alá merülve.

- Nem hallja cica, vízben van a feje.- mosolygott Andreas és ő is alámerült.

Sandra jött ki a teste köré egy kék kis törölközőt csavarva, még mindig ugyanolyan durcásnak tűnt. Leült mellém, de rám sem bagózott.

- Oh. Csak nemhogy vizes vagy?- kiabálta ki neki Dominic gonoszul.

- Fulladj meg!

- Nah nyugi, nem történt semmi- próbáltam csitítani. De ő csak megvonta a vállát és ugyanolyan morcos arccal bambult maga elé.

- Hagyd -legyintett David.- Jó hírem van, az úgyis feldobja. Mindenki, figyelem- tapsolt a levegőbe.- Indulunk Amerikába! Így mindenki!

- Mi?

- Turné! És jön mindeni?

- Whih!- tapsikolt a víz felszínén Dominic.

- Ez a balfasz nem jön- böktem felé.

- Dehogyis nem! Nem tudsz nélkülem élni- dobott egy puszit szeretetteljesen.

- Mikor indulunk?- ült le Bill Lela mellé.

- 3 nap múlva koncert. Szóval vagy 3 vagy 2.

- 2- vágtuk rá kórusban boldogan.

Sandra még mindig maga elé bambult. Mintha meg sem hallotta volna. Csak ült a karjait a melle előtt összekócolva. Jobbnak láttam, ha én sem nyaggatom.

- Lényeg, hogy srácok készítsétek össze a porosodó bőröndjeiteket.

- Hallgathatjuk megint a csodás kis koncertjaiteket. Komolyan, már minden számotokat kívülről fújom.- forgatta a szemeit Andreas.

- Kapd be!- dobott hozzá Bill egy kis felfújható labdát.- Nem kell hallgatni, ha nem tetszik.

- Nem teszik?- nevetett Andreas, aztán affektálva elkezdte énekelni a Redent.

- Bill, ki vagy rúgva. Andreas az új énekes- nevetett David.

- Nem vicces.- grimaszolt a srác.

- De-De. Qrva vicces. Holnap reggelig pakold le az asztalod. Találsz dobozt a kukák melett- csapkodta David az asztalt nevetve.

- Haza megyek.- állt fel Sandra hirtelen.

- Mi?- kaptam a karja után.- Miért?

- Mert. Haza megyek.

- Ne csináld már! Maradj!- Lela.

- Ja! Maradj. Már pont kezdtél megszáradni. Had dobjalak be megint.- Dominic.

- Fordulj fel, jó?- fintorgott a lány.- Hívok taxit.

- Dehogy hívsz? Haza viszlek.- nyúltam a kocsikulcsomért.

- Fölösleges. Maradj csak.

- Nem taxizhatsz haza egy törölközőben!- röhögött Andreas.

- Megmutassam, hogy mennyire haza tudok?

- Ne nyavalyogj már Sandra!- Kathie és készült kimászni.- Fölösleges hisztizni.

- Bocs mindenki, de tényleg megyek. Pá. -Intett és elindult a kocsifelhajtó felé mezítláb, egy szál grimaszban, meg a törölközőben, úgy ahogy van.

- Ennek meg mi baja?- kérdezte Lela értetlenül.

- Fingom sincs- vontam meg a vállam- Haza viszem. Mindjárt jövök.

- Siessél!

- Úgyis hamar jön. Ilyen helyzetben esélytelen egy menet, még a nagy Tom Kaulitznak is!- röhögött a vízből Dominic.

- Várj már.- futottam Sandra. Megállt, de hátra sem fordult- Haza viszlek.

- Vizes vagyok. Nem félsz, hogy tönkre teszi a nedves popom a bőrülésedet?

- Xarok az ülésre. Miért vagy most ilyen?

Nem válaszolt csak lefordult az autóm felé.

Beszálltunk és kihajtottunk a villából. Egész úton rágta a gyomrom a dolog, hogy most mégis mi a pitsa baja van ennek a pitsának?

Leparkoltam a háza elé aztán felé fordultam.

- Mégis mi a bajod? Ezen kiakadtál, hogy Dominic belevágott a vízbe?

- Nem- grimaszolt.

- Istenem. Most szabadult. Tök jó kedve van, azért tette, kibaszott jól akarta érezni magát. Be volt zárva négy fal közé, négy rácsos fal közé és..

- Nem ez a bajom! ..Én nem megyek veletek Amerikába!

- Mi? Miért ne jönnél?

- Nem mehetek veletek! Mint már észrevetted én suliba járok. Nem mehetek el!

- Baszki. Tényleg!- vertem bele a kormányba.- Nem tudsz valahogy elszabadulni?

- Így is alig jártam be mostanába. Nem is értettem miről papol a Gündlich az előadáson. Pedig mindig be szoktam tudni kapcsolódni, de most alig ment. Nagyon xar érzés. Meg amúgy is, itt vannak a vizsgák a nyakamon!

- Biztos megoldható lenne.

- Nem, Tom. Ez most nem fog össze jönni. Távol kell lennünk egymástól egy darabig.

Kitágultak a pupilláim. Túl nehéz volt ez a mondat most az agyamnak. Még csak most jöttünk össze a faszomba is.

- Akkor én nem megyek.

- Dehogynem mész. Te teszed a te dolgod, én az enyém. Ennyi.

- A qrva életbe is!

- Mondtuk, hogy csak megpróbáljuk. Emlékszel? Úgy látszik, nem megy.

- Te most szakítani akarsz?

- Nem! Dehogyis! Ezt csak úgy mondtam. Szeretek veled lenni.

Szeret velem lenni. Há. De jó ezt hallani.

- Akkor mi legyen?

- Hát mi. Szerintem egyértelmű. Egy óceán lesz közöttünk. Nem nagy ügy.

- Nem nagy ügy. Fasza.

- Nyugi. David csak megengedi a telefonsexet egy-egy fellépés között- mosolygott keserűen. Hiába szánta poénnak nekem ez pofonként ért.

- Ne vágj már ilyen savanyú képet.- nyomott egy csókot az arcomra.- Szia- szállt ki.

- Várj. Ugye, nem most találkozunk utoljára, az utazás előtt.

- Dehogy. Még itthon lesztek 2 napot, nem?

2 nap. Milyen kevésnek hangzik.

- Várj már! Nem megyünk el hozzánk? Használjuk ki azt a két napot.

- Ne. Menj csak vissza Davidékhez. Várnak.

- De most veled akarnok lenni. Használjuk már ki azt a tetves két napot!

Egy percre habozott aztán visszamászott és hosszan megcsókolt.

- Most menj- nyomott még egy gyors puszit, aztán felrohant a bejárati ajtóig.

Csak pislogtam egy párat és már indultam volna utána, de becsukta az ajtót.

Bazmeg! Ez nem tetszett nekem. Nagyon nem.

64.rész

Mire visszaértem Dominic már egy napozó ágyon feküdt kiterülve egy jó kis kövér spanglival a kezében.

- Na, lepakoltad a hercegnődet, te királyfi?- kérdezte bambán mosolyogva.

- Az meg mi ott a kezedben?

- Megérdemlem- emelte fel a dzsot.- 3 napja várok rá.

Leültem David mellé és mélyet sóhajtottam. Ez mindent elárult.

- Gáz van?- Kathie egy törölközőbe bugyolálva.

- Sandra nem jön Amerikába.

- Nem jön?- pislogott Lela és közben a hosszú szőke haját csavargatta.

- Nem.

- Ugyan miért?

- Mert nincs rá ideje. Nem hagyhatja itt a sulit.

- Már hogy se ne hagyhatja- legyintett David.- Majd megoldom.

- Áhh. Halott ügy. Hagyjuk a pitsába.

- Ha nekem ez miatt leszel lankadt pöcs egész idő alatt és ez miatt baszod el a gitárszólóidat. Esküszöm, szétverem a fejeden a Gibsonod.

- Hanyagolj most a baromságiaddal, jó?- vettem ki egy szál cigit és közben a dobozt ugráltattam az asztalon idegességembe. Meg kell hagyni taccsra vágott az információ, hogy Sandra nem jön.

- Csakhogy én ezt komolyan mondtam.- ugráltatta a szemöldökét David fenyítően.

Csak vágtam rá egy grimaszt és meggyújtottam a cigim.

 

Már ment le a nap mikor mindenki készült hazafelé vándorolni. Dominic kiszívta belőlünk minden energiánkat. A többség minél hamarabb akart menni. Én meg pont ellenkezőleg. Teljesen el voltam kenődve. Tököm ki volt mindennel. Utálom, ha bele köpnek a levesembe, és nem azon a sínen futnak a dolgaim, amin én szeretném.

Haza vittem Dominicot, aztán bizonytalan ültem a kormány mögött. El akartam menni Sandrához. De azért mégsem állíthattam be, csak úgy. Inkább hazafelé vettem az irányt és bedőltem az ágyba, és nyögtem fájdalmasan, nagy melankolikus hulla állapotomban.

Bill nem volt otthon. Lemertem volna fogadni, hogy Lelánál van.

 

- Biiill, hoznál nekem egy törölközőt?- kiabált ki Lela a kádból.

- Persze- morogta vissza a fiú a nappaliból. Kikapcsolta a tv-t és ledobta a távkapcsot a fotelre aztán feltápászkodott.

Bement a fürdőszoba előtti folyosóra, ami beépített szekrénnyel volt végig futtatva. Kivett egy baba rózsaszín törölközőt, meg csapta az orrát a kellemes öblítő illat. Becsukta a tölgyfa ajtót.

- Hozd be nyugodtan.

Billnek nem volt ellenvetése.

A fürdőszobában két kis lámpa világított, amik aranyló fénnyel töltötték be a szobát. Gyönyörű volt ez a fél homály.

Lela nyakig merült a habokban a haja pedig fel volt tűzve a feje tetejére.

Az egész szoba a rózsás habfürdőtől illatozott.

- Köszönöm- mosolygott Lela édesen.

- Igazán nincs mit. Kiáztattad már magad?- csókolta meg finoman a lányt, aztán készült felegyenesedni, de Lela nem hagyta. Lassan és óvatosan kulcsolta át a vizes karjait a nyakán és tovább csókolta.

- Innen nem szabadulsz- suttogta játékosan.

- Kimondta, hogy akarok?

- Csobbanj- markolta a lány egy kicsit erőszakosan a pólóját, és rántott rajta egyet.

Bill átlépte a sarokkád szélét és úgy ruhástól ült be Lela elé. A vizes ruha Bill testéhez ragadt így teljesen kirajzolódtak a mellkasa vonalai.

Tovább csókolóztak. Lela lassan kezdte lefejtegetni Bill felsőjét, ami nem kis feladatnak bizonyult. Mikor végzett és lehajította a fürdőszoba csempével borított aljára, hagyta, hogy Bill hátra döntse és teljesen ráhajoljon.

 

Reggel a napra keltem. Belesütött a szemembe. Utálok így kelni. Ha belesüt, nem bírok aludni, ha meg felkelek, hogy behúzzam a sötétítőt, rossz szájízzel fekszem vissza. Fasza.

Kimásztam egy kávéért és rágyújtottam. Mocskosul egyedül éreztem magam. Szürcsölgettem a kávém és próbáltam életet lehelni zsibbadt végtagjaimba. Hamarosan erős tornába kell lendítenem őket. A koncertek mindig nagyon kimerítők. Megedzik az egész testem rendesen.

Az ujjamat a dohányzó asztalon pattogtattam. Hasznosan akartam eltölteni, a maradék két nap pihenőt a várva várt, de másrészről gyűlölt hajtás előtt.

Mert egyébként imádtam a fellépéseket, meg az egész cécót. Leírhatatlan érzés volt ott állni a színpadon, hallgatni a közönség zaját, akik csak a mi zenénk miatt jöttek el.

De most mégis lehangolt, hogy itthon kell hagynom a barátnőmet.

Bementem a telefonomért. Talán túl korán van. Néztem az órára. Fél 9. Ez még szinte hajnal. Gondolkodtam, hogy megeresszem-e azt a bizonyos telefont, de inkább lemondtam róla. Sandra még biztos alszik.

De mi van, ha nem? Faszom. Hagytam inkább mindent a pitsába.

Benyomtam egy sajátkészítésű házi szecsát a meleg szendvics sütőbe és azt zabáltam. Égette a nyelvem, de azért erőszakosan burkoltam befelé.

Már a fele a bendőmben kiabált, mikor nyílt a bejárati ajtó és bejött rajta Bill, Lelával a hátán.

Nevetgéltek és Bill úgy hozta be a lány, aki leugrott a hátáról, amint átlépték a küszöböt.

Billen egy fekete egyszerű póló volt, meg egy szűk sötét farmer.

Lelán egy világos farmer mellény, alatta egy Ed Hardy piros póló, meg egy farmer mini szoknya egy papuccsal volt.

- Jó reggelt- köszönt Bill mikor lepattant róla a lány és elindult felém.

- A tiétek biztos jobb, mint az enyém- húztam a szám.

- Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy Tomcika?- simogatta az arcom és nyomott arra a pontra egy puszit.

- Nem nagyon aludtam. Fos egy estém volt. Fos egy napom lesz.

- Dehogy lesz.- csinálta tovább a kabarét Lela.

- De. Az lesz. Érzem.

- Ha ezt mondogatod magadnak, akkor ne is csodálkozz rajta.- szólt bele Bill is.

- Teljesen le vagyok hangolva.- temettem az arcomat a tenyerembe, hogy meg dörzsöljem egy kicsit.

- Ne legyéél!- kiabálta a pofámba Lela és nevetve elhajolt.- Na, én el is megyek tusolni gyorsan.

Adott egy csókot Billnek, aki rá is csapott a lány fenekére, mikor elhaladt mellette.

- Vigyek be törölközőt?- kiabált utána. Lela csak egy minden eláruló huncut vigyorral rázta a fejét.

- Nem kell.

- Nagy fűrész volt az este, mi?- kérdeztem az öcsémet, aki csak röhögött egy nagyot.

- Ne tudd meg.

- Ahj, tesó irigyellek. Ilyen hamar túl léptél a volt csajodon, akivel olyan sokáig együtt voltál. Mondjuk Olyan nő mellett, mint Lela, ez nem nehéz.

Bill csak zavartan vakarta a fejét.

- Mi van?

- Hát izé. Az az igazság, hogy én még nem szakítottam Natashával.- motyogta zavarban.

- Mi van? Mit nem csináltál vele?

- Nem szakítottam.

- De akkor mi van? Hogy találkozgatsz vele?

- Nem találkozom. Bahamákon van egy barátnőjével. Indulása előtt akartam neki mondani. De baszi most rontsam el a kedvét?

- Nem tudom tesó. Fogalmam sincs. - Forgattam a szemem. - De ebből még baj lesz.

- Nem lesz. Haza jön, meg én is visszaérek Amcsiból, akkor tudni fog róla. Ennyi. Addig meg adom az elfoglaltat.

- Csak nehogy a két szék között a padlóra ess.

- Nem fogok. Tudod jól. Nem lesz nagy ügy.

- Meg David ki ne boruljon.

- Ugyan, miért borulna?

- Talán azért mer ennek gáz szaga van.

- Xarul érzed- legyintett. -Amúgy meg nem tudom, hogy miért pont TE pattogsz nekem.

- Mert aggódom érted- vallottam be a kezeimet széttárva.- Nem tudom észre vetted-e de a testvéred vagyok pöcsfej, és vígan nézem a fejlődésed.

- Nézzed csak a saját fejlődésedet balfa.szkám. Nehogy megint úgy járj, mint egyszer.

- Mire gondolsz?

- Én bizony nem vagyok akkora sügér, hogy azt mondtam egy csajnak orális örömök közben hogy: Fogazz meg!- szótagolta az arcomba kívánatosan. Azonnal egy rossz élményem ugrott be.

- Ez nem vicces Bill Kaulitz! Veszed? Ez qrvára, de nem vicces.

- De-De!-bólogatott röhögve.

- Ha egyszer neked harapta volna majdnem le a farkad végét egy elvetemült perverz kiscsaj, akkor nem nevetnél.

- Nem én mondtam neki, hogy fogazz meg- szótagolta megint érzékien, hogy engem basztasson.

- Honnan tudhattam volna, hogy ez lesz belőle?

- Aztán egy hétig úgy jártál, mint egy kacsa- röhögött az asztalt verve és közben felelevenítette magában az emlékeket.

- Nem volt vicces. Iszonyatosan fájt, jó?

- Elhiszem. Mondjuk, te amúgy is úgy jársz, mint egy kacsa.

- Most már aztán tényleg fogd be, mert elkussoltatlak.

- Fogazz meg, baby- simogatta magát kéjesen és közben röhögött.

- Fordulj fel- sziszegtem és bevonultam a szobámba.

A kezembe vettem a telefonom és keresni kezdtem egy számot. A fülemhez tetem és hallgattam, ahogy kicseng.

- Igen?- szólt bele Sandra álmosan.

- Felébresztettelek?

- Jahm. Aludtam. De nem baj. Már így is kelni akartam.

- Akkor jó.

- Egész este tanultam. 4-ig. Már a tököm is ki van.

- Akkor most sem érsz rá, mi?

- Átjöhetsz, ha gondolod.- ásított egy nagyot.

Elgondolkodtam. Most menjek fel és nézzem, hogy hogyan tanul? Kösz nem, van jobb dolgom is ennél. A férfi büszkeség azért bennem volt.

- Nem, most inkább nem, majd később csörögj rám, ha elszabadultál.

- Okés. Csók.

Bevágódtam az ágyba és ledobtam a telefont magam mellé. Tököm ki volt. Most én fussak utána? Nem fogom látni ki tudja mennyi ideig, mert a kis drága, túl elfoglalt. Eldöntöttem, hogy én aztán biztos nem hívom többet. Lexarom. Ha ő így, akkor én is így. Nah boom. Ez van. Inkább hívtam valaki olyat, akivel bár össze leszek zárva egy jó darabig, de legalább szakít rám időt.

- Szia Andreas. Mi a pálya?

- Semmi. Itthon vagyok. Gyere át dvd-zni.

- Dvd-zni. A Fa.szomat, dvd-zni. Csináljunk már valamit!

- Itt van mindenki.

- Mi az a mindenki?

- Kathie, meg én.

- Az neked mindenki? -rögtem- Áhh. Eszem ágában sincs felbújni a kettes fészketeket.

- Tom, bazmeg, ne kezd már te is! Átjössz és kész!- tette le a telefon dühösen.

Nofene. Most miért pipult be, az a vadbarom? Csak poénkodtam. Mindig szoktam vele, így a csajokról. De most így felkapni a cukrot, ilyen xaron. Hát kész.

 

Egész délután ott voltam Andreasnál. Hívtuk Dominicot, de ő aludt. Szerintem szegény ki akarta heverni a megrázkódásokat, amik a napokban érték, hogy az útra, már teljesen feltöltődve indulhassunk.

Este pedig haza másztam. Hallgathattam, ahogy Lela és Bill kergetőzik a nappaliban. Kiba.szott jó volt hallani, hogy jól érzik magukat egymással, és hangosan nevetve rohannak a másik elől, aki egy doboz tejszínhabot fog a kezében.

A fejemre nyomtam a párnát és beleharaptam. Már az alváshoz készülődtem, mivel jobb dolgom nem akadt. Úgyis ki akartam magam relaxálni, mivel ha kint leszünk Amerikában, nem sok időm lesz erre, az állandó tenni való mellett.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés