65. rész

Másnap Sandra 2szer hívott, csak gyors elhadarta, hogy most ment be az egyetemre, de 1 óra múlva otthon, és átmehetek. Gyors hablatyoltam valami ócska indokot, hogy miért is nem érek rá, aztán szépen leráztam. Semmi kedvem nem volt hozzá. Felbaszott, hogy mindent elém tesz a fontossági rendjében, akkor nálam miért álljon ő az első helyen?

Ha tényleg annyira akar engem, akkor igenis jöjjön el velem Amerikába. Más csaj otthagyná értem az egyetemét ilyen helyzetben. Az volt a baj, hogy Sandra túl józan. Nem vagyunk olyan örülten együtt. Ha valaki igazán együtt van a másikkal, akkor csinál érte, vagy vele örültségeket. Nem akartam tényleg telhetetlen lenni. Mert tényleg tett már örült dolgokat, meg bátor tetteket, csak nem értem. Hiába ment el Erichez, Dominic miatt volt. Mintha nekem nem akarna. Talán nem voltam elég nagy ok?

Reggel kaptam Davidtől egy sms-t, hogy egy holnap délelőtti géppel indulunk. Fasza.

Fosul érzetem magam. A többiek már rég pakoltak… gondolom. Én viszont még elő sem túrtam a bőröndjeimet.

Dobtam egy sms-t, Sandrának, hogy megtudakoljam tőle, mi van vele.

Csak annyit írt vissza, hogy „Nem jöttél tegnap”. Hát fasza. Berágott.

Az nem este is korán lefeküdtem, abban a bátor tudatban, hogy holnap magam mögött hagyom minden bajomat és csak a zenére koncentrálok.

 

Nagyon korán keltem, hogy be tudjam dobálni a cuccaimat. Szépen elrendeztem a sapkáimat. Bedobtam pár napszemüveget. Behajtogattam a pólóimat, ami már egy csöpp nehézséget sem okozott, mivel már annyit utaztunk, szinte profi voltam. Tom Kaulitz Ruhahajtogatói Vállalat. Hmm. Nem is hangzik rosszul. Ha idegösszeroppanást kapok és befuccsol a banda, átmegyek maszekba.

Még egy csomó cucc volt hátra és már 9 óra volt. Hát nagyszerű.

Egy kis nyakörv került a kezem közé. Daisy-é volt. Sandránál volt. Nagyot sóhajtottam és kivettem a mobilom a zsebemből. Úgy gondoltam, hogyha mi most járunk, vagy valami olyasmi, azért illene találkozunk, mielőtt olyan távolra repülök tőle. Hogy csak dumáljuk legalább egyet, ha nem is húzhatom meg. Pedig nekem az lett volna a kézen fekvő, hogy talán az út előtt még szeretkezünk egy orbitálisat, mivel olyan hosszú ideig esélyünk sem lesz rá. De hát ez van. Így jártam, nem emésztettem magam ezen. Úgy is forr ez a dolog miatt az agyvizem.

- Igen?

- Hello. Tom vagyok.

- Szia- hallottam, a hangján hogy mosolyog, de azért nem ugrik ki a bőréből örömében.- Mi a helyzet?

- Nem sokára indulunk, úgy 2-3 óra múlva.

- Mi?- csuklott el a hangja, nagy meglepetésemre.- És csak most mondod, cseszed?

- Nem kérdezted..áh, mint, nem akarok veszekedni, csak.. találkozni.

- Igen, persze, most azonnal. Ebben a percben értem be az egyetemre a Gühnerr előadására, de már fordulok is vissza. Átmenjek? Vagy te jössz?

- Nyugodtan, menj csak előadásra, ha kell- húztam a szám- Én úgyis pakolok.

- De..Én…ha…

- Hagyjuk. Megleszek. Azért ha vége, csörögj rám. Talán még lesz időnk összefutni, mielőtt elindulunk a reptérre.- hadartam gyorsan, aztán kinyomtam. Ha előadása van… menjen csak, bassza meg.

 

- Mi a helyzet?- lökött meg Bill a vállával, amikor kint álltam a konyhában a pultnak támaszkodva.

- Szívás van. Annyi... Szóltál a bejárónőnek, hogy elmegyünk és hogy jöjjön?

- Igen persze. Minden másnap jönni fog.

- Jól van.- bólintottam és benéztem a hűtőbe. Nem találtam semmi fogamra valót. Vágtam egy grimaszt és visszacsuktam.

- Bepakoltál már?

- Folyamatban van.

- Gondoltam- rázta a fejét.- Fél 12-kor itt van értünk Saki. Úgy néz ki, hogy szinte xart sem kell várnunk a reptéren.

- Áhh. Karaj? Kivételes eset. Hát a csajod?

- Otthon, pakol. Tiéd?

- Tököm se tudja. Ja, de. Suliban.-vontam meg a vállam és indultam vissza a szobámba.

Már 10 óra is elmúlt. Belerúgtam egy párat az egyik bőröndömbe, ami nem akart összecsukódni, annyira tele volt. Dühösen vertem bele még egyet, aztán ráültem, és tenyerembe temettem az arcom.

Mi a tökömért, érzem úgy magam, mint egy mosott xar. Pöcs ki van!

Nem is olyan jó buli, ez a járogatósdi. Amikor elképzeltem sokkal jobb volt. Most meg csak emésztem magam miatta.

Jó nagy idióta vagyok hogy dobtam Corit. Már bántam a dolgot. Ő nem őrölte fel ennyi energiámat. Ő csak volt. Nem rágtam magam rajta. Nem volt gond.

Támadt egy remek ötletem. Kivettem a telefonom a zsebemből és felhívtam.

- Tessék?- vette fel a már jól ismert hangján.

- Hali, Tom vagyok.

- Tom? Szia Tom. Mi a helyzet?

- A számból vetted ki a szót. Nálam semmi. Most indulok Amerikába. Turnézunk egyet.

- Tényleg? Tök jó. Én holnap megyek Amerikába.

- Nem mondod? Koccanjunk!

- Miért?- kérdezte élesen, és értetlenül. Gondolom össze volt zavarodva, hogy most mi a faszom is van.

- Csak úgy. Mert rég dumáltunk.

- Én csak egy napot maradok Amerikában.

- Nem baj. Mondom, csak összefutunk, aztán ennyi. Nekem sem lesz több szabadidőm.

- Hát rendben. Majd rád csörgök. Vigyázz magadra!

- Te is. Pá.- tette le.

Gonosz vigyorra húztam a szám és ledobtam a telefont az ágyra.

Még én sem tudtam ki igazodni magamon. Halványlila fingom sem volt, hogy miért is hívtam fel. Nem akartam én már tőle semmit.

Csak nehezen kicipeltem a bőröndjeimet az előszobába, hogy onnan Saki könnyen ki tudja cipelni, aztán bevágódtam a nappaliba és bámultam a szőnyeget, várva, hogy teljen le az a fél óra, ami Saki ígért érkezéséig hátra van.

Néztem a telefonom. Sandra még mindig baszott hívni. Mit is vártam tőle ugyan. Lazán lexarta a fejem. Hát jó. Majd akkor lépek én.

- Hello.- suttogott a telefonba.

- Csá. Tom vagyok.

- Szia.

- Csak azért hívlak, mert fél óra múlva indulunk a reptéren.

- Basztikuli! Én meg még itt vagyok az előadáson. A rohadt életbe.Várj..asszem most fejezi be. Azonnal ott vagyok nálatok.- hadarta és letette. Nagyon jókor jut eszébe iderohanni.

Az ablakból figyeltem, ahogy ügyesen leparkol a ház előtt kiszáll, megkerüli a kocsit. Sóhajtottam és lassan mackójárással elindultam az ajtó felé. Pont odaértem mikor kopogtak.

- Hello- nyitottam ki érzelemnélküli arccal.

- Szia- mosolygott zavartan és átkarolta a nyakam, úgy adott egy puszit- Nem akarom, hogy elmenj.

- Nem akarom, hogy itt maradj. De hiába mondom, nem változtat a tényeken, hogy úgyis az lesz.- húztam el a szám és lefejtettem a karját a nyakamból. A konyha felé indultam.- kérsz inni?

- A-a.- rázta a fejét szomorúan. - azért jöttem, hogy veled legyek, nem azért hogy igyak.

Nagyon jókor jutott az eszébe szerencsétlennek. Ha annyira velem akart volna lenni, akkor már azt megtehette volna az elmúlt 2 napban, amikor olyan rendesen hanyagolt.

- Mit csináltál ma?- kérdeztem, hogy megtörjem a cinkes csendet.

- Áhh. Semmi izgalmasat. Szét vagyok esve.- motyogta jelentőség nélkül, és közben a felült egy bárszékre.

- Semmi más.- szakítottam félbe a dolgot, mikor leültem elé egy doboz Red Bullal. Fürkésztem a tekintetét, kicsit melankolikusan nézett maga elé és a pulton pattogtatta az ujjait. A körmei ritmusosan koppantak, amikor a hideg márványhoz értek.

- Hiányozni fogsz- mondta halkan.

- Gyere te is.

- Ahj, Tom.- ugrott le a bárszékről és hátat fordított nekem.

- De most komolyan!- buzdultam fel.

- Nem hagyhatok itt csak úgy mindent.

- Dehogyis nem!- ugrottam le én is a székről és a háta mögé mentem.- Vagy mindketten! Gyors lelépünk innen, elmegyünk hozzád összedobod, ami kell és elmegyünk Balira!- hadartam túlfűtve. De mindig ez van. Ha Sandra közelében vagyok bebuzdulok és elveszítem az agyam.

- Tom. Ilyet nem lehet! Ilyen csak egy 7 évesnek jut az eszébe!

- Pff. Igazad van, hagyjuk- húztam a szám. Teljesen lelombozott.

- Ahj, baszki, ne csináld már. Tudod, hogy tök szívesen lennék veled, csak.. csezd meg mind1, hagyjuk- legyintett és megint megfordult.

Megfogtam a derekát és óvatosan magam felirányítottam, aztán közelebb húztam.

- Gyerünk, mondjad csak.

- Nem lényeges, nem számít- suttogta és megcsókolt.

A teste teljesen hozzám simult. Érzetem minden apró izma mozgását.

Csak ott álltunk az egymásba nyitott konyha és nappali légterében és az istenért sem akartunk egymástól eltávolodni, csak öleltük egymást és csókolóztunk.

Annyira szívesen felkaptam volna, hogy be tudjam vinni a szobámba, az ágyamra fektethessem, és végig csókolhassam és érezhessem a teste minden pontján, úgy ahogy én akarom. Csak legyen még az enyém gyorsan.

De elég nehéz lett volna a dolgok kivitelezni. Bill is itthon volt.

Lassan távolodtunk el egymástól, mikor valaki csöngetett.

- Nyitom- kiabáltam ki, rekedt hangon.

Bill akkor lépett ki a szobájából.

- Hello- köszönt Sandrának. A lány meg vissza.

- Hol vannak a cuccaitok?- jött beljebb Saki.- Aha. Látom. Viszem is.

- Mész is?- nézett fel rám Sandra nagy szemekkel.

- Igen. Mennem kell. Kikísérsz a reptérre?

Csak némán bólogatott és belecsúsztatta a kezét az enyémbe.

- Saki. Én külön megyek, jó?

- Tőlem. Csak nehogy elkóborolj, mert akkor David kirúg engem.

- Dehogy- legyintettem és elkezdtem húzni Sandrát a kezénél fogva.

Leugráltunk a lépcsőn és beszálltunk az autóba. Sandra beindította a kocsit és elindultunk.

- Sok dolgod lesz ott?

- Hát nem lesz kevés, az biztos! De minden este hívni foglak.

- Rendben. De akkor amikor neked este, vagy amikor nekem?

- Amikor lesz időm nekem este, vagy amikor lesz időm neked este.

- De kedves.

Nem nagyon beszéltünk többet. Furcsa gondolatok kavarogtak a fejembe. Valami nagyon furcsa volt. Mintha fejbe vágtak volna egy ágytállal, vagy nem is tudom.

Megérkezünk. Szép kis nyálas-könnyes búcsút vettünk egymástól.

- Sok sikert és nagy koncerteket- mondta aztán kibújt a karjaimból.

- Nem jössz be?

- Nem. Úgyis mindjárt indultok.

- Rendben.- bólintottam és adtam meg egy utolsó csókot- Jó legyél és vigyázz magadra.

Becsuktam magam mögött az ajtót és még visszanéztem. A vállamon volt a hátizsákom úgy mentem be kapucniban és napszemüvegben a repülőtérre.

66. rész

 

- Rendben.- bólintottam és adtam meg egy utolsó csókot- Jó legyél és vigyázz magadra.

Becsuktam magam mögött az ajtót és még visszanéztem. A vállamon volt a hátizsákom úgy mentem be kapucniban és napszemüvegben a repülőtérre. Sakiék még nem érkeztek meg. David, Kathie, Andreas, Gustav, Dominic, Georg pedig egy egy kisszó padon ült és várt.

 

- Nah csá.-köszöntem és lecsüccsentem Kathie mellé, aki éppen Andreas PSP-jét nyomta.- mi jót művelsz?

- Megdöntöm Andreas csúcsát- motyogta és fel sem nézett annyira belemerült a játékba. Az ujjvégei már teljesen be voltak pirosodva. Jót mosolyogtam rajta.

- Hát sok sikert.

- Áhh. Faszom, ez nekem nem fog menni- dobbantott mérgesen és visszaadta Andreasnak a masinát- Tessék, itt van. De többet elő ne vedd előttem ezt a xart. Csak felbaszom magam rajta. Nah mesélj valamit- fordult oda hozzám.

- Áh. Mégis mit?

- Nem tudom. Lények hogy ne terhelje nagyon meg az agyamat Andreas vacka kikészített. Többség?

- Itt vannak mindjárt. Engem Sandra hozott el.

- Uhh. Gyors numera a kocsiban?- ugráltatta a szemöldökét.

- Jó is lenne- motyogtam keserűen mosolyogva.

- Mit nem adnék egy kiadós sexért- nyújtózkodott mellettem. A fekete Everlastos pólója pedig kicsit felcsúszott és kivillant a hasa. Nagy szemekkel néztem végig rajta.

- Én is.- bambultam rá végig mérve az édes kis hasát.

- Akkorát fogok aludni a repülőn. El sem hiszed majd.

- Mellettünk képtelenség aludni. Ezt jobb, ha tudod.

- Háh. Majd meglátjuk azt.

Megérkezett Bill és Lela is Saki társaságában.

Egy kicsit még várakoztunk, aztán indult a gépünk.

Mindenki elfoglalta a kis helyét és kényelembe helyezte magát. Én Georg és Lela melett ültem Lela mellett Bill. Georg mellett meg Dominic. Mögöttünk Kathie, Andreas és David.

- Turbulencia!- kiabálta a fülembe Georg. Összerezzentem és ugrottam egyet az ülésembe.

- Te barom! Szórakozzál mással, jó?- löktem el magamtól.

- Mi van Tomcika fosik a repüléstől?

- Dehogy fosik. Csak Tomcika, nincs jó passzban. Okés?

- Kosarat kaptál, tesó?

- Dehogy kaptam. Csak maradjál a bugyidban. Okés?

- Jó- vágódott vissza az ülésbe- Gáz van?

- Nem. Csak fáradt vagyok.

- Ennyi?

- Ja.

- És mi van a nőddel? Azzal a Playboyos bigével? Miért nincs itt?

- Sajnos nem ért rá.

- Ohh. De kár. Pedig rá akartam hajtani, mikor te nem látod.

- Aha. Szeretnéd, mi?- röhögtem és hátra néztem. Kathie Andreasnak dőlve aludt fülhallgatóval a fülében. Vagy legalábbis be volt csukva a szeme. Andreas pedig PSP-vel játszott.

- Dominic- pusmogtam át a másik oldalra. A srác az ablaknak döntve a fejét hallgatta az Ipodját és közben ütötte a szám ritmusát a térdén. Hát jól van. Akkor ideje volt aludnom.

 

Beértünk a hotelbe, a csomagjaink már ránk vártak. Én Dominiccal kaptam közös szobát. Gustav- Georg, Lela- Kathie, Bill- Andreas volt a következő felállás.

Csörgött a hotelszobai telefon. Dominic gyors oda kapott és kéjes-sármos hangon szólt bele.

- Dááá! Ez itt a Sex-Csődőr lakosztály, orálisat-análisat vagy csoportosat szeretne?

..

- Oh. Szia. Lela. Nah, melyik opciót választod?

..

- Rendben. Megkérdeztem. Tom! Akarsz lemenni a kajálni? Gustav, Georg, Andreas Lela, és Bill jön le.

- Én nem vagyok kajás, kösz- hazudtam és tovább kapcsoltam a tv-n.

- Ő, nem jön.

..

- Ja én megyek. Pillanat. Cső. Lemegyünk kajolni a hotel éttermébe. Biztos nem jössz?

- Nem. Mondom.

- De éhen maradsz!

- Majd rendelek valamit - legyintettem és tovább kapcsoltam egy idétlen rajzfilmről.

- Tom. Neked meg mi a bajod?- fordult felém meglepődött szemekkel.

- Semmi!- vágtam rá idegesen.- Nincs semmi bajom se! Hagyjatok már békén! Egyszer nem éhes az ember és rögtön minden ki kiakad, és kérdezgetik, hogy mi a baja és pszichológushoz akarják küldeni, mert azt hiszik depressziós!

- Nyugi, már Tom! Én csak kérdeztem, oké? Kérdeztem!- emelte a magasba mind két kezét.- Nem kell letámadni!

- Jó. Bocs. Csak olyan értetlenek tudtok lenni!

- Bocsii- vigyorgott gonoszul- Nah lépek.

- Pá.

- Aztán nehogy felvágd az ereidet, te depressziós!- kiabálta még be. Próbáltam hozzá vágni egy párnát, de addigra már becsukta az ajtót, így azon landolt.

Elmentem tusolni egy rendeltem magamnak tésztát. Beburkoltam az ágyban és közben néztem egy sportadót. Hamar elaludtam. Nem is emlékeztem, hogy hallottam volna mikor Don visszaér.

 

Lela nevetve szaladt be az első liftbe. A boy, a recepciós pultnál állt és csak fejcsóválva nézte őket. Közben azt gondolhatta, hogy ezek a mai elkényeztetett sztárocskák, ma már mindent megengednek maguknak.

Lela kinyújtotta a nyelvét Billre, aki futott a becsukódni készülődő ajtó után. Oldalra fordította testét, úgy épp hogy befért.

- Hey. Kérem! Maga faragatlan. Betolakodik a liftem be? Hogy képzeli?- játszotta a rémült hölgyet.

- Kiengeszteljem, kisasszony?- hajolt oda Bill és gyengéden megcsókolta. A lift tükrös falához nyomta a lányt, a kezét pedig neki támasztotta, így zárta közre a lányt.

Édes volt a lány ajka a szájfénytől. Bill alig tudott betelni vele.

- No, de kérem. Ezt meg hogy képzeli?- nevetett Lela és megint megcsókolta Billt.

- Aludj nálam.- sóhajtotta aztán megint oda hajolt.

- Nem lehet. Te Andreassal vagy!

- Nem baj. - suttogta Lela fülébe és végig csókolta a nyakát. A lány csak aprókat nyögött a lift fülkéjébe és kicsit eltolta magától Billt.

- Hagyd abba, jó? Ha tovább folytatod én esküszöm, nem bírom tovább és és.

- Rám veted magad?- mosolygott ördögien Bill és újra rá vetette magát Lela selymes bőrére.

- Nah jó- tolta el magától Lela.- Beszélj Andreassal, hogy menjen át hozzánk. Én meg megyek hozzátok.

- Rendben.- bólintott Bill komoly fejjel és kiszállt a liftből. Beállt a többi elé és várta, melyikből fog kiszállni Andreas.

A gyerek Georg-gal utazott. Bill azonnal oda ment hozzá, hogy vajazza a dolgot. Andreas csak bólogatott és közben vigyorgott. Tudta, ő nagyon jól, miről is van itt szó. És kibaszottul irigyelte Billt.

Bill csak hátra kacsintott barátnőjének, akinek ettől, nagyot dobbant a szíve. Háh. Akkor szóval mehet a menet.

Lela kapkodva, ment be a lakosztályára, és kitúrta a bőröndjéből az alapvető dolgait. Végülis alvós bugyit is felesleges volt vinnie. Úgy sem lesz rá nagy szüksége ezen az estén. Hallgatta a zajokat. Kathie éppen fürdött. Megvonta a vállát, gondolta most miért szóljon barátnőjének, úgyis észreveszi a változást. Meg amúgy is. Neki most ilyenre nincs ideje, sietnie kell a szomszédos lakosztályba.

Felkapta a kis kézi táskáját, amibe bőven elfért amire aznap este szüksége lesz. Sőt még sok is volt az a hely.

Egy pajkos mosollyal felállt, mert addig a szőnyegen gugolt és szökdelve, gyors léptekkel kiindult a lakosztályból. Becsapta maga mögött az ajtót. Kis híján Andreas mellkasába rohant. Csak megszeppenve nézett fel a magas fiúra, aki egy hatalmas fekete táskát vetett át az egyik vállán.

- Nah szia- nézett le rá vigyorogva.- Bill már vár az elefántos tangájában, kiéhezve, begerjedve.

- Bas.zd meg Andreas!- lökte nevetve arrébb finoman Lela a srácot.

- Majd ma este téged!- kiabálta a lány után, aki csak visszanézett a válla felett és kinyújtotta a nyelvét.

Felcsóválva és közben vigyorogva nyitotta ki az ajtót, és közben büszke volt magára, hogy csak neki köszönhetően lehet a spanjának ilyen jó estéje.

Ledobta a cipőjét és körbenézett. Gondolta majd úgyis jól el lesz Kathie-val, egész este ugráltatják majd a személyzetet, annyi kaját rendelnek, amennyi csak beléjük fér, elpoénkodnak, a teraszról ordibálnak sületlenségeket bele az éjszakába, ismeretlen számokat hívnak, amiket csak úgy találomra ütnek be és valami buta indokot improvizálnak, hogy éppen kit is keresnek az éjszaka kellős közepén.

Már magában mosolygott, ahogy a gondolataiban eltervezte az estéjüket, amikor nyilt a fürdőszoba ajtó és Kathie jelent meg benne egy szál, nagyon mini kis törölközőben. A lány először nem vette észre, lefelé nézett és a körmét buzerálta.

Andreas megdermedve állt, és nézte, ahogy Kathie kulcscsontján lefolyik egy apró vízcsepp egészem addig míg a mellét is takaró törölköző fel nem szívta.

- Szia- köszönt Andreas és próbálta összeszedni, minden lélek jelenlétét, amit férfimivolta miatt most egy pillanat alatt vesztett el egy ilyen gyönyörű még vizes test láttán, amit csak egy apró fehér, a hotel emblémájával ellátott törölköző takart.

Kathie összerezzent és felpillantott.

- Andreas. Hát te?

- Szoba csere történt.

Kathie csak némán állt. Azért eléggé zavarban volt. Váratlanul érte őt most ez a dolog. A fürdőszobában csattant valami a csempén. Kathie ijedten nézett hátra és a gyors mozdulatban az amúgy sem stabilan rögzített törölköző kioldódott és lassan a földre hullt.

Andreas hatalmasokat pislogott és akarata ellenére is elkerekedett szemmel nézte a lány meztelen testét.

Kathie csaj rémültem harapta az alsó ajkát, teljesen lesokkolt, még annyira sem volt lélekjelenléte, hogy a kezével eltakarja a legintimebb testrészeit. Hogy elfusson meg aztán abszolút semmi esély nem volt.

Pár másod percig némán nézték egymást, aztán Andreas nem bírt magával és tett egy pár lépést Kathie felé, átölelte nedves csípőjét és magához húzta.

Az ajkaik lassan közeledtek, egy darabig csak kóstolgatták egymás ízét, aztán egyre vadabbul tapadtak a másik szájához, mint két kiéhezett ragadozó. Azok is voltak. Ez a dolog elkerülhetetlen volt. Már az első perctől kezdve vibrált közöttük a levegő. Mindenki tudta. Az egész univerzum látta, csak ők voltak olyan vakok, talán egymás jelenlététől, hogy nem tűnt fel nekik, mennyire összeillenek.

Kathie türelmetlenül rángatta le Andreasról a pólóját. A srác csak feltartotta a kezét, és hagyta, hogy megszabadítsák a nem kívánatos ruhadaraboktól.

Kathie felugrott Andreasra. A kezét átkulcsolta a nyakán a lábát meg a derekén.

Nevetve csókolták egymást. Önfeledt pillanatok voltak azok,egy olyan világban, ahol csak ők ketten voltak.

Andreas könnyedén tartotta a kistermetű, törékeny lány testét és mohón csókolgatta az édes nyakát. Kathie nevetve hajtotta hátra a fejét. Nem érezte feszéjezve magát, hogy teljesen meztelen volt.

Andreas teljesen begerjedve lépdelt el a falig és neki nyomta a lányt.

Kathie kacagva szorította erősebben Andreast és hagyta, hogy a srác végig csókolja a nyakát és a mellét.

A lány csak becsukta a szemét és úgy hagyta, hogy kényeztessék. Minden porcikáját átjárta a pizsergés és az izgalom. Teljesen felpörgött. Egy kiéhezett nagymacskának érezte magát. Legszívesebben ledöntötte volna Andreast, hogy letéphesse róla a ruhát és darabokra szaggathassa. Nagyon rég nem érzett már ilyet, azt hitte, mindjárt felrobban a vágytól.

Annyira szexuális volt minden. Az egész hangulat, annyira pörögtek az események, hogy Andreas szinte beleszédült. Kezdte magát úgy érezni, mintha feltették volna egy körhintára és csak egyre gyorsítottak volna rajta. De semmi ellenvetése nem volt ez ellen. Az istenért sem szállt volna le arról a kiba.szott körhintára, sőt akarta hogy pörögjön még még még.

- Akarlak- suttogta gyorsan, szinte lihegve a lány fülébe, aki csak egy vad csókkal válaszolt rá.

Andreas egyik kezével, kapkodva, ügyetlenül kikapcsolta az övét és kigombolta a nadrágját. A framer a bokájának csattant a földre. Andreasnál már keményen érezhető jelei voltak hogy bőven készen áll az akcióra és egész testében kívánja.

Kathie kicsiket nyögött és minden porcikája remegett, ő is már csak arra az egy dologra várt, úgy mint eddig még semmire. Beleszédült a pillanatba, mintha egész megszületése óta, csak erre várt volna.

Andreas lassan belecsusszant. Minden apró porcikája rezzenését érezte, ahogy a srác lassan majd egyre gyorsabban mozgott benne. Ők már egyek voltak. Önkívületleni állapotban harapott bele gyengéden a srác nyakába. Az ablakbon át beszűrőd holdfény homályosan világította meg őket. Egyelőre csak ő tudott a közös kis titkukról.

 

Reggel sokáig forgolódtam az ágyban, de eszem ágában sem volt kikelni onnan. Olyan jó puha volt és meleg. Csak nyűgösen motyogtam félálomban és bele fúrtam a pánába az arcom, mint egy vakond. Olyan zombiként fetrenghetek.

Pontosan dél előtt fél órával kimásztam onnan, és elmentem letusolni. Dominic nem volt a szobámban. Le kell szoknom az ilyen későn kelésről. Most hogy, be indult a menet, nem lesz rá időm és nagyon szenvedni fogok, ha hajnali négykor kell kelnem, mert indul a repülőnk, vagy másik városba kell utaznunk.

67.rész

Felkaptam magamra, ami az egyik bőröndöm tetején volt és lementem a hotel éttermébe.

Szememmel a többieket kerestem. Meg is találtam mindenkit egy félreeső kis asztalnál. Hát igen ilyenkor nem nagyon engednek be senkit a hotel tulajdonosok. Tök jó arcok, ha ismert az ember. Annyi óvintézkedést elkövetnek.

- Sza’sztok- ültem le Dominic mellé.

- Jó reggelt.- mosolyogtak üdén.

- David üzeni, hogy lesz egy interjúnk úgy 1 körül.- szólt át nekem szemből Bill, aki éppen egy csirke mellet vágott félbe, hogy el tudja felezni Lelával.

- Egy körül?

- Igen- bólintott Georg.- Addigra szedd össze magad.

- Me?

- Siralmas az ábrázatod.- nevetett Gustav.

Megnéztem magam egy leveses kanál „tükrében” és rá kellett jönnöm, hogy kivételesen igazuk van és nem csak basztatni akarnak. A szemeim teljesen fel voltak dagadva.

- Mi a faszom ez?- dobtam el ijedten a kanalat.

- Beteg vagy?- nézett rám aggódó szemekkel Lela.

- Nem hiszem. Nem érzem úgy magam- vontam meg a vállam.- Illetve nem tom. Még nem.

- Aludtál te este?- Bill és közben szószt öntött a kajájára.

- Ja. - dörzsöltem a szemem és újra meg néztem magam. Csak első rá nézésre volt szörnyű. Már nem is tűnt fel annyira, de azért karikásak voltak, az biztos. Olyan volt az ábrázatom, mintha egész este pornót bámultam volna.

- Várj, adok vitamint, lehet, hogy csak ki vagy merülve- kutatott a táskájában Lela, majd elém tett egy kis dobozt.- Ebből vegyél be 3-at kaja után- majd újra rám nézett- nem. Inkább 4. Igen, kell az a 4.

Kezembe vettem az étlapot és nézegetni kezdtem.

- Ne nézd. Már rendeltem neked.

- Mit?

- Sült krumplit, meg grillhúst.

- Ohh, Kösz Dominic, mi lenne velem nélküled?- dörzsöltem meg Dominic haját. Tudtam, hogy arra allergiás.

- Húzzá’ má’ innen!- csapta le a kezem és az ujjaival beletúrt a hajába- Dörzsöld a pöcsszőrödet, jó?

- Tényleg Andreas-ék merre vannak?- néztem körbe az étteremben.

- Nem tom. Nem találkoztam ma még egyikükkel sem.

 

Kathie óvatosan kinyitotta a szemét és kinézett az ablakon. Este a nagy rohanásban elfelejtették behúzni a sötétítőt, de hát így szép az ébredés. Ásított egy kiadósat, de nem moccant, még mindig a fiút átkarolva, egyik lábát átrakva a testén feküdt. Felnézett Andreasra. A nap rásütött hidrogén szőke hajára és még jobban kivilágosította a fényben. Olyan volt, mintha teljesen tejföl szőke lett volna. A lánynak kedve támadt volna beletúrni.

Ránézett az órára. Te jó ég! Már dél is elmúlt. Már pont rántotta volna le magáról a takarót, mikor eszébe jutott, hogy nem ő van turnén. Logikus. Ő még szundíthat egyet. Főleg ha ilyen derék alvótársa van. Andreas csapott egyet álmában. Biztos kergetett egy legyet, mosolygott Kathie és visszahajtotta a fejét.

Egy pár perc múlva Andreas és ébredezni kezdett. Lenézett a mellkasán fekvő lányra és mosolyra húzta a száját. Milyen édes, mikor alszik.

Kathie lassan felnézett rá. A tekintetük összetalálkozott.

- Jó reggelt- suttogta Andreas és elmosolyodott.

- Neked is.- Kathie ki kelt az ágyból és maga köré csavart egy lepedőt. Bevonult a fürdőszobába és a tükörbe nézett.

Megdermedten nézte magát. Mi a fene ütött belé? Mit csinál? Andreas haver! Haver, nem más! Vagy talán rosszul gondolja? Elég szép pár lennének.

Egy kis langyos vízzel felfrissítette az arcát aztán visszament a sráchoz, akin már volt egy boxer és az ágy szélén ült.

- Gyere ide- vigyorgott, és az ölébe húzta a lányt. Apró csókokkal bombázta a nyakát.

- Ne- nyögte Kathie.

- Ez nem volt túl meggyőző.

- Tudom..de- tolta felre a srácot- Összezavartál a tegnap este.

- Miért? Eddig azt hitted meleg vagyok, vagy mi a pitsa?

- Nem. Csak. Azt hittem barátok vagyunk.

- azok is vagyunk.

- Én nem úgy gondoltam.

- Nem tudod, mi legyen velünk?- kérdezett rá Andreas komolyan. A lány csak bólintott.- szerintem ez egyértelmű. Szeretek veled lenni. Akarlak. Kellesz nekem.

Kathie csak mosolygott és megcsókolta újdonsült barátját.

 

Kihozták a kajám. Azonnal megcsapott az illata. Furcsa érzés futott végig rajtam. Grill húst rendelt, amikor elvittem abba francia étterembe. Igaz, az biztos már volt, de akkor is. Ezt juttatta eszembe és qrva xarul jött ki.

Mintha olvastak volna többiek a gondolataimban, remek témát hoztak fel, amitől a szőr is fel állt a hátamon.

- És mi van hősszerelmeském? Csak nem telefonsex volt az este.- vigyorgott Georg.

- De.. Baz+, persze. Nem is beszéltem vele. Utoljára a reptéren.

- Engem hívott. Tudta, hogy van időpontom a város legjobb masszőrjéhez. Csak az út miatt nem tudtam elmenni, és megkérdezte, hogy meg van-e még, hogy megmasszíroztathassa magát.- motyogta Lela és közben egy pici hús darabot tűzött a villájára. Aztán felnézett rám, hupsz, leesett neki, hogy ezt qrvára, de nem kellett volna elmondania.- De csak ennyi. És ez hajnali 6kor volt. Ezzel ébresztett fel. Le is szidtam. Gondolom téged is hívott volna, hogy biztos sejtette, hogy te is alszol.

- De már nyugodtan hívhatna. Már elmúlt dél is.- húztam a szám.

- Jó, de időeltolódása van. Honnan tudhatná.- húzta a dolgot Dominic.

- Bassza meg! Nehogy azt mondd, hogy egy egyetemi hallgató, nem tudja átszámolni azt a pár órát!- mondtam mérgesen.

- Tom, ne csináld már- szólt rám Lela.

- Én nem csinálom! Ő csinálja.- vontam meg a vállam, aztán bekaptam a kis pirulákat, amiket Lela adott- Felmegyek.- keltem fel az asztaltól.

 

Bementem a szobámba és kikerestem egy számot, és fel is hívtam. Hallgattam a csipogást és közben fel-alá járkáltam a szobában.

- Szia.- szólt bele a magas hang.

- Hello Cornelia, Nah, mi a helyzet?

- Nincsen semmi. Nem rég érkeztem meg New Yorkba. Most pont pakolok.

- Ohh. Tényleg. És mit csinálsz ma?

- Ma még nincs fix programom.

- Akkor találkozzunk?

- Az nagyon jó lenne!

- Neked mikor jó?

- Bármikor!

- Rendben. Figyelj, nekem lesz egy kis dolgom 1-től. De ha azzal végzek, megcsörgetlek. Ide jössz a hotelhez? Beülhetünk a bárjába.

- Rendben. Melyik hotel?

- Az Intercontinental, itt van nem messze a Link Clubtól.

- Oké. Majd hívj. Akkor 1 után. Pás.

Átöltöztem és vártam, hogy mikor szól David. 1 előtt indultunk egy újság szerkesztőségébe Saki kíséretében. Ott adtuk le az interjút.

Gyorsan ment minden, már rutinból. Magánéleti kérdések nem nagyon jöttek szóba.

2 után csörgettem meg Cori-t amikor már mindenki visszaért a hotelba.

- Én maradok- mondtam a többieknek, mikor ők már a lift felé tartottak.

Csak bólintottak, aztán indultak fel a saját szobáikba. Egyedül akartam megvárni a csajt. Kerestem egy távol eső boxot és rendeltem magamnak egy GinTonicot. Itt Amerikába, még nem nagyon szabadna innom, de általában adtak.

A poharam szélét kocogtattam az ujjaimmal, amikor megláttam, egy nem túl magas- sőt inkább alacsony- nőcis, szőke csajt.- Cornelia… és a mellei- igen azok még most is hihetetlenül hatalmasak voltak. A kis dög meg kivágott felsőben volt. Uff. Így nehéz lesz koncentrálni.

- Szia Tomó- köszönt mosolyogva.

- Hello- álltam fel és üdvözöltem 2 puszival.- Mi a helyzet?

- Áhh, nem sok. Elvagyok.

- Hogy-hogy Amerikában vagy?

- Csak átjöttem ismerősökhöz Rebeccával. Meg bulizunk egyet.

- Ja, értem.- legyintettem a pincérnek hogy hozzon a csajnak egy extra száraz martinit. Aztán visszafordultam felé.

- Huh. Még mindig tudod mi a kedvencem?- mosolygott rám csábítóan.

- Lehet azt elfelejteni?

- Hát. Talán.... És mesélj valamit. Mi van a mi jó öreg David barátunkkal? Beadta már a médiának a szakításunk?

- Nem, még nem.

- Gondoltam, még mindig megállítanak az utcán.

- Sajnálom…

- Ugyan. Már teljesen hozzá szoktam. Hiányozna. És mi van a csajokkal? Úgy hallottam azzal a Sandra „nem tom ki”-vel jársz.

Egy percre gondolkodtam, mit is válaszoljak. De úgy döntöttem, hogy nyílt kártyákkal játszom.

- Jah, járogatunk. Vagy valami olyasmi.

- No fene. Akkor ő is itt van?

- Nem, nincs.

- Nincs- nézett fel a koktéljából nagy szemekkel.- Tényleg nincs? Én mindig mentem veled. Csak nagyon ritkám nem, ha max 2 napra jöttél.

- Igen, tudom. De ő nem jött. Nem ért rá.

- Nem ért rá? Egy barátnőnek, ez nem kifogás- motyogta halkan, alig érthetően. Kicsit talán szemrehányásnak szánta.- és mennyi időt maradtok itt?

- Nem tudni. Pár hét.

- Pár hét? Az sok idő, távol egymástól…nagyon sok- gonoszság csengett a hangjában.

- Majd azért találkozgatunk ám…szerintem.- hazudtam.- Majd átugrik.

- Ohh. Értem.

Egy kis csönd következett. Kiittam a maradék italom és hátra dőltem a székben. Mit is keresek én itt? Merült fel bennem a kérdés jogosan. Az elmélkedésemet Cornelia rekedtes hangja, szinte suttogása törte meg.

- Hiányzol.- felnéztem rá. Nagy szemeit csak úgy meregette és közelebb hajolt.

- Jó volt veled.

- Miért is szakítottunk?- kérdezett rá határozottan.

Uff, és erre most mi is legyen a válasz? Lehet, hogy mégsem kéne annyira tiszta lapokkal játszani?

- Nem tudom. Csak nem volt az igazi.

- Aha. -Cornelia és a koktéljában úszkáló Oliva bogyót szúrkálta.- Pedig jól meg voltunk.

Sóhajtottam egyet, azt csak nem mondhattam, hogy bocsi szivi, valami mégis hiányzott azért, mert indok nélkül mégsem rohanok egy másik csaj lába közé.

Vagy talán bassza meg, tényleg nem volt semmi indok. Csak jött a dolog, és ha Sandra nem jön a képbe, akkor én vígan, boldogan élek Corneliával. Sandra rontott el mindent?

- Amúgy az a csaj, nem Eric Schwarz-cal van?

- Nem- ráztam a fejem. -Már nem.

- Ohh, szóval dobta miattad.- szaladt a vékonyra szedett szemöldöke a homloka közepéig.

- Jam.

- Pedig nem sokan dobnák Eric Schwarzot. Bár érted megéri.

- Ismered?- tereltem a szót, még mielőtt nagyon beindult volna a fantáziám.

- Nem, dehogy. Csak újságokban láttam.

- És amúgy honnan tudtad, hogy együtt vagyok Sandrával?

- Azt csiripelték a madarak, meg amúgy is. Nem kellett nagy logika, ahhoz hogy rájöjjek. Ismerlek, nem szoktál lányt kajálni vinni, csak úgy. Főleg nem üzleti tárgyalásnak, ahogy ti azt a beadtátok a sajtónak.

Végül is, nem volt olyan gáz, hogy tudja, hogy akkor együtt vagyunk. A teljes bukta az lett volna, hogyha megtudja, hogy volt amikor 2 vasat tartottam egy tűzbe.

- Lassan én megyek- állt fel és mosolyra húzta a száját- De majd még találkozhatunk, ha gondolod.

Én is felálltam, hogy el tudjak búcsúzni tőle 2 puszival. Pont fordítottam a fejem, mikor Cornelia, véletlen vagy véletlennek álcázva a számra adta az egyiket. Kicsit megzavarodtam, de nem mutattam ki.

- Akkor szia- integetett a válla felett és kisétált.

Csak bambultam a csinos kis popójára, amint távolodott és nem értettem mi volt ez a szájra dolog.

Most be akar próbálkozni megint? Talán. Hogy ez helyes volt-e? Semmi képen. Már csak egyetlen kérdés maradt megválaszolatlanul. Belemegyek-e ebbe a kis játékba, és ha igen játék marad-e vagy vissza változtatom-e dolgokat, úgy ahogy régen volt. És ha ezt teszem, kell-e oda még Sandra, úgy ahogy régen ment a dolog, vagy most pont Corneliával kéne titkolóznunk? Hosszú a turné… Bármi történhet, ami később soha nem lát napvilágot.

Visszamentem a szobámba. Dominic az ágyon ölt és zabált.

- Hát te merre jártál?- kérdezte tőlem tele szájjal.

- Lent voltam. Ittam egyet.

- Nem kérsz?- nyújtotta felém a csirke szárnyakat.

- Uhf, nem!- vágtam be egy grimaszt.

- Pedig fincsi- vonta meg a vállát és egy újabb csontot dobott félre.

- Hallod.- Ültem be elé.- Szerinted én szemétláda voltam, mikor csaltam Cori-t Sandrával?

-Jahm. Az voltál- csámcsogta.- De kiváltság szemétládának lenni, ha Sandrával csalhatod a nőd.

- Aham. Kössz a segítséget.- veregettem meg a vállát.

 

Két napot töltöttünk még New Yorkban. Addig kellett volna intézkednem, ha tényleg akartam volna valamit. De nem tettem. Talán, csak azért mert nem volt időm. Hiába voltunk együtt, mégsem tudtam beszélgetni a többiekkel. Dominic-kal csak pár szót tudtam váltani, Andreas-t és Kathie-t nem is láttam szinte, ők voltak a legfurcsábbak. A második estén koncertet adtunk a New Yorkiaknak az Irving-ben a legutóbbi CD-nk zenéiből. Koncert után, az adrenalinom a csúcson volt, olyan jó showt nyomtunk le.

Már a Backstageben ültünk mindannyian és ünnepeltünk, amikor nagy boldogságomban felhívtam Sandrát. Nem vette fel. Pont hogy ráveszem a makacs fejem, erre bassza felvenni. Bepipultam rá. Képtelen voltam eldönteni, hogy akkor most mégis mi van.
Akik járnak azok minden nap beszélnek, nem?

Mérgemben felhívtam Corneliát, hogy esetleg talán, nincs-e kedve átruccanni a Detroit-i ismerősükhöz Rebeccával, hogy tudjunk találkozni. Készségesen belement.

Másnap csak a banda utazott Detroitba, egy TV-s show miatt. A repülőnk délután szállt le. Szinte azonnal kellett mennünk a TV súdiójába. Leraktuk az egy bőröndöt a hotel szobánkba, amivel utaztunk, és már mentünk is. Úgy tűnt, csak este végezünk.

Mikor már a stúdióban voltunk és a felvételre vártunk, félre vonultam a mosdóba és felhívtam Corneliát.

68.rész

- Szia. Merre vagy?

- Hello. Most indul a gépem Detroitba. Találkozzunk?

- Igen, persze. Én most egy stúdióba vagyok. Este végzek. Éjféli találka a hotelünkben?- csúszott ki a számon sejtelmesen ez a hirtelen jött ötlet.

- Ohh. Ez olyan intimem hangzik.

- Inkább izgalmasan.

- Rendben. Akkor legyen izgalmas.

- Az lesz. És siessél..Akarlak- tettem hozzá suttogva.

- És Sandra?

- Szarok rá.

- Ohhh, így aztán még izgalmasabb.

- Nah rohanok.

- Tom, Én is akarlak. Majd este. Pás.

Beleharaptam az alsó ajkamba és oda mentem a tükörhöz. Rossz volt magamra nézni, egy kis rohadt szemétláda nézett vissza rám, akinek még mindig kicsit karikásak voltak a szemei. A kurva életbe! Nem lehetek ekkora pöcsfej! Nem tehetem ezt meg szegénnyel. Főleg, hogy annyira akartam, hogy végre összejöjjünk, és most hogy már sikerült végre, ez legyen. Nem akartam, hogy vége legyen vele. Akkor meg miért csinálom most ezt? Ez abszurd. De hát, ha ő is ilyen velem, akkor mégis, mi a faszomat csináljak? Legalább kiengedem a gőzt turné alatt. Aztán ha hazaérünk, átgondolhatom a Sandrához fűződő kapcsolatomat, hogy is tovább, már, ha akarja egyáltalán, hogy legyen.

-Tom!-kiabáltak be a wc-be.- Kezdünk.

Vettem egy nagy levegőt és kimentem.

 

- Hey, Tom. Gáz van?- bökött meg a kocsiban Georg.

- Mi? Dehogy van. Jól vagyok.

- Megint kezd bedagadni a szemed.- nézett rám fürkészve.

- Faszomba már- kezdtem el dörzsölni.

- Miért vagy mostanában ilyen fáradékony? Eddig mindig bírtad a tempót, mi ütött beléd?

- Semmi. Csak fáradt vagyok. Ennyi.

- Akkor meg mi a faszon rágod magad a napokban?

- Tényleg semmi, csak ilyen napjaim vannak most.- elfordítottam a fejem, jelezve, hogy nem kívánok többet beszélni, és mindenki húzzon a búsba. Csak néztem ki a kocsi ablakán, ahogy a város fénye szalad mellettünk. Kis boltok, nagy boltok, gyorsbüfék, butikok, játékboltok, lemezboltok…

A kocsi leparkolt a hotel előtt. Kiszálltunk és befelé vettük az irányt. Már egy hatalmas lány sereg várt minket. Csak gyors bementünk, aztán becsukták maguk mögött az ajtót.

Lassan rakosgattam a lábam egymás mellé. Soha nem akartam felérni.

- Tom! Itt vagyunk- szólt Saki a liftből.- Itt vagyunk!

- Inkább lépcsővel megyek- kiabáltam vissza.

- Mi van ezzel? -Fordult Gustav Bill felé, aki megvonta a vállát. A lift ajtó becsukódott és már nem hallottam mit beszélnek.

A zsebemben a telefonomat fogdostam. Telefonálnom kéne. Áhh, nem. Majd letusolok és utána. Sandrát is kéne hívnom. Már vagy 4 napja nem beszéltem vele. Áh, hagyjuk a pitsába. Két napja sem vette fel. Most miért venné?

Keresni kezdtem a szobakulcsomat. Külön szobát kértem. Billé mellé.

Hiába forgattam a kulcsot, nem kattant a zár. Az ajtó már nyitva volt. Még egyszer megnéztem az ajtó számát és összeegyeztettem a kulcsomon lógó arany bilétáéval. Egyezett. 324.

Óvatosan nyitottam be. Izgultam, de kíváncsi voltam.

A szőnyegen egy barna Louise Vuitton bőrönd hevert. Körbenéztem a szobában. Sehol nem találtam egy lelket sem. Csak egy emberre tudtam tippelni. Cornelia bajban van az idővel és nem ismeri, hogy mikor is van éjfél és csak úgy beront, vagy meg akart lepni, és egyben be is akart költözni.

Valaki megnyitotta a csapot a fürdőszobában, aztán elzárta. Egy biztos az illető nem tudta, hogy már nincs egyedül.

Kinyílt a fürdőszoba ajtó. Egy pillanatra azt hittem, csak képzelődöm.

69.rész

Sandra állt ott, egy szűk farmerban és egy tigris mintás pántos felsőben. A haja fel volt kötve elől pedig púposra volt tupírozva a feje tetején. A nedves, frissen mosott kezeit eltartotta magától.

Megtorpant egy percre az ijedtségtől, de aztán mosoly ült ki az arcára.

Én szoborrá merevedtem.

- Tom- kiáltotta el magát, aztán rámugrott, átkarolta a nyakam a lábát meg átkulcsolta derekamon és úgy ölelt.

- Te jó ég! Hogy kerülsz ide?

- Repülővel.. Basszus Tom. Annyira hiányoztál!- suttogta.

- Te is nekem- csókoltam végig az arcát, ahol csak értem. El is felejtettem addigra már a Cornelia nevet is. Tényleg, ki is az?

- Annyira örülök, hogy itt vagy. De mégis hogy a pitsába, kerülsz ide? Mi van az egyetemmel?

- Hát. Nem kell bejárnom.- nevetett. Kipattantak a szemem. Nagyon megrémültem. Ott hagyta? Miattam? Már nem is tűnt olyan jónak, mint mikor ezt kívántam titkon magamban. Annyira rossz érzésem támadt… bűntudat. Felhagyja a tanulmányait miattam, én meg már 4 xar nap után rinyálok, a földhöz verem a seggem és rohanok vissza volt nőmhöz?

- Ott hagytad?

- Dehogy, te buta- nyomott egy puszit az orromra.- Csak megcsináltam azokat a vizsgáimat, amiket igazából két 2 múlva kellett volna.

- És sikerült?

- Persze. 2 napig nem aludtam csak magoltam, kávét vedeltem, meg bagóztam. Kemény volt, de sikerült, és itt vagyok. Veled!- csókolt meg vadul és szenvedélyesen.

Ebben a csókban, mind a négy nap bonyodalmait kiengesztelte. Elkaptam a fejem, mert nyöszörgést hallottam a lábamnál.

- Daisy!- néztem le a kis dögre, aki a lábamnál csóválta a farkát.- Őt is elhoztad?

- Nem tudtam ráhagyni a házvezetőnőmre. De csak két napig lesz velünk, aztán viszi haza a barátnőm, aki most Amerikába van, aztán nála lesz míg haza nem érünk. Uhh basszus, egy pillanat, mindjárt bepisilek. - engedte el a nyakam és berohant a WC-re.

Csak vigyorogva néztem utána. Hallottam, hogy pisil. Uh. De intim.

Visszajött és ismét a nyakamra ugrott.

- Gecc, de hiányoztál- ölelt magához erősem.

- Te is nekem- Csókoltam meg.

- Szexet akarok, szexet akarok- suttogta türelmetlenül a fülembe.

Kipattantak a szemeim. Milyen isteni szavak. Szexet akar? Rajtam bizony nem múlik, az fix! Mint egy őrült szatír, olyan erőszakosan húztam le Sandráról a felsőjét, nem volt rajta melltartó. Atya ég! Közben nem hagytuk abba a csókolózást. Lefejtette a fejemről a sapkát, és ledobta a földre. Daisy, azonnal oda rohant és rávette magát.

- Hey, te kis dög!- kiabáltam neki.- Szállsz le róla! Menj onnan! Hallod, Takarodj már!

- Hagyd már- fordította vissza a fejem Sandra és a száját az enyémhez tapasztotta.

Lehúztam magamról mind kettő pólót egyszerre és megfordultam, úgy hogy már Sandra popsija támaszkodott a fésülködő asztalhoz. Óvatosan feltettem rá és lehúztam róla nadrágot. Egy pink tanga volt rajta Gangsta Queen Gang felirattal, azt is lekaptam, ő közben pedig végig csókoltam a vállát.

Hátra hajtotta a fejét és a nyakam hátsó részét simogatta feketére festett körmeivel.

Óvatosan befektettem az ágyba, hogy ott tegyem a magamévá.

 

Kapkodta a levegőt úgy dőlt le mellém.

- Húh, ez egy bajnok menet volt- nevetett meztelenül és a takaró alatt hozzám bújt. Csak elégedetten szuszogtam vigyorogva. Büszke voltam magamra.

Az egész teste fel volt forrósodva, szinte égetett.

- Fázni akarok- ugrott ki az ágyból egy takarót a teste köré csavarva és kinyitotta a hatalmas toló ajtót.

- Mit csinálsz?- ültem fel a könyökömre támaszkodva.

- Hideget.- pattant vissza mellém. Egymás karjaiban aludtunk.

 

Mikor reggel felébredtünk tényleg nagyon hűvös volt. Lenéztem a mellkasomon alvó lányra és lemosolyodtam.

Nem volt szívem felébreszteni, azzal hogy kibújok alóla, ezért inkább úgy maradtam. A fejem alá tettem a kezeim és bámultam a plafont. Megkerestem a tekintetemmel Dasiy-t. Az ágysarkában aludt. Tippelni sem tudtam mennyi az idő. De nem lehetett több 9-től. Hiába akartam még szunyálni egy kicsit, nem ment.

Sandra álmában megmarkolta a takaró szélét azzal a kezével, amit áttett a mellkasomon, aztán nyögött egy kicsit. Megráncolta a homlokát és lassan kinyitotta a szemét. Ennél édesebb ébredést még nem láttam, ennél kimerítőbb este után.

- Jó reggelt, királyné- suttogtam és adtam egy puszit a homlokára..

Csak összezavarodva ráncolta a szemöldökét, de mit vártam, hiszen most kelt.

- Ahj- sóhajtott egy nagyot.- Egész estig itt tudnék feküdni hideg pezsgőt iszogatva.

- Max 2-ig, utána nekem be kell mennem egy stúdióba, aztán vissza New Yorkba.

- Ohh. Akkor csak kettőig- adott egy forró csókot az arcomra.

- De addig kihasználunk minden percet és pezsgőt.

- Mennyi az idő?- pislogott.

- Öhm, pillanat- nyúltam a telefonomért az éjjeli szekrényen.- Fél 10.- elkerekedtek a szemeim- B.ssza meg- temettem az arcom a tenyerembe. 3 nem fogadott hívásom volt Corneliától.

- Mi az?

Egy percre elhúztam a szám. Nem lenne túl szerencsés elmesélni neki, hogy nagy kétségbeesésemben a volt nőm lábai közé menekültem. Illetve majdnem. De ha egyszer rendesbe akarom hozni a kapcsolatom. Vagy ha normális kapcsolatot akarok, akkor ezt el kéne mesélnem.

- Cornelia hívott.- hadartam el gyorsan.

- Milyen Cornelia?- ült fel az ágyon- az ex-nőd Cornelia?

- Jahm- bólintottam.

- Az meg mit akart?

- Nem tudom, nem vettem fel. A napokban beszéltem vele.

- Hol? Itt Amerikában?

Bólintottam.

- Mi a pitsát keres ez itt Amerikában?

- Ahj, cica hagyjuk már, tökre nem lényeg- próbáltam visszahúzni magamhoz, de ő ellökött és továbbra is kérdően nézett rám- Csak annyi volt, hogy felhívtam,mondta hogy Amerikában van ennyi. Most boldog vagy?

- Nem, nem vagyok boldog. Fogalmam sincs, miért lennék az.

- Nem volt semmi! Xar se, érted xar se. Csak találkozunk és kész! Kifújt!

- Találkoztatok? Eddig ilyenről szó sem volt!- nézett rajtam undorodva végig. Tökömnek kellett elmondanom!

- Hát most szó van. Találkozunk. Ennyi. Kész vége.

- Kurva jó. Nem vagyok itt és te már rögtön futsz a volt nőd után- ugrott ki az ágyból és elkezdte összeszedni a földről a cuccait

- Most mégis hová mész? Megmondtam, hogy faszom se volt!

- Sétálok egyet- vonta meg a vállát és belebújt a farmerjébe aztán az ajtóhoz sietett és kimenekült rajta.

Hát ez baromi jó-fújtam ki a levegőt és beledőltem az ágyba. Ilyen nagy geciséget. Egyszer legyen az ember őszinte, és máris valaki megsértődik.

Unottan és mérgesen húztam el a szám. Lenéztem Daisy-re. A lábamnál aludt.

Fingom sem volt, hogy mihez is kezdjek most. Sandra amilyen gyorsan betoppant, olyan gyorsan el is tűnt. Még utána sem tudtam volna menni. Lövésem sem volt merre ment.

Elmentem letusolni és közben bekapcsoltam egy rap-adót. MTV Base. Felhangosítottam a TV-t és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy mossa az agyam a zene, a testem meg a víz.

Kiszálltam és a derekam köré csavartam egy törölközőt. Hiába próbáltam lehiggadni, nem ment. Eszembe jutott az is, hogy ő most miért rág be. Mikor én is ugyan úgy bevághatnám a rinyát, azért mert 4 napig kibaszott bunkó volt velem, én meg majd beledöglöttem az idegességbe, hogy mi lehet a baja. Ezek után neki sincs joga kiakadni, meg amúgy is csak annyit tudott, hogy találkoztam az ex-emmel. Ezen meg semmi hisztizni való nincsen.

Felöltöztem és bezártam magam mögött az ajtót. Zavartan kapkodtam a fejem. Hová a pitsába mehetett. Telefont sem vitt magával. Ott hagyta a szőnyegen. Láttam, mikor kijöttem. Akkor szerintem pénz sem sok lehetett nála. Készpénz biztos nem sok.

Elindultam a lift felé. Beszálltam és vártam, amíg leért a földszintre.

Végig mentem a vörös szőnyegen és a kétszárnyas üvegajtó mindkét oldalát belöktem magam előtt. A bárba értem.

Az egész berendezés nagyon maffiásan volt megoldva. Mintha egy régi keresztapa filmbe csöppentem volna. Vörös sötétítő függönyök, sötét mahagóni faboxok, ahol zakós kemény kalapos férfiak ültek egymással szemben és beszélgettek.

Egy kis eldugott boxban egy ismerős arcot láttam meg. Sandra volt az. Úgy ült ott mintha csak egy maffiózó csaja lett volna. Simán bele illet volna ez a jelenet a filmben. Lerohanok, én, mint aggódó pasi, a maffiózók vezére, hogy figyelmeztessem a barátnőmet, hatalmas veszélyben van, és a hírhedt kokain báró a fejével akar rajtam bosszút állni, hogy átbasztam azt a görény fejét. Csak sajnos az én öltözetem cseppet sem illet oda. Sandráé annál inkább. Egy egyszerű szűk, csőszárú farmer, Párducmintás magas sarkú, hozzávaló felső. Hanyagul, mégis igényesen felkötött haj.

Ami viszont mégis oda valóvá teremtette, hogy tiszta whisky-t ivott jéggel, az arcára pedig ugyan az a búskomor, elgondolkodott tekintet ült, ki mint ezen a helyen mindenkin.

Ökölbe szorítottam a kezem, nagy lélegzetet vettem és elindultam felé Háttal ült nekem, így nem látott. Összerezzent, amikor beültem elé.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés