80. rész

Sandra a cipőjét kötötte. Egy fekete teniszruha volt rajta, eszméletlenül mini változat, így az szépen kiemelte hosszú lábait.

Adriana-n pedig

Sandra egy fehérpólós, kékszoknyás kombinációja volt.

Sandra felkötötte a haját és egy sapkát is tett fel.

- Kezdhetjük?- mosolygott Adriana vidáman. Sajnos még nem tudta, mire vállalkozik. Mind két lány rosszabb volt, mint egy tucat pasi. Hatalmas versenyszellem tombolt bennük. Sandra észrevette, hogy érkezett egy sms-e. Belebizsergett a gyomra. Valami nem volt rendben. Elolvasta.

Ne haragudj, mindent annyira qrvára sajnálok. Csak téged akarlak semmi mást. Nem tudok nélküled élni, bocsáss meg.

A keze remegésbe kezdett.

Mi van? Mi van? Mi van?

Hogy írhatott ilyet?

Nagyon jól tudta, kitől jött az sms, még akkor is, ha nem volt feladó.

- Kezdhetünk? –kérdezte ismét Adriana és vidáman fel alá ugrált Sandra egyik Emporio-s tenisz ütőjével.

- Basszus, baj van?

 

Before I Forget- Slipknot(full music).mp3

- Nem, nincs, kezdjünk- kapta fel a fejét gyorsan és ledobta a telefont a törölközőjére. A lábai remegtek, még akkor is, amikor a pálya salakjához ért a cipője. Nem így képzelte el. Olyan rég várta már hogy játszhasson egy kicsit, most meg ez van. Pattintgatta a labdát az első szervához, aztán magasba lendítette a kezét és ütött. Szép laposan, hogy épp hogy csak érintett a hálót. Szinte mérnöki pontossággal repült.

Adriana nem számított ilyen erős ütésre, de még idejében a labda elé ugrott. A játék elkezdődött.

Sandra próbálta minden dühét a labdába hajtani. Csak arra összpontosított, kizárta a külvilágot.

Egyre hevesebben jöttek az ütések, Adriana ugyan azzal az elszántsággal küzdött nála évezredekkel előrébb járó társa ellen.

Qrvára felbaszta a dolog. Ugyan mit képzel magáról az a fasz? Egy beteg pöcs. Semmi több. Hazugság minden szó, amit mondd, és csak ágyba akarja csalni őt.- gondolta Sandra és akkorát lendített az ütőjén amekkorát már nagyon rég. Felnyögött az erőkifejtéstől, Adriana meg ijedten felsikított, ahogy a szélsebes labda közelített az arca felé, szerencsére tudott hárítani, már ez egész lába remegett, nem tudta tartani ezt a ritmust.
De akkor mégis miért alázkodik meg? Mert ő bizony megalázkodott, és nem is kicsit, hanem nagyon! Főleg tőle nem várta volna, a macsó, a férfi, a félelmet nem ismerő ember. És most ő fogja térdre kényszeríteni ezt a srácot? Miatta fog leereszkedni és térden állva csúszni előtte a földön a bocsánatáért.

A labda csak repült Sandra felé, de sajnos Adrianának olyan jól sikerült céloznia, hogy a Sandrához a legtávolabbi ponthoz tartott.

Sandra elindult érte, becsúszott, az egyik térdén a bőrt teljesen felhorzsolta. Érezte, az égető fájdalmat, de nem érdekelte, csak ütött. Nyernie kellett. Ő nem veszíthetett. Ő nem! Annyira elszánt volt és mérges, egy hatalmas üvöltéssel terelte vissza a labdát a háló túlsó végére. Nem érdekelte, hogy a vér végig folyik a lábán, úgy bele volt lendülve a játékba, hogy hidegen hagyta mindez. Ki akarta fárasztani a testét és kiütni belőle minden haragját.

Adriana egy hatalmas nyögés kíséretében lendítette a kezét, remegett a vádlija, a szája kiszáradt, a haja pedig kócos volt.

Kibaszott életbe- szidta magát a gondolataiban, nagyon le volt gyengülve, rég nem sportolt már, és a szervezete el is szokott tőle, már ha le lehet szokni olyan dologról, amit soha nem űzött. Nem volt jó kondiban.

Sandárnak elborult az agya, még egy óriásit ütött. Adriananak már nem volt lélekjelenléte a labda után futni.

- Pihenjünk- ligete a kezeit pedig a térdére támasztotta és úgy kapkodott levegő után.

Sandrának ez nem volt elég, a háló egyik tartó gerendájához futott és azt kezdte el ütni-verni, ahogy csak bírta. Elkeseredetten vezette le az indulatát és közben csak ordított.

- Rohadt életbe! Dögölnél meg!- az ütőnek már nem sok kellett, hogy darabokra essen. Egy pár szál már el is engedte magát, pedig nem mondhatni, hogy egy ilyen drága ütő gyenge elemekből lenne össze rakva.

- Sandra!- futott oda Adriana, kivette a lány kezéből az ütőt, aki ellenségesen harcolt ellene, de végül mégis sikerült és messzire hajította.

A megtört lány a földre rogyott, az arcát a tenyerébe temette és inderülten beleüvöltött.

Adriana leguggolt mellé és a vállára tette mind a két kezét, csak akkor vette észre, hogy mekkora sebe is van az ellenfelének.

- Kibaszott aljas dög!

- Mi a baj? Nyugodj meg.- próbálta csitítani. Hagyta, hogy a lány kiordítsa magát. Nem volt ez megszokott viselkedés Sandrától, hogy más ember előtt mutassa ki az indulatait, mindig erősnek és kiegyensúlyozottnak mutatta magát. Még őt is meglepte, hogy egy olyan lány előtt jött ki ez rajta, akit alig pár órája ismer.

- Gyere, kelj fel, egy kis víz jót fog tenni.

Némán ballagtak egymás mellett. A vér már elért Sandra zoknijáig is, de nem nagyon figyelt már semmire. Leültek a pálya széli padra, Adriana kikutatta a sport kupakos üvegeket és egyiket Sandra felé nyújtotta, aki a törölközőjébe törölte az arcát.

- Most pedig mondd el mi húzott fel ennyire.

A lány nagy szemekkel nézett, nem akart róla beszélni, mégis úgy érezte, Adriananak elmondhatja.

- Kaptam egy sms-t.- nyelt egy nagyot.

- Kitől?

- Eric Schwarz-tól.- Adriana Összeráncolta a homlokát, innen tudni lehetett, hogy ismeri a srácot, ha hallásból is. - Régen jártam vele. De szakítottunk, mert rájöttem, hogy egy állat. Dominicot elkapták. Hallottad a storyt?

- Nagy vonalakban, de folytasd.

- Megígérte, hogy segít, ha lefekszem vele. Elmentem hozzá, de amikor már oda került a sor, ott hagytam, de a papírt hoztam magammal, amivel segíthettem Donnak. És most írt egy sms-t.

- Mi volt benne?

Sandra csak a telefonját nyújtotta.

- Itt van, olvasd el. Nem szokása ilyet írni. Mégis csak pasi, meg amúgy is-

Adriana csak megölelte a lányt. Sandra nagyokat pislogott. Kicsit hirtelen érte a dolog.
Adriana becsukta a szemét is morgott is egyet halkan. Tetszett neki, hogy Sandrának is izgalmas élete van. Jó páros lesznek ők ketten- gondolta magában. Neki is vannak zűrjei, Adriananak is. Együtt érzően nézett a sötéthajú társára. Valahogy viszonozni akarta a bizalmát, ha már a lány így megosztotta vele a titkát. Kötelességének érezte ezt kölcsönözi.

- Nagyon jól játszol. Nem gondoltam, hogy ennyire jól van.

- Országos jegyzett játékos vagyok- mosolygott Sandra.

- Hát én meg nem.. Én csak játszó vagyok.. Illetve nem. Az sem. Csak azért tudom, hogy kell egyáltalán fogni az ütőt, mert vettem egy pár órát. De olyan távol áll tőlem minden sport mint ide a Hold... meg aztán vissza. 3-szor.

- Én imádom. Főleg űzni. Viszont férfi sportokat nézni is.

- Nekem mondod? Szerinted miért jártam teniszre? Az oktató..Huh.

Sandra mosolygott.

- Egyszer nézz meg egy amerikai foci meccset. Egy életre elfelejted azt az edzőt. Amerikai foci a legjobb.

- Az azért vad.

- Pont ezért jó.

- Hát én sosem néztem semmi ilyesmit. Űzni meg aztán végképp. Tudod, nem vagyok olyan. Bár most tényleg nagyon le vagyok gyengülve. 3 hónapig rehabon voltam.

Sandra nagyot nyelt és kipattantak a szemei. Meglepődött, hogy Adriana ezt csak ilyen közvetlen lazasággal közölte.

- Mit szedtél?

- Gyógyszerfüggő voltam. Meg úgy nagyjából mindenevő voltam. Mi ezt így hívjuk. Kicsit morbid, nem? Mindenevő.

- Ezt nem mondod komolyan? -Sandra arcán ott volt a döbbenet és az együtt érzés.- Ez elég borzalmas.

- Igen.. De Andreas nem tudja.. nem igazán szoktunk beszélni.. Nem örülne neki, ha megtudná. Megérted, igaz?

- Persze tőlem nem tudja meg- mosolygott Sandra.

- Köszönöm. Nah gyere, kötözzük be a sebeidet. Csak aztán tőlem fájdalomcsillapítót ne kérj!

 

- 1 óra kezdésig.- dugta be a fejét David.

- Kösz.- fújtam ki a levegőt.

Gustav ült mellettem, és a kezében idegesen pörgette a dobverőit, amik véletlen kirepültek onnan és beleálltak a hajamba. Hasonlíthattam egy feltűzött hajú gésára.

- Bocs.- húzta ki Gustav és próbálta elfojtani a röhögését.

- Kapd be!- löktem meg. Kicsit idegesebb voltam a kelleténél. Ilyenkor mindig ideges vagyok. Soha nem fogom megszokni ezt.

A csarnokba a lányok ordították a neveink. Leírhatatlanul jó érzés volt. És nekünk nem sokára ki kell állnunk a színpadra, hogy nekik játszunk. Csak nekik szívvel lélekkel. Csak azért jöttél el, hogy minket lássanak, és hogy a mi zenénk hallják. Felemelő érzés volt.

A gondolat menetemet Andreas szakította meg, aki akkor esett be az ajtón Kathie társaságában.

- Nem késtem el?- nézett szét a szobában.

- De Andreas, a fiúk már elmentek. Nézd már meg, hogy kint állnak-e már a színpadon, mert én nem hallom- nevetett Dominic, aki már egy jó ideje megérkezett.

- Ez jó volt- röhögtem, és Don felé tartottam az öklöm- Adj egy bütyköst.

- Hol késtél ilyen sokáig?- kérdezte Bill.

- Felhívott a húgom és vele találkoztunk.

Mindannyiunk szeme egyszerre pattant ki. Ugyan az a név csengett a fülünkben.

Adriana.

A gyönyörű szőke lány, a gyönyörű, gonosz szőke lány.
81. rész

 

- Te szóba állsz azzal a kis ribanccal?- grimaszolt Dominic.

- Ő a húgom, Dominic. Szerinted nem tanult a hibáiból?- ráncolta a homlokát Andreas.

- Eddig sem tanult soha.- vágott vissza, de úgy hogy próbálta elfojtani a röhögését.

- Mekkora egy patkány vagy, Dominic!- szorította ökölbe a kezét And.

- Hey, álljatok le!- keltem fel- Nem kéne összebalhézni a kiscsaj miatt! Nem olyan gáz, hogy Andreas beszélt a húgával.

- Tom, te is tudod miket tett a húga!

- Igen, tudom! De Andreas a bátyja.

- Szokj hozzá a gondolathoz Dominic, mert ma este itt lesz a koncerten.

Elkerekedtek a szemeim.

- Már ha ez a Tokio Hotelnek nem baj.- tette hozzá, mikor meglátta az arckifejezésem.

- Nekem mind1 - vontam meg a vállam és hátra sandítottam a többiekre, akik a kis vita miatt csak a 2 srácot figyelték, de úgy vettem észre, felőlük is oké a dolog.

Dominic mélyet sóhajtott, elveszítette ezt a csatát.

- Don, ne vágj ilyen képet, mert pofán baszlak!- néztem rá fenyegetően.- Te sem vagy angyal! Nem tűröm, hogy balhézzatok. a barátom nem balhézhat össze! Főleg nem ilyen hülyeség miatt. Andreas testvére, Adriana. A család, az család!

- Háh.. Én ugrasztattalak már össze titeket és mér..- kezdte, de Bill felemelte a kezét.

- Mindnyájan tudjuk, milyen adóságok vannak Adriana listáján, nem kéne feleleveníteni.

Tévedett nem mindenki tudta, például szerintem Lelát se, meg Kathie-t sem világosította fel senki Andreas a hugicájáról. Ami meg a legrosszabb volt, hogy Sandrát sem. Tényleg- pattant ki az agyamból a gondolat, hogy merre lehet. A koncert előtti izgalom el is felejtette velem a dolgot, hogy egész nap nem láttam. Rá kellett döbbennem, hogy hiányzik. De már egy telefont sem volt időm megereszteni, David jött be és intett, hogy menjünk.

- Sok sikert- veregetett hátba Don.

- Már kíváncsi vagyok rátok- nyomott egy puszit az arcomra Kathie.

- Mindent bele adunk- kacsintottam rá és hátra néztem. Bill is akkor állt fel és szájon csókolta Lelát. Ohh. Egy ilyen most nekem is jól jönne.

A folyóson megkaptam a gitárom és feltettem a nyakamba a szíját, a pengetőt meg a számba fogtam. Olyan íze volt, mint mindig koncert előtt. Ettől még idegesebb lettem.

Össze kellett szűkítenem a szemem, hogy elhiggyem, amit látok.

A folyosó végén Sandra és Adriana rohant be kézen fogva azon az ajtón, ami a színpad oldalsóvégéhez vezetett, ahol ilyenkor Andreasék meg mindenki, akit mi hívtunk áll.

A francba. Rossz érzésem támadt. Nem akartam, hogy Adriana tudja, Sandrával járok. És azt sem akartam, hogy ez a két lány jóban legyen. Annyi minden történhet. Két tűzijáték..és ha az egyik robban a másik is fog. Azt nem akartam, hogy bármi is belekavarjon a kapcsolatomba.

Már pont indultam volna, oda ahová ők is beviharzottak, de az egyik testőr megfogta a kezem.

- A francba Tom. Mit csinálsz? Nem arra kell menned!

Kitéptem a karom a lapát tenyeréből,l aztán indultam a folyosó végére. De észbe kaptam. Így súlyos másodpercek fognak kiesni a koncertből. Nem akartam, hogy miattam csússzon el a show.

Befutottam a színpadra. Bill dühösen nézett rám. Közben a mikroportban is hallottam, hogy ordítanak a fülembe.

Még pont időben érkeztem, senki nem vette észre a bakit a közönség soraiból.

Lenéztem, hatalmas tömeg köszöntött. Az egész lábam remegett. Imádtam ezt az érzést.

Az elsősorban egy lány a nevem ordította. Nagyon széplány volt. Barna kicsit hullámos volt a haja és mosolygott. Visszamosolyogtam rá, és úgy kaptam bele a húrokba.

Az egész testem átjárta a zene, és a bizsergés, hogy játszhatok.

Most mégsem tudtam magam teljesen oda adni a zenének. Mindig a színpad széle felé sandítottam a fél szememmel.

Lela és Don nevetve néztek fel rám. Az egyik kezüket pedig a magasba tartották.

Andreas Kathie mellett ált és átfogta a derekát.

Sandra meg Adriana mellett. Kicsit jobban szorítottam a pengetőmet, hogy elfojtsam az indulataimat. Fogalmam sem volt, miért húzom fel maga, de nem akartam együtt látni őket.

Sandra elkapta a pillantásom és egy puszit küldött felém, a mutató ujját pedig végig húzta a dekoltázsán.

Uh. Eljátszottam a gondolattal, hogy leugrom a színpadról, és neki esem.

Sajnos nem viszonozhattam, csak mosolyogtam feléjük. Adriana azt hitte, hogy csak úgy teszem hirtelen felindulásból és viszonozta a mosolyt.

A közönség ordított, amikor előadtuk a szünet előtti utolsó számot. Mi meg eltűntünk a színpad mögött.

Teljesen ki voltam melegedve, és a testemet is kimerültnek élveztem. Fárasztó ám, ez az egész. Amilyen nagyszerű, olyan fárasztó.

Ledobtam gitárom és én is bevágódtam az ajtón.

- Sandra - néztem szét. -Meg kell keresnem Sandát.

- Mi van?- Bill kipirosodott arccal és a vízéből kortyolva.

- El kell neki mondanom, hogy Adriana nem tudhatja meg hogy.. Tudod milyen a csaj.

- Tom, nem lesz gond. Nyugodj már le!

- De a faszomba is..

- Most miért vagy ilyen ideges? Billnek igaza van. Mégis mi baj történhetne?- Georg és kifújta a levegőt.

Alig, hogy megpihenhettünk, már mehettünk is vissza. Még nagyobb lökettel játszottunk. Beleadtam mindent. A gitárom legalább elterelte a gondolataimat.

A közönség ráadásért kiáltott. Mi meg rá is adtunk.

 

Andreas Kathiet átkarolva élvezte az utolsó számot. Közben Adrianára sandított és elmosolyodott. Örült neki, hogy itt van a lány, és hogy talán most más lesz minden.

Adriana hatalmas szemekkel nézett fel a színpadra. Már benne volt a pörgés. Elhatározta, hogy a koncert után ráveszi Sandrát, hogy menjenek be egy éjszakai clubba, hogy ott dobálhassák a hajukat az őrületbe kergetve vele mindenkit. Kanos fiút - irigy lányt egyaránt.

Aztán majd hajnali 4kor indulnak a melltartóik keresésére, amit elhagytak valahol a boxok között. Már ha lesz rajtuk. Milyen jó lesz! Egész életét ezzel a lánnyal akarta tölteni, és éjjel nappal vadulni. Annyira élvezte a vele együtt töltött idő minden percét!

Az utolsó szám is véget ért.

Az egész banda elindult a szobába.

 

- Ahj, de jó volt!- vetődött le Bill egy fotelbe.- Imádtam. Figyeltétek milyen jól összhangba voltunk a 4.szám közepén. Hogy el tudtuk kapni a pillanatot!

Kinyílt az ajtó és bevonultak rajta mi kis díszközönségeink.

- Jók voltatok. -mosolygott Dominic és leugrott mellém.

Ijedt szemekkel figyeltem, ahogy Sandra közeledik felém, aztán megtámassza a kezét a térdeimen és a számra nyom egy puszit.

Kipattantak a szemeim. A francba!

Adriana hatalmas szemekkel nézett ránk. Tudja. Veszítettünk.

Nem lehet, hogy őt ketten- gondolta magában. A testét elöntötte a méreg. Hogy lehet, hogy csak most tudta meg! És ő már majdnem bedőlt ennek a ribancnak! Idióta kurva!

Már semmi nem volt neki szimpatikus Sandrában. A hosszú lábait okádéknak találta és magában megjegyezte, hogy az ekizős-kokózós manökeneknek ilyen. A haját már csapzottnak látta, és a telt száját amit az erotika megtestesítőjének könyvelt el, már olyannak tartotta mintha két mérges darázs csípte volna meg.

Teljesen ellenszenves lett neki a lány.
Gyűlölte a lányt. Teljes szívéből, minden porcikáját. Okádni tudott volna tőle.
Mégis hogy lehetett ennyire vak, és mi tetszett neki ennyire? Még hogy majd egyszer ők nagy barátnők lesznek? Soha! Az ellenségekből csak a tündérmesékből lesznek azok. Márpedig ő nem tündérmesében élt. Inkább álomországban, ahol nincsenek törvények.

Ökölbe szorította a kezét. Még pont láttam ezt, aztán elkapta a tekintetem. Én is visszanéztem Sandrára.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól nyomod.- suttogta.

- Sok mindent nyomok még jól. Tartsak egy kis bemutatót?

Dominic mellettem elmosolyodott, de más pontot nézett. Talán hallotta, talán nem.

Georg Adrianahoz közelített. Még pont a látókörömben voltak.

A lány kedvesen mosolygott és úgy beszélgettek.

Valami nem volt rendben, éreztem. De nem volt időm ezzel törődni.

Át kellett mennünk egy másik szobába, ahol egy pár fotós várt.
Teljesen hulla voltam, amikor a kocsiban voltunk a bandával, a többiek már visszamentek. A színpadon mindig állati melegem van, és úgy érzem, elolvadok. Semmi másra nem vágytam, mint egy hideg zuhanyra.

Bementem a szobámba és keresni kezdtem Sandrát. Akkor esett csak le, hogy külön vagyunk. Basszus.

Indultam át hozzá az ajtó megint nem volt bezárva. Rosszallóan megcsóváltam a fejem. Ez soha nem zárja be? Semmi biztonság érzete nincs?

A fürdőszobából zajok szűrődtek ki. Hallottam a víz csobogását.

Áhh, szóval zuhanyozik. Felcsillantak a szemeim. Mióta is nem szexeltünk?
2 napja? Talán 1? A lényeg az volt, hogy ideje volt egy kiadós dugásnak. Nagyon-nagyon ideje volt!

Lassan nyitottam ki az ajtót.

82. rész

 

 

Sandra a tus alatt állt háttal nekem. A haja fel volt kötve a feje tetejére. Csinos barna popsiján végig fojt a víz, ő pedig halkan dudorászott valamit.
- Lálá.. Honey you know where the world is at…oh láláá.. Come home with me when the party ends…oh… Heaven knows I tried to let you go…
Ha nem lettem volna ennyire begerjedve, talán még viccesnek is találtam volna, most inkább aranyosnak. Úgy dobáltam le magamról a ruhákat, mintha versenyen lettem volna. Amúgy is le akartam tusolni. A koncert nyomot hagy a testemen.

Halkan Sandra mögé lopóztam, aztán hirtelen átkaroltam egyik kezemmel a csípőjét, a másikkal, pedig befogtam a száját, mert sikítani akart. Ijedten próbált kapálózni.

- Nyugi, csak én vagyok- suttogtam és már nem szorítottam erősen.

Megfordult és az öklével a mellkasom kezdte verni.

- Te barom állat! Normális vagy? - visította az arcomba.

- Nyugi már. Ne fossál!- fogtam le mosolyogva a karjait és közel húztam magamhoz.

- Ha még egyszer ilyet csinálsz!- fenyegetőzött elszánt szemekkel.

- Nagyon akarlak! Most azonnal.

Elégedett vigyor ült ki az arcára.

- Nah mivan? Tegnap jól sikerült az este mi? Álló farokkal kellett elaludnod?

- Honnan veszed, hogy aludtam?

- Hát igen.. persze. Reméltem, hogy majd nem jön álom a szemedre.

- De egy szemét nő vagy te- nevettem el magam.

- Attól, hogy most elregélted, milyen fos volt a tegnap estéd álló fasszal, nem esik meg rajtad a szívem.

- Most is áll a faszom- suttogtam.

- Gratulálok, hogy nem vagy impotens. - lehelte a fülembe, és átfonta a karját a nyakamon.

- Ne hazudd, hogy te nem akarod!

- Akarom, csak én tudom magam tartani.- csókolt bele a fülembe. Beleborzongtam. Nem bírtam tovább. Érezni akartam. Azt akartam, hogy benne legyek és az enyém legyen minden porcikája.

A falhoz nyomtam. Kicsit talán erősebben, mint ahogy kellett volna, mert a koponyája hatalmasat koccant a csempén. Meg is ingott, de elkaptam.

- Uhff..Bocs..Úgy sajnálom. Nem akartam.

Sandra a fejét fogta és úgy nézett fel rám bekönnyezett szemekkel. Baromira elszégyelltem magam.

- Bassza meg! Annyira sajnálom! Egy állat vagyok és túl erőszakos.
Egy ideig még pislogott, aztán felvézett rám.

- Te fasz. Ha egyszer már elkezdted, fejezd is be.- mondta és kicsit perverz fény csillant meg a szemében.

Felizzott a testem, amin a szavait hallottam.

Nagy lelkesedéssel fogtam bele, de már óvatosabban. A kezemmel hátra nyúltam és a vizes fenekét markoltam. Vadul csókolóztunk. Oldalra döntöttem a fejem és ráhajoltam. Nagyon játékos kedvében volt, óvatosan, hogy ne vegyem észre átváltott a hidegre.

Felkiáltottam és gyors visszaállítottam.

- Ez most mire volt jó?- néztem kicsit talán a kelleténél dühösebb arccal, de ő csak huncutul vigyorgott.

- Látnod kellett volna magad. Nagyon édes voltál.- csókolt meg újra.

Kész voltam. Nem bírtam tovább.

Felkaptam az ölembe és lassan belé hatoltam. Kicsit talán túl gyors is voltam. Sandra még annyira nem volt benedvesedve. Összeszorította a fogait és nyögött egy elfojtottat. Kínoztam, de jól esett neki.

Lassan kezdtem mozogni. Az egész csaj az enyém volt. Minden porcikája. Végre!

Apró csókokért hajolt le, amiket meg is kapok. Arra eszméltem fel, hogy hatalmasokat, erőteljeseket lökök. Sandra letette az egyik lábát, másikat meg térdét behajlítva tartotta, így teljesen be tudtam hatolni.

Az ajkába harapott és erősen húzott magába. Nagyokat nyögtem, ahogy éreztem mennyire mélyen, mozgok benne. A víz lágyan simogatott.

Tudtam, hogy már nem bírom sokáig. A vulkán kitörőben volt már. Összeszorítottam a fogam és elkaptam Sandra tekintetét. Egymás szemébe néztünk. Hatalmasat nyögött és az egész teste remegni kezdett, láttam, sikerrel jártam. Én is követtem, de közben még mindig egymást bámultuk. Enyhén megszédültem, amikor leálltam. Még löktem egy pár lassú utolsót, aztán felsóhajtottam. Sandra a mellkasomra hajtotta a fejét. A szívem hevesen vert, még én is hallottam.

Simogattam a hátát. Baromi jó érzés volt, ahogy a víz végig fojt mindkettőnkön. Még az idő is megállt egy pár másodpercre.

 

Reggel hatalmas csattanásra ébredtem meztelenül az ágyban. Valami az utcán történt. Túl fáradt voltam, hogy érdekeljen mi is volt az. Meg amúgy is, egy másik oka is volt, hogy lehetetlenség lett volna felkelnem. Sandra hozzám bújt és a mellkasomon aludt.

Szinte csikizett, ahogy kifújta a levegőt. Megtöröltem a szemem, és a plafont néztem.

Egy kis idő múlva Sandra felemelte a fejét.

- Jó reggelt.

- Neked is. Mennyi az idő?- kérdezte.

- Fogalmam sincs. De mit is számít az.- húzodott végig az arcomon egy laza vigyor.

 

Lela nem aludt egész este. Hátat fordítva feküdt Billnek. Miután hazaért a koncertről rögtön letusolt és ment is aludni. Hallotta, amikor a fiú megérkezett, de alvás szintelve kibújt az alól, hogy beszélgetnie kelljen vele.

Furcsa érzések kavarogtak benne. Egy részt szinte szárnyalt a koncert után. Nagyon büszke volt, amikor a színpadra nézett, és meglátta rajta Billt.

Más részt viszont bizonytalan és kétségbeesett volt és csalódott. Már rég érezte valakivel ilyen jól magát, hosszú távon. Nem volt egy olyan típus, aki nem szereti a változásokat. Márpedig most félt a változástól. Ki ne félne, ha akkor boldog lenne, de a boldogsága egy pillanat múlva romokba dőlhetne.

Átfordult a másik oldalára. Bill édesen aludt a párnát az arcába fúrva.

Lela lassan kikelt az ágyból. Elindult a fürdőszobába, hogy kicsit felfrissítse az arcát. Kimerültnek érezte magát az egész estés gondolkodás után.

Mire visszaért, Bill már felült az ágyban. Csak némán bambult maga elé.

- Már fent vagy?- a lánynak szegezve a kérdést.

- Most keltem.

- Éhes vagy?- a lány néma fejrázással válaszolt.- Én igen.

- Te mikor nem vagy az?- sóhajtott.

Billnek egy keserédes mosoly ült ki az arcára.

- Fontos vagy nekem- nyögte hirtelen. Nem értette, hogy miért mondta, csak szerette volna ha erről tud a lány, aki pont akkor ült le az ágy szélére.

Bill Lelát figyelte, az meg a szőnyeget.

- Láttad a telefonomon, hogy Natasha hívott, igaz?

Lela lassan kapta fel a fejét. Nem akart túl gyanús lenni.

- Nem.

- De, igen. Tudom. Saki mondta, hogy nézted a telefonom.

Lelának elszorult a torka. Oh-Oh. Lebukta. Erre most mit mondhatna? Hogy, jahj, igen persze, néztem, és láttam, hogy még mindig elég sűrűn társalogsz vele.

- Van valami, amit tudnod kell.- folytatta Bill.

Lela nem akarta tudni. Igaz egész este ezen gondolkodott, hogy mi lesz majd Bill magyarázata. De most azt kívánta volna, hogy Bill hangszálai elpattanjanak. Menekülni akart. Befognia fülét és kiabálva kivonulni a szobából. De ezt sajnos nem tehette, elmúltak már ezek amikor 6 évesen nyugodt szívvel nyúlt ehhez a módszerrel.

- Szóval, az a helyzet, hogy én még nem szakítottam Natashával.

Lelát kirázta a hideg. Súlyos mondat volt ez neki, attól, akihez olyan nagy reményeket fűzött.- De ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok mihamarabb- tette hozzá hadarva Bill, mikor látta, hogy a lány arca komoran elsötétedik. - Csak tudod, ő ment nyaralni egyik barátnőjével, és nem akartam elrontani az utazását.

- Jahj, milyen nagylelkű vagy- motyogta Lela gúnyosan. Nem érdekelte, hogy Billnek borzalmasan fáj, hogy így gúnyolódik vele. Jobban érezte magát egy kicsit ettől. Csak így védte magát a teljes kiborulástól.

- Meg kell értened. Ameddig nem jöttél te, minden rendben volt közöttünk. Sőt tökéletesebb nem is lehetett volna.

- Kérlek. Nem vagyok kíváncsi a kapcsolatotok részleteire.

- És még most is vele lennék. De jöttél te és minden felborult.

- Ohh. Szóval én vagyok a hibás.

- Nem, dehogyis! Kifordítod a szavaimat! Nem ezt mondtam!

- Akkor mit mondtál?

- Hogy megváltoztattad az életem.

- Bocs..Bocs, hogy belekavartam a tökéletes kapcsolatodba!

- Lela, ne hisztizz már. Tökre nem így van- kapott a lány keze után, de az elrántotta.

- Akkor hogy van?

- Mondom, én örülök neki, hogy fejére állítottad az életem! Még ma is néha elcsodálkozom magamon, miattad, és képzeld, élvezem. Nagyon is! Melletted nem unatkozom! Natasha pedig..ő más..

- És akkor ő most ki neked? Barátnőd?

- Ez ennél bonyolultabb.

- Nem, Bill! Nem bonyolult! Válaszolj a kérdésemre! Igen vagy nem?

Bill nagyot sóhajtott és lehajtotta a fejét.

- Igen, a barátnőm.

- És én? És én mi vagyok?

Bill most a lányra nézett. Nem lehet ilyen szívtelen, hogy ezt megkérdezze tőle. Már így is majdnem szétba.szta a fejét a bűntudat.

- A barátnőm.- mondta halkan.

- Nem Bill, most tévedsz. Nem vagyok a barátnőd. Talán lehettem volna, de már nem. Nem leszek az soha.

Lela egy gúnyos mosoly kíséretében felkapta a földön heverő köntöst és felkapta, aztán becsukta maga mögött az ajtót.

Ólom nehéznek érezte a tagjait. Fogalma sem volt mitévő legyen. Csak el akart menni, ezt biztosan tudta.

 

Valaki kopogott az ajtón.

- Te mész, vagy én?- nézett fel rám Sandra.

- Te- mosolygott és megsimította a mellkason.

- Nah, ne próbálj manipulálni.- vettem le a kezét a mellkasomról. Erre szomorúan nézett rám és remegtette hatalmas pilláit - Jól van, Jól van. Megyek.

A derekam köré csavartam egy lepedőt és ajtót nyitottam.

Lela állt előtte vörös arccal.

- Hello. Hát téged meg mi lelt?- vigyorogtam egy szál seggben. Pardon. Egy szál lepedőben. Végignéztem rajta. - Ohh, asszem egy kicsit túlöltöztél hozzám. Ne haragudj.

Nem válaszolt csak bejött és leült az ágyszélére. Sandra értetlenül nézett rá.

- Az a hülye fasz. Még nem szakított vele!- csapott a matracra végül.

- Ki?- Sandra.

- Bill.- forgattam a szemem.

- Te tudtad ezt? Te tudtad ezt, és nem szóltál?- pislogott az ágyszéléről Lela.

- Hát öhm.- kezdtem volna magyarázkodni, de már teljesen felesleges volt. Lela nem hülye.

- Baszd meg Tom. Nem bírtál volna szólni neki.- lökte meg a hátam Sandra a lábával.

- Most mit pofázzak bele a kapcsolatukba?

- Pofázzál, mert a barátaink.

Forgattam a fejem. Hogy tudtam, hogy balhé lesz a dologból. Én megmondtam.

- Áhh, mind1. Hagyjuk a pitsába.- legyintett Lela.- Elegem van az öcsédből is ennyi. Eljátszotta nálam az esélyét.

- Lelus, ne csináld már! Fasz ki van! Figyelj, ő tényleg komolyan gondolta.

- Miért nem tudta dobni a csaját, ha komolyan gondolta, hee?- Sandra.

Ez így nagyon jó lesz, hogy próbáljam meggyőzni Lelát, az ütődőt tesóm komoly szándékairól, miközben a nőm pont az ellentétével próbálkozik.

- Nem dobta, mert Bill..öhm.. Bill ilyen.

- Milyen ilyen?- fordította oldalra a fejét édesen.

- Hát izé. Nem szereti megbántani az embereket. Meg kurva nehezen szakít.

- Ahj, de jó érv- nevetett gúnyosan Sandra.

- Látod, ez az. Ha akart volna, tudott volna vele szakítani.

- De figyelj. Még mindig nem érted.

- Hát nem- tette karba a kezét Lela.- Magyarázd el kérem, professzor!

- Bill nem akarta volna elrontani a csaj nyaralását. Ennyi az egész.

- Vagy Natasha volt a B-terv.- jutott eszébe a következő remek ötlet Sandrának.

- Dehogy volt B-terv.- csaptam a térdemre ingerülten. Miért ilyen értetlen minden nő? - Ne játsszátok már a hülyét! Nem volt semmilyen B-terv meg semmi ilyen baromság. Ne kapjátok már fel ennyire a vizet ilyen apróságon.

- Apróságon?- Lela és felállt. - Bocs, de nekem ez nem apróság!

Lela kivonult a szobából és bevágta maga után az ajtót.

- Ezt most kibaszottul jól megcsináltad!

- Megcsináltam? Te csináltad inkább! Miért kellett tömni a fejét az idiótaságoddal! Meg amúgy is miért szólsz bele? Bill az én tesóm és ÉN vagyok tisztában az érzéseiben!

Sandra csak hisztis fejet vágott és közben a lábujjait nézegette.

A lepedő a teste köré volt csavarva a szemöldökét pedig összeszűkítette. Bele sem akartam gondolni, hogy most képzeletben hogy veri szét a fejem egy csillagcsavarhúzóval.

- Most bajod van?

- Van.- vonta meg a vállát, de közben rám sem nézett.

- Nekem is van.

Néma csend.

- Nem is érdekel, hogy mi a bajom?- szólaltam meg végül.

- Úgyis elmondod! Még ha nem kérdezem, akkor is.

Összeszűkítettem a szemem. Most ő harcolni akar? Velem? Csak fel akarja baszni az agyam a rohadék?

- Igen. Nem kérdezem, de azért érdekel- húzódott végig a száján egy huncut vigyor.

Hiába volt olyan ellenállhatatlan, az én szívem most kőből volt. Minden bajom volt. Sandra hülyeségei, aztán meg végképp nem hiányoztak a lelki világomnak.

- Nah, akkor mesélj, mi a bajod?

- Te. Te vagy az!- vágtam a fejéhez, kicsit indulatosabban a kelleténél.

- ÉN?

- Igen! Nem kéne, hogy Adrianával barátkozz.

Sandra szemei kitágultak. Fogalma sem volt, hogy a meztelen pitsába jön most ide Adriana. Nem is volt kedvem elmagyarázni neki. Inkább hagytam a dolgot. Nem szívesen beszéltem volna, arról, hogy miket csinált a csaj régebben.

- Mi a bajod Adrianával? Azt hittem, bírod. Hiszen Andreas húga.

- Nem az, hogy nem bírom. Csak.. Izé. Jobb nem haverkodni vele. Rendben?

Sandra összeráncolta a homlokát.

- Asszed, megmondhatod nekem, hogy kivel barátkozzak és kivel ne? Jó xarul hiszed- vágott egy fintort, és bevonult a fürdőszobába.

- Figyelj. Most ne csináld ezt. Csak óvni akarlak! Érted? - álltam a fürdőszoba ajtó elé. De a tus vize már fojt. Nem hinném, hogy hallotta, amiről beszélek. Még jobban felbaszta az agyam. Magamra kapkodtam a ruháim, és lesiettem Dominic szobájába.

83.rész
Lela beült a bárba. Nem igazán zavarta, hogy csak egy köntösben volt. Most istenem. Senkinek semmi köze hozzá, hogy neki éppen milyen kedve van tequilázgatni. A pincért nem kérdezte mennyi idős. Ő meg nem kérdezte, mennyibe kerül. Csak öntötte magába és írta fel Billel közös szobájuk számára.

Nem is számolta már mennyit iszik. A 6.nál leállt a számlálgatással. Nem mintha csak 6-ig tudná a számrendszert, egyszerűen finoman szólva letojta, hogy mennyi is, azaz annyi.

Egy eldugott kis boxba ült be. A bár szinte teljesen be volt sötétítve.

A hatalmas ablakokat vörös függönyökkel takarták el, hogy be ne szökjön egy kis fény. A hangulat gengszteres volt. Simán letudta magában, hogy Alphonse Al Gabby May Capone, ismertebb nevén szimplán csak Al Capone egy vele szomszédos boxban issza a saját Sierráját. Vagy akkor már az Al Capone-sabb torokégető skót whiky-t. Itt terpeszkedik és kortyolgat, közben pedig Frankie Yale-el azon elmélkedik, hogy hogyan számolhatnák fel a North Side Genget.

Micsoda?- rázta meg a fejét kipattant szemekkel.- Itt ül és chicagoi gengszter-ről képzelődik? Te jó szagú atya úr isten! Hogy juthat eszébe egy olyan férfi, aki már rég elpatkolt és ráadásul az 1930-as évek környékén tevékenykedett, ami pedig nem most volt.

Hirtelen jó kedve támadt. Meg kell néznie, a sebhelyes arcút! Most!

Ismét megrázta a fejét. Mi ütött belé? Hagyja már őt békén Al Capone! Mi a csudát akar tőle? Mégis miért tér vissza a gondolata erre.

Körbe nézett a bárban ismételten. Hát igen. Az volt a hibás. Túlságosan alvilági hangulata volt. Erősen emlékeztette a chicagoi Hilton Bárjára. Talán ott is van? Basztikuli. Hol van? Hol a retkes pitsába van egyáltalán?

Ahhoz, hogy megvitassa ezt a lényeges kérdést rendelt még egy Sierra-t, hátha majd az elárulja neki.

Rutinosan nyalta a sót, hörpintette a kis poharat és majszolta a citromszeletet. A lé már csípte a szája szélét. De nem hatotta meg a dolog. Csak tovább rágcsálta és a sötét mahagóni pultot szemlélte. Abban a percben ült fel a bárszékre egy fiatal helyes úriember, feltehetőleg Armani öltönyben. Legalábbis Lela annak nézte, a korát pedig 23-ra saccolta. Hmm. Ilyen fiatal és valami vállalat feje. Nem is rossz. Nem is rossz. Vagy talán csak apuci gyöngyszeme, aki unszolja az örököst, hogy tanuljon bele az ő szakmájába. Vagy lehet hogy Al Capone embere? Ejnye-bejnye! Rossz kisfiú, rossz kisfiú.

A lány józan oldala hiába kiabálta, hogy te buta nő, nem 1922 van, nem garázdálkodik itt Capone. A másik oldala teljesen reálisnak látta, hogy a hajdani alvilági vezér csak beül ide.

A srácot egy pár másik követte. Helyet foglaltak, elfoglalva szinte az egész pultot.

Lela tovább szuggerálta őket. Amint felültek a bárszékre kilazították nyakkendőiket és hangos nevetségek közepette beszélgettek.

Egyik sem volt túl csúnya. Sőt. Mint szívdöglesztők voltak. Az olyan pasik, akikért minden buta liba seggel. Csak hát semmi esélye, mert ugyan mit is keresne egy buta liba, egy intelligens és pénzes pasi mellett hosszú távon, hacsak nem a szex miatt, ami viszont önmagában nem működhet hosszú ideig.

Az egyik férfi észrevette Lelát és megbökte a mellette ülőt. A lány elkapta tekintetét. Nem lehet, hogy Al Capone emberei meglássák. Te jó ég!

Kezdte érezni, ahogy a föld kering a pályáján. Az arcába temette a kezét. Nem érezte jól magát. Qrvára de nem. Nem kellett volna annyit innia, már belátta magának.

Vészesen súlyosbodott a helyzet.

Megjelent előtte a pincér és letett egy koktélt az asztalra.

- Én ezt..- kezdte de a nem bírta folytatni. Teljesen kiszáradt a szája. A qrva életbe. Nem bírt beszélni sem. Nyelt egy nagyot és erőtlenül folytatta.- Nem én rendeltem.

- Tudom- vonta meg a vállát.- Nem is mondtam, hogy maga rendelte. Azok az Urak voltak ott.

Lela nagyon jól tudta kikről beszél. De nem akart oda nézni. Biztosra vette, hogy őt figyelik.

Felemelte a poharat a szájához és egy kis csókot nyomott a szélére. A szájfénye nyoma megmaradt ott.

- Kérem, visszavinné nekik és mondaná, hogy tequilázom.

A pincér csak bólintott.

A lány beletemette az arcát a tenyerébe.

Egy gramm smink sem volt rajta. Egy köntösben ült, az alatt pedig csak egy falatnyi tangával.

Lazán hidegen hagyta, hogy nem éppen illik be egy ilyen elegáns bár képébe. Még így is sokkal gyönyörűbb volt, mint a legtöbb vendég, aki itt megfordult.

A lábai remegésbe kezdtek, kellett valamit csinálnia. Muszáj volt kezdeni valamit a tagjaival. Úgy érezte, sorvadásnak indulnak, ha nem mozgatja meg őket.

A pultnál az egyik srác még mindig őt bámulta. Hogy annak a srácnak mekkora szemei voltak. Ahw. Kedve lett volna ráugrani szerencsétlenre.

A srác intett, hogy menjen oda. De Lela csak makacsul megrázta a fejét. Benne lett volna a játékban, de nem akarta beadni ilyen könnyen a derekát.

Nyílt a bár ajtaja és egy ismerős ikerpár lépett be rajta. Huh. Kik is ezek? Ismerte őket az biztos. Valamiért úgy érezte, oda kell mennie a pultnál ücsörgő srácokhoz, mégis MOST AZONNAL!

 

Lassan ballagtam be Billel a bárba. Dominic aludt, ezért inkább átmentem a tesómhoz. Szerencsétlen eléggé ki volt bukva. Gondoltam lehozom ide egy kicsit. De már meg is bántam. A pultnál Lela ült vagy 6 kan társaságában.

A fapult oldalának támaszkodott és a fejét hátra hajtva kacagott. Látszott rajta, hogy nincs vele minden rendben. A fejét erőtlenül tartotta, a tekintette üreges volt.

Bill nem vette észre. Gyorsan betereltem egy boxba, és leültem vele szembe.

- Ma nincs semmi dolgunk igaz?- hadartam el gyorsan, csak hogy valamivel szóba tudjam tartani. Néztem a falon lévő órára. Már jócskán elmúlt dél.

- Hát nincs.- rázta a fejét fáradtan.- Viszont éjfélkor indulunk Chicagóba, este ott van koncertünk.

- Áhh. Nem értem, David is miért éjfélkor indít minket. Nah mind1..

Tom, hogy lehetek én ekkora barom!?- tört ki Billből.

- Nyugi már. Mindenkivel megesik.

- Uhf. Szép vigasztalás.

Tényleg elég gyenge volt, de valamit mondanom kellett, hogy fenntartsam a dumálást, és ne vegye észre Lelát.

A pult felé néztem, ahol a lány állt. Összetalálkozott a tekintetünk. Kitágultak a szemei. A felismerést fedeztem fel benne. Kivette az egyik srác kezéből a koktélt és az egészet lehajtotta. Kétségbe esetten nézelődött. Aztán megfordult és intett a pincérnek. Fogalmam sem volt mit tervez. De ahogy a többi öltönyös srácot elnéztem, akik körül vették, nekik sem volt. Mind értetlen arcot vágott, de azért nevetett, és hangosan biztatta Lelát.

A régi, kicsit nosztalgikus zene átváltott egy másikra, és kicsit hangosítottak is rajta.

Lela felugrott a pultra. Bassza meg! Mire készül? Nehogy lenyomjon egy olyat, mint azt Sandra csinálta egyszer részegen.

Hát pedig az lesz. Az öltönyös férfiak hangos fütyülésbe kezdtek. Már nem is próbáltam elterelni Bill figyelmét, mert én is máshol jártam.

Lela lassan kezdte el forgatni a csípőjét. Egy rövidke köntös takarta a testét, de még így is állati sexín csinálta. Lassan ki kötötte az övet, ami a köntöst tartotta össze. Elengedte. Az a pultra hullott.

Bill is észrevette a lányt. Nagyra nyitott szájjal bámult rá. Teljesen lefagyott. Valahogy nem volt időm kivenni az arcából, hogy mire is gondol, mert engem is lefoglalt a pulton ringó tünemény, aki most a köntöst fejtette le az egyik válláról. Csak egy pillanatra engedte, hogy a bárban ülő férfi közönség megcsodálhassa a bőrét. Szinte rögtön visszarántotta és nevetésbe kezdett. Mindenki hangosan bíztatta, hogy csak folytassa a műsort.

Hát ő folytatta is, ismét levetkőztette a vállát. Megfordult, hogy háttal álljon mindenkinek.

Lassan leengedte a hátán a köntöst, majd visszarántotta. Szó szerint kínzott mindenkit. Pontosan tudta mit csinál, annak ellenére, hogy alig bírt állni a lábán és nem tudott magáról.

Leengedte a földre a köntöst teljes egészében. Az egész férfi tömeg egy emberként nyelt egy nagyot. Csak egy kicsi vörös tanga volt rajta. A hosszú haja pedig a háta közepénél is tovább omlott a bőrére. Ilyen látványra várt minden kan, amikor beül egy bárba.

Megfordult, mellét pedig kitakarta a karjával. Csípőmozgással leringatta a testét a pultig, hátra dobta a haját, aztán felegyenesedett.

A bár ajtaja kinyílt. Egy kiengedett sötét hajú lány jött be rajta egy farmar mini ruhában. Megtorpant, amikor meglátta Lelát. Most minden férfi őrá nézett és kérlelően könyörögtek magukban, hogy ő is ugorjon fel a szőke szépség mellé.

Sandra volt az. Megtorpanta pár pillanatra. Aztán sebes léptekkel a pult felé indult. Minden pasi a könnyeit törölgetve hálálkodott, hogy ilyen jó napja nem lehet.

Bill is ekkor kelt fel dühösen az asztaltól. Jobbnak láttam követni. Le kellett onnan szedni Lelát!

- Mi a tökömet csinálsz te itt?- állt meg Sandra az újdonsült kis stripper-girl előtt.

- Sandra. Szívecském. Édes kis mókus gizmóm. Te brazil gyantázott angyal!

Az öltönyös srácok vigyorogva kapkodták a fejüket.

Mi is Billel pont akkor értünk oda.

- Lela, azonnal gyere le onnan.- fogta meg Sandra a lány szabad karját.

- Nem megyek! Dehogyis.

- Ne csináld már! Ti meg hol a pitsában voltatok?- fordult felém.

84. rész

 

- Öhm..izé- próbáltam magam összeszedni, hogy kitaláljak valami jó indokot, miért nem akadályoztam meg, hogy az alkoholtól eláztatott barátnőnk közszemlére tegye a testét. Nem nagyon jött össze. Képtelen voltam magam összeszedni. Hol a jobb agyféltekém? A francba! Hol a jobb agyféltekém? Teljesen szétestem! Hol van már a kibaszott félteke!- Mi.. Ott ültünk fent.- nyögtem ki végül. De máris megbántam. Mert ezzel lazán beismertem, hogy nem is csináltam semmit, az ellen, hogy Lela teljesen levetkőzzön. De könyörgöm, melyik hímnemű lény tett volna, mikor Lelának olyan baszott jó teste van.

- Lela, most szépen megyünk fel.- lépett hozzá közelebb Bill.

- MI? Nem megyek én veled sehová.

- Márpedig jössz! Most azonnal.

- Hagyjál békén! Szállj le rólam!

- Nem! Nem szállok!- rántott a karján Bill egyet. De Sandra megragadta Bill másik karját.

- Bill engedd már el! Engedd el, nem látod, hogy nem akar látni?

Bill lefagyott.

- De szüksége van rám! Nagyon sokat ivott.

- Tudom Bill. De majd mi felvisszük és vigyázunk rá!- fordult felém Sandra.

- Rám ne nézz. Nekem édes mindegy.

- Faszom… mindent nekem kell csinálni.- pattant fel Sandra az extra magas sarkújában a pultra. Minden hímnemű önmagából kikelve kiabált. A bárba akkora hangzavar volt, a füttyök és bekiabálásokról, ami szinte soha, vagy talán legutoljára tavaly előtt július 4.-én

- Ez az, gyöngyszemeim!

- Dobd le te is a ruháidat, aranyom!- ám Sandra nem ezt tette, hanem feladta Lelára a köntösét.

- Ahj ne már!- siránkozott az egyik öltönyös férfi.

- Sajnálom haver. Lejárt a 10-es.- böktem felé.

- Ez a nő többe volt nekem, mint egy 10-es. Az előbb húzott le egy 120$-os piát.

- Í.J.B!- vontam meg a vállam és lesegítettem az imbolygó csajokat.

- Az mi?

- Így jártál bazmeg.

- Tom. Nem bír menni.- kapta fel kétségbeesetten Sandra és próbálta megtartani barátnőjét. Nagyot sóhajtottam és felkaptam a vállamra.

- Hey, itt van Al Capone!- nevetett a lány a vállamról lelógva.- Csáó Capo!- integetett bugyután.

- Nyugi- nevettem.- Ez csak egy ártalmatlan tag. Majd ma este megyünk át Chicagóba. Ott majd leintjük őt, a tököm tudja milyen Streeten.

- Ohh. Yeah! Megdugom! Megdugom! Elkapom a grabancát!

Élveztem a helyzetet, szórakoztatott. Igaz, akkor még jobban élveztem volna, ha az öcsém nincs ennyire kibukva és a nőm nem hisztizik délelőtt óta.

- Hogy csinálhatta ezt?- Bill mérgelődött mögötte.

- Hát szerinted hogy? Ivott.- teremtette le Sandra, mintha mindenről az öcsém tehetne.- De nyugodj meg, majd gondját viseljük, menj szépen csicsikálni.- azzal kinyitotta a szobánk ajtaját.

- Bill. Igaza van. Ne aggódj. Nem lenne túl jó, ha most melletted józanodna.- Fordultam felé. Csak lehajtott fejjel bólintott.

- Jah, igazad van. Vigyázz rá és ígérd meg, hogyha bármi baj van, szólsz. Összeszedem a cuccát. És elvitettem az enyémmel. El ne felejtsd, hogy éjfélkor indulunk.

- Persze- bólintottam hátra nyúlva megpaskoltam Lela hátát.- nem fogom. Amúgy is, ne parálj, még 7 óra sincs.

- Rendben.- A lány csak visított valami rondát Billre. De, az már szerencsére elment.

- Tom. Neked nagyon hosszú a pólód- motyogta Lela és megfogta a végét, aztán felhúzta.

- Hey mit csinálsz?

- Piros boxer van rajtad? Calvin Klein? De sexy. Kilóg a farmered alól.- nevetett, majd meghúzta a gumiját és hirtelen elengedte. Azt hittem én is azonnal elengedem a lányt. Had húzza csak a gravitációba és törje ki a nyakát.

- Aú! Ez fájt.

- Bocsi- nevetett huncutul.

Letettem a szőnyegre.

- Mit csináljunk vele?- Sandra. Ő talán idegeskedett a lány miatt. Én nem. Istenem, most ledöntött egy pár pohárral. Mi baj lehet ebből? Más is rúgott már be piszkosul, mégis él. Nem kell parálni.

- Semmit. Hagyjuk, hogy kitombolja magát. Végül is, nincs szarul. Akkor baj nem lehet.

Sandra kifújta a levegőt, ami eddig a tüdejében lappangott, aztán lehuppanta az ágyra.

- Sandraaa- mászott oda Lela.- Emlékszel még Nyuszibogyóra?

Sandra csak felhúzta a szemöldökét. Én meg vigyorogtam, mint a tejbe tök. Ha ő nem is emlékszik rá, én aztán nagyon. Azon az estén volt, amikor Sandra nagyon kész volt, és körbe járta a társaságot. Illetve csak a barátnőit, a kanok legnagyobb bánatára, és mindenkinek puszikat osztogatott. Aztán végül, a fináléban, szépen le is smárolta Kathie-t, úgy jó beleérzősen. Nem fojt ám a nyála senkinek. Áh.

- Nyuszibocsóó!- kiáltotta el magát Lela és feltérdelt Sandra előtt, aki az ágy szélén ült, és egy nagy cuppantós puszit nyomott a szájára.

- Tom!- bambult Sandra ijedten.- Segíts! Csinálj valamit!

Csináltam volna én, ha nem röhögtem volna olyan szinten, hogy egy végtagomat sem bírtom megmozdítani.

Lela nevetve felmászott az ágyra és ledöntötte Sandrát, aztán eszeveszett csikizésbe kezdett.

- Bassus Lela!- nevetett a nőm.- Hagyd abba, hallod?

A lány végül engedelmeskedett. Még sokáig nevetgéltek az ágyon fekve, mire Lelának nagy kedve támadt kimenni a teraszra.

Sandrával nagy nehezen kitámogattuk Lelát, aztán mi ketten rá gyújtottunk.

- Nem lesz ebből baj?- kérdezte Sandra, de rám sem nézett, csak a földet vizsgálta. Gondolom még nem nagyon tette rendbe a dolgokat, hogy akkor mi most, hogy is állunk, a reggeli veszekedésünk miatt.

- Áhh, nem hinném. Kétlem, hogy azok, akik bent ültek nagyon tudják, hogy tudnának ártani.

- Akkor jó.- pöckölte le a hamuját.

- Szabadság!- kiabálta Lela és széttárta a karjait.

- Bassza meg!- ugrottam felé. Az idióta már ugrott volna le az erkélyről. Illetve én úgy láttam. Lehet, hogy csak szórakozott.

Elkaptam a karját és visszarántottam. Egy hatalmasat sikított.

- Ilyet többet ne csinálj.- öleltem át nevetve.

Nem szólt egy szót sem csak dülöngélt a karomban. Kezdtem kellemetlenül érezni magam. Kétlem, hogy Sandrára most jönne rá a féltékenységi roham, és pont az egyik ittas barátnője miatt, csak, azért na, reggel nem voltunk túl kedvesek egymáshoz, és nem szerettem volna tovább feszíteni a húrt.

Aztán valaki, idegbeteg módjára kezdte ütni az ajtót.

- Ez meg mi?- pislogott fel rám Lela.

- A szomszéd szobában verik a gyereket.- Hadartam.

- Micsoda, de szemetek! Megrugdosom őket.

- Nem kell. Át is megyek és szólok nekik.- engedtem el a lányt, aztán az ajtó felé vettem az irányt. Bill állt ott, aggódó arccal.

- Mi volt, ez? Sikítást hallottam.- nézett be pipiskedve a szobába.

- Semmi nem volt, ne félj. Most meg menjél vissza aludni.- küldtem el gyorsan.

- Biztos minden rendben?-

- Igeeeeeen!- csuktam be az ajtót mérgesen, aztán fejcsóválva indultam vissza.

- Tomci- nyögte Lela elhaló hangon és ismét megölelt.- Félek.

- Nyugi, nincs baj. Elláttam a bajukat a szemeteknek.

- Ohh..Tényleg? Akkor jó- nézett fel rám és hirtelen betalált egy puszival a számra.

Pislogtam, pár hatalmasat. Uhf. Ezt nem kellett volna. Sandra felé sandítottam. Ő is furcsán nézett, de más érzelmet nem vettem rajta észre.

- Öhm, menjünk be.- hadartam gyorsan.

- Ez az! Menjünk be!- buzdult fel Lela és dülöngélve bár, de berohant a szobába.

Áhh. Fasza. Lehet, hogy nem az volt a legjobb időpont a dolgok megbeszélésre, de kettesben maradtunk. Muszáj volt mondanom valamit.
- Sandra…- kezdtem halkan. Nem nézett fel rám. Tovább bámult maga elé.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés