75. rész

 

Ránéztem a kijelzőmre: Sandra hívott. Mint egy kaméleon úgy nyúltam érte és felvettem.

- Hol a bús pitsába vagytok?- kiabáltam bele a kelleténél kicsit ingerültebben.

- Aszem minket itt hagytatok- nevetett. Pislogtam egy párat, nem értettem mi ezen olyan vicces, ez még jobban felhúzott. Pont ő, aki olyan komoly és határozott, erre most tök lazán röhögcsél.

- Ott hagytunk? Ott hagytunk? Nah nem mondod, Erre én is rájöttem!

- Okés, Tom, nyugi már. Inkább arra jöjj rá, hogy teleportálsz minket oda hozzátok.- elborult az agyam. Az idegesség kibaszta a biztosítékot. Nem érdekelt, hogy Bill milyen állati kerek ijedt szemekkel néz rám. Az ő csaja is ott van!

- Nyugi? Te csak ne nyugtatgassál! Meg amúgy is majd ti rájöttök, hogy teleportáljátok ide magatokat! Reggelre pedig ajánlom, hogy itt legyetek Harrisburgba, mert kurva nagy balhét csinálok, ha nem!- azzal leraktam.

- Baszus. Mit mondott?- kérdezte Kathie ijedten.

- Hallottad nem? Eléggé kiabált. -nevetett Sandra.

- Csak azt hallottam, hogy kiabált, de nem vettem ki, hogy mit.

- Azt mondta, hogy ajánlja, hogy reggelre már Harrisburgba legyünk.

- Micsoda? És mégis hogy a pitsába jutunk el Harrisburgba?- pislogott Lela ijedten- A pasid nem normális Sandra, esküszöm, nem normális.

- Ahj, pitsák, ne rinyáljatok már! Elmegyünk Taxival!- vette fel Sandra ezt a -pompás- ötletet, a másik két lány csak hatalmas szemekkel nézett rá.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ugyan melyik taxis vinne le minket Harrisburgig?

- Amelyiket jól megfizetjük- vonta meg a vállát Sandra és előhalászott a táskájából egy doboz cigit.

- Hallod, itt szerintem tilos dohányozni- húzta a száját Lela, aztán végül mégis hagyta, hogy barátnője ott helyben rágyújtson a La Meridian közepén.

- Nah gyerünk csajok, keresünk egy Brooklyn-i taxist, aki pár dollárért meg a Gucci övemért elszállít miket oda.

 

- Te meg mit csináltál?- kérdezte tőlem nagy szemekkel Bill.

- Megmondtam, hogy tiplizzenek ide.

- Normális vagy? És mégis belegondoltál, hogy hogyan? És ha történik velük valami? Tudtommal minden cuccuk itt van. Egyáltalán van náluk pénz, hitelkártya, vagy bármilyen papír? Még autót sem tudnak bérelni személyi nélkül.

- De ugyan mit csinálhatnék? Nem fordulhatunk vissza az egész busszal.

- Ahj, nekem kell intézkednem?- fújta ki a levegőt Dominic és kivette a kezemből a telefont aztán átvonult egy másik szobába.

- Nem gondolod, hogy durva voltál?- nézett rám merengően Georg.

- Hát basszus. Ott nevetgélt a telefonba!

- Akkor is! Durva voltál!

- Jó, jó. Felhívom - forgattam a szemem és idegesen vártam, hogy mikor ér vissza Dominic.

- Minden rendben. David visszafordul, minden okés lesz, csak neki van egy tárgyalása, amire ha ő menne értük, nem érne oda, szóval akkor én megyek a csajokért, David meg utazik veletek- összegezte a dolgot.

Kicsit kezdtem lehiggadni és rájöttem, hogy tényleg durva voltam.

- Nem, én megyek értük.- sóhajtottam és már emeltem is a telefont a fülemhez.
- Igen?- kiabálta a telefonba Sandra. Valami iszonyatosan hangos utcán mehetett.
- Tom vagyok. Ti hol vagytok.
- Nyugi, mindjárt úton. Megoldottam mindent, már itt vagyunk Harlemben már csak egy taxit kell fognunk. Kösz nem, te feka állat!- kiabálta közben Sandra valószínűleg egy beszólogató pasinak.
- Te jó ég, mi a faszomat kerestek Harlemben?
- Mondom taxit! Hey! Lela, vigyázz, az a kissrác szerintem a táskád akarja! A rohadék. Várj, le kell raknom, mert itt mindjárt megtámadnak minket.
- Sandra! Figyelj rám! Húzzatok el onnan és menjetek ez az Upper East Side-ra, üljetek be valahová. Elmegyek értetek, majd írok ha ott vagyok. Megértetted?
- De Tom, felesleges, megoldjuk.
- Nem, Sandra most indulok. Lerakom, pá.

Nem pofáztam sokat, lerendeztem a dolgot. Aztán vártam, hogy jöjjön David. Szegény nagy rimánkodás és babusgatás után rám hagyta a Bentley Continentalját, amit ő is csak egy spanjától kapott kölcsön amerikai ittlétünk alatt.

 

Már 2 órája kocsikáztam, és ismét full ideges lettem. Legszívesebben visszafordultam volna, aztán jussanak oda, ahová akarnak, akivel akarnak, ahogyan akarnak. Szeretek én vezetni, de nem ilyen állapotban. Egyre gyorsítottam a tempómon, nem is figyeltem az órát, de kb 4 órába telt mire már majdnem odaértem. Pedig nyomtam a gázt tökig. Hát pompás. Nem voltam ám síkideg. Áhh. Ugyan.

Elkezdtem magamban számolni. Turnébusszal lassan haladtunk, de azzal is mentünk 5 órát biztos, aztán is vezettem 4et legalább, hát fa.sza..

Lassan kielőztem egy Cadillacet, aztán beértem a városba.

Megcsörgettem egyszer Sandrát, de amint felvette kinyomtam, nem akartam nagyon beszélni vele, inkább küldtem neki egy sms-t, hogy adja meg a pontos címet, merre vannak.

Bent a kocsiban is vártam rá egy 10 percet, mire mind a 3-an kijöttek hatalmas táskákkal a kezükben egy Park Aveue-i kávézóból.

- Hát ezek?- kérdeztem hidegen, mikor Sandra kinyitotta az ajtót.

- Vásárolni voltunk.- szállt be mellém és adott egy gyors puszit az arcomra. Szerintem félt, hogy leharapom a fejét, volt is benne valami.

- Gratulálok.- húztam a szám.- Ez egy Bentley, nem egy kisbusz…rohadt jól mutat benne 7 hatalmas táska.

Elég mogorva arckifejezést vettem fel.

Kathie és Lela beültek a hátsó ülésekre és halkan figyelték mikor oltom le a fejüket.

- Most haragszol?- nézett rám Sandra boci szemekkel.

Nem válaszoltam, inkább csak brummogtam egyet.

- Ahj, kicsim, ne csináld már! Legalább válaszolj! Most tényleg haragszol?

- Jahm.

- Basszus, akkor ma este nem lesz szex?

A két csaj hátul próbálta elfojtani a nevetését, de nem igazán sikerült.

- Nem.- vontam meg a vállam. Engem nem lehet kiengesztelni olyan gyorsan.

- Jó d,e akkor, akkor sem lesz. Akkor semmikor már megenyhültél. Hiába sír majd a szád.

Megeresztettem egy kis mosolyt, aztán tovább koncentráltam az útra. Ami sikerült is a néma csöndben.

- Ahj , basztikuli, ne csináld már. Nem én voltam a hibás. Honnan a tökömből tudhattam volna, hogy ti mentek.- tört ki úgy 15 perc múlva.

- Talán TELEFON! Küldtem egy sms-t.

- Nem vettem észre. Le voltam némítva!

Csak meg vontam a vállam.

- Amúgy jó a kocsid.- Szólt előre Kathie.

- Nem az enyém. David-é. Illetve az övé sem. Valami ismerőséjé.

- Uh, de izgi! Karambolozzunk már véletlen!- nevetett Sandra.

Persze, ilyenkor tud vicces lenni. Amikor nem kéne. Máskor meg ő a komolyság és megfontoltság minta képe.

- Tényleg szép kocsi- húzta végig Sandra a műszerfalon a kezét.- Biztos jó benne a zsex- kacagott fel megint.

Nem tudom mi lelte… ha gáz van, akkor felpörög? Csak pár percig élvezhettem a nyugodt csendet, mert Sandának megint eszébe jutott valami.

- Pisilnem kell, nektek csajok nem?- fordult hátra Sandra, de úgy hogy teljesen megfordult az ülésen és feltérdelt rá.

- Nekem nem- vonta meg a vállát Lela.

A visszapillantóból láttam, hogy Sandra ad valami jelet a kezével, erre mint a két lány eszméletlen gyors bólogatásba kezdett.

- Uhh, nekem nagyoooon- rakta keresztbe a lábát Kathie szenvedően.

- Ahj, nekem is- siránkozott Lela - Ha nem állunk meg a legközelebbi benzinkútnál én idecsurgatok, a gyönyörű méreg drága bőrülésre!

- Nem bírnátok ki? Már csak max 4 óra van az útból. Nagyon sietek.

- Ahj, Tom neeeeeee- Kathie.

- Esküszöm, mint az óvódások.- morogtam.

Tényleg úgy éreztem magam, kb, mint Vin Diesel a Gorilla bácsiban.

Lehajtottam egy benzinkútnál. Már dög fáradt voltam. Rég besötétedett.

- Nah gyerekek, pattanjatok pisilni.- fordultam a hátul ülőkhöz. Azok, mint a kis libuskák, egymást tolva, szaladva mentek a WC felé. Mintha tényleg majd bepisilnének.

- Mond- fordultam Sandra felé.

- Mit?- nézett körbe játszva az értetlent. Mintha ez az egész „pisiljunk” dolog nem megjátszott lett volna.

- Azt ami miatt..Áh, mind1. Tudod mit? Hidegen hagy.- legyintettem- Bemegyek, iszok egy kávét.- szálltam kis is becsaptam magam mögött az ajtót.

Egyszerűen nem tudtam ki igazodni ezen a csajon. Odasétáltam az automatához, és beledobáltam egy pár érmét. Karba tett kézzel álltam és csak néztem, hogy adagolja a gép a kis műagyag poharat. Csipogott 2-t. Elkészült a coffem.

Kivettem és lekaptam egy kis fehér kanalat a cucctároló részéből. Megkevergettem és levettem egyik polcról egy üveg colát. Odamásztam vele a pulthoz, közben meg a forrókávémat iszogattam.

- Ennyi lesz?- kérdezte a fiatal benzinkutas nő.

- Ennyi- bólintottam.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy valaki átkarol hátulról. Nem kellett hozzá nagy logika, hogy rájöjjek ki a franc az.

- Mi a baj?- kérdeztem.

- Gyere velem.

- Mi? Hova?

Nem válaszolt, de már húzta is a kezem.

- Várj már, ezt még kifizetem.

- Hagyd ott, nem kell az nekünk.

- De én szomjas vagyok, baszod!

Sandra megtorpant, és várt, amíg oda nyújtok egy papírpénz a nőnek, az meg már adta volna a visszajárót. De Sandra addigra már erőszakosan húzott engem kifelé.

- A visszajáró a magáé!-kiabálta vissza a fotocellás ajtóból.

- Basszus, mi van? Tudod mennyi pénzt adtál visszajárónak?

- Gyere már!- húzott, egészen a benzinkút sarkáig, ahol már csak mi voltunk.

A falhoz nyomott és nekem esett.

76.rész

 

- Hey, hey. Nagy a löket.- Vigyorogtam, de Sandra nem törődött a dologgal, csak tovább csókolt.

- Most mi van?-kérdeztem egy lélegzetvételnyi szünetközben.

- Mi lenne? Megerőszakollak, nem tűnik fel?- mosolygott. Ezzel belőlem is kicsikart egy nevetést. Ezután nem szóltem többet.

Vadul smároltunk. Egyáltalán nem volt ellenemre. Belemarkoltam a popsijába és úgy húztam magamhoz közelebb. Már teljesen kikészültem. Begerjedtem, annyira, hogy azt már nem is lehet kifejezni. Az orromnál fogva irányított ez a lány. Tudtam, hogy most csak vezet és kihasználja a gyengéim, és hogy nagyon jól tudja, hogy kell bánni egy sráccal, de teljesen hidegen hagyott. Azt akartam, hogy csak csináljuk. Minél vadabbul, minél hevesebben. Azt akartam, hogy letépje a fejem.

Aztán hirtelen hátra lépett egyet és megeresztett egy mosolyt.

- Mennünk kell- mondta, aztán elindult a kocsi felé. A keze után akartam nyúlni, de már nem tettem semmi. Mire elértem kiért a fényre.

Visszaszálltunk a kocsiba. Sandra arcáról az elégedett mosoly, az út végéig nem tűnt el. Szemtelen nőszemély!

Az utazás további részét a gondolataimba merülten töltöttem. Halál álmos voltam, amikor megérkeztünk. Megtudakoltam, hogy melyik hotelba kell mennünk, és oda parkíroztam a kocsival.

A csajok teli kézzel riszáltak be, mint az elégedett nőstény oroszlánok egy sikeres vadászat után.

- Gyere, erre van a mi szobánk.- hívtam arra amerre a két lány elsietett, de ő lassan odasétált a recepcióshoz.

Fogalmam sem volt, mit akar. Aztán önelégült vigyorral egy kulcsot lobogtatva jött felénk.

- Te meg mit csináltál?.- kérdezte Lela.

- Semmit.-ásított- Hullafáradt vagyok.

- Ahj, igaz, az kell nekem, egy pihe-puha ágy.- Kathie.

- Jah.. Nekem meg még majd el is kell viselnem Bill fejmosását. Ha ikrek vagytok, márpedig azok vagytok, akkor én is fogok kapni tőle.- Lela ásított.

- Nem. Nem haragszik- fáztam a fejem szelíden.- Ne izgulj.

Kathie lelépett egyik szobába, aztán Lela is. Én meg megálltam a miénk mellett. Meglepődtem, amikor Sandra, beállt a mellettünk lévő ajtó elé és megforgatta a zárban a kulcsot.

- Hát te?- kérdeztem pislogva.

- Hát én.

- Mit csinálsz ott?

- Ez a szobám- mosolygott és kinyitotta az ajtót.

- Mi? Hogy-hogy? Mi a pöcsömnek?

- Tudod, mondtam, hogy ne sírjon a szád.- mosolygott és még dobott egy puszit.- Jó éjt, Tom.- kacsintott, aztán bement.

Én meg kővé dermedten álltam ott. Micsoda? Mi a faszom ez az egész?

Sandra hirtelen kidugta a fejét, de csak egy pillanatra.

- Jah, azt megengedem, hogy reggel áthozz egy bugyimat, mivel gondolom Tod a te szobádba pakolta a táskáim.

Csak pislogtam egy párat és néztem a saját ajtómra. Ekkora szívást! Ilyen nincs! Nem manipulál ám a csaj, áh, dehogy! Szépen bebúgat, mint egy tenyészkandúrt, aztán itt hagy kielégítetlenül. Hogy lehet ilyen kegyetlen?

Rezgett a telefonom a zsebemben, kihalásztam. Egy sms. Sandrától.-Mondtam a recepciósoknak, hogy nálad csak pornócsatornák legyenek, mégpedig mind, ami a hotelben lehetséges, és hogy mást nem is óhajtasz nézni. Jó legyél. Ugye jól tudtam? Csók-

Ezt már tényleg nem teheti velem! Tv kihúzva, hacsak nem akarom áttörni a köztünk lévő falat, hogy mint egy vadember megdugjam szegény lányt.

Bementem a fürdőszobába és megmostam az arcom. Jól esett a hideg víz. Fáradt voltam, de nem álmos. Fingom sem volt, mit kezdhetnék magammal.

Megint rezgett a telefonom. Önkéntelenül is vigyorra húzódott a szám. Nos szívem, hogy tetszik a tv műsor? Vagy még nem kapcsolhattad be? Gondolhattam volna. Nézz szét a szobába. Nincs a szőnyegen egy barna LV bőrönd? Reménykedjünk, hogy Tod felhozta azt is. A legfelső zsebében van neked egy kis ajándék.-

Már izgultam, hogy mit is talált még ki nekem ez a kis ördög. Leguggoltam a bőrönd mellé felnyitottam a felső tetejét. A kis zsebben egy vörös csipkés tanga volt. Iszonyat kicsike.

Elvörösödött a szemem. Bassza meg! Át kell mennem! Ha kan vagyok, átmegyek és leteperem! Már pedig én kan vagyok, a jó életbe is!

Aztán jött a következő sms- Azt hozd át nekem, kérlek. De csak reggel. Csak REGGEL!-.

De pontosan mikor is van reggel? Egy másik időzónában már reggel van, nem? Az nem számít?

Idegesen kezdtem el fel-alá járkálni a szobába. A következő lépésemen gondolkodtam.

Nem lenne túl jó pont, ha rátörném az ajtót szegény lányra, viszont ha itt maradok, akkor egész biztos begolyózok. Valahogy le kellett vezetnem a dolgot. Vagy legalább elterelni a gondolataimat. Kihalásztam az Ipodomat a táskámból. Kikerestem rajta egy Samy Deluxe számot, ledőltem az ágyra, hagytam, hogy a zene had mossa az agyamat. Aztán mikor már pont tisztulásnak indultam volna pityegett 2-őt és bemondta az unalmast. Fasza. Lemerült! Feltúrtam az egész táskát. Persze a töltőt egy másik bőröndbe tettem. Hát jó, hogy, azt pedig Tod nem hozta fel. Nem minden cuccot szokott felhúzni, mert úgyis megyünk nem sokára egy másik hotelbe, akkor meg minek .

Hát ennyit a zenéről. Ránéztem a tv-re. Ahj, ne! Most nézzek szar putri pornót? Áh..nem fancsalodom én olyanra. Hát nagyot tévedtem, nem telt el egy óra és már megzakkanva feküdtem a tv előtt az ágyon és a csatornák között ugráltam. Nem maradtam egyiknél se sokat, vagy mert annyira untam, vagy mert olyan jól csinálták, hogy féltem, még jobban begerjedek.

Kínkeserves éjszaka volt az. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Bedőltem az ágyba és becsuktam a szemem. Megpróbáltam elvitetni magam az álommanókkal, de nem jött össze. A kis gecik nem vállalták be a gyorsfuvart és hagytak abban a hatalmas ágyban -egyedül- dögleni.

 

Reggel nagyon nyűgösen ébredtem, már ha ébredésnek lehet nevezni, azt ha az ember úgy kel ki az ágyból, hogy nem is aludt. Kidörzsöltem a csipát a szememből, ami nem is tudom, hogy a faszomba termelődött oda, aztán bevonultam a fürdőszobába és próbáltam emberi formájúvá varázsolni magam. Hogy a franca bírta egy lány ilyen szinten kiszívni az energiám, mikor nem is velem aludt?

Önkéntelenül is elvigyorogtam, amikor eszembe jutott, amit Sandra azelőtt mondott mielőtt bement a szobájába, és az sms-ben megírt.

Kimentem a fürdőből és előkerestem azt a szexi piros tangát és a kezembe vettem. Erősen szorítottam az alsóneműt és úgy mentem át a szomszéd szobába. Nem érdekelt, hogy még csak fél 7 van. Ha én sem tudok aludni, akkor ő se tudjon.

Kopogtam, de nem jött ki senki. Megfogtam a kilincset. Csodák csodájára, nyitva volt. Nagyon meglepődtem, talán nekem hagyta úgy? Vagy vendége van?

Halkan becsuktam magam mögött az ajtót.

Sandra az ágyon feküdt és édesdeden aludt, egy percre megtorpantam. Ez kész. Én végig szenvedem az éjszakát, ő meg édesdeden szunyókált. Kegyetlen játékot űzött velem. Kegyetlent. Nem vitt rá a lélek, hogy felébresszem. De hát, nincs mit tenni. A gyorsfutár, csomagot hozott, mégpedig nem is akármilyet, egy szexi tangát!

Leültem az ágyszélére, és lassan végig simítottam a kezét. Felszipogott, de nem ébredt fel.

Most a vállát simítottam az ujjaim hegyével.

Lassan kinyitotta a szemét, aztán morgott egyet.

- Tom, mit csinálsz te itt?

- Tudod, te mondtad, hogy jöjjek reggel.

- De Tom, nem reggel van. Hajnal van még, bassza meg!- törölte meg a szemét fekve.

- Dehogyis- simogattam az arcát.- Áthoztam a bugyid.

- Tom, nem várhatod el, hogy most felhúzzam.

- Pedig..

- Inkább feküdj le - vágott a szavamba, és már a nyakamnál fogva húzott is magához.

Bedőltem és áttettem a kezem a derekán. Ő megfordult így háttal feküdt nekem. Szerintem már vissza is aludt.

Megnyugtató érzés volt, hogy mellettem van. Becsuktam a szemem, itt már nem volt nehéz álomba ringatni magam.

Hatalmas ordibálásra ébredtem.

Valaki dörömbölt az ajtón. Sandrával egymásra néztünk, aztán az órára. Azt a kurva, már 2 óra is elmúlt.

- Bassza meg, ma este koncertünk van!- kaptam a homlokomhoz.- Mindjárt mennünk kéne csarnokhoz próbálni.

Sandra csak értetlenül pislogott.

- Rohannom kell.- ugrottam ki az ágyból. Ruhában voltam. Nem kellett sokat vacakolni.- Nem nézel meg este?

- Nem tudom még.

- Nah gyere- kérleltem és adtam egy gyors puszit az arcára. Ő csak megilletődve nézett, képtelen volt reagálni. Az ajtóban David állt mérges fejjel.

- Mi a faszomat csináltál?

- Aludtam- töröltem meg az arcom- Mehetünk?

David csak mérges pillantásokat szórt felém, aztán elindult a folyóson. Már mindenki ott állt rám várva.

77.rész.

 

Lela az ágyon ült. Nem érezte túl jól magát. Bill hiába kérlelte, hogy tartson vele a próbára, ő inkább maradt. Kis pityegésre lett figyelmes az ágy mellől. Lenézett. Bill ott hagyta a telefonját. Gondolkodott rajta, hogy gyorsan utána fut, de megakadt a szeme a kijelzőn. Egy ismert és gyűlölt név szerepelt rajta. Natasha-.

Gyanakodva összeszűkítette a szemöldökét. Átfutott az agyán, hogy felveszi, hogy mit akar ez a lotyó az exétől. De inkább elvetette.

Nagy sokára a telefon abba hagyta a csörgést. Hiába próbálta a lány lehűteni kíváncsiságát, nem sikerült. Nagyon utált olyan emberek után puhatolózni, akiket annyira szeret, de most ez kivételes eset volt.

Kezébe vette a telefont. Egy darabig csak nézte. Idegesség volt benne, félelem nem.

Kérte a jelszót. Lela érezte, hogy itt kéne leállni, de már nem tudott.

Ugyan mi lehet Bill jelszava? A z ágyon hason fekve gondolkodott, egyik kezével a fejét támasztotta, a másikkal pedig a telefont. A nyelve hegyét kidugta a szája szélén és úgy koncentrált.

NENA- pötyögte.- Hibás jelszó.

- A pitsába- sziszegte a lány.

TOM - Hibás jelszó.

NATASHA - pötyögte fintorogva.- Hibás jelszó.

Lela nagyot sóhajtott. Mi vall Billre? Talán születési dátum?

Áhh, biztos nem. Talán olyan, aminek semmi köze Billhez?

CITROMLÉ - Hibás jelszó.

RESZELTSAJTt- Hibás jelszó.

Mit tud Billről? Mit utál? Allergiás az almára. Tényleg.

ALMA - Hibás jelszó.

Felkelt az ágyból és odamászott Bill táskájához. Kell itt lennie egy doboz ciginek. Mindig van. Kis kotorászás után meg is találta az arany Marlborot. Már csak pár szál volt benne. Nem volt az a nagy pöfékelős fajta, de most hiányzott neki a dolog. Nagyon. Kivett egyet, megnyújtotta, és a szőnyegre dobta a dobozát a gyújtót meg az asztalra.

Visszahasalt az ágyba és türelmetlenül kezdett nézelődni a szobában. Megakadt a szeme a kukán, ahová egy halom üres gumicukros papír volt kidobálva.

HARIBO- Jelszó elfogadva.

Lela gonosz vigyorra húzta a száját. Oh yeah!Ez nem is ment olyan nehezen. Azt hitte, hogy itt hasalhat egész nap és szavakat pötyöghet be.

Először a bejövő hívásait nézte.

Egy csomó volt.

Megakadt a szeme egy néven. Natasha. Volt ott több hívás is tőle. Mit akar ez a csaj tőle?

Aztán átvándorolt a kimenőkhöz. Bill is hívta. Nem is kevésszer. Ez épp elég volt Lelának, hogy kibassza nála a biztosítékot az idegesség. Fogta a telefont és hozzávágta a falhoz.

Úgy látta nem lett nagy baja, de ha lett volna, akkor sem hullajtott volna érte egy pár könnycseppet.

Olyan bosszantó volt ez az egész. Bill miért játszik most? Biztos nem ok nélkül beszél minden nap a volt csajával! Márpedig az ok valami olyan, ami szarul esne Lelának, mert ha nem olyan lenne, Bill biztos megosztaná vele is.

Pedig ő már pont azt hitte, hogy végre van valaki, akit nem un meg soha, és képes lenne mellette ébredni minden áldott reggel.

 

Andreas az ágyon feküdt és a körmét baszkurálta. Kathie lent volt a medencénél, neki pedig nem volt kedve, ezért fent maradt. Este úgyis mennek a koncertre, addig meg valahogy csak el tudja baszni az időt, ha már nem is a szószerinti értelmében.

Meghallott egy ismerős melódiát. A telefonja. Kivette zsebéből és felvette.

- Igen?

- Szevasz bátyuskám. Úgy hallottam Amerikában vagy! Nem is szólsz a te drága hugicádnak?

Andreas torka összeszűkült a meglepődöttségtől. Nagyon rég nem beszélt a húgával. Nagyon, nagyon rég.

- Adriana?

- Mert van másik húgod is?- a lány nevetve, vagy inkább már gúnyosan kacagva. Ismerte ezt a hangot, a lány diadalittas kacagását.

- Baszus, mi van veled?

- Én is ezt akartam kérdezni tőled. Hogy vagy?

- Jól. Elvagyok.

- Honnan tudod, hogy itt vagyok?

- Ohh. Előttem nincs titok. Ne tűnt még fel. A Tokio Hotel Amerikában koncertezik. Nem kellett hozzá nagy logika, hogy te is itt vagy velük, mint általában.

- Igen, mivel NEKEM vannak barátaim.

- Hey- váltott át a lány hangja szemrehányóan- Ez most egy célzás akart lenni?

- Vedd, aminek akarod.

- Honnan veszed, hogy nekem nincsenek?

- Adriana, hagyjuk ezt most, jó?

- Nem is akarsz találkozni a te kis húgoddal?

Andreas egy percre habozott, nagyon is tudja, mi jár a testvére után.

- Jah, Andreas, nem hiszed, hogy megváltoztam igaz? - suttogta a lány letörten. Andreas szinte elképzelte, ahogy a lány vékony, de hosszú ajkai lekonyulnak és a lány szemei, csillognak a kétségbeeséstől. Ez mind csak játék, amit Adriana előad, hogy megessen az embernek rajta a szíve és elérje, amit akar. De mi van, hogyha mégse? Ha tanult a hibáiból, megbűnhődött és esze ágában sincs megint egy mély árokba esni. Ha új élete van és már rég megtanulta mi is az erkölcs.

- Adriana, most ne menjünk szerintem ebbe bele.

- Tégy próbára. Találkozni szeretnék veled. Hiányzol ám.

Andreas összeráncolta a szemöldökét, bár ezt nem láthatta a lány. Talán most komolyan szívből beszél. Rájött, hogy fontos számára, hogy összetartson a többiekkel. Most lehet, hogy kivételesen nincs semmi hátsó szándéka.

- Nah bátyókám, találkozzunk már. Úgyis rég találkoztunk. Érdekel, mi van az ikrekkel, meg a bandával, Bejaminnal, Dominiccal.

- Bejaminnal, már nem nagyon lógunk, tudod, most dúl nála a love Aminnal.

- Jah, persze- nevetett Adriana, bizsergető izgalom fogta el, amikor belegondolt, milyen sok minden történt vele, mióta Amerikában él. - Látod, mit tesz az emberrel, ha egyszer becsajozik. Felborul az élete. Nem jó ez a monogámia dolog.- folytatta a lány. Andreas nagyon is tudta mi a véleménye erről a témáról testvérének. Mindig is szerette két pofára falni a helyes srácokat.

- Dominic ugye ott van?

- Jahm.

- Huh, nah az jó.

- Ne várd, hogy a történtek után, olyan szívélyesen fog fogadni téged.

- Ugyan már, Andreas, minden ember hibázik, nem? Mindenkinek jár még egy esély, igaz?

Andreas nagyot sóhajtott. Igaz, mindenkinek jár még egy esély, de Adriana már annyit kapott, hogy 2 kezén is nehéz lenne megszámolni, talán csak a hajszálain sikerülne.

Elbizonytalanodott a srác, ha megváltozott, nem kéne ilyen bunkón viselkednie vele, mégis csak a testvéréről van szó.

- Dominic most kicsit maga alatt volt, nemrég lekapcsoltál tiltott szer birtoklása miatt.

- No fene. Mondtam én neked, hogy nagy arc a srác.

- Adriana, hagyd ezt abba.

- Nyugi már. Csak poénkodtam. Hallod, tesó. Poénkodtam!

- Akkor neked mikor jó?- adta be Andreas derekát, vagy csupán unta már a beszélgetést.

- Nekem Andreas? Bármikor!!!

- Rendben. Harrisburgban vagyunk. Merre is laksz? Lehet, hogy ott is koncertezik a Tokio Hotel és akkor..- folytatta volna, de a lány közbe szólt.

- Harrisburg? Én most pont Philadelphiában vagyok. Ott vagyok egy óra múlva, ha gondolod.

- Most?- ült fel az ágyon hirtelen. Nem gondolta, hogy húgának ilyen sürgős lenne.

- Persze, simán. Mondom. Jah, vagy neked most nem jó?

- De, végülis. Este úgyis koncertjük van a fiúknak, eljöhetnél megnézni. Csak nem értem, hogy-hogy már most.

- Mert most minek halogassuk? Akkor majd küldd el sms-ben a hotel címét.

- Rendben.

- Ahj, Andreas, én már úgy várom- motyogta Adriana izgatott. Andreas azt is eltudta képzelni, ahogy fel-alá ugrál egy ágyon és úgy fogja a kezében a telefon. A húga, hát..kicsit hiperaktív volt, nagyon fel tudott buzdulni a dolgokon. Meg kicsit örült is volt. Andreas önkéntelenül is elmosolyogott mikor felélénkült benne az emlék, mikor még kiskorukban ott aludtak Adrianánál a barátnői és a húga buzdítására az összes csaj kiment tangába és melltartóba hógolyózni és hó angyalt csinálni. Ő pedig csak mosolyogva nézte az ablakból. Egy pár barátnője még sálat is tekert a nyaka köré és sapkát húzott a fejére. Aztán miután kibolondoztál magukat bejöttek a szobába és teát ittak, amibe whiskyt kevertek. Akkor lehetett a lány úgy 14 éves. Ez alapján el lehet képzelni, hogy miket csinált, amikor észrevette, milyen vonzereje van a testének, és hogy tudja az ujja köré csavarni vele a pasikat. Mindig elérte, amit csak akart.

- Már úgy hiányoznak az együtt töltött idők…emlékszel amikor a ..- kezdte a lány, de elharapta a dolgot, talán meggondolta magát, hogy felelevenítse-e ezt az élményt. Valószínűleg a dolog végén Andreas szívta meg. Aztán tovább gondolkodott, míg eszébe jutott egy másik régi story, de inkább azt sem hozta fel.- Olyan kis ördögök voltunk.- vágta rá végül. - Hiányzik az együtt hülyülés.

- Jól van, akkor majd csörgess, ha itt vagy... mókuska - tette hozzá és megeresztett egy barátságos kis mosolyt. Régen mindig így hívta.

- Ohh. Mókuska majd csörög... az ő nagy melákjának.

- Nah szia- dobta le Andreas a telefont. Nem volt egy érzelgős típus, de most melegség töltötte el. Talán most jön, azaz idő, hogy testvére meglepetést okoz, és ez esetben talán nem kell benne csalódnia, vagy maximum csak kellemesen.

78.rész

 

Lela lemászott az ágyról. Halványlila gőze nem volt, hogy miképp is kéne lebuktatnia Bill-t. Nem akarta elárulni, hogy feltörte a telefonját. Nem akarta, hogy a srác paranoiás ribinek tartsa őt. Nem is volt az, fogalma sem volt szerencsétlen lánynak, hogy mi üthetett belé.

Egy kis bűntudata volt, de azt gondolta, hogyha Bill tud élni úgy bűntudat nélkül, hogy valamit titkol tőle, amibe a volt csaja is benne van, akkor ennyit ő is kibír.

Talán van abban valami, hogy a tudatlanság gyönyörködtet - gondolta magában - ha maradt volna a seggén, akkor most nem lenne ideg a hasában és nem émelyegne ennyire a tehetetlenség miatt. Minden normális lenne, vagy legalább is látszólag, aztán lehet, hogy eltelt volna még egy pár hét, és magától lerendeződtek volna a dolgok. Viszont az is benne volt a pakliban, hogy akkor koppant volna egy hatalmasat. Nem tudta volna elviselni, hogyha egy pasi összetöri a szívét, vagy ha szimplán csak átbassza a fejét.

Látta, hogy Bill telefonjának kivillan a kijelzője. Egy kis habozás után felvette a szőnyegről. Első pillantásra is leesett neki, hogy nem a hívónak nem N-betűvel kezdődik a neve. Gyors végig olvasta. David. Ohh, szuper, végre valaki nem Bill múltjából, vagy legalábbis olyan, akit ő is ismer.

- Szia David, Lela vagyok mert Bill itt…

- Tudom, kicsim, Bill vagyok.- hadarta el gyorsan.- Figyelj cicus, John mindjárt ott van érted.

- Micsoda? Minek?

- Hát idehoz téged.

- Nem kellett volna előbb engem is megkérdezni?- huppant le az ágyra. Nem volt hozzászokva, hogy egy pasi döntse el, mikor, hova menjen. De a dühe, és a csalódottsága ellenére titkon azért kicsit tetszett neki a dolog. Érezte, hogy már pont ideje volt, hogy tudja valakihez, egy fix ponthoz kötni az életét. Szüksége volt valakire, aki mellette áll érzelmileg, és nem csupán barátként. Már csak azt kellett kideríteni, hogy Bill is ugyanezen az állásponton van vele kapcsolatban. Le kellett buktatni.

- Jó. Tudom. Bocsi, de már úgy szeretnélek látni, és gondoltam te is örülnél.

- De ti próbáltok.

- Hát most pont nem. Itt vagyunk egy szobában. Tom és Georg egy szál cigin veszekednek, én meg most ülök egy fotelban. Az előbb majdnem ráültem Tom gitárjára. Biztos örült volna neki. Egyszer összetalálkozott vele a hátsóm. Szerencsére nem tudja... Mi…nem rólad beszélek, nyugi.. harcolj inkább azért a cigiért, jó?- fordult el egy kicsit Bill a telefontó l- Nah itt vagyok kicsim, csak ezek az idióták hallgatóznak…húzzál már és ne a nyakamba lihegjél.. Ne, ne is reménykedj, nem telefon szexelünk!

- Biiill, vedd ki a kezed a nadrágból- kiabálta oda az egyik bandatag, Lela Georgra tippelt. Nevetve képzelte ez a jelenetet, hogy ezek mekkora marhák, máris nagy kedve volt menni. Csak azért nyomta a szívét a Natasha ügy, az lett volna a furcsa, ha nem nyomná.

- Nah cicus, leteszem, mert bármelyik percben ott lehet érted John, meg ezek az idióták, most ide gyűltek rajban, és nem hagynak rendesen beszélni.

- Rendben. Szia.

Lela leguggolt a bőröndje elé és kivett belőle egy kis short nadrágot, meg egy pántnélküli kék felsőt, ami nagyon ment a végtelen hosszú szőke hajához. Nem akart tusolni, de nem is érezte szükségesnek, mivel akkor tette ezt meg, miután elolvasta Bill híváslistáját.

A felsőn fehér Flitterrel a 69-es szám volt kivarrva, a tükör elé állt és a mintára nézett, megmosolyogta. Ő a 69-es játékos. Ez jó. I love 69. Nem is nagyon emlékezett erre a darabra. No fene. Milyen meglepetések érik. Végigsimította a testén a pólót. Csodásan simult a vonalaihoz. Istennőnek érezte magát, aztán eszébe jutott, ami kb 1 órája történt vele. Egy istennő, akinek lehet, hogy át akarják vágni a fejét.

Lehajolt Bill telefonjáért és nagyot sóhajtott. A pokoli masina- gondolta de aztán kinevette magát, hogy honnan szült ilyen barom jelzőt... pokoli... mondjuk amivel a készüléket illette az sem volt jobb. Masina. Baszki, még a déd mamájától sem hallott ilyet. Masina?

Nah mind1, nevezheti bárminek, úgy döntött magával viszi, Bill biztos örülni fog neki.

Felkapta Bill napszemcsijét az asztalról, a gyújtó mellől.

Hm... Nem is állt neki olyan rosszul. Sőt. Megnézte a márkajelzést, Prada. Tetszett neki a darab, majd megfűzi a pasi-t hogy passzolja le neki. Ha nagyon nagy lelki, lehet, hogy neki is adja, nem mintha Lela rá lenne szorulva.

 

Aztán elindult, le a lifttel. Tod már az előcsarnokban állt.

- Szia, azt hittem már soha nem jössz- mosolygott az óriás. - Figyelj csak, nagyon sok fotós van kint, nem erre megyünk- intett, mikor Lela már ki akart menni a forgóajtón.

- New Yorkban megláttak minket. Tudod, amikor elmentünk és itt hagytatok. Csináltak egy pár fotót.

Tod megállt és furcsa arckifejezéssel nézett a lányra. Lela nem tudta mire vélni, arra tippelt úgy gondolja az óriás, hogy ez nem az ő hatásköre.

- Elég félelmetes volt. Kiabáltak. Sandra le is öntötte őket kávéval.

Tod arca most másféle érzelmet tükrözött. Talán bánta, hogy nem lehetett ott, és nem védhette meg a lányokat.

Beszálltak a hatalmas fekete sötétített ablakos autóba. Lela hátra, ő az első sorba. A középső ülésbe ült. Előre dugta a fejét.

- Hallod, Tod. A fiúk most mit csinálnak?

- Próba van.

- És a rajongók nincsenek sokan.

- Dehogy is nem, de az a jó.

Lela csak mosolygott, büszke volt Billre. Imádta, hogy ennyire szeretik a bandát, de közben hatalmas teher is volt számára. A rajongók már elfogadták Natashát. És most ő lesz az új, a gonosz, a rossz, aki szétszedte őket. Összegezve, most ráhárult a hülye kurva szerepe, akit majd mindenki gyűlöl. Pedig ő csak szeretni akarja Billt, de ezt a rajongók nem fogják megérteni.

Szeretni? - pattantak, ki a szemei. - Mi az, hogy szeretni? Először talán ki kéne deríteni, hogy mi ez a Natasha-ügy. De hogyan anélkül, hogy Bill megtudná kutatott a telefonjában.

Támadt egy ötlete, előkereste a -;masinát- a táskájából és beütötte a kódot. Kíváncsi volt, mikor szokta legtöbbet hívni őt a csaj. Hány körül.

Sajnos az időpontok nagyon változékonyak voltak. Viszont Bill este mindig hívta 6-7 között, ez egy állandó időpont volt.

- Bill telefonja?

Lela zavartan nézett fel. A visszapillantóban pont Tod szemeit látta őt figyelni.

- Igen, nézem az e-mail-jeimet.- hadarta zavartan.

- Tudod a jelszavát?

- A böngészéshez nem kell - pislogta bátran és magában nagyon remélte, hogy Tod nem ért a telefonhoz.

Elhatározta, hogy 6-7 között lefoglalja Billt, bármi áron. Nem kellet nagyon gondolkoznia, biztos sikerül, esetleg beveti a bájait, amit Bill biztos nem hagy az ágyon, vagy a ruhadarabokat a testén. Aztán mivel minden nap érkezik egy hívás, Natasha drága biztos ideges lesz és megpróbálja ő felhívni a fiút. Lelának már csak abban kell majd ügyeskednie, hogy ő érjen oda előbb. Jó kis terv, ráadásul könnyen kivitelezhető is.

- Bahamákon vannak a szüleim- nézett a visszapillantóba Lela- Ők írtak nekem nem rég- mosolygott, hogy Tod ne gyanakodjon. Kapóra jött neki a szülei utazása, és az, hogy küldtek neki képeket is. Az anyja mániája volt.
- Nézd! Itt vannak most.- nyomta Tod képébe a telefont.
- Aranyos, szívesen lennék ott én is.
- Hm..ne hidd. Anyám nagyon hepciás, minimum 2szor cseréltet szobát. Mindig van valami baja.

- Az pompás, mi meg megérkeztünk a csarnokhoz.

Lela kiszállt és hagyta, hogy az enyhe szél belekapjon a hajába és bíztatóan megcirógassa az arcát.

Meghallotta a tompa kiáltásokat.

- A rajongók... a másik oldalon vannak - magyarázta Tod - Megszokod, gyere.

Megszokod. Hmm? Milyen furcsán hangzott ez. Lehet ezt megszokni, hogy ilyen közel áll Bill Kaulitz-hoz?

 Egy vékonyka lány nyújtott előre a taxisnak egy 20-ast.

- Tessék, nem kérek vissza, mert nem leskelődött. Jó fiú.- mosolygott a lány. Hazudott, nagyon is jól tudta, hogy a férfi le sem vette a szemét a visszapillantó tükörről, amikor a lány a taxija hátsó ülésén áthúzta a pink pólóját, egy feketére.

Egy hatalmas táska volt a vállán. Vidáman kipattant a taxiból és elrikkantotta magát. A széles járdára ugrott és a magasba emelte a kezeit. Több járókelő hatalmas szemekkel nézett rá. Már megszokta, hogy megbámulják hihetetlen hosszú fényesen szőke haját, kecses, magas alkatát. A szürkés szeme megcsillant a napfényben. Hihetetlenül boldog volt. Annyira unatkozott már, attól pedig migrénje volt. Egyszerűen nem volt hozzászokva. Egész életében olyan örültségeket csinált, hogy el nem tudta viselni, ha unatkozott. Eléggé szórakozott teremtés volt. Kicsit talán túl bohókás is, de felfoghatatlanul jól állt neki ez a dolog. Mindenki rajongott érte, még azok is, akik csak egy másodpercre mentek el mellette az utcán.

Érezte, hogy felemelkedik a pólója és kivillan a hasa alja. Kicsit talán túl sovány volt, mintha a csípőcsontja át akarta volna a bőrét szúrni, annyira kiállt, igaz az utóbbi időben felszedett pár kilót, de még így is szinte betegesen soványnak tűnt.

Megborzolt a haját és mosolyogva nézte, ahogy egy pár srác áll a hotel ajtaja előtt. Egyik előkapta a fényképező gépét, és a lányra szegezte, de nem kattintott. Biztos, azt hitte, hogy csak egy átlagos vendéggel van dolga, hiába volt ő szebb az egyszerű, szimpla vendégeknél. Ő annál sokkalta több volt. Senki sem sejtette, hogy ő maga az ördög.

A recepciós pultra nézett. Odaszaladt, a székben ülő fiú azonnal felnézett rá és kipattantak a szemei.

Adriana, látta ezt, de azért megnyomta a helyes kis aranycsengőt, jó kis poénnak tartotta.

- Miben segíthetek?- kérdezte a srác kicsit félénken.

- Meg tudnád mondani, merre van a bár?

- Arra, hölgyem.- mutatott kicsit zavartan az alkalmazott, azt hitte, angyalt lát.

- Tudod, ki a hölgyem. Bácsiztalak én valaha?- mosolygott, dobott egy puszit és elindult a bár irányába.

Egyik asztalnál Andreas ül. Felpillantott a szőke gyönyörű lányra, az ő kishúga... a pici mókuskája, ami már olyan sok fájdalmat okozott mindenkinek. Úgy látta fogyott, és az arca is kicsit megviseltebb volt, viszont a bőre, és a haja ugyan úgy ragyogott... és ott volt még a régi mosoly, az a csodálatosan széles mosoly, a lány kicsinyke, vékony szájával.

- Brumi- vetődött bele a lány bátyja karjába - De jó téged látni- suttogta és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a fiú arcára.

79. rész

Nem volt kifestve, egy kicsit sápadtnak hatott a bőre, de még így is gyönyörű volt. Andreas nem lepődött volna meg, ha a lány aludt volna egyet az úton.

- Szia. Más vagy- mosolygott Andreas, amikor végre kiendegte a lányt a szorító karjaiból, de még így is átfogta a derekát.

- Hogy érted?- kérdezte.

- Nem tudom, csak más vagy egy kicsit.

- Hát igen, elég szörnyű most az ábrázatom- kapta fel a bárlapot és játékosan az arca elé takarta.

-Nem vészes, így is gyönyörű vagy kis, hugicám - húzta el a lapot Adriana arca elől, aki kinyújtott nyelvel bukkant fel, aztán visszakapta azt, mint egy óriás gyerek.

- Tedd azt le szépen, így nem bírok a szemedbe nézni.

A lány durcásan lerakta, aztán mégis felemelte és a pincér felé tartotta, aki a pultnak támaszkodott, és már azóta figyelte, mióta bejött. Egyik italra mutatatott, hogy azt hozza neki.

- Ha ez onnan látja melyik, én megörülök- motyogta Adriana izgatottan a bátyának és még bizalmasan oda is hajolt hozzá. - Ha azt hozza ki, én esküszöm, hogy itt helyben szájon csókolom.
- Szerintem azt se látta melyik oldalon van a koktélod.

Andreas csak rosszallóan csóválta a fejét, Adriana képtelen volt, egyszerre egy dologra figyelni, mindig több dolgon ügyködött, per pillanat most sem bírt csak az ő asztalukra és a vele szembe lévő személyre koncentrálni.

A pincér letett egy valószínűleg citromos sárga koktélt.

- Ez a specialitásom. Nem találod meg a listán- mosolygott a srác- Gyönyörű, akárcsak te.

- De cseles- nevetett Andreasra, mikor a pincér már távozott. - mondtam én, hogy fingja sincs, hogy mire hadonásztam az előbb.

- És most? Mit kerestél Philadelhiában?

- Áh, csak átnéztem egyik barátnőmhöz. Nyitott egy clubot és szerette volna, ha ott vagyok a megnyitón. Ott voltunk este. - legyintett a kezével és gyorsan elterelte a témát- és meddig maradtok itt?

- Hát hallod, jótól kérdezed, David erre az embered.

- Ohh, David- szűkültek össze a lány szemei, mint egy bájos pillangónak- A jó öreg Davidünk. De rég láttam már őt is.

- Majd talán ma este fogod. - gyújtott rá Andreas egy szálra.

Adriana szó nélkül követte a példáját, de előtte még megnézte a dobozt.

- Csak nem azt mondod, hogy te még mindig ezt szívod? Azt hittem már leszoktál a cigiről.

- Persze, a jó dolgokról nem mondok le.

- De ez fos.

- Te is szívod. - nevetett Andreas és hátradőlt a székében.

- Szívom… -ismételte.

- Én nem cserélgetem a cuccaim, amilyen gyakran te teszed ezt.

Ez szíven találta a lányt, fájt neki, hogy pont a testvérétől hallja ezt, de nem mutatta ki, hogy késdöfésként érte ez, inkább finoman rekedtes hangon válaszolt.

- Ahj, Andreas, úgy csinálsz, mintha te angyalka lennél- lökte meg a bátyja vállát játékosan.

Andreas bizonytalanul nézett vissza rá. Még nem tudta, mit gondoljon. A sötét szemek még mindig ugyanolyan gonoszul és mégis játékosan csillogtak, mint régen. Vajon most egy belül teljesen más ember néz azon keresztül?

- Nem mondtam soha, hogy angyal vagyok.

Adriana diadalias mosolyra húzta a száját. Ugyan olyan karakteres arcvonásai voltak, mint Andreasnak, le sem tagadhattál volna, hogy testvérek, csak Adrianaé finomabb volt és kicsit még markánsabb, már ha lehet valakinek Andreasénál markánsabb arccsontja.

- Koccintunk?- kérdezte a lány ismét lelkesen, a szemei kipattantak és kicsit előre hajolt, ez volt a jele, hogy felbuzdult, mindig azt tette, ha valami kis dolog is az eszébe jutott. A nap 24 órájában pörgött.

- Én már megittam a felét- emelete Andreas a colás poharát.

- Nem is azzal gondoltam. Legyünk kicsit kalózok, igyunk már valami rumosat!

- Nem, köszi, nem kérek. - rázta a fejét.

- Ne csináld már, Andreas, Gyerünk! Rumozzunk már egyet!

- Bocsi, nem…

- Ahj, -támasztotta meg a fejét egyik kezén, mint egy kisgyerek, akinek elveszik a játékát. - Akkor koccintsunk ezekkel a szarokkal- húzta a száját, és Andreas poharához koccintotta az ő koktélját.

- Milyen?- kérdezte a srác, miután lehúzta a húga az ajándék italt.

- Fos- vonta meg a lány a csinos kis vállát.

- Akkor meg minek iszod?- nevetett And.

- Alkohol-alkohol, nem?

Andreas ismét mosolyogva rázta a fejét. Mulatatta a lány társasága.

Felnézett a bejáratra, az arcára fagyott a mosoly. Egy szőke lány tolta be az ajtót. A haja dögösen be volt állítva, egy könnyű, de szűk ruha volt rajta. Meglátta Andreas és elmosolyodott. A srác kicsit kétségbe esett arcot vágott, nem akarta, hogy Kathie és Adriana találkozzanak, bár ezt úgy sem kerülhette el, az esti koncerten, de minél kevesebb időt van együtt a két szöszi annál jobb.

Adriana megfordult, mert kíváncsi volt, mit figyel ennyire a bátyja.

Egy szőke lányt látott bejönni az ajtón.

- Ohh, dögös csaj- nevetett Adriana, de a fiú nem figyelt rá.- Próbálkozz be nála.

- Szia, kicsim- pattant bele Kathie barátja ölébe.

- Adriana, ő Kathie, a barátnőm. Ő pedig a húgom.

Barátnő?- visszhangzott Adriana fejében. Egyből ellenszenves lett neki a lány. Áhh. A bátyja kis barátnője. Lassan végigmérte, és ráébredt, hogy nem is való ez a kiscsaj a bátyának. Hiába kereste az indokokat, nem talált semmit. Csak nem és kész! Zárta le magában a vitát.

- Nem is mondtad, hogy jön a húgod. - bizonytalanul nézett végig Adrianán. Hiába hasonlítottak egymásra, mégis kételkedett a barátjában, miért nem szólt?

- Tényleg a húga vagyok, kell az igazolványom? - vágta rá végül Adriana, mikor már Kathie egy jó ideje nézegette magának.

Kathie vágott egy fintort, aztán kivette a barátja kezéből a cigijét, és amikor fújta ki a füstöt-véletlen- pont arcába sikerült.

- Uhh. Bocsi- motyogta élesen és határozottan lepöckölte a hamut. Meg akarta mutatni, hogy ő bizony nem ellenfél és Adriana még véletlen se merjen kikezdeni vele.

Andreas megint az ajtó felé tekintett. Egy sötét, fényes hajú lány jött be rajta és keresgélve nézett szét a bárban. Nagyon magas volt, egy elegáns rövid fekete mellényben viselt, alatta fehér pólóban, és elegáns fekete szűk farmerban meg egy vagy 13 cm magas sarkú különleges fekete bőr szandálban volt.

Még Adriana is megbámulta. Még egy Tyűha is elhagyta a száját, olyan nagy hatással volt rá az ismeretlen lány.- Őt már biztos nem ismeri Anderas- Gondolta magában és megbámult a lány gyönyörű dekoltázsát, és végtelenul hosszú, vékony lábait. Túl sok lett volna, neki szembesülni, hogy a laza kis társaságuk, ahol régen mindig ő volt a leggyönyörűbb már egyből 2 ilyen bomba tagot foglal magába.

A lány fényes  haja tengerzuhatagként omlott a vállára, mintha az meg lett volna írva és pontosan, ilyen percizizással. Határozott gyönyörű szemeivel keresett valakit, és amikor a tekintete az asztalukhoz ért meg is találta. Hosszú lábait példaszerűen pakolgatta egymás elé, így vonult végig a báron, közben szemügyre vette az asztal +1 főjét.

Kecses léptekkel ment. Aztán leült egy üres székre.

- Ő pedig Sandra- hadarta Andreas, de addigra a lány már kezet fogott Adrianaval.

- És te?- vonta fel a lány ívelten határozott szemöldökét.

- Adriana, Andreas húga.

Tetszett neki ez a lány. Simán Sandra, nem Bill csaja Sandra, vagy Georg nője Sandra. Csak Sandra. Sandra, a titokzatos istennő.

- Nem is tudtam, hogy van húgod, góliát- mosolygott Sandra Adriana bátyjára.

Tetszett szőke csajszinak, hogy más is becézgeti a testvérét, és meglepte, hogy nem volt féltékeny.

- Hát, pedig itt ül veled szemben.

Sandra csak egy kicsit húzta a száját, aztán kivett a táskájából egy vékonyszálú cigis dobozt. Adriana szeme felcsillant.

- Megkínálsz?

- Etesd csak a rákod- csúsztatta oda a dobozt, aztán intett a pincérnek, aki azonnal sietett a lány rendelését felvenni.

- Egy Scoth jéggel, hidegen. Lehetőleg Jack.

- 2 - hadarta gyors Adriana, és rájött, hogy egyszer szimpatikusabb neki ez a simán Sandra. Ez az elegáns határozott jellem, ami mégsem túl rideg, illetve egy kicsit, de azért mégsem annyira, és mind ezek ellenére, ott lobog a tűz a szemében. Teljesen elmerült a lány hosszú csillogó hajában, ahogy nézte. Azon gondolkodott, mennyi titkot rejthet. Meg kellett ismernie a lányt! Érezte, hogy ők nagyon nagyon jól ellesznek.

Már el is képzelte, mennyi őrültségeket fognak együtt csinálni. Hogy rendelnek a legdrágább kaviárból a hotelszobájukba, éjjeli 3-kor, aztán hogy rántják be a pincér fiút, hogy utána vadul „megerőszakolhassák”. Már csak az volt az egyetlen kérdés, hogy Sandra szereti-e a kaviárt, de ezt elég volt később kideríteni.

Vagy éppen hogy szaladgálnak majd le fehérneműben a tűz esetére kijelölt létrán. Miként ordibálnak majd baromságokat a sötétbe, egy átbulizott éjszaka után, a teraszukon állva.

Vagy éppen, hogyan is kapják majd elő a melleiket és nyomják topless-ben, amikor a barátaik, a Tokio Hotel koncertjére mennek. Aztán majd kinevetik Tomot vagy Georgot, hogy rossz akkordot kaptak el, vagy Billt, hogy eltéveszti a szöveget.

Tudta, hogy izgalmas idők várnak rá. Végre vége az unalomnak! Ők ketten meg tudják dönteni a határokat, megtenni a lehetetlent. Már a gondolattól is felbuzdult! Milyen jót fognak együtt szórakozni! A keze szinte remegett, annyira várta. Micsoda bulik következnek! Érezte, az élete új fordulatot vett egy pillanat alatt. Van egy társa, egy bajtársa, egy cinkosa. Tudta, hogy rátalált a másik felére. Sandra & Adriana. Adriana & Sandra.

Azt is elképzelte, hogy magukra tetoválják egymás nevét.

- Mire?- kérdezte Sandra kicsit unottan mikor kihozta a pincér az italokat.

- Ránk- mosolygott gonoszul, mégis vidáman Adriana.

- Ránk- koccintották össze a poharaikat. Sandra nem is sejtette, hogy csak 2-jükre iszik, azt hitte, az egész csapatra érthetően ránk. De talán jobb is volt így, minél hamarabb veszi észre Adriana közeledését, annál nagyobb biztonságban tudhatja magát.

- És meddig maradsz?- kérdezte és közben beletúrt sötét hajába. Szétnézett a társaságon, mindenki szőke volt rajta kívül, és a bőrük is jóval halványabb. Élvezte a szituációt. Visszaemlékezett, egyszer ő is platina szőke akart lenni, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és ráébredt, hogy halálosan szerelmes sötét fürtjeibe, úgy, mint bárki más.

Adriana makacsul összevonta a szemöldökét, úgy gondolkozott. Hm... Meddig is marad?

- Kíváncsi vagyok a koncertre - adott egy kitérő választ mosolyogva.

- Ja, értem.- bólintott Sandra

- Te nem jössz?- kérdezte a lánytól, meglepődött szemekkel és közben hosszú szőke haját csavargatta.

- Nem hiszem. Annyira nincs kedvem. Meg amúgy is, egész délután teniszezni akartam.

- Tenisz? Ahm... Szeretem- hazudta Adriana, az volt az igazság, hogy borzalmasan megvetett minden sportot. Utálta, ha leizzadt a teste, vagy ha remegtek az izmai a kimerültségtől. Minden sportembert szánalmasnak tartott.
Ez esetben ez nem így volt, bejött neki, hogy Sandra teniszezik, és még kitudja milyen testmozgást végez.

- Komolyan? És jól megy?- kérdezte Sandra. Már ő is kezdett látni valamit Adrianaban. Bár ez a valami más volt, mint amit Adriana látott a sötét szépségben.  A teniszező társat, akivel játszhat egy jót és – nagy valószínűséggel- meg is verheti.

- Aham. Egész jó vagyok- mondta mosolyogva. Tényleg tudott játszani és tényleg jól, még egy helyes teniszoktató régen nagyon megdobogtatta a szívét, és akkor vett egypár órát..de teltek az órák, Adriana megkapta, amit akart és már többet be sem ment a teniszpálya közelébe.

- Eljöhetsz velem, ha gondolod. - Sandra mindig profi párral játszott, de most úgy gondolta, csak passzolgatnak egy kicsit, aztán majd ennyi. Meg kíváncsi volt, mennyit bír a csaj.

- Igen, persze. Tök jó lesz.

- Rendben. Hozom a cuccom és indulhatunk.

- Öhm..- harapott Adriana a szája szélébe zavartan aztán felemelte a táskáját ( amiben csak egy piros tanga és egy pár smink lapult, meg az egyéb kis apróságok), jelezve, hogy nem nagyon készült arra, hogy teniszezni foga a napokban.

- Jó. Megoldjuk.- legyintett Sandra mosolyogva. Van valami a világon, amit pont Ő ne tudna megoldani?

 

- Erre gyere.- nyitott be Tod egy ajtón. Felpillantottam, Lela jött be. Én pont Georggal szemben álltam és a gityónkkal próbálgattunk, Bill és Gustav meg egy-egy fotelben ült.

Lela lekapta a napszemüvegét, és vigyorra húzta a száját.- Hey, Geci, ez nem Billé? - szűkítetem össze a szemem, de hát kit izgat. Ha már ilyen jól meg vannak, akkor csak hajrá. Én biztos, soha nem bújok majd Sandra tangáiba.

- Szió- állt fel Bill rögtön és oda sietett a lányhoz, aki kicsit félve hagyta csak, hogy Bill átkarolja, és egy csókot nyomjon a szájára. - Baj van?

Lela csak rázta a fejét, és elterelte a témát.

- Húh. Ti, szexi, ahogy így egymással szemben álltok. Tom, most tetszenél a nődnek- kacsintott felém.

- Ohh, én kinek nem?- röhögtem és megforgattam a pengetőm 2 ujjam között.

- Próba.- dugta be a fejét, az egyik hang technikusunk.

Mind a 4-en felnyögtünk és indultunk a színpadra.

- És én?- nézett utánunk Lela nagy szemekkel, mire Bill visszafordult érte, kézen ragadta, és behúzta, hogy végig nézhesse a próbát, onnan a nagy üres térről, ahol pár óra múlva rajongók fognak majd minket sikítva élvezni. Élvezni..hoho, de édes..
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés